Back to Index | Magyar oldalak

This page is the text of a Hungarian language tract by Ervin Nemeth.
Ez az oldal Németh Ervin egyik traktátusa.

Egyszerűen csak keresztények
Isten imádása és a keresztények összejövetelei

© 1996, Németh Ervin

Kiadja:

World Bible School Hungary
6900 Makó, Szegedi u. 1/A fszt. 2.
Tel.: (20) 98-545-99

 Idézetek:

Ingyen adatik,
kereskedelmi forgalomba nem hozható!

Amennyiben teljes egészében,
bárminemű változtatás nélkül történik,
szabadon másolható és terjeszthető.

Napjaink társadalmában a vallást gyakran összekeverik épületek és bizonyos eszmék, programok imádásával. Isten azonban nem küldött sem ereklyéket, sem újabb és újabb hittételeket, hogy segítségükkel mentse meg az eltévelyedett emberiséget.

Isten egyetlen fiát küldte el, hogy általa váltsa meg az elveszett embereket. Mi vágyódunk szeretetére, és ő bátorít bennünket – az Atya melletti örök élet reményét adja számunkra.

Isten mindig gondolt az emberre. A keresztények – Krisztus gyülekezete tagjai – azt szeretnék, ha valamennyi ember Isten családjának tagja lenne, tekintet nélkül fajra, nemzetiségre, korra, családi- és társadalmi háttérre, vagy egészségi állapotra.

Isten az egyházról beszélve a család hasonlatával él. Úgy szól a keresztényekről, mintha fiai, gyermekei volnának, akik ígéretének várományosai. Isten önmagát Atyaként jeleníti meg, az egyházat pedig mintegy az Atya háztartását. Azok, akik segítenek embertársaiknak, hogy eljuthassanak Krisztushoz, Isten lelki gyermekeiként vannak megemlítve. A keresztények igyekeznek Krisztushoz hasonlóan élni – ők Krisztusban testvérek.

Minél inkább együtt van Isten családja, minél inkább megosztják egymással gondjaikat, minél jobban képesek egymás sikereinek örülni, minél odaadóbban próbálják testvéreik fájdalmát enyhíteni, és minél inkább közösek az örömök, annál jobban érezhető, hogy testvérekként egy igazi család tagjai. A beszéd nem csupán üres szó és olyan boldogság költözik a lélekbe, amelyet pénzen nem lehet megvenni.

Természetes, hogy nem lehetünk családként tökéletesek, de azt tudjuk, hogy mennyei Atyánk tökéletes, és szeretné, ha teljes erőnkkel törekednénk arra, hogy hasonlítsunk rá.

Azt szeretnénk, ha te is megismernéd a tökéletes Atyát! Ebben egyedüli pontos kalauzod a Biblia lehet, ez a rövid írás csak a legfontosabb információkat próbálja meg átadni arról, hogy mit hiszünk, és mit csinálunk, amikor együtt vagyunk.

Reméljük, ellátogatsz hozzánk és családra találsz nálunk – olyan testvérekkel találkozol, akiket eddig nem ismertél, de akikre mindig vágytál!

Krisztus gyülekezeteiben mi is egyszerűen keresztények akarunk lenni. Nem azt szeretnénk, hogy egyházi felekezetté váljunk – a felekezeteket emberek hozták létre, míg Isten mindig is egyetlen egyházban gondolkodott (Efezus 4:4-6). Mindenben Isten igéjének akarunk engedelmeskedni, olyan keresztényekké akarunk válni, amilyenek az ős-keresztények voltak, akikről az Újszövetségben olvashatunk.

Meg vagyunk győződve arról, hogy a technikai civilizáció fejlődése semmiféle hatással sincs a lelki életre: Ma ugyanúgy lehet valaki hívő, mint az első században élt testvéreink voltak. Ma ugyanúgy érheti öröm és bánat az embert, mint bármikor a történelmi múltban. A villanyáram használata, a gyors közlekedési- és információtovábbítási eszközök mit sem változtattak az emberek lelki szükségletein.

