Parabázisok és megjegyzések Tamás Gáspár Miklós: Törzsi fogalmak I-II elõadása közben1
 
 

    Sokmindenrõl lehetne szó2: Tamás nagyon sok problémát mozgat egyszerre invenciózusan és eruditusan. Az alábbi írás ezek közül választ ki egyet-egyet (szinte esetlegesen), s ezek érintésével próbál az érzésem (nézetem) szerint a Tamást leginkább zavaró (érdeklõ) problémára ráközelíteni, amely a következõ: az egyetemességben és/azaz a "transzcendenciában" való hit szükségképpenisége - mert különben a földi pokol: vak, korlátolt, agresszív, közönyös "immanencia".
    Válogatott széljegyzetek következnek tehát, nem (mindig) összefüggõ szöveg. De a fent megjelölt probléma többé vagy kevésbé szinte mindegyikben megjelenik.
    Megemlítem még (egyszer): Tamás filozófiai írásai meglepetéssel szolgáltak számomra. Persze nem tájékozottság, fellengés vagy gyorsaság dolgában - ezekrõl mindenki tud -, hanem mélység, sûrûség és bölcsesség dolgában. Ez nem hivatalos szakértõi vélemény - akkor kevesebb idõ és több pénz lett volna szakítva. Valamit valamiért.

 

"Vorausgesetzt, dass die Wahrheit ein Weib ist..." (F. N.)3

 
    Kant "végsõ veresége" (in: Levél a töprengõhöz) ügyében egyébként a magyarázat: Kant azt hitte, hogy Isten a csillagos égnek és az erkölcsi törvénynek a titkos harmóniája, de Kafkából az következik, hogy tévedett. Az "argumentáció" néhány mondata: "A jónak nincs szíve." Aztán: "Ám aki szemléli mindkettõt, s e szemléletben leli föl Istenét, az az önálló ember. De - egyfelõl - az ember nem ilyen; másfelõe;l pedig Franz Kafka megpróbálja elképzelni, milyen is az, ha nem az ember néz, hanem a jó.
    A jó hipotetikus szemszögébõl: a gonosz szép."
    Aztán Pascalt idéz: "Az ember leírása: függõség, a függetlenség vágya, szükség." És: "Az ember állapota: állhatatlanság, unalom, nyugtalanság." Aztán hetet-havat összekavar, hablatyol, mindenrõl eszébe jut minden, aztán: "szorongó ember álldogál a csillagos ég alatt, elméje tele szöveggel, kultúratörmelékkel, teendõk listájával, beszédvisszhangokkal és szereptervekkel, teste tele fájdalommal és követelõzõ belsõ zajokkal, ágyéka megkívánástól és emléktõl lüktet, messianisztikus reménye néha fölpislákol, de ettõl is [is] csak [csak] szorong, elõítélet, tévképzet, babona, közhely, hazugság ámítja, kábítószert iszik, eszik, füstöl, rág, lélegzik, hamisságot lehel be és lehel ki, kineveti magában a magasztosat és csodálja az állatit, világa lángol körülötte, és õ a kártyapartijára gondol, teljesül régi vágya, és õ szûköl a rátörõ bánattól, átöleli rég várt szerelme, és õ a feje fölött rápillant a faliórára: máris unatkozik megint."
    Aztán persze kapcsol, hogy elragadta megint az érzület, és téged4 kezd beszéltetni. Néha elég jókat mondasz, nem is gondolnád. De azért végül mindig úgy jársz, mint Szókratész beszélgetõpartnerei: esélyed sincs. Egyfelõl olykor nagy marhaságokba hagyod magad belevinni a narrátor által, másfelõl amolyan rortyánus vagy: alapvetõen az a bajod, hogy enervált vagy, õ viszont. Szenvedély, szellem, elokvencia, fenség, elérzékenyülés. Te "rezignáltan" élsz bele a "kontextusa-szegett »életvilág«"-ba. Õ a világ sorsáért aggódik, melybõl kiveszik "a magasztos", a "tragikus nagyság", a remény, "te azonban a végsõkig kétségbeesettek szokása szerint (...) derûs vagy és profán". Ha a teodícea és a jó társadalom közül kell választani, te nem habozol, de Kafkából mi következik.

    Kafka, 19205: "Az eredendõ bûn, ez a régi jogsértés, amelyet az ember elkövetett, abban a szemrehányásban áll, amelyet az ember ismételget, s amelybõl az ember nem enged, miszerint vele jogtalanság esett meg, hogy rajta követték el az eredendõ bûnt." Már a vád, ahogy megismétli, hogy "az ember". Az ember. De az ember. Az csak ismételget. Hogy: És kinek jó bûn és bûnhõdés atavizmusa? Neked, Istenem? Ezt ismételgeti az ember. Meg: Nem, ez nekem túl egzotikus.
    Amíg bûnben fogantál, addig a bûn fogalma megváltatlan volt: Isten különös kontinuuma, ahol egy hang folyton azt mondja: hûtlen, hûtlen, hûtlen.

    Ha bûnösnek születtél, akkor bûnhõdnöd kell.

    Kafka és a nõk.

    Madonna, Buñuel.

    - "Dics-, bír-, kéj-, és hatalomvágy" - sorolod õket az ujjaidon számolva. - Gondolj bele. A szenvedés oka ezeekben rejlik.
    - Akinek ezek tényleg egyformán kísértések, az neked nem akarhat jót, hiába hiszitek ezt õszintén mind a ketten.
    - Jól hangzik, de a külsõ-felsõ nézõpont Tamásra jellemzõ.
    - Te ilyen vagy, amikor fölényeskedsz?

    Vagy akkor, amikor elkezded magyarázni, hogy pl. a bír- meg a kéjvágy minden fontos tekintetben éppen ellentétei egymásnak, például a bírvágy konzervatív, ego-centrikus, expanzív, agresszív, regresszív6, irigy/féltékeny7, csak neurotiko-paranoid, "humanista" és haragszik; a kéjvágy alapjáraton bársonyos és forradalmi, az énvesztés nem trauma, nem katasztrófa8, digresszív, nem féltékeny, polimorf perverz, "antihumanista" és örül neked, ha jó vagy. Elõfordulnak együtt, hajjaj, ámde ellenben nem egy rugóra járnak. A dics- bír- és hatalomvágy háborúit láttunk. A kéj forradalma (Utopia Now!) azonban még várat magára.

    Prozopopoeia és eszkatológia. Ezt ki csinálja? Mi ez, pamflet?

    Tamás A nacionalizmus mint rejtjel és metafora címû, 1981-ben a Mozgó Világban majdnem megjelent, a többitõl sok tekintetben eléggé elütõ írásában ezt írja a nacionalista álláspontot szabad függõben beszéltetve: "Az idegen kultúrát pl. szemmel kell tartani, nem pusztán óvatosságból, hanem azért, hogy az értetlenségbe ne fásuljunk bele, hanem mindig ébren tartsuk. Érdeklõdnünk kell az idegenek iránt, nem szabad közönyt éreznünk irántuk, mert megszokjuk a jelenlétüket és átsodródunk a homályba. El kell ismernünk, hogy az idegen végsõ soron éppen annyira ember, mint mi magunk - csak valamelyest egyenlõ felek között lehet igazi ellentét." És: "értsük meg: az idegenek elsõsorban nem azért idegenek, mert tõlünk különböznek, hanem azért, mert egymástól is mernek különbözni." De Tamás ezzel nem csupán a nacionalista érzületet írja le jól: ez egy stílus - és még sok neve lesz. E stílussal rendszerint a következõk társulnak: túláltalánosítás, esszencializmus, antropomorfizmus. Individualizáció9. Platonizmus. A Szimbólumok, a jelképe(s gesztuso)k, az absztraktumok leglétezõbbként kezelése.
    És ez távolról sem idegen Tamástól. És az vesse rá az elsõ követ, akitõl. (Hála, nyilván, Istennek.) Már mindig is Idegen vagy, Barátom. Persze, hogy nem mindegy, melyik oldalon állsz. Hogy (A oldal) elfogadod-e az ambivalenciádat, hogy végképp ne legyen kötelezõ, de képes legyél szeretni az "idegen"-tõl megszállott (elbûvölt stb.) önmagad. Vagy pedig (B oldal) "elidegenedsz" tõle és "önmagadat" választod, és nem lesz többé kérdés, hogy te kikkel vagy, életre-halálra: azokkal, akiknek minden megnyilatkozása az idegen és a saját történelmi és strukturális szétválaszthatatlanságának denegációja10. Az idegen gonoszságáról pedig elég annyit elárulnod, hogy szerinte meg pont hogy te vagy a gonosz, ha ugyan nem nagy gével, mire te a relativizmust ("nihilizmust") csak a közöny ideológiájaként vagy az agresszió racionalizálásaként vagy hajlandó elgondolni, amitõl úgy vélsz megszabadulhatni, hogy - módszertanilag vagy katonailag - demonstrálod: egy(etemes) az Isten, az Ész, a Jó, az Igaz és a többiek.
    Nicht auf Weiber verstanden.11
    A nemzeti érzés erkölcsi lényegében az "orákulum" mûködésének leírása bámulatos, ráadásul ezzel már egyaránt jellemzi a nacionalistát és a kommunistát. És hihetetlen, hogy nem veszi észre, hogy mennyire konkrét személyiségjegyeket ír le. Egy szép paranoid konstellációt. Hogyhogy az ismerõsei közül nem jut eszébe egy se, aki ilyen, mégse nackós vagy/és komcsi. De a nacionalizmus néha bármirõl eszébe jut. És olvasod, és olvasod és még mindig és már megint errõl beszél. Tamás, az egyetemes apostola, nagyon sokat gondolkodott az etnocentrizmus különféle változatainak problémáján. Egy a nemzeti problematikához patologikusan rögzült ember, mondaná a szkizoanalitikusa. Ethnosz Gazsidaimón.
    Ebbõl már kitalálhattad: volt egyszer egy Jó Nackó és van a Létezõ Nackó. Az elõbbi történetesen a klasszikus liberális nacionalizmus, mely végsõ soron az egyetemest célozza, utóbbi pedig az etnarchia és etnoanarchizmus, mely vak autizmusra tör. De vajon miért nem sikerül neki legyûrnie a problémát. Okos ember, érted, miért ül 25 éve rajta. Neki áldozta a fiatalságát.

    Hogy milyen volt a Jó Nac. Szemben a mai etn(oan)archistákkal, mondja Tamás, a régi jó "liberális nacionalisták hittek népük felsõbbrendûségében, de aki felsõbbrendûséget mond, az összehasonlítást is mond, s aki összehasonlítást mond, egyetemes kritériumokat fogad el." Hogy mit mondana e kritériumok egyetemességérõl egy nem ennyire bennszülött történész/elmélész, mondjuk Bhabha, Said, Wallerstein és Balibar. És mit mond a történelem. (Pszt! Csak vicc volt.) A felsõbbrendûség objektív és egyetemes okát és célját persze a megszállt és kisemmizett gyarmatok alacsonyabb-rendûsége képezte, végsõ soron az a tény, hogy nem az indiánok nyomtak le minket és foglalták el a Brit Birodalmat, és az a néhány angol meg ír, aki megmaradt, Kanada északi részén és Ausztrália sivatagos vidékein bekerített rezervátumokban él, de már órát hord, és egyre jobban beolvad a többségi modern rézbõrû társadalomba. És ha most megkérdezed a nnna, az afrikai-amerikait, mi a véleménye az egyetemesrõl, fehér angolszász protestáns közhelyeket fog szajkózni. He has a dream. Ezt nevezzük mi, liberális nacionalisták egyetemességnek.

    És vajon állítaná, hogy a nacionalista állandóan félreismeri önnön valódi vágyait? "A másfélszáz éve eltagadott igazság az - mondja ki végre Gazsi (in: Eötvös: A nyugat-keleti liberális) -, hogy a magyar függetlenséget senki nem akarta." Na jó, Legyen 130, és felejtsük el, hogy kik akarták.
    De tényleg, gondold el. Kapásból tudnál pl. németül. Mivel hazafiként a hazai termékeket és szolgáltatásokat részesítenéd elõnyben, adriai szardíniát vásárolnál és a Fogarasi-havasokban síelnél. Ha multi lennél, 50 milliós piaccal számolhatnál. Mondjuk Hõgyész lenne a fõváros, mert Bécs vagy Pozsony a brassóiaknak van túl messze, Debrecen vagy Várad a salzburgiaknak, Budapest meg a dubrovnikiaknak. A szelíd tolnai dombok ugyanakkor szépen szimbolizálnák az Alpok vagy a román lélek romantikus ormait éppúgy, mint az Adria és a szlovák lélek lágyságát. Európa vezetõ hatalma lennél, nem kisebb, mint Franciaország, a Tengerek Agg Királynõje, már csak azért sem, mert ahogy az NSzK az NDK-t, úgy kooptálta volna az EU 89-ben, természetes testvérként, a Monarchiát, de amihez képest a Marshall-segély arcpirító kolduskonc.
    Magyarok legyünk vagy szabadok.
    Tzaraszeretet. Édes hazám, Új-Zéland.
    "Egy nagy francia író kimutatta - mondja Tamás A nacionalizmus mint rejtjel és metaforában -, hogy Izráel törzse azért ragaszkodik az egyetemeshez, mert némi joggal tart a partikuláris hagyománytól. A nacionalizmusnak alapjában nem Izráel törzse ellen van kifogása, hanem az egyetemesség ellen." Vannak a nációk és van egy törzs, amely minden népet kiválasztott. Az egyetemest képviselõ partikula, mely átszakítja a partikularitás egyetemességét.
    - Szia, Egyetemesség, üdvözöl a Partikularitás.
    - Tudom, mondta a Feri.

    Mert ebben a vidámparkban állandóan üzemel az általánosítás-, esszencializmus- és antropomorfizmus-gépezet, és Tamás ezekre rendszeresen felültet bennünket, és rákapcsolja a "Gondatlan Veszélyeztetés" fokozatra. De õ is felül ám. És ilyenkor, a száguldás adrenalingõzös mámorában általában azonnal nagyon fontos, nemritkán világtörténelmi jelentõségû mondandója támad.

    De most egy pillanatra próbáld meg ne diszkurzusának központi alakzatából, legfõbb "szubsztantív" eljárásából, a prozopopoeiából (megszemélyesítés, antropomorfizmus) nézni a suhanó világot, hanem odalentrõl nézni hûvös szemekkel ezt a "Trópusi Utazás" feliratú gigászi ringlispilt. Nem azért, mert onnan többet látsz. Ha csak onnan látsz. Strukturális értelemben a gondolkodás/interszubjektivitás lényege, hogy képes más pozícióból is látni, és nem csak kényszerbõl, és nem csak onnan, ahova magát pozicionálja, amirõl persze neki éppúgy csupán vélekedései lehetnek, mint azoknak, akik - úgymond - más pozícióból vélik érteni pozícióját.
    Tamás e cikkei (melyek közül számos fordítás, eredetileg angolszász sajtóorgánumokba készültek) viszont helyenként olyanok, mintha az amerikai külügyminiszter kelet-európai ügyekben illetékes tanácsadójának jelentései lennének. Vagyis általában mind térbelileg, mind idõbelileg hatalmas és bonyodalmas spektrumot fognak át.
    Ez kedvez a felelõtlenségnek. Különösen a kelet-európai társadalmak politikai és morális állapottyát szereti Tamás nagyon nagyvonalúan jellemezni (egyébként rendkívül szórakoztatóan). Ha egy kicsit hajlasz a szkizó és a perverz szignifikációra is, akkor eleinte nagyon lassan olvasol: állandóan tesztelni próbálsz, konkrétumokat behelyettesíteni, ide-oda ugrálsz térben és idõben, elkezded pakolni ebbe a "Kelet-Európába", ebbe a perszonifikált fogalomba, feneketlen zsákba a tömérdek jelentéskonstituens elemeket: Szlovénia, Azerbajdzsán, 45, 56, 68 (április 1, 15h:02':42"), 2001, Todor Zsivkov, Tarkovszkij, Kornelia Ender (Fekete-tenger), a germán Tyitov, Fidesz (89, 94, 99), Radovan Karadzic (Sony Handycam), Jan Palach, Stirlitz, Alla Pugacsova (Napster), Trabant (601 és Marietta), Danilo Kis János, a Farkas a "Nu pagagyí!"-ból, én, és a többiek, és 2 TGM, 1 önértékelése szerint, 1 sub specie aeternitatis. Egyebek között ezek a, még így is elég általános, jelentéstani entitások egyetlen laza szókapcsolat - Kelet-Európa - misztikus uniójában egyesítve, perszonifikálva, és más, hasonló módon megképzett és hasonló realitásfokkal bíró aktora közé bedobva a világtörténelem színpadára.
    Aztán rájössz. És azt mondod az értetlenkedõ arcába:
    - A Külügyminisztert mindez természetesen roppantul érdekli, de, tudja, az apró részletekre hogyan is szakíthatna idõt.

    A magasból jól átlátni mindent, noha minden olyan picinek látszik, és összemosódik.
    Te hogy látod ezt?
    Mit, mit.

    Tehát Kelet-Európa Tamás-féle személyleírása: ér(t)etlen, politika- és intézménygyûlölõ, gyanakvó, nihilista, magába zárkózó, idegenellenes, etnoanarchista.
    Ez a szereplõ ablaktalan monászokból áll, melyek egyfajta vak harmonia praestabilitába rendezõdnek, amennyiben kommunikációképtelenül is uniszónóban megvetnek mindent, ami magas és egyetemes, csakis saját magukat akarják, semmi mást.
    Lehet, hogy te is köztük vagy?
    Akkor figyelj. Tamás szerint szerintük: "Az elit politikai akaratának (a törvénynek) érvényesítése antidemokratikus. A kényszer alkalmazása fegyelmezés céljából (közrend) antidemokratikus. Az emberek szûkebb csoportján belül (képviseleti kormányzat, parlamentarizmus), közvitákban kiformálódó politikai bölcsesség antidemokratikus. A magánvagyonba való beavatkozás (adók és illetékek kivetésével végrehajtott redisztribúció) antidemokratikus. A vagyon, hírnév, befolyás egyenlõtlen koncentrációja (liberális kapitalizmus [ja? aha!]) antidemokratikus. Az elit preferenciáin alapuló indoktrináció (oktatás) [hú, de kemény] antidemokratikus. [...] A kelet-európai demokratikus eszme alapvetõen az állam nélküli társadalom." - És gyönyörûen csinálja, nézd meg. Lassan jössz rá, hogy a fõszövegben a te érveid sorakoznak, zárójelben pedig az, amit - jó esetben - jóhiszem&ucirrc; anarcho-nihilizmusodban ("Az anarchisták gyõztek") le akarsz rombolni: a demokratikus intézményrendszer, melynek engedelmeskedni immár - hát nem látod? - nem egy vak totális hatalomnak való alávetõdés, hanem értelmes állampolgári felelõsség. - A szépségpöttyök persze ott vannak, ha például csak azt a kis gonosz behelyettesítést végzed el, hogy úgy általában a parlamentek mint "a közvitákban kiformálódó politikai bölcsesség" felkent intézményei. "Képviseleti kormányzat"? Jesszusmária, csak nem engem képviselnek?

