1
és be voltak zsúfolva, ezer nő, egy marhavagonba, álltak az állomáson, készültek a haláltáborozásra, és volt egy edényük, amibe a dolguk végezték, és ugye azt mindig üríteni kellett, és ezért résnyire el volt húzva a vagon ajtaja, ott öntötték ki az anyagot, na, és egyszer a lacinak a nagynénje volt pont a résnél, úgyhogy ő volt a csatárlánc vége, megkapja az edényt, és zutty, lazán kiönti, és mint pár pillanat múlva kiderül, egyenesen az ott kolbászoló német őr pofájába, phú bazmeg, erre a csávó azon nyomba, gondolkodás nélkül csőre tölti a géppityut, de, most figyelj, nem lő, hanem körülnéz, körülnéz, és nyilván konstatálja, hogy nem látta senki, ugyanis visszabiztosítja a fegyverét, és tisztogatva magát továbbmegy és

2
és én voltam az egyik versenybíró, mer barátságos úszóverseny volt, és volt egy kaposvári gyerek, aki, ki tudja mér, ilyen delfin korúakkal úszott, pedig még nálam is idősebb volt, olyan tizenöt lehetett, de szegény iszonyú gyenge volt, a kisgyerekek úgy hagyták ott, mint a szél, négy vegyes lehetett, vagy kettő hát, már nem emlékszem, szóval én vagyok az egyik fordulóbíró, ott van a kezembe a fehér meg a piros zászló, fehér, ha jól fordul, piros, ha nem, na, és ez a csávó, ez mindenhogyan fordult, csak szabályosan nem, eszelős volt, dehát, érted, nem elég, hogy ezer méterrel le van maradva a nyomorult, nagy melák a kis delfinek között, még ki is zárom a versenyből, szóval feltettem neki a fehér zászlót, erre odarohan hozzám a, elfelejtettem a nevét, valamilyen Peti, ő volt a másik fordulóbíró, és azt mondja, de így letámad, érted, hogy hogy fordult ez a gyerek, bazdmeg?, há nem láttad?, há de láttam, de most mit, érted, de nem bírtam volna megmagyarázni, na, aztán jön megin a gyerek a következő fordulóhoz, időközbe persze az újabb száz méteren újabb ezret vertek rá a kisgyerekek, nagyon ciki volt, szegény gyerek kurvára evickélt, de kurvára nem haladt, na, és fordul, de azt ne tudd meg, bazmeg, tök ugyanúgy, összevissza, ha csak nézted, akkor is elszédültél, és persze a Peti ott várta, látszott, hogy nagyon készül, és persze fölteszi a piros zászlót, és, várjál, most jön a, az igazi, erre a csávó, ahogy a nagy flikkflakkok után valahogy végre a hátára keveredett nagy nehezen, meglátja a piros zászlót, meglátja, és visszafordul, és újra megcsinálja a fordulót, hát ez hihetetlen volt, bazmeg, és, érted, ilyen nincs, ha a piros zászló fönn van, akkor kész, akkor ki van zárva a versenyből, nem lehet javítani meg ilyesmi, és amikor visszajött, és még egyszer megfordult, akkor én félrelökdöstem onnan a, izé Petit, és föltettem neki a fehér zászlót, persze senki nem figyelt oda, aztán évezredek múlva beütött szegény gyerek, de majnem belefulladt a vízbe, és

3
és a Pápa, mer a Vatikán rendezte a konferenciát, és az Anyaszentegyház, izé, na mindegy, szóval nyilván úgy gondolta, itt az alkalom, hogy elbeszélgessen néhány csúcsfizikussal meg kozmológussal meg ilyesmivel, és behívatta a Hawkingot is audienciára, és meséltetett magának egy kicsit, hogy állnak a természettudósok a világgal meg minden, merhogy ugye őneki is valami ilyesmi a szakterülete, aztán valami olyasmit talált mondani, hogy nagyon fasza dolog, hogy itten kutatják a világegyetemet, tényleg, derék dolog, csak így tovább, de egyre nagyon szépen kéri őket, hogy a Nagy Bumm pillanatát, az ősrobbanást, azt legyenek szívesek békén hagyni, mert az a Teremtés pillanata, és hát ez nagyon érdekes, mer, gondolom én, ez az érdekes összefüggés úgy keletkezik, hogy a Teremtés az Isten felségterülete, és az Isten az egy olyan csávó, aki nem szereti, ha a felségterületét akárki emberfia megsérti, és a Tévedhetetlen hivatalból ismeri Istent, gondolkodását, jellemét, mit szeret, mit nem, és van olyan rendes, mármint a Pápa, hogy ezt az infót megosztja azokkal, akik képesek a tévedésre, és

4
és fekszik a díványon és az álmát meséli, és akkor megjelenik egy nő, mondja, nem az anyám, tehát az anyja, gondolja a Freud, és