Azaz, ha lehet, ezek az eredetileg kényelmünket szolgáló eszközök és a felgyorsult életvitel azok, amelyek az emberi kapcsolatainkat kikezdik, amelyek csapdájába esve lelki szükségleteink eddig még soha nem látott mértékben növekednek. Kapcsolataink elgépiesednek, ember az embertől eltávolodik, egyesek az alkohol vagy a kábítószer rabjává válnak, másoknál „csupán” a családi kötelékek bomlanak fel.

Egyedül a Biblia bölcs tanításai azok, amelyek képesek a lelki sebeket maradéktalanul meggyógyítani, illetve a kisiklott életeket megjavítani. Isten igéje segít önmérsékletet, lelki nyugalmat találni, hogy ne eshessünk a civilizáció teremtette csapdákba – hogy ne engedelmes szolgái legyünk a tömegek „modern bálványai”-nak, hanem azokat hasznunkra vehessük igénybe, mint életünket megkönnyítő egyszerű eszközöket, melyekért a Teremtőnek adunk hálát. A lelki űrt értelmetlen cselekedetek, élv-, pénz- vagy hatalomhajhászás, illetve bódulatot okozó alkohol és kábítószer nem képes befoltozni – Isten azonban képes, és mindenkit hív a Megváltó Krisztus szavaival:

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű. (Máté 11:28-30)

Ezekről a témákról köteteket lehetne írni, amire sajnos jelen bemutatkozó anyagunkban nincs lehetőség. Van azonban több olyan szilárd elképzelésünk, amely a Szentírás igéjén alapul, és amely sokat elárulhat számodra rólunk, mint egyházról.

Minden felekezettől függetlenek vagyunk. Egyetlen felekezet hitvallása sem köt bennünket, nem tartozunk semmiféle hagyomány követői közé, nem vagyunk területi vagy nemzeti szervezetekhez kötve. Hittételeinkben csak a Biblia tartalma köt bennünket, egyébként mindenben függetlenek és önállóak vagyunk.

A Biblia így fogalmaz: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre.” (II Timóteus 3:16) Meggyőződésünk, hogy csak oly módon sikerülhet egyesíteni mindazokat, akik Jézus Krisztust urukként tisztelik, ha felhagyunk minden ember alkotta hitvallással, hagyománnyal és próféciával, hogy egyedül Isten Igéje vezessen bennünket.

Kérünk mindenkit, térjen vissza a Bibliához, és semmi mást ne fogadjon el a hitéletre kötelező jelleggel, hagyjon fel az emberek alkotta hagyományokkal, Bibliának ellentmondó hittételekkel, hamis tanításokkal, festett képek, szobrok imádásával! Isten szerinti egység másképp nem képzelhető el.

Tiszteljük Jézust, mint urat, és Istent, mint Atyát. Úgy hisszük, a földi életben minden ember legfontosabb célja az kell legyen, hogy Jézus Krisztust urának és megváltójának fogadja el, az Atyát pedig imádja. Tiszteletünket és imádásunkat úgy fejezzük ki, hogy rendszeresen összegyűlünk, imáinkkal, hálaadással és énekekkel dicsőítjük Istent. Felajánljuk segítségünket keresztény testvéreinknek, bátorítjuk őket, és megosztjuk Isten áldásából kapott anyagi javainkat a szükségben levőkkel.

A földi életben Krisztus példáját próbáljuk követni teljes erőnkkel. Azon túlmenően, hogy dicsőítjük, próbálunk hozzá hasonlóak lenni. Imáinkban ott a remény, hogy minden egyes új nap hasonlóbbá tesz bennünket Krisztushoz. Reméljük, hogy mindennel, amit mondunk és teszünk, őt dicsőítjük, aki oly bőséges áldásban részesített bennünket!