    Ki tehet errõl? Kelet-Európa?
    (Schopenhauer vs. Hegel: "Szellem? Hát az meg ki a franc?")

    De mi is a baj az antropomorfizmussal, a bájos Prozopopoeiával?
    Doktor, mondta magában Frankenstein, csináljunk embert saját képünkre és hasonlatosságunkra. Nyelvi absztraktumokból és operációkból vesszük, és azzá is tesszük. De elõbb igékkel dolgoztatjuk, aztán jelzõkkel kifizetjük. Az így kiképzett személyekre "megtörtént eseményeken alapuló" pszichodrámákat írunk. (De kikötés, hogy nem Hayden White a dramaturg.) Mondjuk egy fél órás kis dramolett ötezer évrõl. A Nemzetikulturális Ökörség Misztériuma, Nemeskürty István és Koltay Gábor támogatásával. Helyszín: az euroatlanti civilizáció. Szereplõk: Magyarország - Sinkovits (vagy Bajor) Imre, Kelet-Eur&ooacute;pa - Esze(en)nyi Enyikõ, A Tengerek Királynõje - Tamás Gáspár Miklós, Baloldali Értelmiség Az Egyesült Államokban - Antonio Banderas, Izráel Törrzse - Latinovits Zoltán, Vaterland - Klaus-Maria Brandauer, magyar hangja Bud Spencer, Demokrácia - Latabár Kálmán, Szoocializmus - Csala Zsuzsa, és még sokan mások. De az antropomorfista dráma katartikus pontja az, hogy Tamás a történelemrõl - az általa, úgy tûnik, egyetlen szóra érdemesített beszédtárgyról - szólván felvilágosodás-ellenes. A történetfilozófiát (kit?) az újkorban ugyanis nem Rousseau, Kant, Fichte, Hegel, Marx, Spengler, Heidegger stb. (ezek mik?) felõl érte kihívás (mondom, mik: a világtörténelem nevû elgondolhatatlanul sok mindent magába foglaló absztraktumot testté lett igékkel átlelkesítjük saját képünkre és hasonlatosságunkra), sokkal inkább Spinoza, a historizmus, a pozitivizmus, Kierkegaard, Nietzsche, Freud, a pszichológia, az antropológia stb. felõl, akik (in)direkt módon képviselték azt a tipikusan racionalista - és, szó se róla, nominalista - nézetet, mely a tarthatatlan általánosításokkal operáló (a prozopopoeia retorikáján alapuló) történetfilozófiát ismeretelméletileg a babonák (mítoszok, vallások stb.) körébe sorolja, ezeket pedig köztudottan az elõítéletek eminens példáiként tartja számon.

    Ezzel a módszerrel persze hatékonyan lehet fordulatokat vinni a cselekménybe. Platónról pl. kiderül, hogy a legnagyobb kommunista, Marxról, hogy ugyanekkora antikommunista. Helyenként ugyanez a szubverziós erõ munkál az absztraktum-személyiségek összehasonlításában. A nyugati liberális baloldali értelmiségrõl (-nek) pl. azt bizonygatja, hogy néhány fontos, de voltaképpen felszínes különbségtõl eltekintve alapvetõen ugyanaz a világnézetük, mint a kelet-európai (és nyugat-ázsiai) "etnarchia és etnoanarchizmus" képviselõinek.

    OccamTM borotva? Férfiasan tökéletes? - Ja. Ez itt (nem) a leleplezés hellye: a prozopopoeia azért valóság, mert a szimbolikus integráns része, mert a kulturális alapkódoknak egy kedvelt trópusa.
    És egyébként? Egyébként nincs igaza Tamásnak? Például "a hatalomnak" az a roppant egyszerû, a jogállamiság doktrínájának inherens csõdjét12 szépen példázó fideszes elgondolása és gyakorlata szerinted nem az õ félelmeit igazolja? Nem úgy látod, hogy ez a stíl a magyar és egyetemes eidosznak tényleg nagyon-nagyon ciki vonásait erõsíti fel? Kevélység, sunyiság, gondolattalanság, primkóság, a nyílt önérdek-érvényesítés szomorú arroganciája? - Ez leszel, magyar, meglásd?13
    Érzelmi-stiláris nemzethalál.

    Meg úgy általában a magyar "elit". Gondolj bele.
    (Ó, ha az Operabál egyszer bekerülne a CNN-be!)

    Tehát mi a nagy kérdés.
    Ez: "Annak kudarca után, amit Alasdair MacIntyre a »fölvilágosító projektumnak« nevez, marad-e más, mint kultúrák zûrzavara, vakhitek mozaikja, szubjektív »igazságok«, amelyek között az erõ dönt?"

    Maradjanak velünk. A reklám után folytatjuk.

    A demokratikus ellenzék története valóságos mese. Van néhány bátor hõs, aki nyíltan szembeszáll a gonosz hatalommal, mely végül elbukik.
    - Aha, tényleg - mondod. - Volt izgalom, kaland, jó ügy, hepiend, mi kell még.
    - Világtörténelmi jelentõség - feleli Tamás.
    Az Irónia, kétértelmûség, színlelés: A demokratikus ellenzék hagyatéka c. írás sztorilájnja szerint a két nagyhatalom uralta világban eleinte a nyugati nagypolitika "voltaképp" leszarta a keleti ellenzékieket: csak az állampártok mozgásaira figyeltek, s eszerint dolgozták ki ellenük a mindenkori stratégiát és kötötték meg velük a mindenkori dealt. A sokkal alaposabb (németes) amerikai neokonzervativizmus azonban rájött, hogy a keleti rezsimek ellenzéke nem apró és nyugodtan ignorálható diszfunkció, amit a komcsik úgyis lekezelnek, hanem saját politikai berendezkedésüknek, társadalmi konstitúciójuknak éppen õk adnak nem várt és - történelme során elõször - igazi legitimációs t&aacutte;maszt. Ezek a kis csoportok kommunista atyáik hitével és elszántságával küzdöttek, de immáron tényleg a jó ügyért: "A Nyugat nem sokat értett meg ebbõl a történelmi-morális igazság iránti szenvedélybõl - meséli Tamás -, ám alapelvei (emberi és polgári jogok) egyetemességébe vetett bizonytalan hitét próbára tette a kelet-európai ellenzékiség: emberek kockáztattak a helsinki egyezmények kenetteljes és unalmas közhelyeiért - talán csak nem az elveitek szerint akartok élni? A nyugati alkotmányos elvek szavahihetõ emberek - azok voltak, hiszen14 megszenvedtek az elveikért - általi önzetlen támogatása új ragyogást kölcsönzött a természetjog eszméjének, és az amerikai forradalom eszméit kétszáz évvel késõbb - a gyakorlati politika napirendjére tûzték. Mindkét rendszer számára ez volt a közös univerzalista diskurzus, és az ezen a diskurzuson belül lefolytatott vitát a Nyugat és szövetségesei, az ellenzékiek nyerték meg. Semmilyen reálpolitika nem nyerhette volna meg ezt a hitvitát." De az ellenzékiek hõsiessége, áldozathozatala, tanúságtétele, történelmi-morális igazság iránti szenvedélye odahaza is megnyert egy háborút, és ha nem is olyan látványosat, mint a fegyverkezési verseny, de talán fontosabbat: "A kommunista elitnek észre kellett vennie, hogy ez ugyanaz a szenvedély, amellyel a Narodnaja Volja hõsei mentek az akasztófa alá. Nagyon is megértették, és nem csoda, hogy gyerekeik nagy számban csatlakoztak az ellenzékhez." És az igazság is egyetemes és osztatlan, a lé(t) a tudat(ot) nem részegíti: "A Szovjetunióban nem volt egyetlen apparatcsik sem, aki ne tudta volna, hogy Alekszandr Szolzsenyicinnek volt igaza. Így nem lehet küzdeni." Bárcsak annyi napig élnék, ahány volt szovjet apparatcsik nem tudja (úgy) ma sem. Aztán a filozófiatörténeti hely: "Kelet-Európa Lenin és Trockij óta elõször fejt ki szellemi hatást."15 És végül, de kapaszkodj erõsen, a kilencvenes évek kelet-európai demokráciáit viszont ki baltázta el? Nem találod ki: a demokratikus ellenzék, amennyiben stratégiája - taktikai okokból - alapvetõen antipolitikus volt, mivel a nép szívéhez ez állt közel. Tamás hiába óvott: a nép szíve nem valamilyen, hanem megy valahova, ahogy a folklór tiszta forrása mondja azt, hogy: nem Sein, hanem egy Sollenbõl Müssenbe tartó Werden. A demokratikus ellenzék így akaratán kívül támogatta a "gyilkos álmát", amelyben a politikát a szabadság vége jelenti - vagy hogy is volt? Amelyben a szabadság a politika végét jelenti. Maga hiába volt morális, relativizmusa erõsítette az apolitikus amoralitást, amely, íme, a közelmúlt és jelen Magyarországát jellemzi.
    Az ellenzéki történet Tamás-féle variánsa pontosan az ellenkezõje (a cím által megidézett) Rorty demokráciáról alkotott befolyásos nézeteinek. Rorty egy olyan világról álmodik, ahol legkevésbé olyan erényekre van szükség, amiket Tamás esztétikája glorifikál. Tamás viszont az a titkos misztikus, aki egyszerûen megrendül a "meghalni a hazáért"-, "életünket és vérünket a szabadságért"-, "és feláldozta életét az eszméért"-típusú poétikától. És ellenszenvérõl biztosít bennünket az ellenzék romantikus antikapitalista hippy kispolgári vonásait illetõen: "Az ellenzékiek valahogy úgy képzelték, hogy a »totális« állam elhagyott cselédszobában zakatol, mint egy mosógép, miközben az igazi dolgok a nappaliban és a hálószobában zajlanak. [Áldozatok? Felelõtlenek?] Lírai ömlengések szóltak a napon való lustálkodásnak és csinos lányok kocsmaajtóból való mustrálgatásának polgári erényérõl." Mármost, kérlek szépen, ez képezte az ellenzék legnagyobb "gyöngeségét", melynek "következményei azonban pusztítóak. Az ellenzéki fölfogás szerint a moralitás kizárólag magánüggyé vált, olyannyira, hogy minden általános normatív vagy preskriptív ítélet képtelen számot adni róla. Elutasították az intézményi diskurzust, viselkedési kódexek bevezetését, erények és bûnök lajstromait, az igazságosságról, a kötelességekrõl alkotott eszméket, illemkódexeket és a száraz tudományra emlékeztetõ elvont, univerzalisztikus nyelvezetet. Csak a csapongó, töredékes beszéd volt elfogadható. Az erkölcsiséget a legjobb esetben is csak paradoxonnal, fanyar élccel vagy homályos utalással lehet kifejezni." - Hm.

    És tessék, a történelmi következmény, az utókor efféle olvasói széljegyzeteket produkál: "De várjál, Gazsika, te most arról a magyar démoszról beszélsz, akinek a kráciáját oly hõn óhajtod?" Vagy: "De ezek tök hülyék, bazmeg, ezekért küzdesz?" Vagy: "Mert, nemde, a démosz mindig is antidemokratikus volt." Vagy: "A demokrata az nem olyan, hogy csak akkor szereti õket, ha õrá akarnak hasonlítani." Néha az az érzés kerít hatalmába, hogy Tamás született antidemokrata, és minden éleselméjûségét, mûveltségét, rafináltságát, alakoskodását az ún. nyugati demokráciák makacsul perzisztens igazságtalanságai (a kapitalista - a jobbik - rendszer hibái) megszerettetésének szolgálatába állítja. Lehet, hogy hasznos feladat. Ha a "demokrácia" szó a jelenlegi nyugatias politikai intézményrendszert jelenti, melynek (remélhetõleg érdemdús) haszonélvezõi vagyunk, vagyis - egy örökbecsû Felszab téri graffiti megformulázásában - nem azért dolgozunk, hogy ne kelljen gondolkodnunk munkánk értelmetlenségén, vagyis érdemeket szereztünk olyan pályán, amely nem feltétlenül kényszerpálya, az akár még bizonyos fokú függetlenséget is jelenthet, például annak mély - és közérdekû - átgondolásához, millyen értelemben és fokon érdemes vagy nem demokratának lenni.

    Tamás írásai, noha felvilágosító potenciáljuk erõs lehet, nem annyira demokratikusak, mint amennyire demokritikusak. Ez persze minden jelentõs (anti)demokratikus ideológia jellemzõje volt, egyebek közt ezért is halad oly nehézkesen a "jó társadalom" megteremtésére irányuló projektum. (Miért, te mit gondoltál? Hogy az igazi demokrata nem akarná megváltoztatni a démoszt, ha tényleg lenne hatalma hozzá?)
    A demokritika nagyjai tudnak a szívhez szólni, de a szív szakad meg, amikor az egyszerû többség (gy)alázása ürügyén valaki minduntalan szükségét érzi könnyeit hullatni a nyugati demokráciák nagyszerûségén. Ismered, aki tömegundorát - jellegzetes humanista tünet - azzal legitimálja, hogy cilviliz&ációs vagy/és kultúrmissziót teljesít, és ha a sötétek (babonások, mûveletlenek, alamuszik, barbárok, buták, agresszívek, balkániak) tudnák, amit nem, akkor mindenki jobban érezné magát, magas és alacsony egyaránt. Jobb lenne a durvának, ha finom lenne, noha õ persze túl durva ahhoz, hogy ezt felfogja.
    Hogy így is van? Ki mondta, hogy a felvilágosító dolga nem a legnehezebb.16

    Tamás megkönnyebbülve veszi tudomásul a felvilágosodás egyik - persze csak legitimációs technikáiban újszerû - alapgondolatát, nevezetesen hogy a démosz, így, ebben a formában, ahogy most van, nem uralkodhat. A hatalmatlanok és szegények morálja ugyanis (melynek jellemzõivel Tamás Kelet-Európát szokta ékesíteni) pszichológiailag tipikusan projektív szerkezetû, tehát õk mindig konkrétan be fogják tudják azonosítani, kik miatt nyomorultak õk, akikkel mit tennének elõször is, ha tehetnék: akiknek leginkább a helyében lennének.
    Barbárság vagy egyenlõtlenség.17 Ez Tamás üzenete a mának.
    Noha õ mindig az igazságra és a szabadságra hivatkozik.
    A demokritikus ugyanis nem aggódik nagyon. Ha a démosz tudna mit kezdeni a forradalommal, akkor már rég véget ért volna a történelem. Voltaképpen nem tudja, mit próbál elvenni azoktól, akiktõl mindig is irigyelte azt, amirõl nem tudja, hogy mi az voltaképpen. (Figyeled, mondat-alárendelésekkel csináltam meg az Escher-féle bástyát. Prozopopoeia kisasszonynak, díszletül.) Hisz nem is lehet beazonosítani olyan szubjektumot, amelyet õ ellenségének gondol. Hisz maga sem egy szubjektum! Az uralkodó osztály nem a Téli Palotában lakik, hanem a részletekben. Ez a körülmény nyilvánvalóan nagyon meggyengíti a munkásosztály (tudod, aki a szombat délutáni rekkenõben ott dögönyözi a betont a betonon) esélyeit arra, hogy elmozduljon a politikai akaratképzés nulla fokáról. - Vagy már te is az új vonall vagy? Szerencsét kívánsz, noha nem hinnéd, hogy efféle üzenetekkel és arculattervvel akkorát hasítanék a politikaimarketing-tortából?
    Az Ész Helyes Vezetésének Elvei, az Általános Akarat és a Felvilágosult Abszolutizmus, no és õrjöngõ kíséretük, a nemzetállamok, túlságosan is simán belenõttek egy olyan a politikai univerzumba, mely egyre összetettebb, egyre absztraktabb, egyre formalizáltabb, éppen ezért sok tekintetben egyre kontrollálhatatlanabb. Ezt tényleg nem õk akarták. De aligha kétséges, hogy az igazi (szó szerinti) demokrácia iránya is az irányíthatatlanul bonyolult rendszer iránya, vagyis a "jó társadalom" megteremtését rendszerelméleti hiba - logisztikai kollapszus - lenne az esendõ egyes emberek akaratától, illetve ezek valódi politikai reprezentációjának hatékony technikáitól függõvé tenni. (És mint tudjuk, a "képviseleti demokrácia" is eónokra van ettõl.)18
    Persze, majd mindenki beleszól minden, a sorsát érintõ kérdésbe. És ki dolgozik közben? Jorge Luís császár esete a birodalom tökéletesen pontos térképével.

