Fekszik:
Hont vármegyében
|
Fekszik: Hont vármegyében |
Hont vármegye elhelyezkedése a történelmi magyarországon
Varjú Elemér "Magyar várak" című, 1932-ben megjelent könyvében így ír Csábrág váráról:
 |
várakban gazdag Hontvármegye északi részén, a mai főközlekedési utaktól távol, erdős, bérces vidéken, meredek sziklacsúcsra | |
| helyezve áll az egykor hatalmas Csábrág elhagyott omladéka. Első birtokosai s építtetői Hont-Pázmán nemzetség tagjai voltak, akiknek elődje, Hont lovag még Szent István idejében vándorolt be Itáliából s vált alapítójává egy sok családra szétágazó, máig virágzó törzsnek. | ||
Mivel pedig Csábrág ősi birtokosai anyai elődeik közé Szent László király nővérét is odaszámíthatták, feltehető, hogy, mint a királyi ház rokonai, már korán megkapták a tatárjárás előtt ritkán osztogatott engedelmet kővár építésére.
Csábrág várát az alatta lakó szlávnyelvű jobbágyok előbb Haradnok-nak nevezték el, a középkor végéig használt későbbi neve az alatta elfolyó patak után Litva. Csábrág, vagy régiesebben Csábrád eredetileg egy a várhoz tartozó falu neve, amely a XVI. század óta a várra is ráragadt.
A vár az Árpád-koron át a Hont-Pázmánok kezében maradt. Ha ők egymásközt civódtak is érte, mindaddig nem engedték idegen kézre, amíg a birtokok elaprózása folytán régi hatalmuk le nem csökkent. Hogyan vesztették el a XIV. század folyamán, nem tudjuk, de hihető, hogy hűtlenség címén, miután utánuk királyi birtokká lett úgy a vár, mint a hozzátartozó hatalmas uradalom. Várnagyok gyakorolták benne a földesúri hatalmat, maguk is többnyire előkelő, vagyonos emberek. 1479-ben a szigorúságáról híres Palásthy Pál parancsolt a várhoz tartozó népeknek.
A XV. század végefelé újból magántulajdon; a horvát eredetű Lepoglavai Krusichok kaptak rá donációt. Örökösödés folytán mihamarább sok gazdája támadt s a fő birtokos, Fánchy Orbán végül is eladta a hatalmas Bakócz Tamás esztergomi érseknek 1511-ben. Már a Krusichok is építettek rajta, a prímás pedig erős bástyákkal látta el. Örökösei közül Pálffy Pál áldozott sokat a várra; ő rakatta a külső erődítményeket, amint azt a második kapu 1536. évi felírása hirdeti.
 |
CSÁBRÁG
VÁRA (kép az eredeti könyvből) |
A XVI. század zavaros évtizedeiben sűrűn váltakoznak a vár urai. Rövid időre megkaparintotta a rosszemlékű Balassa Menyhért is, a rablólovagok valóságos mintaképe. Amint Isthvánffy írja, a várat őrség gyanánt zsiványokkal rakta meg s innen űzte kegyetlen rablásait mindaddig, amíg 1548-ban az országgyűlés megbízásából be nem vette Csábrág várát s többi fészkeit gróf Salm Miklós. Nem volt nagy dolog ágyúkkal megostromolni, mert amint ugyanaz a nagynevű történetíró megjegyzi, a környező hegyek magasabbak lévén a várnál, róluk porrá lehetett lőni az erősséget.
Csábrág egy időre visszakerült a Pálffyakhoz, majd Illésházy István nádoré lett, végül 1629-ben Szitnya várával együtt Koháry Péter esztergomi főkapitány vette zálogba II. Ferdinánd királytól
A Koháryak szépen rendbeszedték a várat s mindaddig, amíg hadi jelentősége meg nem szűnt, kitűnő karban tartották. Fenntartásához többször hozzájárult az országgyűlés is, miután valódi stratégiai értékét messze meghaladó jelentőséget tulajdonítottak neki.
Csábrág nem érte meg a ráfordított költséget; valahányszor komoly ostrommal támadtak rá, mindig megnyitotta kapuit. Hiába voltak a Koháryak vitéz emberek s a Habsburg-királyok törhetetlen hívei, kedvelt várukat mégis egymásután megszállották Bethlen, Rákóczy György, Thököly és II. Rákóczi Ferenc hadai.
Bercsényi Miklós rohammal vette be Csábrágot s -ha igaz a hagyomány- Koháry István jelmondata alá: Dat Deus, cui vult (Ád annak az Isten, akinek akar), odavésette: Accipit, ubi vult Nicolaus Bercheny (Ott szerez, ahol akar Bercsényi Miklós).
Azonban az Istenben bízó költő-országbíró hamar visszakapta várát; már 1709-ben újból bevonult Csábrágba s itt halt meg 1731-ben, ahol először pillantotta volt meg a napvilágot. Ő a családból az utolsó, aki itt lakott. A fényűzéshez szokott utódok leköltöztek a Szent Antalon épített fejedelmi méretű kastélyba, amely jobban hozzá illett pazar életmódjukhoz. A vár rövidesen rommá lett; már a XIX. század derekán nem voltak benne lakható szobák.
A XIX. század elején a Koháry-család utolsó sarjának, Mária Anna hercegnőnek kezével az egész óriási Koháry-vagyon a Szász Koburg-Gothai fejedelmi házra szállott.
CSÁBRÁG
VÁRA
(kép az eredeti könyvből)
Irodalom:
 |
A Műemlékek Országos Bizottsága és a Könyvbarátok Szövetsége kiadása Budapest 1932. |