A Biblia ezt mondja:

„Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszetteket.” (Lukács 19:10)

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16)

„Mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nem csak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is.” (I János 2:2)

„…Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (Apostolok Cselekedetei 2:38-39)

„Ezért tehát, míg időnk van tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.” (Galata 6:10)

Mi teljes erőnkkel igyekszünk megvalósítani ezeket a gondolatokat egyházi tevékenységeinken és egyéni életünkön keresztül.

Honnan tudhatja az ember, hogy biztosan keresztény? Ez a legfontosabb kérdés, amit valaha is feltettek. A vallásos világ minden bonyolultsága ellenére a Biblia isteni tanítása világos feleletet ad: Az egyetlen dolog, ami az embert igazán megmenti és lehetővé teszi, hogy keresztény legyen, az a megváltó Krisztus halála.

„Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért. Hiszen még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” (Róma 5:6-8)

„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” (Efezus 2:8-9)

Az igazi kérdések ezek: Hogyan jut el hozzám Isten kegyelme? és Hogyan üdvözülhetek? Az Újszövetség újra és újra elmondja, Jézus Krisztus az, akinek életén és munkáján keresztül részesülhetünk Isten kegyelmében és eljuthatunk az üdvözüléshez.

Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. Mert Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. (Róma 3:25-26)

Ne felejtsük, Isten kegyelme az, ami Jézus életében megnyilvánul és ami üdvözülést hoz számunkra. A mi szerepünk az, hogy elfogadjuk ezt az ajándékot a Megváltóba vetett hit által.

Az igazi hitnek számos ismérve van – egyebek mellett a következők:

A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által. (Róma 10:17)

„Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?” Ők pedig így válaszoltak: „Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz…” (Apostolok cselekedetei 16:30)

Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. (Róma 10:9-10)

Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek. (Apostolok cselekedetei 3:19)

„Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (Apostolok cselekedetei 2:38)

Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. (Galata 3:26-27)

Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit. (Galata 5:6)

Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. (Jakab 2:17)

Ha tetteinkben alávetjük magunkat Isten akaratának, akkor ő felemel bennünket királyságába, egyházába – megbocsátja minden korábbi bűnünket, és elküldi nekünk a Szentlelket. (Galata 1:10-24; Apostolok cselekedetei 2:38, 41; I Korinthus 6:9-11; Titusz 3:3-7; Róma 8:9-17; 26-27)

A hit által új emberekké válunk:

Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. (II Korinthus 5:17)

Mindig fontos szem előtt tartani azt, hogy nem egyetlen dolgot kell csinálnunk ahhoz, hogy üdvözüljünk. A bemerítkezés önmagában még nem garancia az örök életre, amennyiben nem változunk meg azt követően.

Nem is életünk egyszerű cselekedetei azok, amik önmagukban az üdvözülést biztosítják, hanem Teremtőnk, Isten, kegyelme. Ha elfogadjuk, akkor teljesen át kell neki adni magunkat, új emberekként kell élnünk mindvégig, hogy el ne veszítsük az üdvözülést. Isten mindenben megköveteli teremtményeitől az engedelmességet, nem elégszik meg utasításai részleges végrehajtásával:

Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. (Jelenések 3:15-16)

Azok, akikről itt történik említés, egykor buzgó keresztények voltak, de kezdeti lelkesedésük lelankadt, s most Isten elutasítással fenyegeti őket.

Pál apostol rómaiakhoz írt levelében a keresztségről úgy szól, mint isteni kegyelemről. (Róma 6:3-14) Azt is láthatjuk ebben a részben, hogy a keresztség részesedést jelent Krisztus megváltó halálában, és a bűn elutasítását hordozza.

Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak. Tagjaitokat se adjátok a bűn szolgálatára, hogy a gonoszság fegyvereivé legyenek. Hanem adjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek. Tagjaitokat is adjátok át az igazság fegyvereiként az Istennek. Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek. (Róma 6:12-14)

Aki Krisztusban van, nem maradhat meg korábbi bűnös dolgaiban, hanem „fel kell vennie keresztjét”:

„Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Máté 16:24-26)

Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. (I Korinthus 6:9-10)

A Krisztusban hívő embernek a világi dolgokat háttérbe kell helyezni a lelki dolgokkal szemben – az anyagi javak, világi dolgok megszerzése nem irányíthatja cselekedeteit. A pénznek szolgálni, nem pedig uralni kell az embert:

„Egy szolga nem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak (pénznek). (Lukács 16:13)

Természetesen nem azt jelenti ez, hogy a hit elfogadásakor abba kellene hagyni a munkát, vagy fel kellene adni mindenünket. A Biblia ilyen kötelezettséget senkire sem ró, csupán önmérséklést kér.

Miként Péter, úgy te is jogosan felteheted a kérdést: „Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk?” Jézus válasza:

„Bizony, mondom néktek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett. És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, az százszorosát kapja, és megörökli az örök életet.” (Máté 19:28-29)

„Bizony, mondom néktek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, hogy ne kapná vissza sokszorosát már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet.” (Lukács 18:28-29)

Az örök élet garanciája Jézus Krisztus halála, eltemetése és feltámadása. Az Isten által adott Szentírás ezt a tényt hangsúlyozza. Vannak azonban, akik nem értik, vagy elutasítják egyszerű, bárki számára érthető üzenetét. Ezekről olvashatjuk:

A keresztségről szóló beszéd bolondság azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. (I Korinthus 1:18)

Krisztus gyülekezetei mindenben hangsúlyozzák Isten felsőbbségét, valamint kinyilatkoztatásainak hibátlan voltát. Sok gyülekezet jött létre úgy, világszerte, hogy egy kis csoport elkezdte tanulmányozni a Bibliát, és Isten tanítását elfogadta. Nincs tehát szükség semmiféle emberi szervezkedésre, szervezetekre, központi vezetésre ahhoz, hogy Isten igazságát megtalálhassa valaki. Ha két-három barátoddal elkezded tanulmányozni a Bibliát, talán te magad is tevékenyen részt vehetsz egy helyi gyülekezet létrehozásában.

Egyik gyülekezetnek semmiféle hatalma nincs a többiek felett, senki nem hozhat döntést mások helyett, vagyis minden gyülekezet önálló, saját vezetőit demokratikusan választja a Bibliai feltételek szerint. Természetesen a hitben erős, személyi- és anyagi feltételekben arra alkalmas gyülekezetek igyekeznek segíteni másokat, miként tették azt az első századbeli testvéreink is, például a Macedóniai gyülekezetek:

Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, és erősen kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek. És nem csak azért tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából. (II Korinthus 8:3-5)

Bizony, legfontosabb ismertetőjük az volt ezeknek az embereknek, hogy átadták magukat az Úrnak. Krisztus mindenkit, így téged is hív:

Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. (Jelenések 3:20)

Ugye szíven ütött már téged is a hívó kopogtatás? Esetleg könnyelműen fogadkoztál is amikor bajba kerültél?

Ha még nem vagy Isten gyermeke, akkor kérünk, térj meg az Úrhoz ma, hogy osztozhass abban a reményben, lelki békében és örömben, amelyet csak az Úr adhat meg! Amennyiben az eddig elmondottakkal kapcsolatban további kérdéseid vannak, akkor keress meg bennünket személyesen, levélben, vagy telefonon. Szívesen küldünk további anyagokat részedre, illetve segítünk abban, hogy a bemerítkezés által te is elfogadhasd Krisztust Uradnak és Megváltódnak.