    Jó, jó, beismered, hogy az egyenlõség követelménye szigorú értelemben nonszensz. Cserébe azonban azt kérnéd, ha lehetne, hogy az egyenlõtlenség védelmezése ne legyen olyan szívszakasztóan naiv, mintha a hatalom tövábbörökítésének új és új technikáit leíró Bourdieu nem értené Nietzschét, aki határozottan azon az állásponton van, hogy "Az igazságtalanság nem az egyenlõtlen jogokban van, hanem az egyenlõ jogokra való igényben." - Tamás pl. Szocializmus, kapitalizmus és modernség c. (1993-as) írásában a magyarországi privatizációt - amelyben régi és új döntéshozók és nyomásgyakorlók különbözõ jogi (+ joggyakorlat!) és jogtalan (+ joghézag!) eszközökkel, informális módokon osztoztak, szoroztak, és ez jött ki nekik -, például így védelmezi: "a vita" "akörül a kérdés körül zajlik, lecseréljék-e a régi modernizációs-reformista vállalati igazgatást, akár azon az áron is, hogy lassítják a gazdasági változást és fokozzák az állami beavatkozás mértékét a gazdaságban, vagy pedig az 1989-i demokratikus fordulat elõtt megkezdett [!] gazdasági reformokat kell-e lendületesen [!] folytatni, még akkor is, ha így a régi »kommunista« (technokrata-szakmai) elit egyes részei a helyükön maradnak. Ez utóbbi nézet hívei úgy érvelnek, hogy ha ez a »fölszívódási« folyamat a Burke [!] által javallott fokozatossággal megy végbe, ahogyan az Angliában is történt annak idején [és hát ugye], akkor a régi és az új elemek összeolvasztásával egy új uralkodó osztályt [nem is azt mondod te, hogy mindig mellébeszél] hoz létre, miáltal a kelet-európai társadalmakba viszonylag zökkenõmentesen köszönt be a pluralizmus [!], az individualizmus [hú, az de jó lesz] és a nagyobb szabadság [ezt azért te nem mernéd meglépni, valld be]. Ezt a modellt, amely a fokozatos változást részesíti elõnyben, Kelet-Európában idõnként »kommunistának« szokás nevezni, míg a »közösségi« [!] tábor a fejlõdés föltartóztatásának, egy autoritárius állam létrehozásának és egy etnikai nacionalizmussal áthatott új vagyonos réteg létrehozásának érdekében tett erõfeszítéseit idõnként szereti »konzervatívnak« nevezni." Ezzel próbálnak "port hinteni a különféle külföldi megfigyelõk és politikacsinálók szemébe, akik gyakran végül is puszta szeszélybõl döntenek egyik vagy másik kelet-európai csoportosulás mellett nélkül, hogy megértenék, mi is történik valójában (mint ahogy csakugyan nem is egyszerû átlátni)", hát hisz nem is azért nem látod te, merthogy buta lennél, de szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál, hány éves is vagy, Királyfi? És hiszel még a mesékben?
    Tamás régi mániája, hogy az emberek Kelet-Európában csalódtak a szabad társadalomban és a demokráciában. Azt hitték, ha kitör a kapitalizmus, akkor azonnal minden olyan lesz, mint Nyugaton, de legalábbis a késõkádári kabaré leggyakoribb céltáblája, az ún. életszínvonal. Ez is tévedés volt. 1:1. Hogy a parasztot, aki világéletében ötkor kelt, mert, és késõ este kilenckor leül még egy kicsit babot fejteni, nem izgatta fel annyira a szólásszabadság, mint a gondolatai publikálását létkérdésként megélõ Tamást, az egy dolog, a másik meg, hogy Veres Péter valamint Illyés Gyuszi bácsik sem tudhatták, hogy a végsõ veszedelem pont Brazíliából és Mexikóból érkezik kereskedelmi televíziók ("a szellem rágógumijai" - ó, napsütötte hatvanas évek!) közvetítésével. És ugyanez sarló-kalapács-mintásban: a pesti proli, aki szintén nem nagyon foglalatoskodik alternatív világértelmezések aprólékos filológiai problémáival: tévébõl tájékozódik, de azért nézi inkább azt a híradót, amelyiket, mert a bajszos bemondóban õ megbízik, mert olyan becsületes képe van, élete fõ célja: nem baleknak látszani (és persze itt a nem az elfojtás jelölõje), s ennek a fõ stratégiája nála, hogy minél kevesebb információból mondja meg a tutkót. Az ostobák iránti kompasszió problémájának úgy látszik, tényleg csak gazdasági megoldása létezik, mert érzelmi nem, kognitíve pedig a szegény hatalmatlan butákat hogy állítod rá a fichtei projektum pályájára. Vagy a Lord Acton-ira. Tamás szerinted kidolgozott erre valami utópiát?
    Ennek megfelelõen sem Tamás liberális nacionalizmusának, sem neowhig konzervativizmusának (s valahány név a Politikai Nagyszótárban) nincs túl sok üzenete a rendszerváltás utáni tíz év politikai-gazdasági veszteseinek. (Szenvednek azok egyáltalán?) Felbukkan a publicisztikáiból oly jól ismert leoktatós hang, a felvilágosulatlan osztályoknak szóló, mely nagyjából azt kommunikálja: kapitalizmust akartatok, hát tessék, megkaptátok. Szerencsétlenek, buták és gyávák voltatok a kommunizmusban is, és most sem kívánom, hogy elfogadjátok, hogy a ma rabszolgái kellenek a holnap szélesebb körû polgári jólétéhez. De tényleg: senkinek nem lett volna jó annyira felaprózni a vagyont. Így legalább néhányan jól jártak. Cserébe ezentúl õk vigyáznak arra, hogy ne legyenek veszélyesek a "szociális feszültségek". Az amerikai eredeti tõkefelhalmozás is mennyire durva volt (szegény Tocqueville, isten nyugosztalja), mégis a világ legszabadabb országa. A gazdagabb jövõ igazolja az antidemokratikus múltat. A vesztesek vigasztaltatnak: valakinek szívni is kellett. Vagy még ma is privatizációs kuponokat osztogatnánk a rohadó épület elõtt, amit a multi már tíz éve lebontott, felépített, és mindenki boldogságára üzemeltet.
    - Az unokájának már Ford Mondeója lesz, higgye el, hölgyem.
    - Jó, jó, értem én magát. Csak ne mondanák annyiszor ezt a szót a tévében, hogy demokrácia, és akkor egész jó lenne.

    Tehát nem kell félni, az interszubjektív viszonyok lényegileg agonisztikus jellegét - mely végsõ soron (az agressszió és a betegség mellett) a legtöbb emberi szenvedésért felelõs, hisz a legtöbb agónban többnyire a többség vesztes, és amíg vesztesek vannak, addig van szenvedés, egyenlõtlenség, irigység, elnyomás - Tamásnak esze ágában sincs megszüntetni. Õ filozófus. Talán bûn lenne ez?, kérded; de akkor az elidegenedés problémáját miért azonosítja a munkamegosztás problémájával?, kérdem. Igaz, hogy a modernitás beteljesítetlen ígérete nem az volt, hogy a filozófusnak nem lesz jobb, mint a szarszippantónak, hanem az, hogy nem lesz szarszippantó. Sajnos. Majd feltalálnak olyan gépeket, vagy az orvostudomány odáig fejlõdik, hogy szar se lesz. Vagy bármi, de biztos egyszer majd megoldják. A demokrata lelkiismeretének gyógyírja, a felvilágosodás titkos csodafegyvere. A szabad munka kiváltja a rabszolgamunkát! Elektromosság! Holdraszállás! Internetes bankrablás! Csak szabad munka lesz, gyerekek, mert a rabszolgamunkát robotok fogják csinálni. Ti még megéritek, én már nem. A világtörténelem deus ex machinája, Newton-Engels-Verne-Gagarin-korai Star Trek vonal. A felvilágosult racionalizmus, sajnos, nem áll meg amaz elõfeltevés nélkül, hogy a tudományos-technikai forradalom felszabadítja az embert. Nem pedig elfoglalja. Vagy katasztrófába dönti, és stílusosan a legolcsóbb és legbutább világégés-után-filmek víziói szerint - a Gestellnek megvan a maga fensége.
    Ja, és ne feledjétek: idén van az Ûrodüsszeia.

    "Magasabb kultúra egyedül ott keletkezhet, ahol a társadalomnak két különbözõ kasztja van: a dolgozóké és a tétleneké [...]: a kényszermunka kasztja és a szabad munka kasztja."19 - A "posztkoloniális kritika" dramoolettje: Angloszaxóniában jól megy a bûntudat, ezért itt küzdök érted, édes kolóniám. Hogy érti, hogy poszt, amikor pamutingét perui, winchesterét indonéziai, teniszütõjét kínai olcsó munkaerõn vásárolta, és ha kiszuperálta õket, egy jótékony szervezettel elküldi Afrikába, ahol jó pénzért szétosztja egy paraállami kommandó?
    - Úgy értem, hogy a saját meg az idegen...
    - Jó, jó, ezt már mondtad, el ne mondd még egyszer. Hanem mennyit fizetnek neked ezért, fiacskám, odaát?

    Lánglelkû legyen-e a demokrata, vagy ne. Éveken keresztül kizárólag smasszerokkal, politikusokkal, személyzettel és a családtagjaival találkozzon-e. Hány vállalati igazgatótanácsban üljön, és kezitcsókolomot köszönjön-e a strómanja feleségének. Csak napilapokat olvasson-e, és ha 15 év alatt kétszer szánja rá magát mozira, akkor az egyik az István, a király, a másik meg a Titanic legyen-e.20

    Legalább azt lehetne mondani, hogy milliók könnye, vére és verejtéke nem hiába hullt.

    - Kétségtelen: neked nincs, egyáltalán nincs politikai elképzelésed, és amennyiben e "kritikád" totálisan támadja a politikát, ezzel azt állítod, hogy az anarchia jobb lenne, vagyis akkor vagy megbocsáthatatlanul naiv, vagy reménytelenül ostoba vagy.
    - Vagy? - Vagy nem hiszem, hogy efféle írásokkal meg bírnám dönteni a létezõt, vagy tömegmozgalmat elindítani, ha meg mégis, akkor könnyebb volt, mint gondoltam.

    De mûsorelõzetesekrõl szóló mûsorunkat szakítsuk most meg e mûsorunk elõzetesével.

    Tehát az univerzalista felvilágosodás összecsapása a kulturalista XX. századdal, akit Tamás számára leginkább Rorty szimbolizál.
    Na jó, megnézed, miféle szóhadrendet sorakoztat föl ama (huszadikszázad-ellenes) tézis gyõztes attakjához, miszerint az újfajta kelet-európai durvább nacionalizmusok és a Rorty-féle "liberális ironikusok" relativizmusa filozófiai lényegét tekintve egykutya - de elõbb megiszol egy kávét. - Hát, igen. Néhány érdekes hasonlat van, de megint minden a Nagy Tamási Differenciák szerint osztatik egy csoportba, ám amikor odáig ér, hogy "az »etnikai tisztogatás« fogalma elkerülhetetlenül következik ebbõl a nacionalista filozófiából", akkor eltûnõdsz, hogy vajon ezt is a Rorty-féle "liberális ironikusok" relativizmusával vont nagyívû párhuzamai egyikének kell-e olvasni, vagy nem. És nem is ez a lényeg, Tamás nem akarja végigvinni a hasonlatot, nem hülye õ, neki egy gyenge kontamináció is elég lenne - õ csak a gyanú mustármagját akarja elszórni.
    És mi a baj.
    Tamás szerint Rortyval az a baj, hogy sutba dobja a filozófiát, mert meggyõzõdése lenne, hogy az a demokráciával kizáró diszjunkcióban áll, nem pedig az, ami Tamással, hogy.
    Hogy az emberek közötti kapcsolatok politikai vonatkozásai a szenvedésrõl, a boldogságról, a kegyetlenségrõl és a "pietásról" alkotott fogalmainkra valóban hatással vannak, de mélyebbnek, alapvetõbbnek, radikálisabbnak kellene lenniük ahhoz, hogy a politika több legyen, mint a közvetlenül hatalomelvû21 interszubjektivitás alapkódjára épülõ önzés gyakorlatának hivatalos, pecsétes, címeres, jogilag és hatóságilag "legitimált" intézménye. Na, és a felvilágosodással meg az a baj (-ban meg az a jó), hogy akkor most viccen kívül azt tanácsolja, hogy minden értelmesen gondolkodó lényt vegyek mindig figyelembe? Vagyis támaszkodjak csak nyugodtan, ne féljek, a saját értelmemre? (És tényleg kiderül, hogy a legsajátabb a leginkább közös? - Ne feledd: az, hogy megtudtuk a különbséget jó és rossz között, volt az eredendõ bûn.)

    Rorty (és a posztstrukturalizmus) tekintélye annak a jele, hogy a doxofilek leuralták a világot. (Értekezés a civil társadalomról:) "Tehát az akarat váltja föl az igazságot." "Ha viszont úgy véljük, a gondolkodás mindössze azoknak a társadalmi gyakorlatoknak az egyike, amelyek a minél nagyobb hatalom megszerzését szolgálják, akkor a munkamegosztás nyilvánvalóan igazságtalan, és az igazságosság görög vagy zsidó ideája egyszerûen téves." Ilyenek. És - ekkora sebességen mit vársz - az ellenfél redukciója abban a kis "mindössze" szócskában. De ha kiveszed a mondatból, mi lesz az érveléssel? Vagy: "a doxofil gondolkodás valóban nem egyéb, mint a személyes vágy és személyes akarat puszta kifejezõdése". Ilyen korlátoltak ezek a doxofilek. A klasszikus "racionalista"-konzervatív alakzat: a relativisták mint a puszta önérdek-érvényesítés (jó esetben önkéntelen) apologétái és gyilkosok bûnpártolói. Azt mondják, anything goes. Úgy vélik, soha nincs "minõségi különbség" doxa és episztémé között. De hiába is lenne, e különbségtevést - a doxofil plutokrácia diadala - "a modern demokrácia egyáltalán nem hajlandó tudomásul venni". - Meresztgeted a szemed: Mi? És akkor ez a hányingerkeltõ, öntudatos szakértõzés minden szinten? A "profizmus"-kultusz, a tehetségtelen, gondolattalan, rút törekvõk e tömegideológiája? Hogy én mondom mindig a szakmai érvet, az ellen meg mindig a választási kampányra készül? - Feyerabend doxofil doxológus például nagyon súlyos oldalvágást ejt azokon, akik tudományelméleti kérdésekben okoskodnak, miközben nem tudják, miért esik le a pohár, ha elengedik. - Gondolkodsz, hogy ez elszólás-e.
    "Az uralkodó doxa szerint a gondolkodás természeti, nem pedig racionális folyamat, lévén annak a személynek a kifejezõdése (expressziója), akiben a gondolkodás végbemegy, ergo alá van rendelve az illetõ személy szenvedélyeinek, vágyainak, érdekeinek, kulturális sajátosságainak és legfõként akaratának." (Egyébként a tamási irracionalizmus-definíció is nagyjából így hangzik.) Alá van rendelve. A gondolkodás a szenvedélyeknek és a többi rémületes fúriának. Mind egytõl egyig engesztelhetetlenül gyûlöli a rációt, és eltiporja a szellem függetlenségét. Vágy, érdek, akarat nem vonatkozhat a gondolkodásra. A gondolkodás nem lehet szenvedély. A kulturális sajátosságok nem a gondolkodás létlehetõségét jelentik. A kultúra hályog, ami által homályosan, nem pedig szem, ami nélkül egyáltalán nem.
    Erre tényleg nem tudsz mást mondani: van, aki így látja. - Különös módon Tamást leginkább "a »mit csináljak, én így látom« autoritárius álszerénysége" zavarja, ami tipikusan nem az intézményes hatalmi pozíció érvelésmódja, melynek szerénytelen autoritása valóban zavaró lehet azoknak, akiknek semmilyen döntésbe nincs beleszólásuk, mert semmihez nem értenek. Ahhoz se, hogy argumentálják általános érvénnyel akarat és igazság közötti viszonyról alkotott hipotézisük plauzibilitását.

    Az Univerzalista Elvek természete ilyen, szinte keresik a konfliktust. Kiszámítható lépéseket és szabályokat követelnek rajtad, ezek haladéktalan prezentálását, melyet aztán az Ész (Isten, Haza, Család) Ítélõszéke az Igazság Mérlegére tesz és ha nehezebb vagy egy kacsánál, akkor a pályázatod eleve tudománytalan. A Transzcendencia Intézményeiben hatalmi parát osztanak, és nem boldogságot. - Ha Feyerabend és Deleuze dramolettjeit egymásba csúsztatod.

    A XX. Század alakja éppen ezen a ponton nem túl kidolgozott. Van, ami nem, vagy késõn, került be Tamás érdeklõdésének spektrumába, például a - gondolom - gyûlöletesen divatos "(poszt)strukturalista kritika", amelyet leginkább (Niezsche,) Lévi-Strauss, Lacan, Foucault, Derrida, Barthes, de Man stb. nevéhez lehetne kötni és amely többek között azzal a "nóvummal" rukkolt elõ, hogy a támaszték (az értelem) birtokosának azonosítása azért ütközik komoly - vagy ahogy a klasszikus felvilágosult mondaná: objektív - nehézségekbe, mert az értelem per definitionem nem saját, nem egy birtokolt valami, hanem interszubjektív (nyelvi, narratív stb.) esemény.22 E kritika elvileg (ismeretelméletileg, nyelvfilozófiailag, pszichológiailag stb.) provokációja annak az értelmiségi-eszménynek, amely politikailag az "individuum" "integritása" és "autonómiája" mellett száll síkra. Noha e kritika a megértés lehetõségét (a kultúra alapintézményeit) valóban radikálisan a nyelvhez ("a szimbolikushoz", "a szemiotikushoz" stb.) köti, és azt bizonygatja, hogy a jelentés lehetõsége a be nem teljesülésben áll, a nyelv illuzionista - gyakorlatilag a nyelvet a metafizikai metaforájaként kezeli. De a "metafizikusnak" már ez is sok. Kezdetben vala az Ige, de az Ige Istennél vala. Az Ígérõhöz vagy ígéretéhez vagy hû.
    És persze Tamás valószínûleg jó érzékkel tartja távol magát a Freud-Jung-stb.-Reich-Laing-stb.-Deleuze-Guattari-stb.-Bataille vonalaktól.23 Nevezett gondolkodók radikalizmusa - megúszhatatlan magakelleté;seiken túl - abból az egyszerû felismerésbõl származik, mintegy véletlen balesetként, hogy a liberális politika is pontosan ott hibázik, pontosan ott és hibázik, ahol az összes totális rezsim is: a szubjektum szociális konstrukciójába túl késõn száll be. Õk is - amiként a legkonzervatívabb isten-haza-családosok - (úgy) tudják, hogy a normaa érvényesítése ezen az idõtényezõn múlik, ettõl függ ugyanis, hogy a normát normatívnak vagy normálisnak érzékeled-e. A normális az, amit olyan korántól és olyan intenzitással vertek beléd, hogy elkötelezettjévé leszel a Belédvertnek és önkéntes rendõre az Õ mindenkibe való beleverésének. A normatív az az, amit már nem tudnak belédverni, mert te ellenállsz, mégha meghunyászkodsz is neki. Ilyen körülmények között a "jó társadalmat" célzó egyetlen lehetséges politika valóban az, amely Isten Testeként forgalmazza a tekintély-állam-individuum pitét. (A "belédvert" persze egy tipikus foucault-iánus törzsi ködkép - minden törvényt és szabályt szadisztikusnak lát -, még a metafora is "a testre irányuló technológiában" utazik. Itt azonban csak a "beléd" a fontos, a "verés" nem. Léteznek teljesen más hatékony kondicionálási formák is, de ez mindig visszavezethetõ a büntetés és jutalom ultimátumára, és éppen ezért nem oldható meg Wittgenstein kívánalma, "hogy a jutalomnak valami kellemesnek, a büntetésnek valami kellemetlennek kell lennie", de a többi stimmel: "Kell ugyan léteznie valamiféle etikai jutalomnak és etikai büntetésnek, de ennek magában a cselekedetben kell rejlenie." (Tract. 6.422))

    Az esetlegesség valóban választóvíznek tûnik. Rorty halad a korral, Tamás viszont gyûlöli az esetlegességet.
    Az esetlegesség akceptálása ilyesmi lehet: ami történt és ahogy látod, csak annak kontextusában érthetõ jól, hogy hogyan történhetett volna még másképp és hogyan láthatnád még másképp. És hogy beláthatatlan mennyiségû jelentéktelen és észrevétlen tényezõ játszik szerepet bárminek a megtörténhetésében. Tamást a dogmatikus kondíció izgatja, amely nem engedi meg a világértelmezésnek ezt a szétszéledését. Végzetes és ellenállhatatlan vonzalom láncolja minden (vagy magához az) ideológiához. Persze, gyûlöli õket, vehemensen támadja õket, megint mások nagyszerûségének ecsetelése közben el-elcsuklik a hangja a megilletõdöttségtõl - és persze hûtlen mindegyikhez, de csak hozzájuk hûtlen.