5
és elkezdtem énekelni, kurva tehetséges voltam már akkor is, egyetlen hangot nem sikerült eltalálnom még véletlenül se, na mindegy, elkezdtem énekelni, hogy árivedercsihánsz, ez volt a legszebb tánc, erre kijavít az Atilla, hogy nem tánc, hanem szám, érted, én ott beleadok mindent, megpróbálom úgy énekelni, mint a Caterina Caselli meg az Aradszky László összeszorozva, erre kijavít bazmeg, hogy nem tánc, hanem szám, mondom neki, há ne vicceljé, sokkal jobban rímel az hogy tánc arra, hogy Hans, akkor is szám, mondja, nem, mondom, de, mondja, nem, de, nem, de, nem, de, nem, de, én persze egyáltalán nem voltam olyan biztos a dolgomban, tulajdonképpen már a legelején tudtam, hogy igaza van, de ezt persze nem lehetett csak úgy beismerni, akkor is tánc, nem, de, nem, dedededededede, és így tovább, és

6
és elkezdik filmezni az ukrán mágust, egy normál széken ült, és először mindig így eljátszotta, így a két kezével, hogy próbálja megtartani a tárgyat a levegőbe, ilyen telekinetikus energiával, tudod, és először persze mindig leesett, aztán kurvára koncentrált, ráncolta a homlokát erősen, szúrós szemekkel nézett, aztán persze mindig megállt végül a levegőbe, így a két keze között, először egy cigarettát bűvölt, de pontosan lehetett látni a mozgásáról, ahogy a levegőbe volt, hogy ez pont ugyanúgy mozog, érted, azt lehet látni, mikor fel van függesztve egy ponton egy cérnával, azt nem lehet összetéveszteni semmivel, aztán tollal csinálta, meg nehezebb tárgyakkal is, de mindnek a mozgásán lehetett látni, hogy pont olyan, mint amikor fel van függesztve egy ponton, mindenesetre nagyon ügyes volt a csávó, mer semmit nem vettél észre, hogy mikor köti rá a cérnát, és hogy nem látják olyan közelről, és má éppen dühöngeni kezdtem, hogy ez megin ilyen nulladik típusú lófasz lesz, és lehetetlen, hogy azok ott, a forgatócsoport, ott ül egy méterre tőle, érted, és nem látja a cérnát, vagy a damilt, a fasznak misztifikálnak, tök szar a videófelvétel ráadásul, tök homályos, dehát ők ott vannak, há buktassák má le, bazmeg, és erre valaki, asszem, egy nő, a forgatócsoportból, váralanul odanyúl a csókának a lába közé, és így elhúzza a kezét, gondolom, elszakította a cérnát, de ez a tárgy alatt volt, szóval valami egész cérnarendszer volt, mindenesetre abban a pillanatban leesett a tárgy, és ezután jött igazán a durva, mer a csóka nem úgy reagált, hogy hát, bocs, gyerekek, bukta, ez nem jött össze, ne haragudjatok, oké, meghívlak benneteket egy sörre, jó móka volt, nem, vagy ilyesmi, hanem a csóka, mintha mi sem történt volna, elkezte bűvölni megin a tárgyat, véres komoly pofával, nézegette feszt, hunyorgatott rettenetesen, bioáramozott kurvára, energiázott szegény, dehát csak nem akart megállni az a tárgy a levegőbe, mindig leesett, és nemtom meddig próbálgatta még, elképesztő volt, hihetetlen komolysággal próbálkozott, az, ahogy a cérnaelszakításra reagált, illetve épp hogy nem reagált, az a viselkedési stratégia, az, bazmeg, az egy parajelenség volt, aztán persze iksz idő után bejelentette, hogy most már elfáradt, nem tud koncentrálni, és

7
és akkor a Belmondo, de ez már az után van, hogy végigszáguldották Franciaországot, meg a filmet, loptak, raboltak, bűnöztek, ámokfutottak, merhogy ugye menekülnek a hétköznapok szürkeségéből az igazi életbe, meg amit akarsz, ja, és közvetlenül az előtt van, hogy lelövi a nőt, aztán a feje köré tekeri a dinamitköteget és felrobbantja az agyát, szóval éppen kijöttek valami folyóból, ahova végső jódolgukba belevetették magukat, a kocsit már széttrancsírozták, de az is lehet, hogy a rendőrség elől menekültek be a folyóba, erre má nem emlékszem, na mindegy, és nagyon elfáradtak, és aztán ülnek valami stégen, egymás mellett, ülnek egy darabig, pihegnek, és akkor a Belmondo ráteszi a nő combjára a kezét és azt mondja, tudod, néha azt gondolom, hogy ez az élet, hogy ráteszem a combodra a kezemet, és ennyi, és