Amikor Jézus Krisztus egy samáriai asszonnyal találkozott a kútnál (János 4. rész), az megkérdezte, hol van az a hely, ahol Istent imádhatja az ember. Jézus a következőket válaszolta:

„Higgy nekem asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” (János 4:21, 23-24)

Ezekkel a szavakkal Jézus nagyon sokat elmond arról, hogyan imádjuk Istent:

Jézus öt pontban összefoglalt üzenete arról, hogy az igazi imádásnak milyennek kell lennie, sokat elmond arról, hogy mit csinálnak a keresztények, ha összejönnek Isten imádására:

1. Isten imádásának igen fontos része a vasárnaponkénti összejövetel, a keresztény ember imádásának legnagyobb része azonban otthon, a munkahelyen vagy barátai körében történik. A gyülekezeti terem – mely kisebb gyülekezetek esetében gyakran valamely keresztény lakása – csak kényelmi eszköz, ami lehetővé teszi számunkra, hogy nagyobb számban együtt legyünk testvéreinkkel. A gyülekezeti terem tehát nem valami szent hely, hanem a közösséget szolgáló helyiség. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy a mindennapi életben tett dolgok legalább annyira fontos részei Isten imádásának, mint a közös imádkozás vagy éneklés.

Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. (Róma 12:1-2)

Természetesen nem jelent felmentést a közös összejövetelek látogatása alól az előbbi – a testvérekkel való rendszeres találkozásokat is megköveteli Isten:

Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap. Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság teljes megismerése után, nincs többé bűneinkért való áldozat, hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket. (Zsidók 10:25-27)

2. Úgy jövünk össze, mint egy család, amely tagjai mennyei Atyjukat ünneplik és imádják. Mint minden családban, nálunk is vannak sérelmek, szomorúság, fájdalmak, betegségek, és halálesetek, amelyek elkeserítenek. Nyíltan kell ezekről beszélni egymással és Istennel. Imádásunk fontos, az Atyának tetsző része, ha a hálaadásként mondott imák mellett közösen könyörgünk bajban lévő, segítségre szoruló testvéreinkért, barátainkért és hozzátartozóinkért. Számtalanszor megtapasztalhattuk, hogy az imák meghallgatásra találnak Istennél; a találkozásainkon megoszthatjuk egymással az ilyen eseteket, és ezzel testvéreink hitét erősíthetjük.
3. Az imádásban a Szentlélek munkálkodik. Átérezzük, hogy Istent imádni nagy kiváltság, és csak bűnös életünktől elfordulva, a Szentlélekkel eltelve tehetjük azt. A Szentlélek ajándékát a hívő ember akkor kapja meg, amikor a bemerítkezés révén elfogadja és magára ölti a Megváltó Krisztust. (Apostolok cselekedetei 2:38) A Szentlélek közbenjárásával imáink még kedvesebbek Istennek:

Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk, kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért. (Róma 8:26-27)

Énekeink örömtelik és tele vannak dicsérettel, mert a Szentlélek eltölt bennünket, miközben reménykedve éneklünk és tanítjuk egymást.

Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel, mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében. (Efezus 5:18-20)

Az imákban és az összhangban zengő énekekben meghalljuk a Szentlélek szavát, érezzük, hogy velünk van és – bár különbözőek körülményeink és sorsunk – van ereje arra, hogy egyesítsen bennünket.

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. (Filippi 4:4-7)

4. Életünket Isten adta, és annak ő a jogos ura, aki méltó imádásunkra, odaadásunkra és dicséretünkre. Amikor együtt vagyunk, tiszteletünket fejezzük ki életünk Urának és dicsérjük őt. Imádásunkat úgy kell felajánlani, hogy igazán neki tetsző legyen. Oly módon, ahogyan értésünkre adta. Isteni kegyelmében részesített bennünket, nagylelkűen juttatott áldásából nekünk azáltal, hogy magához fogadott bennünket. Örömmel dicsérjük és mindent megteszünk, hogy engedelmeskedjünk akaratának imádásunkban.