    És itt is fel-felbukkan a barikádharcos publicista: a provokációért, a meghökkentésért olykor jelentõs áldozatokra kész. Ilyenkor eléggé türelmetlen az élet bonyolultságaival szemben. Gyors sikereket akar. Olykor még így is inventív és mély, olykor meg csak dobálja magát, mint egy eszelõs, verõdik egyik szélsõségtõl a másik korlátig.24

    Ha Rorty lenne az egyik elnökjelölt és Tamás a másik.

    Tamás Rorty utópiáját amilyen barátságosnak, olyan unalmasnak találja, mert saját eszkatológiai esztétikája a fordulatosabb, kockázatosabb, drámaibb dramaturgiákat preferálja. Grandiozitást követel. Néha megsuhint az az összetéveszthetetlenül karlschmittes fíling.

    Mindazonáltal Tamás neofelvilágosultracionalizmusa igazi szellemi felfrissüléseket jelenthet a XX. századi közhelyekben dagonyázó, ámde nyitott fiataloknak. És tanulságokkal is szolgál. Például. Kedves tanulóifjúság. Azt üzeni a Gazsi, hogy "a radikális filozófia dilemmái egzisztenciális dilemmák". (Nem kell feltétlenül belegondolni, csak megjegyezni.) Másképp is lehet, csak az nem radikális. Semmi gond. De ne légy gyanútlan (Elõszó): "Ha az író idegen a recepció szellemétõl, semmire sem tud rábeszélni másokat; ha eltölti a várt recepció szelleme, nincs mire rábeszélnie másokat. A kor legszembetûnõbb jellegzetessége a transzcendencia elfojtása: radikális kritika; arkangyalok; utópikus mozgalom; üdvterv; eksztázis; halálvágy; »semmi nincs jól« - mindez kimondhatatlanná vált, sõt, ízléstelenné. Nem azt mondják, hogy »nem igaz«, hanem hogy »nincs kedvem« - és nincs ennél erõssebb érv. Nem bánt. Nem akar megváltoztatni. Még meg is jöhet a kedve. Nincs kedve ahhoz, ami kivezet az emberi állapotból, nincs kedve ahhoz, ami bevezet az emberiségbe. Ez magasztos, buta és bájos. Engem mulattat. Vakmerõ és banális: szünidõ.
    Hogyan tegyen szert nem ironikus élvezetre az, aki szerint semmi sincs jól?"
    Mi sem egyszerûbb. Az ironikus élvezettel valóban összeférhetetlen az a meggyõzõdés, hogy semmi [!] sincs jól. De az eksztázisnak nagy jövõje lehet, és az jót tehet az ironikus élvezeteknek, szemben például azzal, ha valaki nem tudja elviselni, ha más neutrális a Legfontosabbal szemben. (- Ki az emberi állapotból, be az emberiségbe, de ne feledd szavad. -) Tamás a szarkazmus, a gúny, a pamflet nagyszerû mûvésze; az irónia azonban szinte teljesen hiányzik stílusából. Vanni leginkább az elején és a végén van (Elõszó, A nacionalizmus mint rejtjel és metafora ill. Levél a töprengõhöz), akárcsak a legtöbb pszichológia és antiplatonizmus.
    (Viszont: Rorty és az irónia? Viccelsz.)

    És ne tévesszen meg, hogy erõsen él "a racionalista" argumentációs stílus kellékeivel. Számos retorémája sugározza azt a meggyõzõdését, hogy itt most õ tkp. "bizonyít", "cáfol", "demonstrál", "levezet", ahogy a természettudományokban, ill. a felvilágosodás korai szakaszában szokás. És hogy hisz a rációban, határozott nevelõvel. Tkp. elméleti fizikusnak kellett volna lennie.25 Rengeteg a "mindig", a "soha", az "egyetlen", "voltaképpen", a "szükségképpen", a "kétségkívül", a "köztudomásúlag" és mtsai.
    "Következésképpen": Tamásnál világos és szabatos (claire et distincte) minden nagy hagyományú metafora: fény és sötétség, ész és szív, bûn és erény, jó és rossz, igaz és hamis. Szabadság, igazságosság, racionalitás, természet.
    Na és a mûveltség-eszmény. Ha csak azokat a szerzõket és mûveket ismeri és olvassa, amelyekre hivatkozik, és olyan alaposan, amilyen magabiztossággal nyilatkozik róluk, akkor csak egyre kell vigyázni, hogy másra is jusson idõ. Így is látszik, Tamás nem úgy fontos ember, hogy már nem ér rá olvasni. Meg még egyszer elolvasni, hátha elfelejtette már elsõ olvasata naivitásait. Meg a régi restanciák. Hja...
    De ami miatt méltán lehet a "Legtizenkilencedikszázadiasabboskodásaitokért" Érdemérem büszke tulajdonosa: Tamás láthatólag abban a hitben él, hogy a világon minden fontosat meg lehet tudni és át lehet látni és végig lehet gondolni. Ez nála nem szemfényvesztés: látszik, hogy tényleg így gondolja.

    De azt már klasszika-filológiai túlkapásnak találod, hogy Carl Schmitt jog- és politikafilozófiai okfejtéseirõl pont azt kéne bebizonyítani, hogy tévesek, ama racionalista babona (metafizika, ontológia stb.) alapján, hogy a gonosz26 téved. Miért számít, hogy miféle okfejtésnek konklúziója (elõfeltevése) az, hogy a politikában csak barát van és ellen, és hogy az már fél gyõzelem, ha egy pillanatra sem tévesztjük szem elõl, hogy ki kicsoda? Ha ez a konklúzió, akkor az okfejtés téveszmés-deluzív irányt vehetett valahol, nem? (Igaza persze ettõl még lehet, de csak akkor, ha szignifikációs stílusa leuralja a valóságelvet27.)
    A schmitti racionalitáskritika nem túl eredeti, kicsit együgyû, de az Észt nem õ fosztotta meg trónjától. Schmitt nem kevesebbre "jött rá", mint hogy hogyan kell gondolkodni a történelemben - mitikusan -, csak sajnos kés&otillde;n, sõt, már Bismarck is késõn, mert a németek vesztettek, és, ach, csak az angolok ne végeztek volna ennyivel elõttünk stb., mert azok gyõztek, akik végig mitologikusan gondolkodtak, és akik (ezért) az egyetlen voltaképpeni nép, azaz ahol azonos a vér és a szellem, Blut und Geist. Schmitt legalábbis "õket" választotta. Csak egy ilyen tökéletes összhangban mûködõ nép tud ilyen nagyszabású trükkökkel átverni mindenkit, mint amilyen a kereszténység vagy a racionalizmus (a liberalizmus, Kant stb.). Hitler? Ugyan. Csak a pusztulásba viszi Németországot. Késõ.
    "A racionalitás"-kritikának természetesen van tétje (mi másért csinálnád), nevezetesen, hogy kényszerítve leszünk-e arra, hogy (ha nem) áldjuk (csakis átkozzuk), amit - ezért meg ezért meg ezért - (nem) választhattunk; vagy pedig tudjuk, hogy szeretni nagyon konkrét dolog. Bocs.28 Komolyra fordítva a szót: vagy pedig tudjuk, hogy az a képességünk, hogy (ne csak) indifferensek legyünk az õ nagy differenciáival szemben, teszi lehetõvé, hogy ne legyünk ellenségessé iránta, ha egy (feltehetõleg) szép napon azon kapnánk magunkat, hogy rabjai vagyunk, mert mindenkit börtönbe zárunk, aki nem.
    - Szóval azt állítod, hogy a Szent Inkvizíció téved!
   - Én azt állítom, hogy...
   - Igen vagy nem!
   - De Tisztelendõ Atyám...
    - Igen vagy nem!!!

    Weh den Neutralen, jaj a semlegeseknek. Carl Schmitt levonta a konklúziókat. Aki nincs velünk, az ellenünk van. Aki nincs ellenünk, az velünk van. Ha Isten velünk, ki ellenünk. Végül mindenki két gomb29 közül választ.
    A para, attól, hogy butaságokat beszél, még nem feltétlenül buta.30
    - Na, és mit közvetítenek mostanság az agyába ültetett chipen keresztül?
    - Ne bohóckodjon, Doktor úr, én tudom, hogy maga nem hisz ebben.
    A racionalizmus kísérlet a (szimbolikus) valóságelv megszállására, a téveszme pedig a be nem engedett (elfojtott) valóssá válása. Ám vakság lenne nem észrevenni, hogy a racionalizmuskritikából sehogy nem következik sem a barát/ellenség totalizált bináris oppozíciója; sem ennek impozíciója; a konkretizációk meg már Heideggernek se jöttek be. Csak sajnos Schmittnek ez a fõ problémája. Õ valóban (úgy) tudta, hogy (úgy) tudja. Amit bizonyít, hogy nemcsak a fájdalomtól sír, hogy a németek vesztettek, hanem a gyönyörûségtõl is, hogy a zsidók mennyire szépen csinálták. (Alap: Borges: Deutsches Requiem.) A paranoid gondolkodás Szuverénje azért objektív, mert valós. Az. Ez a transzcendentális jelöltje, a középpontja a paranoid cirkulusnak, mely tudvalevõleg harmonikusan mûködtet egy csomó bevett racionálét. Õ mondja a te szemedbe, hogy a vita az ördög mûfaja. "A gonosz egyik eszköze a párbeszéd" - idézi Tamás Kafkát.

    De, mint tudjuk, Róbert Gida sose engedné, hogy valami Igazán Rossz Történjen.

    - Mondom néktek - mondá kedves állatainak Zarathustra (Wildner Ödön remix) - "Az" Egyetlenhez való hûség nihilizmus: Õ azt mondja néktek, (a)mit nem szabad. De vajon miért kell megtiltani? Tartsatok ki véle és csak véle a végsõkig, és meglátjátok.

    Dionüszosz és Ariadné a hangulatos mediterrán tengerparton.

    Válaszd az igazit?

    Vagyis folytatjuk mûsorunkat.

    Szubsztancializmus31. Azon kapod, hogy Heideggerrõl univerzális kvantoroktól hemzsegõ, roppant sommás kijelentéseket kockáztat meg, és abban a tónusban, miközben láthatólag csak a Rektoratsrede jár éppen a fejében. Kapkod, úgy hozza összefüggésbe a dolgokat, mint egy asztrológus Napóleon horoszkópjánál.
   - Itt Autentikus Lét, itt Autentikus Lét, Das Man, Das Man, hallasz engem? Vétel!
    - Itt Das Man. Hallgatlak, Autentikus Lét.
   - Figyelj, tanúskodnod kéne, hogy nem vagyok "a Dasein álarcos csepûrágója".
   - Én, a Dase... a Das Man, tanúsítom, hogy Autentikus Lét barátom õszintén ellenszenvezik - a szerinte nem is annyira jelentõ;s - Heideggerrel, a habitussal, a stílussal, a gõggel, a kritikátlan öntömjénezéssel, a kötelezõ teuton áhítattal stb., és hogy ennyien bedõlnek neki. Heideggerrõl nagyon sok rosszat mondanék - mondaná -, ha muszáj lennee róla szólnom. Fõleg - igen - erkölcsileg és politikailag nagyon gáz a csákó. A náci jelzõvel mégis takarékosan bánnék.32
    Tamás azonban múlhatatlan szükségét érzi, hogy úton-útfélen kiosszon egy-egy ilyes jelzõt, egy-egy "érdekes", "tehetséges" stb. társaságában, de ezeket nem veszi komolyan, ezekrõl ugyanis sosincs más mondanivalója. Hogy lehet érdekes, ha náci. Teológiailag? Az nagyon ízléstelen lenne. Filozófiailag? Ennek ellene mond Logos, Ethos, Pathos és Aramis.
    És Eros.
    És valahány ellenségük földön és égen.
    De mit szól az érintéses kényszerneurotikus ehhez a kompasszionátus magyar racionalista szóösszetételhez?: "Cioran, ez az érdekes román fasiszta gondolkodó" - De hiába cserélgeted a jelzõi alárendeléseket, például: Cioran, ez a gondolkodó román érdekes fasiszta, így se jó valahogy. A szubsztancialista megoldások33 elõnye rendszerint erkölcsi természetû: hogy jogod legyen hozzá, hogy megengedhesd magadnak, hogy Cioranról...
    - Az a keserû, rigolyás, hipochondriás vénember?
    - Az, az.
    ...ez legyen az egy és oszthatatlan igazság. De ha a fascio jelentését meg akarod érteni, semmiképp sem tanácsolnám, hogy késõi Ciorant (Heideggert) olvassál. Tamás írásaiból viszont kitalálhatod, hogy ha bûnös ártatlanságodban "keserédes Chamfort-szerû francia esszéista"-ként olvasnád a román fasisztát, akkor mi lehetsz te. Fõleg, ha ezután elárulja neked, hogy Cioran világéletében gyûlölte a magyarokat.
    Egyrészt.
   Másrészt Tamás szerint "Heideggernek Hitlerrel való hírhedt kalandja lenyûgözõen izgalmas és tanulságos történet".34 Ez az, ami lenyûgözi. Így már érthetõ. Aztán (Szocializmus, kapitalizmus, modernség): "John Lukacs írja The Duel címû fölkavaró új könyvében, hogy mi mindnyájan nemzeti szocialisták vagyunk [hát, ez valóban roppant felkavaró lehet mindnyájatoknak], még akkor is, ha azt a mozgalmat, amely eredetileg viselte ezt a nevet, Churchill és a szövetségesek 1945-ben legyõzték." - És ezt bírod, hogy "Churchhill és a szövetségesek"? Hogy nem az a több tízmillió, aki a mocsokban, hõségben és fagyban nyomult pusztákon át, romok közt, megölt x embert, mire õt is eltalálta egy lövedék, vagy repesz, mondjuk a nyakán, és napokig tartott, míg elviselhetetlen kínok közt elvérzett, hanem Churchill? Ártatlan metonímia. Még egy szivart?

    Aztán.
    "A radikálisoknak - úgymond Tamás - mindig és föltétlenül igazuk van, hiszen az élet förtelmes. Ennek az undorító világnak az elutasítása az, ami miatt a forradalmi radikalizmus annyira magávalragadó." Nietzsche, szegény, mit mondana erre. A jó hírbe (am. "evangyéliomba") keveredett rossz lelkiismeret krédója. Az élet förtelmes, a világ undorító.

    - Az emberfaj sárkányfog-vetemény - mondta Beavis.
    - Haha. Haha - mondta Butthead.
    - Már csak egy Isten menthet meg bennünket - mondta Beavis.
    - Haha. Haha - mondta Butthead. - Khoo. Haha.

    A valóságelv ellentmond az örömelvnek, mert egy olyan valósághoz ragaszkodunk, amelyben az öröm csupán léhaság - voltaképpen alantas (vgl. tragédia vs. komédia). A XX. szd. hatalommegszállott gengszterei, Sztálin, Mussolini, Mao stb. viszont "a forradalmi radikalizmus" "tragikus nagy alakjai".
    Elolvasod még egyszer.
    Megpróbálod beleélni magad. Elsõre nem megy, és többször nem erõlteted.

    Olyan affektusmennyiséget mozgat a szavakkal, hogy folyamatosan azt a benyomást kelti, mintha általában az erõsebb társas impozíció jogáért harcolna. Hogy éppenhogy a mások úgynevezett belügyeibe való nagyobb mértékû beavatkozás legitimálásán fáradozik.
    Automatikusan bekapcsolja benned a rejtett-tranzakció-analitikust: az emberi kapcsolatok erõteljes impozicionalitása éppúgy "kettõs" természetû - legalábbis azon kultúr&aaccute;k felõl nézve, amelyek egyszerre tartják értéknek a szeretetet és a szabadságot -, amiként a gyenge. A szeretet vagy az erkölcsök törvényei éppúgy kedveznek az emberek egymás iránti törõdésének, mint egymás feletti kontrolljának. A szabadság törvényei éppúgy kedveznek a toleranciának, mint az agressziónak vagy/és a közönynek35.

