Bajmóc vára (Nyitra vármegye) Szlovákul: Bojnice (Ma: Szlovákia)

Nyitra vármegye elhelyezkedése a történelmi Magyarországon

A vár bejárata régen..................... és most

Bajmóc várának leírása

Varjú Elemér: Magyar Várak című könyvéből

A Nyitra-folyó felső szakaszának tágas völgyében, Privigye mezőváros közelében fekszik Bajmóc helység, egykori város, amelyről először 1113. évi oklevélben történik említés. Később híressé vált melegfürdője már ekkor ismeretes volt, váráról azonban a XIII. századig semmit sem tudunk. Valószínű, hogy alapjait csak a tatárjárást nyomon követö várépítések idejében rakták le. Annyi kétségtelen, hogy királyi erősség volt, amikor 1302-ben Csák Máté Vencel királytól adományba kapta.
A hatalmas kis-király halála után a vár visszaszállt a koronára. Az uralkodók várnagyok által kezeltették, akik azonban - némi zálogos összeg ellenében - majdnem korlátlan urak voltak benne. Legkiválóbb szerepet játszottak a bajmóci várnagyok sorában a Gilétffiak a XIV. század derekán az apa nádor, a fiú tárnokmester. Őket ismét nádorok követték : László apuliai herceg, majd Jolsvai Leusták. A következö században, Zsigmond pazarló uralma alatt magánkézre jut Bajmóc. Egy idegenből beszármazott s a polgári rendből gyorsan felemelkedett új-nemes, bizonyos Firenzei Onufrius szerezte meg. Nagy Lajos uralkodásának vége felé költözött. be Magyarországba, Budán nyert polgrárjogot, 1388-ban vásárolta meg Magyar Mihály aranymíves mesternek, a mostani koronázó templom szomszédságában feküdt házát. Előkelő magyar családból vett feleséget s a kir·. kamaránál vállalt hivatalt. Zsigmond megkedvelhette, mert gyorsan emelkedett a pénzverő kamaraispán rangjáig. A nemességet is megszerezte, amikor a zalamegyei peliskei uradalomra királyi adományt kapott. Ezt élte végén Bajmócért elcserélte; de a várra s a hozzátartozó birtoktestre már csak fiai kapták meg az adomtánylevelet 1430-ban.
Innen kezdve az olasz Onufrius ivadékai, akiket magyarosan Noffryaknak is neveztek, Bajmócról írták előnevüket, valameddig csak élt a család. Nem sokáig voltak a szép vár gazdái; az utolsó Noffry, akit keresztnevén írgy hívtak, mint a családalapító nagyapát, 1485-ben fiörökösök nélkül húnyt el. A vár· visszaszállott Mátyás királyra.
Azért kellett e rövid életű nemzetséggel bővebben foglalkoznunk, mert a régi vár építészeti maradványai arra mutatnak, hogy Bajmóc kiépítése Onufrius fiai érdeme. Miután négy testvér lakott benne, olyan tágasra építették, hogy ma is legterjedelmesebb lakóváraink sorába tartozik. Birtoklásuk ideje összeesik a husszita betörés korával, érthető tehát, hogy a vár külső erődeire is nagy gondot fordítottak. Nem is sikerült a cseheknek Bajmócon magukat megfészkelni.
Mátyás fiát, Corvin Jánost ültette be a vár birtokába, de ez már 1493-ban elvesztette azt. Három évtizedre a Szapolyaiak következtek, hogy aztán ők is hűtlenség címén elveszítsék a várat.
Végül 1527-ben I. Ferdinánd Thurzó Eleknek, mint megbízható hívének adományozta. Jobb kézbe Bajmóc nem juthatott volna.