A helyes formák és a helyes szavak azonban nem teszik Istent boldoggá, ha szavaink álszent szívből törnek fel – olyan élettel a háttérben, amely ellentmond az isteni tanításoknak. A Bibliában kinyilatkoztatott módon, az Isten által megkövetelt életet élve – amely összhangban van az istentiszteleten kimondott szavainkkal – imádjuk az Urat. Mily sokan vannak, akik meg vannak győződve arról, hogy elegendő ünnepeken elmenni a templomba, és máskor gátlástalanul élik a világi életet! Nekik is mondja Jézus:

Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. (Máté 7:21)

Nem azt jelentik az elmondottak, hogy mi mindig helyesen cselekszünk és tökéletesek vagyunk. Tökéletlen emberekként élünk a földi világban, jóllehet Isten igéje kötelez bennünket arra, hogy teljes erőnkkel igyekezzünk elvárásainak megfelelni. Botlásainkat Isten mindaddig megbocsátja, amíg nem szegülünk szembe vele szándékosan. Amikor együtt vagyunk, bátorítjuk és biztatjuk egymást a jobb életre, erőt merítünk egymásból, hogy minél kevesebb botlással élhessünk Isten dicséretére.

A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett. Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetekre buzdítsuk. (Zsidók 10:23-24)

5. Isten vágyik az emberre és keresi azokat a férfiakat és nőket, akik Istennek tetsző életet akarnak élni és imádják őt. Isten Atya, aki szeretné gyermekeit visszavezetni ahhoz a különlegesen örömteli kapcsolathoz, ami boldogságot ad Atyának és gyermeknek egyaránt. Pál ezt mondja Isten akaratáról:

… keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. (Apostolok cselekedetei 17:27-28)

Az I Korinthus 11:17-34 rész leírja, hogy Jézus Krisztus vezette be az úrvacsorát, melynek része a kenyér megtörése (elfogyasztása), illetve a „szőlőtőke gyümölcsé”-nek (mely lehet bor, vagy szőlőlé) ivása.

A kenyér Jézus Krisztus kereszten megtört testét jelképezi, a bor pedig az értünk engesztelő áldozatul kiontott vérét. Aki veszi, annak önvizsgálatot kell tartania:

Aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból. Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg a testét, ítéletet eszik és iszik önmagának. (I Korinthus 11:27-29)

Azt is elárulja a Biblia, hogy a kenyér megtörése a hét első napján, amely a mai vasárnapnak felel meg, történt. Az eredeti szóhasználat rendszerességre utal, így célszerűnek látszik úgy értelmezni, hogy minden vasárnap egybegyűltek a korabeli keresztények az Úrvacsora vételére.

A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál prédikált nekik, és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította. (Apostolok cselekedetei 20:7)

Az előbbi részben láttuk, hogy Pál apostol prédikált a keresztényeknek vasárnap. De nem csak ő tette ezt, hanem a hitben nálánál ifjabb tanítványnak, Timóteusnak is megparancsolta: „hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő.” (II Timóteus 4:2)

A tanítást minden követője számára utasításba adta Jézus Krisztus:

Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. (Máté 28:19-20)

Minden keresztény férfinak joga, sőt kötelessége tehát, hogy tanítsa testvéreit az Úrban. Nincs szükség különlegesen kiképzett papságra, beiktatásokra, felszentelésre, mert az már a bemerítkezésnél megtörténik. A Biblia korlátozása csupán a nőket tiltja el az istentiszteleteken való prédikálástól, közös imádság vezetésétől:

Az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, ahogyan a törvény is mondja. (I Korinthus 14:34)

Az asszony csendben tanuljon, teljes alázatossággal. A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendben. (I Timóteus 2:11-12

Ma sokan hivatkoznak arra, hogy a kor meghaladta ezeket az igéket, elvetik Isten mindenható és mindentudó voltát, és megkérdőjelezik bölcsességét. Vajon nem róluk szól a következő igehely?

Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra az Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben; ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából. a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben. (Jelenések 22:18-19)

Számos helyen történik említés arról, hogy a keresztények együtt imádkoznak. Amikor például Pétert a börtönben őrizték, „a gyülekezet buzgón imádkozott érte Istenhez.” (Apostolok cselekedetei 12:5) Amikor az Úr angyala kiszabadította Pétert, és az Mária házához ment, „itt sokan egybegyűlve imádkoztak.” (Apostolok cselekedetei 12:12)

Természetes dolog tehát, hogy a testvérek összegyűljenek imádkozni egymásért, amikor valaki rászorul. De mennyivel természetesebb, hogy szokott alkalmainkon is együtt imádkozzunk! Aki Krisztus gyülekezetei istentiszteletén részt vesz, megtapasztalhatja, hogy a keresztények – többnyire valamelyik férfi vezetésével – sokszor fordulnak az Úrhoz hálaadással és kéréssel egyaránt.

Krisztus gyülekezeteiben sok vidám éneket éneklünk, valódi lelkesedéssel, hangszerek nélkül. Nem nyomja el hangunkat egy túl hangos orgona, recsegő hangszórókból áradó kíséret. Tesszük ezt azért, mert így látjuk az összes újszövetségi példában, és mert Isten ezt parancsolja:

Mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak. (Efezus 5:19)

A parancsban a lélekből áradó éneklés szerepel, zsoltárok és dicséretek mondása, nem pedig hangszerekkel való zenélés, vagy tánc – melyekre egyébként az Ószövetségben találunk példát. Tudjuk azonban Jézus szavaiból, hogy ránk nagyon sok dolog nem vonatkozik azokból, amelyeket a zsidók tettek, vagy amik nekik meg volt parancsolva. Talán Isten elnézné a hangszerek használatát, de mégsem a mi hatáskörünk ezt elbírálni, és ha nem vezetünk be olyan cselekedeteket, amelyek nincsenek sem nyíltan megengedve, sem pedig korabeli példákkal alátámasztva, akkor biztosabban elnyerjük az Atya tetszését, és nagyobb esélyünk van arra, hogy hozzájáruljunk a keresztény egységhez.

Énekeink természetesen nem csak dicséreteket tartalmaznak, hanem tanítanak is. Az evangéliumból vett idézetek, történetek és tanítások is megelevenednek az énekekben:

A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek. (Kolossé 3:16)

Jöjj, hallgasd meg énekeinket, és meglátod, a Lélek vezeti azt!

A gyülekezet munkájához, a rászorulók segítéséhez csakúgy szükségünk van ma anyagi hozzájárulásra, mint az első században volt a testvéreknek. Aligha vonná valaki kétségbe, hogy Pál szavai ránk, mai hívőkre is vonatkoznak:

Ami a szentek javára folyó gyűjtést illeti, ti is úgy cselekedjetek, ahogyan azt Galácia gyülekezeteinek rendeltem. A hét első napján mindegyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt, ami telik tőle, nehogy akkor történjék a gyűjtés, amikor odamegyek. (I Korinthus 16:1-2)

Azt láthatjuk itt, hogy mindenki önkéntesen, józan belátása és lehetőségei szerint tesz félre a „hét első napján,” vagyis vasárnap. Aki hisz Istenben, és abban, hogy minden java az Úrtól származik, az azt is belátja, hogy nem lehet fukar, amikor visszaad javaiból valamennyit – az adakozásnak is tiszta szívből kell jönnie, mint az éneknek, imádságnak, tanításnak és megváltozott életnek:

Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek. (Lukács 6:38)

Aki így gondolkodik, annak nem kell birtokában lenni valami egyházi vezetés által meghatározott mércének, mely megmondaná, jövedelme milyen százalékát ajánlja fel. Nem is fogsz találni sem konkrét utasításokat, sem valamiféle kényszert, kényszerítést ezzel kapcsolatban Krisztus gyülekezeteiben, hanem neked kell dönteni szabadon, egyedül lelkiismeretedre hallgatva. Senki nem fog lenézni, megszólni, a hátad mögött összesúgni, ha nem adsz az istentiszteleti gyűjtés során – ne legyen ilyesmitől való aggódás a gátja első látogatásodnak!

Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a „jókedvű adakozót szereti az Isten”. Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. (II Korinthus 9:7-8)

Az Istentisztelet felsorolt elemei nem kötött sorrendben történnek, mint ahogyan nincs percre pontosan beosztva az egyes elemek, avagy az egész szertartás hossza. A helyi gyülekezetek gyakorlata közt sok eltérést találhatsz, ugyanakkor mindegyik lényegében meg fog egyezni a leírtakkal.

Keresztények nem csak a heti egy istentiszteletre gyűlhetnek össze. Az adott gyülekezet sajátos igényei, szükségletei szerint szervezhet bibliaórákat, ima összejöveteleket, szemináriumokat, kirándulásokat, evangelizációkat, asszony- vagy gyermek bibliatanulmányozásokat, énekléseket, és egyéb olyan dolgokat, melyek a hitélet illetve a közösség igényeit és erősítését szolgálják. Mindenkor a Lélek munkálkodik ezekben a csoportokban, és minden ilyen alkalommal – csakúgy mint az istentiszteleten – a látogató is szívesen látott vendég.

A gyülekezet munkáját és pénzügyeit a férfiak összejövetelén értékelhetik, illetve itt beszélik meg a gyülekezet jövőjét – például a konkrét munkát, tanítást, terveket, missziókat vagy ehhez hasonlóakat – érintő kérdéseket. Az ilyen összejövetelek a kisebb gyülekezetekre jellemzőbbek, amelyek nem tesznek eleget annak a feltételnek, hogy gyülekezeti elöljárókat válasszanak. Esetenként a nem keresztény látogatók is részt vehetnek ezeken az összejöveteleken is – amennyiben a gyülekezeti tagok ezzel egyetértenek – de a szavazásoknál tartózkodniuk kell.

Az is szokás legtöbb gyülekezetnél, hogy havonta egyszer minden keresztény, akinek erre módja van, valamilyen ételt hoz a gyülekezetbe, amit az istentisztelet után közös ebéden fogyasztanak el. Természetesen ez is olyan dolog, amelyről a helyi gyülekezet, illetve a hozzá tartozó hívek önállóan döntenek.

Összefoglalva, amikor együtt vagyunk, megosztjuk életünket és lélekben eggyé válunk, miközben dicsérjük Istent, keresve az utat hozzá. Ő mindennél többet jelent számunkra!

Kérlek, tudasd velünk, amennyiben segíthetünk valamiben neked! Azt akarjuk, hogy neked is legyen helyed közöttünk – bármikor eljöhetsz, és imádkozhatsz velünk az Atyához valamint közösen imádhatjuk őt. Emlékezz a Fiúra és értünk hozott áldozatára, és éneklés közben töltsön el a Szentlélek! Imádkozz, és a bátorító szót oszd meg másokkal! Reméljük eljössz, hogy együtt tisztelhessük az Atyát, mint egy nagy család! Krisztus neked is mondja:

Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen. (János 14:27)

Ha további kérdéseid vannak, de nem tudsz felkeresni egy helyi gyülekezetet, írj nekünk, vagy telefonálj.

Köszöntenek és Isten gazdag áldását kérik rád Krisztus gyülekezetei.

Megjegyzés:

Megkeresztelkedés – a magyar bibliafordításban használt szó nem tükrözi helyesen azt a módot, ahogyan Krisztus magunkra öltése történik. Az eredetileg használt görög kifejezés a víz alá való teljes elmerítést jelenti, így nyilvánvaló, Isten nem vízzel való meghintést vagy lelocsolást kíván, hanem a halál, eltemetés és feltámadás szimbólumát jelképező bemerítkezést.

© 1995-1999 Ervin Nemeth. All rights reserved.