Fekszik:
Vas vármegyében
|
Fekszik: Vas vármegyében |
Vas vármegye elhelyezkedése a történelmi magyarországon
Varjú Elemér "Magyar várak" című, 1932-ben megjelent könyvében így ír Egervárról:
 |
gervár nyilván azoktól az egerfaerdőktől kapta nevét, amelyek a középkorban Zala és Vas vármegyék némely | |
| mocsaras területét borították. Mai alakjában a XV-XVI. század jellegzetes alföldi erősségeinek sorába tartozik, aminőket hajdan hazánkban nagy számmal lehetett találni. Nem annyira falai, mint inkább széles árkai védelmezték s még inkább a körötte messzenyúló zsombékos lápterület. Amíg a mocsár be nem fagyott, a vár szinte hozzáférhetetlen volt. | ||
A hatalmas, kétemeletes kastély téres négyszögű udvarára árkádos folyosók nyílnak. Az épülettömb négy sarkát egy-egy nehéz szögletes torony erősíti. Homlokzatán alagútszerű alacsony kapuboltozat nyílik. Valamikor jóval magasabbat mutathatott; ma feltöltés következtében s a várárkok elsimítása miatt a földszint félig elsüllyedt. Másfelől hiányoznak egykori magas oromfalai, ezek helyére a XVIII. század ízlésének megfelelő ormótlan, sivár zsindelytető került.
A máig álló várkastély nem az első ezen a helyen. Okleveles adatok tömege beszéli, hogy itt már az Árpádok korában is vár állott. Sajnos azonban, ebből egyetlen kődarab sem maradt korunkra.
| Egervár földje számos más, a Sárfolyó mellékén, Vas és Zala megyében fekvő birtokkal együtt a XIII. század kezdetén a Körös | |
|
megyéből származott Geregye-nemzetségé volt. Ennek tagjai emelték itt az első várat, valószínűleg a tatárjárás után. Ezt azonban IV. László király hűtlenség címén elkobozta tőlük s Gút-Keled-nembeli Majádi Miklós országbírónak adományozta. Ettől rövid idő mulva a Héder-nembeli Németújváriak hatalmas dinasztiája szerezte meg Egervárt és száz évig tartotta erős kezeiben. Az ősi birtokosok - mit tehettek volna ? - hogy legalább földjeik egy részét megmentsék, az új urak szolgálatába álltak. A XIV. század végén megváltoztak az erőviszonyok s a Geregye-nembeli Egerváriak hosszú pereskedés után visszakapták névadó falujokat. Ám de Németújvári Henrik bán fiai, mielőtt elvonultak az átengedett birtokról, földig lerontották az ősi várat. 1409-ben már csak mint várhelyet (locus castri) emlegetik. |
Még hosszú idő multán is csak erődített udvarházuk volt az Egerváriaknak, pedig ez időben erősen felfelé haladtak a társadalmi ranglétrán s a család egyes tagjai már a főurak sorába tartoztak. 1476-ban Mátyás király megadta az engedélyt erődítéseik kijavítására. Ezt a család tágabb értelemben fogta fel s a nagyvagyonú Egervári László horvát-szlavón bán és fia Bereck, tinini (knini) püspök felépíttették a rangjukhoz illő, máig is álló várkastélyt a XV-XVI. század fordulóján.
A minden díszétől megfosztott épület alig adhat fogalmat róla, minő pompás, nagyúri lakhely lehetett a XV-XVI. század fordulóján Egervár. László urat az egykorú adatok a kor egyik legműveltebb magyarjaként mutatják be. Mint Szilézia és Lausitz kormányzója és mint tárnokmester Mátyás közvetlen környezetéhez tartozott. Az ízlést s a pompaszeretetet a nagy királytól tanulta. A művészetek szeretetére vall, hogy állandó udvari festőt tartott, akinek János volt a neve s ingóságainak jegyzékéből látjuk, mennyire szerette a műipari holmit, különösen az akkor igen drága üvegneműt. Vára bizonyosan nem volt olyan komor és egyszerű, mint aminővé az idők mostohasága tette.
A család azonban rövid ideig élvezte az új vár birtokát. Nem sokkal Bereck püspök elhúnyta után (1523) Kanisay László országbíró szerezte meg tőlük, s hozományul odaadta Orsolya leányának, Nádasdy Tamás feleségének. Ez a dúsgazdag főúr viszont testvérbátyjának, Kristófnak engedte át. Kristóf úr megkedvelte a kastélyt s idehozta ifjú feleségét, Choron Margitot. Hogy a házaspár alaposan megrenováltatta az épületeket, arra a vár egyik tornyára helyezett kettős címer az 1569. évszámmal emlékeztet.
Azután elkövetkezett a szomorú korszak, amikor a Dunántúl másfélszáz évig állandó hadszíntérré változott. A pusztító harcokból Egervár is kivette a maga részét.
1605-ben a Bocskay Istvánhoz csatlakozott Nádasdy Tamás védelmi állapotba helyezte a várat s megrakta csapatokkal; köztük tatár lovasok is voltak. A vár annyira félelmesnek látszott, hogy Trautmannsdorf Zsigmond császári parancsnok nem merte megtámadni s elvonult alóla. A vár épp beleesett a török hadak rendes útvonalába, amiért is az 1613-i országgyűlés közpénzen való megerősítését rendelte el. 1620-ban Bethlen Gábor hadai szállták meg. 1622-ben itt tárgyalt Esterházy Miklós a fejedelem által elfoglalt várak s birtokok visszaadásáról.
Kevéssel utóbb Egervárát újból rendbeszedték s 25 lovast és 50 gyalogost helyeztek bele őrségül. E csekély csapat nem sokáig bírta tartani a várat. 1664-ben Küprili Mehemet nagyvezér seregei kardcsapás nélkül elfoglalták s felgyujtották.
A szentgotthárdi csata ugyan felszabadította a vidéket, de a vár leégett állapotában maradt. Nem is volt, aki helyreállíttassa. Gazdája, gróf Nádasdy Ferenc, akinek talán legnagyobb bűne volt, hogy Magyarország leggazdagabb emberének tartották, mint a Wesselényi összeesküvés részese, 1671-ben Bécs-Újhelyen bakó kezén végezte életét. Egervár a mérhetetlen Nádasdy-vagyonnal együtt a császár kezébe került.
1687-ben Széchenyi György, a ma is virágzó grófi család őse kapott Egervárra adományt. Neki köszönhető a vár megmentése, de ő volt az is, aki divatjamúlt oromfalait ledobatta s a várra barokktetőt csináltatott.
Egervár, miután kétszázadig a Széchenyieket uralta, újabban báró Solymossy László tulajdonába ment át.
EGERVÁR
(kép az eredeti könyvből)
Irodalom:
 |
A Műemlékek Országos Bizottsága és a Könyvbarátok Szövetsége kiadása Budapest 1932. |