    És milyen, amikor szelíd?
    Akkor is kemény.
    A Vázlat a hagyományról c. írás elejérõl: "A hagyomány a habitus történetének fölfedésére irányuló értelmezõ munka, illetve az e munka várható, elképzelhetõ, remélhetõ céljáról alkotott hipotézis. / Ámde miféle habitusról van itt szó? / A gyakorlatban, ergo az erkölcsben megtestesülõ, begyakorolt, jellemmé váló habitusról: erényrõl. / A hagyomány mint értelmezõ munka és a habitus inherens céljáról, teloszáról alkotott hipotézis, föltevéseket gyártó tevékenység, sosem befejezhetõ vagy állandó; céljához csak az autoritás juttathatja el; eszményi esetben természet- és emberfölötti tekintély. [Ne dõlj be nagyon, jön a másik kanyar.] / Minémû erkölcsi-gyakorlati tudás sülhet ki ebbõl? Hogyan befolyásolja a hagyomány ezt a tudást? / Korlátozólag. [Aléthész legein ó Szókratész.] / [Enter.] / Amíg a hagyomány létezik, addig nincs végsõ tekintély. [Hukk.] A hagyomány az ismeretlen - avagy az epokhé, fölfüggesztett ítélet által óvott - tekintélybe vetett hit és remény meglététõl függ. A fundamentumot az epokhé védi: épp azért fundamentum, mert nem férhet hozzá ítélet." De a java ez után következik, ezt csak kedvcsinálónak ragadtam ki, nagyon fordulatos írás; csak az olvasónapló-betétek (plusz könyvészet, és Tamásnál a könyvészet mindig, militáns módon, hosszadalmasan, a fõszövegben, és olyanok derülnek ki például, hogy a Cambridge University Press minden könyvét Cambridge-ben adta ki, minimum, de lehet, hogy New Yorkban, Sidneyben és Fokvárosban is) meg-megakasztják a gondolatmenetet.
    Az írás utolsó mondata pedig: "Bármi van túl a horizonton, hiszünk benne, hogy fölkél a Nap." Nap Nagybetû. Én ezt tettem volna ki hátlap-mondatnak a lábrataposós helyett.36
    A Vázlat a hagyományról szerint a hagyomány éppen fikció voltában tölti be alapvetõ kulturális, történeti, kognitív stb. szerepét: "mondjuk a mesét, elregéljük, ami volt. / Nem azt folytatjuk, amit tettünk, hanem amit elmeséltünk. S amit nekünk elmeséltek arról, mit cselekedtek a régiek." - Ez tök korrekten hangzik, mondod, dde hogy jön ebbõl a messianizmus. Én se tudom, de figyelj: "A hagyomány nem a történelemrõl szól. [...] A történelemnek azt kellene elbeszélnie, ami volt, ám a hagyomány a vulgátán, a legjobb [? - mármint milyen szempontból?] szövegen nyugszik. / A kánon akkor lehetséges, ha a vulgáta bírálata irreleváns. / A vulgáta akkor bírálhatatlan, ha a vetélkedõ szövegvariánsok horizontunkon túl feküsznek."
    Kezded már érteni?
    "Ha a hagyományból nem következik a kánon lehetõsége, akkor csak a hagyomány relativisztikus értelmezése lehetséges."
    És?
    Erre sajnos nem kapsz választ, annyit tudok tenni érted, hogy kurziválom, ahol nem kapsz: Iksz Ipszilon, "korunk egyik legnagyobb katolikus filozófusa és teológusa írja: »Amikor a kultúra klasszicista fogalma érvényesül, a teológiát végleges vívmánynak fogjuk föl, és természetérõl értekezünk. Amikor a kultúrát empirikusan fogják föl, a teológia mint tovahaladó folyamat ismeretes, és az ember a módszerérõl ír.«" Satöbbi, végül: "bármely kultúrában élni: sokba kerül. Ára: önkéntes vakság. Haszna: a határolt kritika. Sokáig azt hittük, az önkéntes vakság zárja ki a kritikát. De az ellenkezõje az esetleges pluralitás tudatának bénultságához vezet."
    - Mihez?
    - Mit tudom én? Az esetleges pluralitás tudatának bénultságához, hallottad. Ami az ellenkezõje az önkéntes vakságnak.
    - Szóval a pasi megbénul az esetleges pluralitás tudatától, és ezért az önkéntes vakságot választja. Akkor te miket dumáltál eddig róla?
    - Azt viszont mondtam, hogy eddig mindenben hitt, csak a szeretet erejében nem.
    "Ha nem igényeljük gõgösen [gõgösen], hogy túllássunk a horizonton, láthatárunkon innen törekedhetünk némi szerény igazságra. Nem tagadható: magas ennek az ára. Önkorlátozás. Lemondás." - Na, és aztán jön a legutolsó mondatban a Nap. Bármi van túl a horizonton, feljön az a Nap, hiszünk benne.

    Az elõzõ és következõ rész tartalmából:

    Tamás utolsó szava tehát, hogy a jó társadalom lehetõsége nem abban a filozofémában áll, hogy
    (F XX) mi csak mellérendelt szubjektivitások vagyunk, már mindig is egymástól meghatározva, és nincs magasabbrendû szubjektivitás alias "objektivitás", vagy ha van, és tényleg akar valamit, az biztos ki fog derülni. Addig is mi megpróbálkozunk nélküle, hátha mégis feketék lesznek a négerek istenei, a mi lelkünk meg fehér.
    Hanem abban, hogy
    (F XXX) kell lenni magasabbrendûnek. Az abszolút autoritások egymás metaforái. Az embert csak az univerzális elv teheti jóvá. - De, várjál, aki még emellé igazi szabadelvû is, mint Tamás, az azt mondja: jó az, amit mindenki szabadon belátott, hogy tényleg jó. És látá az Ember, hogy jó. Meg hogy gonosz.
    A tételnek két fõ változata van, a monoteista és a humanista. Két egytestvér, Metafizikai Egyetlen és Közös Emberi Lényeg, feleségeikkel, Transzcendenciával és Immanenciával, az egypetéjû ikrekkel. A tétel mindkét változata olyan szubjektumokkal számol, akik "számûzetésként élik meg az értelmezés szükségességét" (Derrida).

    És akik idõrõl idõre megoldják a külvilág bizonyításának problémáját.

    Tamás diagnózisa szerint tehát a Dolgok Állása az anarchisztikus és monadikus társadalmi aktorok kialakulásának kedvez mikro- és makroszociális szinten is. A XX. század egyre több autisztikus, magába záródó, ellenséges társadalmi identitást termel. A ráció gyengülése és a forradalom bukása következtében emberek százmilliói önnön természetükben mint fátumban hisznek. És az még csak hagyján, hogy abban nem hisznek, hogy a különbözõ aktorokat jellemzõ autisztikus természetek megváltoztathatók, de abban sem, hogy összemérhetõk lennének. Az inkommenzurábilitás és a disszenzus legitimálásaként értik a szabadságot. Küzdenek minden felsõbb és magasabb, minden metafizika és hierarchia ellen. A transzcendens és az egyetemes lehetõsége ellen. Nem hisznek semmiben. Végsõ elátkozottságuk emblémája, hogy a pálfordulás37 számukra nem az igaz hitre térés, hanem a hitehagyás metaforája, nem epifániaként, hanem stratégiaként, nem teológiailag, hanem pszichológiailag értik. Árulót csinálnak a metanoia hõsébõl. Az "önazonosságot" nem örök (kulturális) feladatnak, hanem befejezett (természeti) ténynek tekintik; és nem nemesen versengenek egymással, hanem legjobb esetben is az egymás iránti önelégült közöny állapotában koegzisztálnak. Elidegenülnek egymás és önmaguk nembeli lényegétõl, ami abban áll, hogy az ember nembelilényeg-keresõ lény. Radikálisak, nincs utópiájuk, politika- és intézménygyûlölõk, nem gyõzni akarnak, "hanem ki akarnak szállni, azt akarják, hogy hagyják õket békén és felejtsék el õket", "a vér számít, a szellem nem". "»Mi hadd legyünk mi!« - és ennyi az egész." Vélekedéseik "nem a Menny vagy a külvilág felé irányulnak, hanem szükségképpen önmagukra. Ugyanakkor mégsem reflektáltak, hanem apodiktikusak. [És a refrén:] Az önreflexió lehetõsége abból a föltevésbõl táplálkozik, hogy létezik univerzalisztikus eszmecsere, »a látvány sehonnan« [»the view from nowhere«], amellyel kulturális énünk szembesülhet." Tehát nem a másikkal, hanem a sehollal való szembesülés. A metafizikailag univerzálisan nem hierarchizált, mellérendelõ interszubjektivitásról a keserû, ostoba, defetista, autista etnikai tisztogatók ugranak be neki: "Hajthatatlan akaratok egész sora, valamennyi reflektálatlan és megindokolatlan, áll egymás mellett, elszigetelten, egymásra vonatkoztatás nélküli mellérendeltségben, ahol az ellenség valójában nem a mellérendelt szomszéd, hanem az univerzalisztikus elmélkedés mennyei kukkolója [az univerzalista mint voyeur / Isten szeme, male gaze, para], aki belepislant a mi kis intermundiumainkba a hajthatatlan akarat határán túlról, és kilesi a titkainkat, ez a valaki, akinek nem is szabadna léteznie. A többi mellérendelt csoport, azaz az etnokulturális »nemzetek« nem valódi riválisaink, mivel kollektív Wollenjük »maximája« nem is látható vagy érthetõ a mi elszigetelt intermundiumunkból (»világocskánkból«; »Weltchenünkbõl«). Õket inkább távol kell tartanunk, semmint fölébük kerekednünk."
    Nem teheti meg - mondaná Lacan - hogy ne a másik(ak) szemében pillanthassa meg egyedül sajátságát, és - hû(tlen) Kojeve-tanítvány - kedvenc Hegel-helyérõl id&ézne: "A cselekvés nemcsak azért kétértelmû, mert éppúgy önmagának, mint a másiknak szóló cselekvés, hanem azért is, mert elválasztatlanul éppúgy az egyiknek, mint a másiknak a cselekvése." A sajátban - Kanttal szólva - analitikusan bennne kell foglaltassék a más. A jelenvalólét (Dasein) - mondhatta volna Gadamer egy lakonikusabb pillanatában - már mindig is a relacionálisba-vetett (das Ins-Relational-Eingeworfene). Vagyis: az interszubjektív térben felvett bármely pozíció már puszta létrejöttében más pozíciókkal történt transzpozíciók "eredménye" ("identifikáció", mint a szubjektum létteremtõ operációja: az elsõ Mássá válás - a reflexió eredete). Nem képes nem a másik által értelmezni önmagát. Az aktorok az interszubjektivitás minden szintjén szükségképpen figyelembe veszik egymást, ez a létmódjuk, akármilyen is a viszonyuk: a(nta)gonisztikus, kooperatív, erotikus, gyûlölködõ, ezek kombinációi stb., és az interszubjektivitás a tranzakciók reciprocitását, propozíciók és diszpozíciók komplementaritását jelenti. Ez pedig a kód (a "strukturális tudattalan") közösségét. A ma meghatározó társadalmi "identitás"-képzõ tényezõk (etnikai, faji, vallási, ideológiai, politikai, osztály-, nemi) sem mentesek ettõl.
    Pont látvány? És pont sehonnan?
    És ha létezik a Tamás által leírt gondolkodás és habitus - és bizonyhogy létezik -: pont az nem fér össze a mennyei kukkolóval és a transzcendenciával?
    Tamás az interszubjektív "erõk játékának abszolút reciprocitásáról": "Ez a modern utópia emberi kozmosza. Nincs semmi szilárd, semmi rögzített; csak egymással szembeállított »szubjektivitások« vannak; nincsen semmi »mögöttes« szubsztancia", és hogy ne legyen kétséged a platonizmust illetõen, így fejezi be, baudrillard-i hangon: "csak a látszat van: vágyak átlelkesített kozmosza".

    Igazság, Jóság, Szépség, Szentség, Szeretet et al. - így Tamás - csupán az interszubjektív "immanencia" [contradictio in adjecto] ellenében létezhetnek, mégpedig egy (azaz 1), szükségképpen "transzcendens" Nézõpont végtelen kegyelmébõl, feat. View From Nowhere.
    "Objektív idealizmus"? Hát van még olyan? Az impozíciós stratégiáknak az a válfaja, mely a megismerést függetleníteni akarja a megismerõtõl? Ugyanis ha sikerül meggyõzni a másikat, hogy az interszubjektivitás túlságosan is bonyolult játékának igazságossága, szabadsága, szeretetelvûsége csak univerzális elv közbejöttével garantálható, akkor egyúttal attól a - többek közt az elõítéleteknek és az önzésnek teret adó - "szubjektivista" tehertételtõl is megszabadítod, hogy a maga értelmére kelljen támaszkodnia? Nem éppen a felvilágosodás (nemkülönben a reformáció) annak a típusú argumentációnak a bajnoka, miszerint a metafizikai legitimációkra hivatkozó különbözõ hatalmi intézmények és autoritásaik "egyetemes" igazságai és ítéletei "partikuláris" elõítéletek és szubjektív "önkény" kamuflázsai csupán? És nem az derült ki, hogy "az emberi tudás" nem egy folyamatosan emberbõl istenné fejlõdõ, a hamis és részleges tudást fokozatosan igaz és teljes tudássá alakító valaki, hanem a sok különbözõ (és hasonló) embernek a mindig korlátozott érvényû tudása? - Természetesen van transzindividuális és közös tudás, mely a preegzisztens kultúraközvetítõ... stb.
    Valahányszor a különbözõk összevetésének lehetséges nézõpontjáról esik szó, Tamásnak kizárólag a Foucault által (Bentham ötlete alapján) leírt "panoptikum"-struktúra jut csak eszébe, ahol minden egy olyan centrális nézõpont köré szervezõdik, ahonnan minden belátható és ellenõrizhetõ. Ahogy Isten néz bennünket. És igen: amennyiben ez a nézõpont létezik, ez valóban csak metafizikai lényé lehet. És az, hogy valaki ilyennek a létezésében nem gondolkodik, azt jelenti, hogy minden összehasonlítás, összevetés, transzindividuális vagy transzkulturális kritérium lehetõségét tagadja? Mert ezeket is interszubjektívnek gondolja? Meg hogy a diszkurzusok többé vagy kevésbé általánosan érvényes explicit szabályait e diszkurzusok nagyrészt implicit/tacit/tudattalan agonisztikája határozza meg? Ezekbe nagyon bele lehet veszni, az igaz, ahonnan már tényleg nem tudod belátni "Isten" szükségességét. Lehet, hogy azért, mert te tényleg hiszel egy (sok) jobb társadalom eljöveteléhez való azonnali hozzájárulásodban, következésképp semmiképp sem jelölöd meg a szenvedés okát a kéjvágyban.

    A Levél a Töprengõhöz azon kevés írás egyike, ami csak magyarul jelent meg. Ez többek közt Anima és Animus párbeszédét tartalmazza, akik mellesleg úgy tûnnek fel, mint egymás kölcsönösen kizárólagos erotikus partnerei, egyébként pedig arra jutnak, hogy ugyan alighanem nem tudják bizonyítani, de a szexus az olyan, hogy mintha bizonyíték lenne arra, hogy a másik létezik. - Azaz egy pornóba illõ kezdés után kiderül, hogy szex helyett a legkõkeményebb ismeretelméleti para megy külvilág bizonyítása, valamint kogitációm eredete témakörökben. A passió tamási stációi: szex, másik ember, külvilág, Isten. De persze az Animushoz közel álló forrásnak számító narrátor, csakúgy mint humanista nihilista beszélgetõpartnere (két párbeszédet futtat a narrátor), a töprengõ, tudják, hogy "objektíve" (viewed from nowhere) (or everywhere) nem fogják egymást meggyõzni. A narrátor ugyanakkor azzal vádolja a humanista relativistát, a töprengõt, téged, hogy "De hát te nem akarod (azt hiszem), hogy a Messiás eljöjjön." - És arca nem tudja elrejteni keserrû csalódását benned. Szerinted az intelligibilitás világa, amirõl egyáltalán szó lehet: emberi világ; partikularitások rendezett káosza; nyelvben, zenében, érintésekben és a többiben közvetítõdõ evilág. Úgy véled, ha létezik szuperpozíció, amely meghaladja e partikularitások szükségképpeni korlátoltságát ("véges egzisztencia"), az mindennek és mindenkinek és az egésznek reális és potenciális múltbéli, jelenbéli és jövõbéli pillanatát kell hogy ismerje, egyetlen pillantással kell hogy átlássa, akkor is bizonytalan, hogy õ hogy viszonyulhat - például ahhoz, hogy egyeteemes iránti gyûlöletünkben miként takarjuk el önmagunk elõl, ami a napnál világosabb: hogy partikularista voluntarizmusunk miatt deus absconditus Õ. - Haj, de akkor nyilván bûneink miatt harag gyúl keblében, látván, miként forgolódunk itt összevissza, mint egy kozmikus méretû denevérraj, néha el-elcsípve valamit fényébõl, de vakon zsibongjuk körül egymást, míg rá nem jövünk, hogy egy olyan univerzális rendet kell alkotnunk - van - amelyben mindenkire egyformmán és csorbítatlanul süt az Õ Fénye, amelyben végre mindenki láthatja Õt. Messiás az, aki ennek a technikáját kitalálja. Significatio tarda. Az Igazság Pillanata: a bûnös anya(g, materia), a hûtlen teremtés, a kurva élet végre odaadta magát Urának és Parancsolójának. És akkor a Fiú. A sugárzó ifjú, aki tényleg megmondja a világnak, hogy mi van, és mindenki látni fogja színrõl színre.
    Õrült beszéd, de van benne rendszer, ráadásul eléggé mainstream. Mi értelme a világnak, ha nem egyetlen értelme van. Hogy fognak majd csodálkozni az elkárhozottak, mondja Pascal, amikor az Utolsó Ítéletet tulajdon értelmük mondja majd ki.
    Itt a siralomvölgyben meg nyilván éppen azokban az esetekben, ahol az egyetemes kritériumok problematizálódnak, nõ meg az esélye, hogy nem fognak tudni megegyezni még abban sem, hogy mik legyenek azok az alapszabályok, amelyeket minden fél elfogad, s amelyek alapján a "konfliktuskezelés" egyáltalán elindulhat. Hogy Cipruson ki lõtt elõször, hogy miért nincsenek néger hokiedzõk, és hogy Dosztojevszkij így képzelte-e Oroszország világtörténelmi küldetésének alakulását, hogy a meszkalin vallási vagy más használata, vagy a klitorektómia, vagy az abortusz egyetemes emberi jog-e, vagy pedig Rushdie-nak meg kell halnia, vagy mibõl élne a brit titkosszolgálat és a muszlim terrorizmus, ha mi ezt a partit fejben le tudnánk játszani. És a tetejébe még jönnek ezek az új szofisták, akik azt mondják, hogy az igazság relatív, mert a megismerõk relacionális lények.

    Fitzcarraldo (Klaus Kinsky) így adja elõ "ön"-félreértésének alappéldázatát: Régesrég, amikor Észak-Amerikának még csak egy szûk keleti parti sávját lakták az európai telepesek, egy ember fogta magát, és messze elcsatangolt a kontinens belseje felé, mígnem elérkezett a Niagara-vízeséshez. Visszatérvén elmesélte, hogy olyan roppant természeti tüneményt látott, melynek elképzelésétõl talán visszariad az emberi elme, de. Mondták is neki, messzirõl jött ember azt mond, amit akar, de. Mi a bizonyítéka. "Hogy mi a bizonyítékom? Hogy én láttam."
    Szerinted elhitték neki?
    Láttad már a Niagarát?
    Akkor tudod a választ.

