Trencsén vármegye elhelyezkedése a történelmi Magyarországon
Varjú Elemér "Magyar várak" című, 1932-ben megjelent könyvében így ír Bolondóc váráról:
 |
orát tekintve a legrégebbiek sorába tartozik a Felvidéken. II. Béla király névtelen jegyzője azok között említi, amelyeket a honfoglalók Zobor vezér tartományának meghódításakor vettek birtokukba. Bizonyos, hogy e helyen már a XII. században erősség állott s oklevél tanúskodik róla, miként 1219-ben Bolondos királyi vár nagy uradalom, ispánság |
| középpontja. Védelme alatt városi jellegű helység Beckó vagy Buckó keletkezett. | |
BOLONDÓC, BECKÓ FALU FELŐL NÉZVE
Leszámítva Csák Máté rövid uralmát, Bolondóc a XIV. század végéig az uralkodók kezén maradt. 1388-ban aztán Zsigmond király leghűségesebb emberének, Stiborici Stibor grófnak ajándékozta, akit jótéteményeivel elhalmozott.
Az ősi lengyel Ostoja-nemzetségből eredt Stibor 1370 körül, 23 éves korában Oppelni László herceggel, Nagy Lajos nádorával jött Magyarországra. Mint testőr kezdte pályáját s Erdély vajdájaként végezte. Hűséges, odaadó szolgája volt a királyoknak, de élvezte is jutalmát érdemeinek. Mérhetetlen vagyont szerzett; csak a Felvidéken tizenöt vár vallotta urának. Ezek között kétségkívül Bolondócot szerette legjobban, többnyire itt lakott s erről írta előnevét is. Ragaszkodása érthető, ha tudjuk, hogy a zordon erősséget ő építtette kiragyogó lovagvárrá.
A négyszögletű öregtorony, amelyhez a belsővárnak a szikla szeszélyes alakulásához alkalmazkodó, szabálytalanul összekapcsolódó helyiségei csatlakoznak, az erősség legrégibb részének látszik. Erről tanúskodik az alsó tagozat ablakainak alakja is. A többi épületrészeken azonban mindenütt meglátszik a fejlett gótika ízlése. Stibor alatt szöktek magasba a várudvart környező tornyok, akkor épült a hatalmas előudvart kerítő fal, amely a sziklacsúcs tövében ásott kutat is védelmezte.
Stibor rendeletére készült el a ma is imponáló méretű palota s a hozzá csatlakozó kápolna. Ez az épülettömb még teljes magasságában áll; a falait koronázó olaszos ízlésű félkörös oromzaton alig van csorba. Ha arra gondolunk, hogy Stibor fegyvertársa s barátja volt a nagy építtető Ozorai Pipónak, a beckói palotán az itáliai mesterek kezére ismerünk, akik ez időtájt ültették át először a hazánkban felvirágzott renaissance műízlést Magyarországba.
A helyiségek száma, méretei
s díszítésük mutatja minő előkelő lakóhely lehetett
Bolondóc vára Zsigmond király idejében s mekkora az
udvartarás, amely a hatalmas vajdát környezte.
A palotában még kivehető a lovagterem s a lakószobák egy
része; a falakon még jókora darabokon látható az egykori
lombozatos festés, éppúgy, mint a kápolnán a freskók
nyomai.
Nem csoda, ha az egykorúak, mikor Stibor udvarát dícsérik,
Visegráddal vetik össze Bolondóc vára pompáját. Stibor két
ízben, összesen tíz évig viselte az ország egyik legnagyobb
méltóságát, az erdélyi vajdaságot, de tudta is, hogyan kell
hatalmának külső fénnyel nyomatékot adni.
Stibor építkezései rendkívüli módon igénybe vehették a
jobbágyságot. Ez lehetett az oka, hogy a híres vajda rossz
hírbe jutott az utódoknál. Semmiféle hiteles adat sincs rá,
csak a XVIII. század óta ismeretes hagyomány beszél a
szenvedésekről, amiket a szegénység tűrt el Stibortól és
lengyel származású nejétől, Dobrochnától. Kínozták,
sanyargatták, öldökölték a parasztokat, míg végül
elkövetkezett a büntetés. A bolondóci várkertben kígyók
rohanták meg őket s kimarták szemeiket. A megvakult pár ott
bukott le a vár harminc méter magas szirtjeiről, ahonnan
ártatlan alattvalóikat szokták volt a mélységbe
taszíttatni.
A mesének külföldi analógiái vannak s nem lehetetlen, hogy ezek mintájára költötte valami romantikus hajlamú íróember. Mert a valósággal semmikép sem vág össze, éppúgy, mint ahogy minden alap nélkül való a vár nevének Stibor udvari bolondjáról való származtatása. Stibor 1414-ben békésen hunyt el; tetemeit Krakkóba szállították. Felesége pedig legalább hat évvel élte túl.
Stibor vajda után hasonló nevű fia páratlan vagyont örökölt. S ez az ifjabb Stibor kezén még gyarapodott. Mindez szertefoszlott elhúnytával (1434), mert fiúrököse nem maradt. Bolondóc leányával, Katalinnal ennek férjére, Lindvai Bánffy Pálra s utódaira szállott. Kétszáz év multán ez a főrendű család is kihalt, 1644-ben újból leányágra került a beckói uradalom. A vár több család közös tulajdona lett s ezzel az elhanyagoltatás jutott osztályrészéül. A gondatlan örzés eredményeként 1729-ben leégett. Az összes tetők elhamvadtak s mivel megújításukkal senki sem törődött, az eső becsorgott a pompás termekbe, szobákba. Így lett a várból, melyet sem a husziták, sem a Beckó várost 1599-ben elpusztító török hadak bevenni nem tudtak, szürke rom, boldogabb időknek szomorú emléke.