A Thurzók jó szerző emberek voltak, akik rengeteg vagyonukat mindenkor meg bírták tartani. Bajznóc is megmaradt náluk száztíz éven. keresztül, egészen a család kihaltáig, 1636-ig, amikor Thurzó Mihály koporsója felett megfordították az ősi címert. Mint kitűnő gazdákhoz illik, mindenkor jókarban tartották a várat. Építkezéseiknek felírások, címerek őrzik az emlékét. Főként nagyterjedelmű gazdasági épületeket emeltek, de az erődítéseket sem hanyagolták el. Alattuk két ízben állott ki a vár erős ostromot. Először 1530-ban, másodszor 1599-ben rohamozta meg nagy sereggel a török. A várost felégették ugyan, de a vár falain mindkét ízben megtört a támadók ereje. 1604-ben Bocskai István fejedelem hadai zárták körül Bajmóc várát; rövid ostrom után békésen megnyittatta előttük a kapukat gróf Thurzó Szaniszló, amivel elkerülte a dúlást és rablást.
Alig húnyta be szemét az utolsó Thurzó, mindjárt akadt új gazdája Bajmóc uradalmának, aki le tudta tenni a kamara által kívánt jelentékeny összeget. 1637-ben gróf Pálffy Pál nádor kapott zálogjogon királyi adományt Bajmócra. Innen kezdve a legújabb időkig a Pálffyak ú. n. nádori ágáé volt, amelyik fiágon századunk elejéig virágzott.
A XVII. századon át a vár fontos erősség szerepét töltötte be; jól fel volt szerelve ágyúkkal és katonasággal. A török kiűzése után közel kétszáz éven keresztül egy hatalmas uradalom központja s kormányzásának székhelye. A mult és jelen század fordulóján pedig átalakult romantikus lovagvárrá.
A gróf Pálffyak mindenkor jókarban tartották Bajmócot s az épületek soha sem állottak lakatlanul. A család építkezéseinek s javításainak nyomai sokfelé megtalálhatók a várban. A főbejárat is Pál nádor idejéből származik s az ő címerét viseli. Sajnos, a vár utolsó tulajdonosa, gróf, Pálffy János (1829-1910) a renoválásban messze túl ment a megengedhető határokon s az ősi építményt teljesen kiforgatta eredeti alakjából. Ha nem maradt volna róla néhány régibb kép és leírás, azt sem tudnók, milyen volt az átépítés előtt.
Luppa Péter 1860-ban így írja le Bajmócot : "E vár két részből áll ; az ó- és az úgynevezett új-várból. Az ó-vár rendetlen sokszög... téres udvart zár be gyűrű formájában s ebből kiemelkedve épült az ötemeletes magas új vár... .Nyugati külső udvarában gazdasági épületek foglalnak helyet, melyek előtt áll azon hires nagy bajmóci hársfa, mely alatt Rákóczy György gyűléseket tartott."
Tegyük még hozzá e rövid leíráshoz, hogy bár Bajmóc hegyen épült, mégis az egész várat körülvevő vízárokkal is el volt látva.
A vár igen téres volt hogy nagyszámú őrséget fogadhasson be. Az átalakítás után 182 helyiség van benne, amiből közel ötvenre megy a lakószobák száma. Régi alakjában csak a XVII. századi stílusú kápolna s a hasonló korú nagyterem maradt meg. Egyebekben a teljesen megújított belső vár gróf Pálffy János szándékainak megfelelően a késői francia gótika ízlését tükrözi vissza. Bárminő volt is Bajmóc középkori külseje, bizonyosan nem hasonlított a maihoz s ezért az a körülbelül hárommillió aranykoronára rúgó összeg, amibe az átalakítás a jószándékú, de kevés történeti érzékkel bíró mecénásnak került, több kárt, semmint hasznot hajtott.
A tagadhatatlanul festői és regényes vár kultúrtörténeti gyüjtemény elhelyezésére volt szánva. Azonban belső berendezése nem mondható sikerültnek s e tekintetben nem közelíti meg osztrák előképét, Kreuzenstein várát. A bútorok között aránylag kevés az eredeti s úgy a valódi, mint az utánzott darabok több század és távoli országok egymáshoz nem illő tárgyai.