    "- Az - mondanád, gondolom [írja a Levélben Tamás] -, hogy az »egész« kívülrõl nézve, sõt éppen a külsõ tekintet föltevésének abszurditása miatt »irracionális« (»leírhatatlan«, »önellentmondó«, »ismeretlen«), nem lehet akadálya annak, hogy egy sajátos területen a filozófia vagy a társadalomelmélet hû legyen a maga racionalitásváltozátához mint értékes, használható hagyományhoz.
    - De melyik az a sajátos terület, kedves barátom? - kérdezném erre én (talán).
    - Ó - mondanád erre te, gondolom, mosolyogva -, hát az a terület, amelyet ez a kulturális tevékenységfajta saját intellektuális hagyományának engedelmeskedve mûvelni szokott. Vannak-e szintetikus a priori ítéletek? Mit remélhetünk? - efféle.
    - De hát akkor a filozófia saját szimbolikus gyakorlata puszta illúzió? - kérdezném ekkor én (bizonyára).
    - Ugyan - mondanád te ekkor még szelídebben -, semmivel nem inkább, mint ez az »életvilág« bármely más tartományában szokásos..."
    Aztán persze te idõrõl idõre hülyeségeket kezdenél el beszélni.
    Õ meg kérdezne.
    Columbo a gyanútlan, mûvidám gyilkost.
    "- És hát - mondanám én kedvesen, bár ravaszkásan, és látnám, hogy te már látod a csapdát, de szeretetre méltóan nem is törõdsz vele (képzelem) - ez nem abszolút közöny az igazság iránt?
    - Dehogynem - mondanád te elõzékenyen.
    - Nem fölszabadulás ez - kérdezném udvariasan - a pparancsoló tekintély uralma alól?
    - Dehogynem - mondanád te kedélyesen.
    - Nem fölszabadulás ez - kérdezném én bar&aaacute;tságosan - az észösztön és általában az ész fennhatósága alól?
    - Dehogynem - felelnéd te vidáman.
    - Nem - kérdezném én nemtörõdöm mellékességgel - az egyetlen vezérfonal nélküli teljes kötetlenség ez?
    - De még mennyire - mondanád te kizökkenthetetlenül víg egykedvûségedbõl [!].
    - Nem vagy hát - kérdezném fáradt, de mélabútól mentes sóhajjal - nyakig »a teljes bûnössség állapotában«?
    - Csudákat - mondanád erre te hirtelen felélénkülve - hát nem veszed észre, - kérdeznéd fiatalos energiával -, hogy éppen az ártatlanság állapota? Hogy lehetsz - mondanád bocsánatkérõen emelve felém poharad - ennyire dõre?
    - Mit gondolsz - kérdezném riadtan [riadtan!] - Mississippi Fred McDowell és Sam »Lightnin'« Hopkins számairól?"
    Szóval egy pillanatig ne becsüld le, ifjú barátom, a teológiai vonalat.
    Viszont te újra és újra hibázol. Például ilyeneket mondasz, hogy a szexualitás "esendõ, bár hatalmas dolog". Esendõ. Bár. Vagy hogy "legfõbb ideje volt megszabadulni a »szellemi világtól« [»!«], maradnak a matematika, a zene, az íny és az erogén test örömei, a szemlélõdés és a konstrukció élvezete." Más nem marad? Nem, más nem. - Mi? Megszabadultál a "»szellemi világtól«"? És ennek "legfõbb ideje volt"? Vajon min töprengsz, miközben ilyeneket mondasz?
    "De ha a te képzeletedben az »észösztön«, az igazságkeresés mindenképpen összekapcsolódik a lázadás szisztematikus tébolyával..." - képzeli a képzeletedrõl a narráció egyes szám elsõ személye.

    És ilyeneket mond a szemedbe: "Az értelmezési nehézségeknek ez a halmozódása [amire állandóan hivatkozol] nem egyszerûen szkepszishez vezet, hanem annak az állapotnak a rezignált [rezignált, barátom, rezignált] elfogadásához, amely a szó egyetlen komoly értelmében irracionális: nincsen, egyszerûen nincsen racionális leírása." De te nem válaszolhatod erre, hogy: csak mitologikus, narratív, rendszerelméleti, reklámpszichológiai, teológiai, logikaelméleti, fundamentál-ontológiai és bulvár-zsurnalisztikai. Meg hogy: ez így próbálta leírni, az meg úgy. - "Racionális"? Úgy é;rted, hogy van-e egy megnemtámadási szerzõdés a vitázó felek között? A minima moralia? - És a másik mint olyan?

    Esetleges Pluralitás - így hívják a tamási nagydramolett ördögi szereplõjét, Jágóját, Lady Macbethjét, Jockey Ewingját.

    És aki pszichologizál, mekkorákat téved.

    Ezzel szemben.
    "Az egész világon fiatal hímek tízmilliói támasztják a kerítést, várva, hogy végre kitörjön a verekedés. Az legalább ingyen van, és legmélyebb biológiai késztetéseiknek is megfelel."
    Ó. Már érted.
    Legmélyebb biológiai késztetésük, hogy verekedjenek.
    Mivé leszel, ha nem véd többé a köztársaság.
    És akkor a köztársaság a biológiailag gonosznak alighanem csupán tüneti kezelése lehet.

    - Atyaisten, te nem az istenanya oldalán állsz! - kiáltaná Gilles Deleuze.
    - Az interkulturális diskurzus éppen jó esetben függeszti fel a morált - okoskodna Homi Bhabha - ez a hibridit&aaacute;s politikájának elõfeltétele.
    - Bernini meglátogatja cellájában Szent Terézt - célozgatna a késõi Lacan.

    És a kérdõjel a mondat végén: az utolsó írás utolsó bekezdése: a narrátor, találgatván, "milyen is lehet az az »életvilág« [ez a szó nagyon fontos, ezen a nyomon érdemes elindulni], ahol csak a relevancia válogat [mi más? az esetlegesség?], ahol a fundamentumra való rekurzust halálra kacagják" - a következõ "mítoszt" képzeli el: "»egyikük« valahol a Loop déli része és az Old Town között egy kocsmában, ahogy kell, alkonyatkor, fölteszi nem-pusztuló lábát a söntéspult rézrúdjára, föltartott két halhatatlan ujjával némán italt rendel. Két hajtásra ledönti, menne már, de ekkor nekidõl egy kapatos férfi valami sötétkék kabátban, érzi a melegét, kellemes, baráti, italos meleg, a forró testû részeg átfogja a vállát és azt mondja: - Gyere velem, már egy órát késtem a vacsoráról, kikapok az asszonytól. - A jövevény csak rázza a fejét. - Elõtted nem fog jelenetet rendeznni. - A jövevény megígéri, hogy varázslattal békét szerez, akkor sem lesz jelenet, ha nem tart a becsípett emberrel. - Jó, értem én - mondja a kapatos férfi -, ink&aaccute;bb csodát teszel, csak ne kelljen velem jönnöd. Lenézed te az én kicsi otthonomat - mondja alkoholos elérzékenyüléssel. Ó, dehogy - válaszolja a másik, sietnie kell, a világrend követeli, nem álldogálhat itt a fûrészporban napestig, rendnek kell lenni. - De én nem csodát akarok - mondja az elázott férfi -, én csak egy cimborát akartam, aki kivédi a villámokat. - De hisz épp ez az én szakmám - mondja a másik -, puszta kézzel kapdosom el a mennyköveket; menj haza békével - mondja a részeg embernek -, megígérem, hogy nem lesz semmi baj. - Nem érted te ezt a dolgot - mondja leverten a borízû férfiú [figyeled, ahogy figyel a szóismétlésre? borízû, részeg, elázott, kapatos: egy Steinmann] -, nekem nem az eredmény kell, haneem az, hogy ne egyedül menjek haza. De a kalauz majd fölkölt a helyiérdekûn [sic], ha elalszom."
    Elsõ pillantásra "egyikük" leráz magáról egy részeget, aki nem akar egyedül hazamenni a feleségéhez, aki, úgy látszik, annyira borzalmas mégse lehet, ha a csávó jobbnak ítéli meg az esélyeit akkor, ha, amellett, hogy be van nyomva, még egy vadidegent is odavisz. (Kezd érdekelni a nõ, mi? Majd leteszitek aludni ezt a disznót, aztán megosztjátok a szabadidõ kellemes eltöltésével kapcsolatos nézeteiteket.38) Második pillantásra nem az ironikus, hanem a mesés (hú, olvastad a Homokembert?39) értelmezést teszteled: az "egyikük" valóban mágus vagy valami efféle, isten, angyal (démon?), aki tehát akkor itt most nem pusztán barátságosan poénkodik egy, kissé intruzív, de alapjában kedves részeggel, hanem simán és konkrétan már el is rendezte ezt a kis alkoholos malõrt az asszonynál. (Aki várta õt haza a vacsorával.) A részeg azonban teljesen neutrális a csodával szemben; éppen pont amennyire a varázsló a részeg társaságigényével szemben. Ilyen az ember meg az Isten: folyton jót akar, s örökkön rosszat ("gonoszat") mûvel. - Vagy fordítva? Ezt sose tudom. (Mondta a Gonosz és teátrálisan hahotázott.)

    "»Ördögök, mentsetek meg a megõrüléstõl!« - kiáltozott az agg kereskedõ, aki az este fáradtan dõlt le a díványra, és most az éjszakában csak összes erõi megfeszítésével, nagynehezen kelt föl. Tompán kopogott az ajtón. »Befelé, befelé, minden, ami kint van!« - kiáltotta." (Franz Kafka, Tagebücher, 1913 okt. 14. Id. TGM ibid.)

    Gonosz, ami szép? Neked eszedbe jut valamilyen példa?
 
 
 
 

Jegyzetek

1 2000 nov. - 2001 júl.

2 És írtam is már (Magyar Narancs, 2001. Márc. 15). Mivel jelen írás a már közölt részekkel együtt íródott és többször hivatkozik amazokra, mintegy bevezetõként érdemes ideírnom:

Mehr Gazsi!

A 8.0-s Word magyar változatában van egy elgondolkodtató megoldás: valahányszor leírod a "naiv" szót, helyesen, rövid i-vel, az automatikus helyesírás-ellenõrzõ rögtön átjavítja hosszúra. Az is igaz viszont, hogy rögtön piros hullámossal alá is húzza, jelezvén, hogy helytelen.

Gyerekek, magyarok, kik bíztatok bennem, tékozló fiúban, nem számítok arra hogy megbocsáttok, rehabilitáltok és újratemettek. Azt kell ugyanis mondanom, Tamás Gáspár Miklós (ist ein) kvalitás. Ne kelljen meghalnia ahhoz, hogy észrevedd a filozófiai írásait. TGM minõség. GazsiTM. Jelentõs magyar gondolkodó. Tudom, hogy te nem így tudod, azért árultam el neked. Ha utálod, ha gyûlölöd, ha félsz tõle, ha lesajnálod, ha harcolsz ellene, mert idegen érdekeket szolgál, akkor sem árt, ha ezt tudod. Miért, te talán hibátlan vagy? De nem ennyire, értem. Na jó, legyen ez is egy különbség köztetek, de ne feledd az elsõ kettõt, hogy õ szeretne levizsgáztatni téged, te viszont nem mernél nála levizsgázni. Ha mégis ezt a tételt húznád, akkor, figyelj, ezt kell mondani, és akkor átmentél: A mi Gazsink kimagaslóan mûvelt, tájékozott, eszes, szellemes, egyszerre mély és felszínes, laza és kõkemény, nagyszerû és egyszerû, durva és finom, zelóta és bohóc, a magyar politikai beszélõk túlnyomó többsége egy év alatt összesen nem állít elõ annyi érdekes gondolatot, mint az õ egy nagyobb ívû írása.

Másképp erõszakolja meg a figyelmedet, mint a fõ mûsorsávok sztárvendégei. És nem jó az egyhangúság.

 És ez is külön értéke a mi Gazsinknak (baráti tanács: ha gazsizol, a fölényességnek még a látszatát is kerüld, a kettõ együtt nem fog menni, válts inkább TGM-re). Õ ugyanis nem egyhangúan jó. Õ ugyanis, mint már próbáltál rá célozni, a fenti csodálatos képességei ellenére - de az is lehet, hogy folyományaképpen - a legnagyobb baromságokat képes leírni, védhetetleneket és/vagy veszélyeseket, ellenséges attitûdök virális kódjait terjeszteni egyébként is kétségbeesett ressenterek között.

 És ezzel újabb három jótulajdonságához érkeztünk, egy, kialakult véleménye van a biológiai-katonai metaforák használatáról (melyet bármikor azonnal kész mozgósítani stb.), kettõ, az állítólagos veszélyeket bátran vállalja, kettõ és fél, az állítólagos baromságokra roppant kíváncsi, három, és nem fél, mert (úgy) tudja, ha nem is sebezhetetlen, õ a legpengébb vívó. A nemzet szellemi Kokója.

És amit a "magyar" "politikai" "élet" nem vett észre, megjelentek egybegyûjtve az általánosabb, nem (minden)napi politikai írásai, az utolsó 20 év termése, (politika)filozófia, eszme(történet), nemzet(ológia) ésígytovább, ilyesmi, két kötetben, Törzsi fogalmak címmel, Atlantisz, Bp. 1999, és hogy mennyire téved, aki Tamás publicisztikái felõl próbálja elgondolni a jelen írásocska tárgyát képezõ esszéket, azt jól illusztrálja a könyv legutolsó mondata, a II. kötet hátlapján: "Az az álom, / amelyben a szabadság / a politika végét jelenti, / egy gyilkos álma." Tessék. Szólj, ha megvan. Na, egy csomó ilyesmi van a könyvben. Mondja, mondja. Több, mint 800 oldal. De hát azt (még) a (rossz) publicisztikáiból is tudod, hogy retorikailag a legjobbak közt van, akik magyar nyelven írnak. Képzeld el azt a mértékadó újságírót vagy politikust vagy egyéb katonát, aki belenéz a könyvbe, na miket ír mámeg ez a Gazsi, lapozgat, az arcát nézed.

Végül megenyhül tekintete: elhessegeti magától a futó szorongást. Beteszi a két kötetet a kosarába és a pénztárhoz siet (valamit vegyen is, ha már évente egyszer beesik egy könyvesboltba). Majd az elõszót elég lesz elolvasnia, hogy képben legyen, vagy legalábbis el tudja játszani.

 Az lesz a második pofáraesése. Rögtön a második oldalon ilyen kõkemény, fagyos mondatokon csikordul végig tekintete napipolitika-savasesõtõl berozsdált ekéje: "Mint ismeretes, a modern filozófia az egyetemen kívül jött létre. Machiavelli, Descartes, Hobbes, Spinoza, Pascal, a francia philosophe-ok, Locke, Hume, Rousseau magánemberek voltak, az egyetemeken a klérus tanított skolasztikus szellemben (ez alól majd az akkor legliberálisabb állam, Poroszország jelentett kivételt). A modern filozófia a tizenhatodik századtól kialakuló, egyre féktelenebbül szabad, általános politikai-moralizáló pamflet- és esszéirodalom elõterében képzelendõ el." A politikus (sztárriporter stb.) zavartan elkapja tekintetét, lapoz. Találomra elindít egy másik jéggleccsert: "Filozófus volt Godwin? Filozófus volt Burke? Diderot? Schlegel? Azt hiszem, igen, bár válaszom természetesen nem elfogulatlan. [!] Valamennyivel elmélyültebb feleletet erre a filozófia hiányzó mûfajelmélete adhatna, amely..." És szántja, szántja a mi emberünk a hófehér mezõt, de csak a zúzmarát sikerül felkaparnia róla. Úgyhogy abba is hagyja, ebbe õ nem szól bele.

- Ha a Gazsinak ez a hobbija. Mér, émmeg teniszezek.

 Úgyhogy addig a részig már nem juthat el, amit viszont én eljuttatok hozzád, figyelj: "Mivel ma a szó komoly értelmében sem a teodíceában, sem a fölvilágosodásban (= a modern filozófiában) nem hisznek, az emberi szenvedést - az egyetlen szóra érdemes beszédtárgyat - véletlennek, balesetnek tüntetik föl. [Kiemelés az (ún.) eredetiben. Tudom, hogy te is közbeszólnál, de inkább folytatom:] A radikális filozófia nem ezt mondja. Szerinte a gonosz, tehát a szenvedés oka a rossz társadalmi indítékokban, a dics-, bír-, kéj- és hatalomvágyban [hú, ba, így, együtt, ebben a négyben?] rejlik, az egyenlõtlenségtõl [von] kifejlesztett kegyetlenségben [vagyis nem lehetnek egyenlõen kegyetlenek - "Ha egy embert megölsz, gyilkos vagy; ha sok embert megölsz, hódító vagy; ha mindenkit megölsz, isten vagy", Tar Sándor vs. Horn Gyula vs. Sztálin], a szolgaságtól [noch 'mal] kifejlesztett konformizmusban és öncsalásban. [Tegye fel a kezét, aki konformista és öncsaló. Senki? Akkor a szolgák. Micsoda?] Csak az a kín szorul teodíceára, amely elkerülhetetlen. Ha fönnáll a jó társadalom mint második [azaz 2. - a szociális konstrukcionizmus gyenge változata - azaz 2onzervatív] természeet lehetõsége, akkor a filozófusoknak van igazuk, nem a papoknak. [Kierkegaard(nak) nyilván ezért olyan jó.] Sem az eredendõ bûnben, sem az emberi szabadságban (tehát a jó társadalomban) nem hinni: ez logikai lehetetlenség. De nem pszichológiai [mmm, a logikai univerzum körbefogja a pszichológiait! mmm!] és politikai lehetetlenség, noha máskülönben a világ vége. A nihilizmus."

 Ezt a 24. oldalról idéztem. Láthatod: ha kibírnám is, hogy ne kommentáljam, akkor se lenne helyem, hogy a terjedelmi korlátokhoz való simulékonyságom mértékével éppen megegyezõ mértékben lekerekítve a könyvben írottakat, szépen recenzáljam a Törzsi fogalmak I-II. írásait. (Szóval ez itt tényleg csak ilyen élménybeszámoló-részlet. A többit máshol.) Mindenesetre, ha nincs gondolatod, és egy idõ után észreveszed, hogy ez zavar, akkor olvass bele. Tutkó tipp. Látod: az emberi szenvedés az egyetlen szóra érdemes beszédtárgy. Látod: beüti a kívánt betûket, fogja az egeret, drag, select, I for Italics. Megijedt, de azértse Delete: "az egyetlen szóra érdemes beszédtárgy". Ti. "az emberi szenvedés". És hogy beszélj e tárgyról, nyilván nem kell hozzá elmenni Csádba vagy belemenni a helyi söpredék nyilván nagyon is valóságos szenvedéseibe.

- Tsak annyi, honfi - mondja Tamás -, hogy megneveled és fölvilágositod polgártársid, s akkor mindenik a' szenvedõk ügyéért szálland sikra a' politika helyi és magasb forumain, s a' haza fényre derûl.

- De ha optimista vagy - mondja erre a lakosság -, nem a politikában reménykedsz. Merthogy pont a politikát ne gyilkosok álmodnák éjszakáról éjszakára? Akkor a történelem tényleg humbug?

- Hm. "Finomúl a kín", ahogy József Attila mondta - zárja le a vitát Moldov&aaacute;nyi Ákos, ezzel is békét védi. Vagy Havas Henrik, attól függ. Erõs Antónia viszont tök mást mondana. Úgyhogy tényleg finomúl.

De a lakosság (ie. az elnyomott osztályok, a túlnyomó többség, a szavazók, az utca embere, Józsi néni, a polgárok, a démosz etc.) egyetemes politikagyûlöletének (perverz imádatának stb.) szükségtelen reflektálnia olyasmikre, hogy az "emberi" történelem során a politika csak betegségekhez és az éhhalálhoz mérhetõ mennyiségû embert gyilkolt, mint ahogy arra is, hogy (lakossági szóhasználattal élve) "a politikusok" - elvileg hivatásos szenvedéselhárító zsoldoshadsereg - még arra sem veszik a fáradságot, hogy hátat fordítsanak annak, hogy minden nap _______ ember hal éhen a világon. (Feladat: Írd be a helyes számot!) Az egyik idõben, a másik térben van távol, a lakosság viszont ragaszkodik a saját problémáihoz, amik mai napság - Tamásnak, a Transzcendencia Lovassának igaza van - alapvetõen anyagi természetûek. De hiába nem reflektáltak, ugyanis - csaknem tökéletes nyelvi kommpetenciával bíró honpolgárok - pontosan tudják, mit jelent a politika a (nyelvi) gyakorlatban. "Állami" vagy "párt"-tolvajok vagy -rablók. Ilyesmi. "Én nem szzeretem a politikát", "azok ott fönn, a politikusok úgyis azt csinálnak, amit akarnak", "mind a saját pecsenyéjét sütögeti", "mocskos rablóbanda, az ember mindennap csak azt hallja, hogy hol ez kapott 700 milliós tiszteletdíjat, hol amaz 100 milliós végkielégítést, mikor kirúgják, hol emez megy egyfolytában Thaiföldre kurvázni másfél millió forintos repülõjegyekkel, én meg végigdolgoztam az életemet, azt' nézd meg, mim van, semmim" stb. Tamás szabad függõ összefoglalásában: "Az állam metafora, amely az Urak erõs csoportjai által szabályozott uralmat takar, az intézmények okirattal ellátott bûnszövetkezetek (gangs with chartes)." Itt persze muszáj tisztázni legalább egy dolgot. Tamás nem a populista (lakossági) osztályelméletben gondolkodik. Másfelõl klasszikus racionalista, vagyis hisz a kritikailag kezelt fogalom dogmatikus igényében. Ebbõl következõleg a normatív nyelvtisztító szerepét egyébként is hévvel, átéléssel és hitelesen alakító Tamás számára evidens, hogy nem szabad a politika fogalmát átengedni a lakossági használatnak, mert éppen e jelentéstorzulás akadályozza meg eleve számára, hogy a politikát ne az egyéni boldogulás legarcátlanabb eszköze- és intézményrendszereként, hanem a közösség közösen megteremtendõ szabadsága egyetlen lehetõségeként értse, hogy legyen ereje (hatalma? jesszus!) szembeszállni a "kegyetlen" "dics-, bír-, kéj- és hatalomvágy" minden eszközt szentesítõ céljainak világösszeesküvésével.

 Hú. Most készültem éppen neki a megsemmisítõ cáfolatnak, de közben rájöttem, hogy Tamásnak igaza van. Mármint ebben, hogy tényleg nincs más esélyünk, mint a "politika" szó köznyelvi értelmének megváltoztatása. Ami biztos: ennek keresztülvitelét a politikusok elvileg pillanatokon belül meg tudnák csinálni, mindössze csak erkölcsösebbnek és filozofikusabbnak kellene lenniük, de maguktól sosem lesznek azok. A lakosság ezt pontosan tudja, és ezért veti meg õket.

 - A csúcsértekezletrõl visszafelé a repülõn megkérdezem François Mitterand-t, mi szerinte a politikus legfontosabb tulajdonsága. Azt válaszolja, "Szeretném azt mondani, hogy az õszinteség. De valójában a közöny." - M. J. Attali, 1993, verbatim. Idézi R.Cottrell, The Spectator, 22 v 1993. Õ ilyen, ha õszinte.

A magyar lakosság - ezt most nem neked mondom, mert te tudod - azért nem hisz a politikábban, mert nincs beleszólása. A "politika" szó köznyelvi értelmének megváltoztatásával kapcsolatos megátalkodottsága viszont abból a titkos tudásából származik, hogy ha õ odafönn lenne, õ is ugyanazt csinálná, amit azok odafönn.

Ha viszont én lennék politikafilozófus, akkor (a "szociális demagógia", "anarchia" stb. testvérét) a populizmust a nép ajkán forgó retorémaként érteném, és az egyik definitív kiindulópontom lenne: az igazi demokrata az, aki a legszéleskörûbb populizmusokat komolyan veszi, és szellemükben cselekszik. Nem pedig aki elmagyarázza a populusnak, hogy mekkora kibaszott nagyot téved. Mindig. Mert máskülönben hogy lehet jó demokrata, akinek az étrendbeli változatosságot évtizedek óta a parizer és a kenõmájas váltogatása biztosítja, és õ ezt tûri. Az ilyen lúzerek persze miért is ugassanak bele bármibe. És cserébe még azt se hagyod, hogy "a multik" hatalmáról vagy a "közbeszerzés" nevû intézményrõl azt gondolja, ami nagyjából. "Mi sem halottabb ma, mint a radikális kritikai marxizmus" - mondja Tamás. Ez valószínû, noha a kizsákmányolás bizonyos formái soha nem voltak ilyen mérvûek, mint ma. A nyugati világ gazdagságának döntõ része származik az ezerféleképp és ezerrel kihasznált szegényebb országbéliek munkájából. És Fukuyama után sincsenek többé osztályok, úgy látszik. Az csak az ezerfejû démosz kollektív hallucinációja, hogy ma (például) Magyarországon a döntéshozók korporatív rendje olyan gazdasági és morális kiváltságokkal bír, ami a társadalmi igazságosság bármely újkori fogalmát sérti. A populizmus a lakosság osztályharcának egyetlen fegyvere. A köntörfalakon kívüliek így mondják.

Tamás azért nem reflektál erre a problémára, mert a Tamás-féle konzervativizmus a magasan kulturált és/vagy gazdag arisztokratáé, aki irtózik a csõcselékõl (a lakosság zömétõl), izzadtak, odvas a foguk, tolakszanak, tahók, mûszálas a zoknijuk - ezért áld minden intézményt, amely lefoglalja õket. A szerencsésen kompromittálódott osztályelméletek helyett Tamás inkább a kapitalista ideológia kiskátéjának elsõ pontját ismételgeti, ami úgy hangzik, hogy a kapitalista modernizáció mindenki számára üdvös fejlõdése - éppen e fejlõdést&oouml;rténet tanúsága szerint - szükségképpen együtt jár a társadalmi egyenlõtlenségek és igazságtalanságok elvi legitimálásával. Gyakorlatilag politikai védelmével. Elhiszed, hogy elhiszi a szabadságretorikáját, végül is tényleg a leggazdagabb országok a legszabadabbak.

De ne vesszünk el a részletekben. Tamásnak közismerten sok korszaka volt. Ez nagyon jót tett neki, de mindig is sokoldalú volt.

Meg kényszeresen konfrontatív. Ebben például csak egy korszaka van. Felhelyezi a vitriolpatront arany töltõtollába, és nyomja a nyájas olvasónak, intravénásan.

A tökéletes társalgópartner személyesen. Emelkedettségre és megrendülésre hajlamos lelkének férfiasan palástolt rokokója az eleganciát egy kicsit széles mozdulatokkal prezentálja, de ez udvariasság részérõl, másrészrõl pedig a veleszületett felvilágosító-népmûvelõ furor: ha szebben csinálná, nem vennéd észre. Tanulság: az igazi élvezetekhez egy kicsit többet kéne olvasnod, béjb.

Naiv és ravasz. Primkó és szofisztikált.

Védtelen.

Stratégikus. Az õszinte pillanatait megbánja.

Stendhalt olvas (!) és sír.

Rajongó. Fantaszta. Ideáljai egy 8-11 eves kamaszfiúéi.

Aztán az a másvalami, ami a Levél a töprengõhöz, mely témájában és stílusában is kicsit eltér a többi írástól. Nagyon hullámzó színvonalú, de mindenképp olvasd el. Egy kicsit megint olyan descartes-osan "érvel", csillogó és kétbalkezes, de nagyon ütõs kis részek vannak benne. Több részbõl áll, a legjobbakba nem megyek bele, igazság, szex, irónia (kevés). Elkezdi leírni az ellenérveidet. Aztán megint hiszti. De van benne pl. egy Kafka-olvasónapló, a maga módján az is szép. Kafka mint teológus. Készülj. Kicsit emlékeztet a BölcsességgyárTM nevû szoftver stílusára. "A gonosz tud a jóról, de a jó a gonoszról nem." Ha megfordítod az alanyokat (megfordítás, tükör, visszafelé beszélés stb., vigyázz), akkor egy kicsit érdekesebb a mondat. És rögtön az elõzõ mondat után: "Csak a gonosznak van önismerete." Ismerd meg önmagad.

És aztán Mikuláskor, '17-ben: "A gonosz a jó csillagos égboltja." És erre Gazsi begyújtja a rakétákat: "A jó épp azért jó, mert nincs vonatkozása az emberi »életvilágra«." Az tényleg elég jó lehet akkor. Akkor viszont rossz kérdés, hogy: De vajon kinek. "Épp azért jó." Mert semmihez semmi köze, jó. Ha lenne egy picike kis vonatkozása az életvilágra, akkor már rossz lenne, oké, megvan, menjünk tovább. "Az emberi »életvilág« gonosz, ami megmagyarázza a szenvedést: a gonosz persze hogy szenved." A teológiák ritkán adják ingyen a búcsúcédulát. "Azért gonosz, mert ember, és azért szenved, mert gonosz." Várjál, nincs vége. "Ezt tanítja a Biblia." Amibõl vétettél. Aztán elmondja Tamás, hogy õ mit tanít. Satöbbi, satöbbi, "ezért: a Messiás csak akkor jöhet el, ha már nincs kit megváltania. 1917 december 6-a: Kant végsõ veresége."

Hú bazmeg.

Súlyos, mi?

És csodálkozol, hogy mégis mennyire ambiciózus. Ilyen tagmondatok, hogy "valamelyest érzékeltetni tudom, milyenek a föld új urainak [ti. az etn(oan)archistáknak] hiedelmei." Elõször persze azon csodálkozol, hogy né, az etn(oan)archisták már átvették a föld irányítását, aztán azon, hogy, oké, te most nyaralni voltál két hétig és nem néztél híradót, de a többi olvasó hogyhogy nem érzékeli, amit Tamás most oly érzékletesen el fog neki mondani? Aztán már nem csodálkozol: "Nézzük azonban elõször is azt, mit jelent valójában a megváltás vagy a[z] üdvösség fogalma" (kiem. tõlem). Mert tudod, nemcsak hogy tényleg meg fogja most mondani, hanem a végén õ fog vádolni téged azzal, hogy csak játszol.

 "A transzcendenciával szemben tanúsított, kétségbeesett ellenállás - végsõ soron ez a huszadik századi gondolat." Amelynek Richard Rortytól Szlobodan Milosevityig, a csecsen gerillától Derridáig sokféle szereplõje van, közös jellemzõjük, hogy valójában nem tudják, mit cselekszenek. Ti. transzcendenciaellenes relativisták. (Leírom neked még egyszer: "Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek", kiemelés tõlem, azaz a megbocsátás elõfeltétele jó és rossz (gonosz) nemtudása, a bûnbeesés elõtti ártatlanság. Ha tudnák, mit cselekszenek, nem kéne megbocsátani nekik, mert nem cselekednék ezt. Lehet, hogy nem ettünk az almából, de Rousseau-nak sincs igaza? "»'Jó' és 'Rossz' - Isten elõítélete« - mondta a Kígyó." Finom lesz, harapj bele. Hófehérke azonnal összeesett.) Az én ellenállásom már-már meginogni látszik.

És persze megalomán. Vajon miért nevezi Fichte Die Bestimmung des Menschen c. esszéjét "világtörténelmi jelentõségû"-nek? Ki az a Fichte?

Hát ez az! Viszont ha a Tamás-féle színvonal jellemezné általában a magyarozó diszkurzust! Ha magyarkérdést politikusok és újságírók tömegesen a gazsi szinthez mérhetõ okossággal, lényeglátással, mûveltséggel, szellemességgel tárgyalnák, gondold el, mi lenne akkor a magyar.

Magyarul: Gazsi magyarságnak nem ellensége. Ne bántsátok, honfitársak. Én magyar vagyok (;-), szevasztok, én igazolom õt. Nem ellenség: jóbarát. Jót akar nekünk. Õ is magyar. És azt mondja, azt szeretné, ha a magyar nacionalizmus ismét méltó régi nagy fényében csillogna, s mit rákent a huszadik század, végre lemosnánk a gyalázatot, és a nemzet neve újra az lenne, mik lenni szeretnénk. Olvassátok csak el A nemzet: filozófiai utópia c. írását és meglátjátok. Össze lehetne belõle vágni egy meggyõzõ kis klipet új nemzeti himnusz gyanánt, csak a jókedvet meg a bõséget kéne benne hagyni a régibõl, már csak kabalából is. A magyar himnusz nagyságrendeket ugrana minõségileg, ha szerepelne benne Fichte neve.

- Ez is milyen durva lehet, nem?

- Mi?

- Ez a "nemzeti érzés".

- Ja.

Nemzeti érzéseik megsértésére éhes és izgatottan vadászó honfitársaink szerint a komolyság nagyjából olyan, mint az Ószövetség istene, amikor még nem volt fia: zord, haragvó, büntetõ, hisztérikus, de - de mit csinál velem, ha most nem teszem hozzá, hogy igazságos. Semmit. Na jó, akkor figyelj. Gazsi: "A nemzet lényegének titka tehát az, hogy nem más, mint a tökéletes (igazságos és szabad) emberi társadalom lényege, amelynek partikuláris története különféle ugyan (mert a lényeg nem immutabilis a fölvilágosodásban, hanem az idõben bomlik ki, realizálódik, a zsarnokság, nyomor, tudatlanság sötétjébõl a szabadság, igazságosság, jólét, tudományos mûveltség napvilágáig)", viszont így az egyes nemzetek "minél inkább önmaguk, annál közelebb jutnak az egyetemes eszményhez." A nemzetek közötti nemes versengést így a nagylelkûség, önzetlenség, kedvesség, elõzékenység irányítaná: mindegyik arra törekedne, hogy minél kevésbé legyen partikuláris, minél inkább a kedvébe járjon a másik partikularitásának, de a másik ugyanezt a játszmát játssza, és, sajnos, el kell ismernünk, jobban, mint mi - szóval ti akkor ennyire különbözni akartok tõlünk, aha!, stb. Tehát a Pulp Fiction-beli Mr. Wolf problémamegoldó szavával: mindegyik nemzet leszopná mindegyik nemzet faszát, önmagáét is beleértve, mert e nemzet egyetlen századában sem bukkanunk Bertrand Russell nevû borbélyra. És figyeld ezt a mondatot: "A szabadság ellensége nemcsak téved filozófiailag, hanem a szabad lények közösségének ellensége is, ellene politikai harc fog folyni, ha nem elégé filozofikus, ergo nem eléggé »német«." Német akarok lenni, mondja a magyar. Zsidó polgárosodást akarok, mondja a Németh (László). Mi legyünk a választott nép, mondja Tamás, a legegyetemesebb az összes nemzet közt. Amelyre más nemzetek állandó jelleggel vigyázó szemüket vetik. Nyugaton be akarnak vezetni valamit, és amikor megvitatják, senki sem mulasztja el, hogy a nagyszerû magyar példára hivatkozzon. Az nem kétséges, hogy úgy csinálják, mint a magyarok, csak az a kérdés, hogy a magyarok hogy a faszba tudták így megcsinálni. És közben lazák, vidámak, szabadok, mûveltek és gazdaságilag sikeresek. Most terjesztenek be egy javaslatot az alkotmánymódosításra, legyen az ország neve, vagy legalább államformája, ezentúl: Xenofil Köztársaság. Kik, kik. Nem ismersz rájuk? Ha szembõl nézed, akkor itt ülnek a bal szélen. Tetõtõl talpra magyarok, sujtásos kabátban. Csak a szívük idegen. Lángolj fel a lelkünkben szép égi szikra, szent öröm! Térj be hozzánk, drága vendég, tündökölj ránk, fényözön! Egyesítsed szellemeddel, mit zord erkölcs szétszakít! Testvér lészen minden ember, merre lengnek szárnyaid! Vagy az a sláger a Carmina Buranából, tudod.

Mondom: akárhol belelapozhatsz. Szinte nincs benne unalmas rész. Olvasgasd egy kicsit. Meglátod. A hebrencskedéseknél szeretetteljes vagy, amikor ütni akar, puhán elhajolsz. Ennyi. A többit meg majd meglátod. Jobb leszel utána, hidd el. És az fontos. Fontos, hogy te is jobb legyél, mert a forradalomnak minél több jó emberre van szüksége. Esetlegesség, irónia, szeretet. Élvezet, stílus, xenofília.

3 Ie.: "Feltéve, hogy az igazság egy nõ..." - így indul a Túl jón és rosszon.

4 Filológusok kedvéért, mert tiszteljük õket, megjegyezzük, hogy Tamás néhány megjegyzése arra utal, hogy a dialógus egyes másodikja a szerzõ egy megnevezetlen, de konkrét (fiatalabb - "te és nemzedéked, kedves barátom" stb.) barátja: "Tehát aki a szokványos értelemben »irracionálisnak«, »irracionalistának« nézi az utóbbi évtizedben ismertté vált töprengéseidet - szerintem - téved. Az az ember, aki ajtót nyit a kísértõknek (és ezek a kísértõk persze a Dasein álarcos csepûrágói), nem viselkedik irracionálisabban, mint az, aki lakatra zárt szobájában, a szisztematikus téboly lázában fetreng nyoszolyáján."

5 Idézi: Tamás, 19936"

6 A regresszió, önmagában, mitõl is lenne rossz. Hacsak attól nem, amitõl a csak perverz szignifikáció, önmagában, vagy ez a freudo-balos logika, önmagában: egy-ügyû, korlátolt.

7 Az egyszerûség kedvéért titokban részlettárgy-orientált, a társas ökonómiában viszont egésztárgyak kapcsoltáru-kereskedelmében utazik. Az intraperszonális elfojtásnak az interperszonális elnyomás legkülönbözõbb formáiban megjelenõ projekciója persze roppant fárasztó, azért kell az "intimszféra", mely természetesen a legközönségesebb dolgok reziduuma. A közönség elõli rejtegetés a projektív mechanizmus megfordítós logikájának következménye. Az irigy/féltékeny a magas személytõzsdei árfolyam stabilizálásának-növelésének intézményes garanciáira tör, melyek egyúttal kamuflálják a tudat számára a szubjektum túlnyomóan narcisztikus megszállásait. A legintenzívebb megszállások tárgyainak nem-sajátként való kiderülését mindig az én (mi) megsemmisüléseként éli meg, Miután elhitte, hogy õ "a hõs, ki a nagy talányt megoldta" (mellszobrának az Oidiposz türannoszból vett felirata a bécsi egyetemen), Freud (maga is az irigység és féltékenység bajnoka) villantja abszolút konzervativizmusát: "wo Es war, soll Ich werden". Õ volt a legutolsó, aki szimpatizált a részlettárgy-kapcsolatok szabadpiacának gondolatával, de valószínûleg csak azért, mert a személy integritását féltette (fölöslegesen) és az énnek tulajdonította (tévesen).

8 Am. az azonos traumaszerkezetek felismerik egymás szignifikációját. (De persze hogy miért lesz annyira félelmetes és rettenetes, azt nem tudom.)

9 Aki individualizál, azt mondja a másiknak: tudom, mi neked a legfontosabb.

10 A freudi tagadás-fogalom szemiológiai megfelelõje Lacannál. A negáció valóságelv-orientált formájától ("Esik az esõ?" "Nem.") eltérõen a denegáció a az elfojtás jelölõje (tünete). Az énoncében tagadottra vet fényt az énonciation. ("És akkor megjelenik egy nõ - meséli az álmát a páciens -, nem az anyám." Hanem?)

11 Das Weib (ném.) a. m. "a nõ".

12 ("A Szabadság garanciája a szabadság" - tette hozzá Foucault.) Mert a jogg egyre vészesebben olyan, mint a jogászok. A politika, mint a politikusok stb. - Ne félj, úgyse olvasnak ilyesmit. Ha te nem dobsz fel nekik, soha nem tudják meg.

13 Ez a Nemeskürty-vonal titka is? A Sacra Corona dramolettje: rajtunk török dúlt, rajtunk német járt, orosz taposott, zsidó zsigerelt (Béla, a nyavalygós önysanyargató, a szöges öv hasán - mint a Kárpátok töviskoronája a magyarság fején - hát az nagyon jó ember, t&úl jó, magát vádolja, pedig minden rosszat az idegenek tettek), rajtunk, kik mindig is túlságosan is jók voltunk velük (Salamon, az a német baszatlan kurva felesége, a német ritterek, az áruló magyarok, mert sajnos ilyen is van), de most, magyarok, innentõl fogva jó lesz (narancs-fehér-zöld László lobog), mert van (mert László éppen ilyen, hogy nagyon-nagyon jó ember õ is, de realista is), aki, ha kell, odakúr, ahova kell. Pénzt, paripát, fegyvert meg ide, ahova kell.

14 De kár volt kiemelnem, hiszen figyelsz: a zelóta-szentpál-protestáns vonal kiskátéja, Ötödik Pecsét: a szavahihetõséget az Elvekért való szenvedés garantálja, mely szenvedést csak fokozhatja, hogy nem a jóra vonatkozik, és nem is az igazra, mert ha elhiszem szavadat, abból csak annyi derül ki, hogy te láthatólag nagyon szigorúan gondolod el azt a te Elvedet. Jan Palachnak (magyar hangja Hegedûs D. Géza) nem azért volt igaza, mert felgyújtotta magát, mert sehonnai bitang embert kiáltott a rongy élõknek. Konkrétabban: mert akkor a politikai terroristának is igaza lenne, függetlenül attól, hogy semmibe veszi-e az életet, vagy pedig még azt is feláldozza a még szentebb Eszméért. Úgyhogy abszolút nem gondolsz bele a palesztin csávóba, aki az "övéi" között terjeszti az Igazságot (amit õk tudnak, és az izraeliek letagadnak), sorban állva a napi ivóvízadagért, miközben te párszáz méterre, zsidó területen egy uszodában úszkálsz, és teheted, mert véletlenül nem azon a buszon jöttél, amit a csávó bátyja magamagával és harminc zsidóval együtt fölrobbantott, hogy ennyivel is közelebb jussunk az Igazságtételhez, vagy hogy is mondják arabul az Endlózungot. Az, hogy hõsiesen vállalja az áldozathozatalt, tanúságtételt, mártíromságot és a többi nagy dolgot, amirõl nyilatkozván Tamás mindig megremegteti egy kicsit a hangját (aztán meg megköszörüli, és fröcsögõ gyûlölettel szól a szkeptikus és gyáva kisember közönyös relativizmusáról), nos, az éppen a "nyugati demokráciák" démosza számára nem bír önértékkel, akik nem tudják, hogy a totalitárius politikai gyakorlat sokkal többet köszönhet az "elvi" (univerzalista, objektivista, dogmatikus) konfliktusoknak, mint az "elvtelen" (lokális, interszubjektivista, pragmatikus) konfliktuskerülésnek, és, kétségtelen, sokan, sokhelyütt, különbözõképp, de mégis (úgy) tudják, hogy "egyetlen rendszerbe sem építhetõk be a szabadság gyakorlásának inherens garanciái" (Foucault). Ez a nézet egyáltalán nem veszélyes a jogállamiságra, inkább fordítva. Erõs vár a mi jogunk, mondják a döntéshozó elitek. Ahol meg egy alapmitéma, egy kulturális alapkód van érintve, ott hadd menjenek a Legfelsõbb Bíróságig. Dramaturg: CNN. O.J.Simpson, kétszeres gyilkos felmentése volt a büntetése a Fehér Lelkiismeretnek, amiért a Rodney Kinget agyonverõ Fehér Brutalitást nem találta bûnösnek. Õk szenvednek az elveikért. - De mondd, barátom, te miért szenvednél?

15 Hol jó szóval, hol Rousseau-val. Tamás mindig egy kicsit ellágyul a trockizmus közelében, mely utolsó mentsvára volt azoknak a vadnaiváknak, akik - a szovjet blokkban legalábbis - a kommunizmus utolsó hívõi voltak, amennyiben "az eszme jó, csak a gyakorlat nem" típusú elfojtási képlet egy trükkös változatát adták, amikor lassan (iszonyú lassan) rá kellett jönniük, hogy itt (a "létezõ szoc."-ban) nem a kommunizmusban hivõk és az eszme megvalósulásában reménykedõk uralták le a pályát, hanem despota bürokraták, és már késõ. Az elején lett elbaszva. Ha annak idején nem Sztálin nyer, hanem Trockij, akkor minden, érted?, minden másképp lett volna. - Ebbe persze csak a relativista tud beleborzongani igazán. Ha a célszemély '17 egy fagyos koraõszi napján egyszer véletlenül rosszkor lépett volna le a járdáról és halálra gázolja egy osztályellenség trojkája. Mennyi Dzsugasvili utca lett volna a Trockij-korszakban. Ez alapján persze spielberges kiszerelésben egy könnyes és igaz mozit lehetne csinálni abból, hogy a kis Attila/Pizarro/Schicklgruber gyereket a szomszédban elvitte a kanyaró, pedig még hét éves sem volt, milyen kegyetlen az Isten, vajon mit vétett neki ez az ártatlan kicsi gyermek? De az angol kommunizmusra kíváncsi lettem volna. Illetve, várj csak...

16 Egy hasonlat: Gyõzzél meg egy román kisvállalkozót, hogy neki most sokkal jobb lenne, ha a dédapja annak idején Gyulafehérváron nem ordítozik (meg)részeg(ült)en a többiekkel, hanem egy józan filippikában gyõzte volna meg õket arról, hogy - természetesen köztárssaság formájában, de - egyben kell tartani a Monarchiát, és bármit is próbál az erélyi népekre erõltetni a francia nagyhatalmi érdek, ezt az álláspontot Trianonban a románságnak is nyomatékkal kell képviselni. Legalábbis nem így nézne ki Erdély, ezt csak elismeri. - Érzed már, hogy a felvilágosodásban van valami eredendõen nem-píszí?

17 Socialisme ou barbarie - Trockij tényleg totális gondolkodó volt.

18 Ez a szépsége (hibája) a Marx-MaxWeber-Habermas vonalnak is. Õk Tamás számára végsõ soron romantikus anarchisták: nem nagyon foglalkoztak azzal, hogy a világ proletárjai továbbá minden nembeli lény evilági egyesülésének, vagy az életvilágot gyarmatosító és elszegényítõ intézményrendszerek visszaszorításának - ha nem kiliasztikus forradalmárokk, és (a fiatal Marxot leszámítva) nem azok - vannak roppant szigorú és megkerülhetetlen döntéshozatalimechanizmus-vetületei is. Aztán rendszeerõforrás-vetületei. Hogy az egyre erõsebben (és egyre több tekintetben globálisan) kontextusfüggõ rendszerek és alrendszerek mûködtetése - addig is, amíg mindenkinek j&oacuute; lesz, és az eltarthat egy darabig - elõfeltételezi az emberek eldologiasítását és az elidegenült munkát, amely egyúttal olyan szubjektumokká formálja õket, akik egyáltalán nem kérnek az "eredeti életvilág" állítólagos gazdagságából, õk inkább másfajta gazdagságra gondolnának. A pénz az ember természete: csak csereérték van. (Sértõdékeny posztlyotardistáknak: Bocs a luhmannizmusok miatt. "Csak" retorika, tudod. Sokallas vicc.)

19 Nietzsche, id. Lukács György: Az ész trónfosztása stb.

20 - Szia, Fidesz, már megint szájkosár nélkül hoztad le Miépet a játszótéri homokozóba pisilni-kakilni?

21 Tisztán neurotiko-paranoid (tehát mind a valóságelvet, mind az örömelvet; mind a gyengéd, mind az érzéki áramlatot elfojtó; "identitás"-, azaz ellenség-elvû).

22 Épületes formában: "Nincs olyan, hogy szimbolikus magántulajdon [...] Azt hiszed, hogy ellopod mások gondolatait, de ez azért van, mert azt képzeled, hogy a másik birtokol egy olyan tudást, ami nem az övé. Fogd fel inkább úgy, hogy a gondolatok senkihez sem tartoznak, és soha senki nem tud magától gondolkodni: az [ça] gondolkodik, nélküled" (Lacan).

23 Viszont így meg ilyesmik fordulnak elõ (Az engedelmesség indokai): "A szenvedés (sikeres) teodiceája nem pusztán azt indokolja, hogy szenvedés valaminõ értelemben szent [...], hanem azt magyarázza meg, hogy miért kell szeretni az urat, a szenvedés forrását. Jóbnak, Philoktétésznek, a Venus im Pelz és az Histoire d'O fõszereplõinek, a zen (cs'an) történetek hõseinek viselkedése [ka-kukk!] szerkezetileg hasonlít egymásra. Egyetlen filozófus volt tökéletesen tisztában ezzel, a félelmetes Joseph de Maistre. Megcsókolni a suhogó vesszõt - mindig ez volt az uralom legegyértelmûbb jelképe." Egyetlen, tökéletesen, tisztában, a félelmetes. Uff!

24 Különösen Nagy Gondolkodók közelében száll el sûrûn. "Hegelen kívül senki más nem vette észre - véteti észre végre vélünk Tamás -, hogy a vélekedés meghatározó szerepet játszik a polgári társadalmakban." Végtére is Parmenidésztõl a polgári társadalmak megszületéséig per def nem tudhatta senki, mert addig csak annyit lehetett tudni, hogy a vélekedés meghatározó szerepet játszik mindenben, legalábbis itt, az árnyékvilágban. Vagy a hitnek "az igazsághoz és az akarathoz való viszonyát" - ha szabad kiemelnem - "mindennél jobban Bernard Williams tanulmánya világítja meg". Vagy Joseph de Maistre éppen egy amilyen patetikus és részrehajló, olyan egyszerûcske "érve" idézésekor neveztetik "a reakció legnagyobb gondolkodójának": "Ám ti, urai a földnek! Fejedelmek, királyok, császárok, magasztos fölségek, lebírhatatlan hódítók! Kíséreljétek csak meg összetoborozni a népet minden év egy megadott napján, valamely kijelölt helyen - hogy táncot ropjon!" És peersze, ha ti nem is, ezt megcsinálja nektek bármikor "a legszerényebb misszionárius, és halála után kétezer esztendõvel is engedelmeskedni fognak neki." - Tamás szerint ez komoly "kihívás az Észhez". Nem beszélve ama kihívásról, hogy a fejedelmek, királyok stb. vajon miért nem kíméltek idõt, pénzt, vért, vasat, hogy minél több falu temploma körül ugrálhasson egy kicsit évente egyszer-kétszer a nép? És, felelj, Ész!, a Richter-skála szerinti 5-ös fokozatnak megfelelõ pátosz esetén nem kellene-e evakuálni a lakosságot, mielõtt még arra ragadtatja magát, hogy a fenségest is az Én teljesítményének állítja be?

25 Akkor persze értelemszerûleg a románoknak majdnem lett volna atombombája, mert a Securitate elkobozta volna a titkos maghasadás-elméleti naplót egy házkutatás során, de ne izgulj, úgy is minden jóra fordult volna.

26 Vagy: "a gonosz", idézõjelben, attól függõen, hogy hol állsz, úgy értem: ha velük vagy. - Bízzál bennem - mondta Aladdin Jázmin hercegnõnek, és Õ Aladdin kinyújtott keze felé nyújtotta kezét.

27 Azaz a szimbolikusban közvetítõdõ alapkódokba sikeresen épít be univerzalizáló impozíciós alaprutinokat (retorikai figurákat: tranzakciós sémákat), melyek kedveznek a totalizált én (a lacani moi) által uralt interszubjektivitásnak, melynek kizárólagossá és nagypolitikává vált változatait totális diktatúráknak nevezzük.

28 Ugyan, kérlek. A tömeges tahóságra elõszörre neked is csak gazdasági megoldások jutnak eszedbe. Pl. a vagyon igazságosabb elosztása (az üzemitõl a globális szintig) jelentõsen megnövelné az össz-szabadidõ-mennyiséget, mely minden nem-agresszív finomkultúra (golfozás, perzsaszõnyeg-szövés, zenehallgatás, táncolás, érdeklõdés az emberek, a mûvészetek, a tudományok és létünk végsõ kérdései stb. iránt) alapja.

29 1-es gomb: "Tudod, mi lesz..." 2-es gomb: "...ha nem ezt nyomod meg."

30 Kivéve ha nem közvetítõdik semmilyen más képlettel, és az felettébb ritka.

31 A tûnékeny idõt nemfogalmak definiálásával múlató mondatok sokasága, melyekkel a szerzõ megragadja a dolgok változatlan lényegét.

32 A teljesség kedvéért egy Heidegger-passzus 1933-ból: "A német nép választásokra hívatott a Führer által; de a Führer nem kér semmit a néptõl. Hanem a legszabadabb választás legközvetlenebb lehetõségét nyújtja neki: vagy akarja az egész nép önnön Daseinjét vagy nem... Ez a választás egyszerûen nem hasonlítható a korábbi választásokhoz. Különleges minõsége a meghozandó döntés egyszerû nagyságában áll... E végsõ döntés túlnyúlik népünk Daseinjének legvégsõ határain... A választás, amelyet most tesz a német nép - kimenetelétõl függetllenül [kiemelés három pont, mögékerülés egy pont] -, már a nemzetiszocialista állam német valóságának megjelenése és az iránta való legerõteljesebb tanúságtétel. A nép önmagáért érzett felelõsségének akarása azt akarja, hogy minden nép megtalálja elrendeltetésének nagyságát és igazságát... A Führer ráébredt erre az egész népben lakozó akaratra és egyetlen döntéssé forrasztotta össze." Ebben a dramolettben Heidegger nem azért iszonyú ellenszenves, merthogy nem jött volna rá (rájött), mennyire buta volt náciügyben, hanem mert (éppen ezért) a Léttörténetet saját bûnbakjává változtatta. De már szerintem ek-szisztált a Lichtungban az az el-nem-rejtettség, miszerint vannak dolgok a "létfeledettség világéjszakájában", amikrõl Heideggernek sajnos fogalma sincs - vagy csak az van. Tényleg, hogy elszúrta! Gondold el, ha nem a Dasein-gond-végesség-zum-Tode vonalat veszi, hanem a Lét és idõ alaposságával megy neki egy fundamentál-szexológia, a Férfi és nõ halaszthatatlan kidolgozásának!

33 A kontaminációtól való félelem uralta kényszerneurózis kognitív tünetei.

34 Egy másik történet: "Jung azt is akarta, hogy találkozzam Heideggerrel, aki néha átjött ebédre. »Viszont akkor - mondta - meg kell fékeznie szarkazmusát...« Lemondtam a programot." - Feyerabend.

35 A közöny habituális természetû - szemben az indifferenciával, melyyet konkrét (és jobbára univerzalizált, tehát impozitív) differenciákkal szembeni semlegesség képességeként értek.

36 Ti.: "A burzsoá, ha nem védi többé a köztársaság, csak vadember, aki naponta a lábunkra lép."

37 Tamásnak persze nem mondjuk a - példaként éppoly jó - "szent tehén" jut eszébe. Méghogy egy tehén szent. A marháskodásnak is van határa. A villanypásztor.

38 "Készültem én eleget másra, mint, ami aztán lett" (Kispál és a Borz).

39 "Eta" Hoffmann.