Fricsi várkastély

Fekszik: Sáros vármegyében

Szlovákul: Fricovce

(Ma: Szlovákia)

Sáros vármegye elhelyezkedése a történelmi magyarországon

Frics község Lőcse és Eperjes között fekszik, a 18. sz. főút mentén

Varjú Elemér "Magyar várak" című, 1932-ben megjelent könyvében így ír a Fricsi várkastélyról:

	XVI-XVII. századi magyar kastélyok közül igen kevés maradt meg eredeti állapotában. Amit az idő vasfoga el nem
pusztított, átalakította a divat. A mult e kérlelhetetlen ellensége több kárt tett emlékeinkben, mint a háborúk. Örülnünk kell, ha valamely a maga korában száz meg száz példánnyal képviselt típusból egyet-kettőt meghagyott számunkra a gondviselés. Ilyen ereklyeszámba menő műalkotás a fricsi várkastély, a két századon át virágzott magyar-renaissance építőmodor páratlanul álló maradványa.

Az Itália felől hozzánk korán eljutott reneszánsz-stílusnak az építkezés terén nálunk sajátos, kifejezetten magyaros változata támadt. Magas oromfalú, csipkézett pártájú épületeink előképeit bizonyosan a. XIV. századi olasz villákban kell keresnünk; de ez az építésmód nálunk időjártával épp úgy nemzetivé s különleges stílussá vált, mint az ötvösségben az ugyancsak Itáliából érkezett sodrony-zománc. Mindkettő megfelelt a magyar ízlésnek, amely mindennemű díszítésben textil-hatásokat keres. Az oromfalas építkezés sokkal jobban elterjedt, semhogy az emlékek gyér volta mellett hihetnők s harmadfél századon át virágzott. Templomok, harangtornyok, városi házak, de legkivált a várak és kastélyok elengedhetetlen kelléke volt a többnyire fülkés, festett vagy sgraffitós ékítéssel élénkített attika és ahogy ez irány egyik legalaposabb ismerője, Lechner Jenő írja, "olyan, a maga nemében klasszikus alakítás ez, mint például a kivarrott magyar suba".

A VÁRKASTÉLY OROMFALÁNAK SGRAFITTÓS DÍSZE (kép az eredeti könyvből)

E stílus egyik legszebb s félig-meddig épségben megmaradt emléke egy késői, de romlatlan ízlésű kastély a sárosmegyei Frics községben. Tömör, hosszas négyszögű épület, a homlokzat két végén erősen kiugró saroktornyokkal. Hátsó fele ma ablakokkal áttört sima falla1 záródik. A nyomok azonban arra, mutatnak, hogy eredetileg a hátsó homlokzat is tagolt lehetett s középen kiugró folytatással, hihetőleg harmadik toronnyal bírt, amelyet, egy 1834-ben végrehajtott "renoválás" alkalmával lebontottak.

A kastély egyemeletes, földszintjén boltozatos, feljebb lapos mennyezetekkel ellátott. Az emelet fölött teljes emeletmagasságú attika következik, keleties jellegű csipkézett pártával koronázva. Az attikán félköríves árkádsor vonul végig; a fülkéket a vakolatba karcolt sgraffitódísz tölti ki; mindenikben ügyesen rajzolt életnagyságú emberi alak látható: magyar urak, vitézek, lantos, huszár, történeti és hitregei személyek váltakoznak tarka sorozatban. A fülkék kereteit s az ormókat hímzésszerűen folyja be a magyaros ízű virágos díszítmény. Ugyanilyen fedte egykor az egész homlokfalat, hol még ma is látszik az építtető úr címere s következő latinnyelvű vers jóalakú betűi: Vnica divitias Domini benedictis donat Sis pius et victus, copia larga fluet.
Az épület most is lenyűgöző hatású; milyen lehetett, amikor még teljes frissességében állott, szép kőkeretű ablakokkal s hímes virágként mindent beborító kétszínárnyalatú sgraffitóival! Megfelelő párhuzamot csak India pazar fejedelmi építményei közt találhatnánk; európai ország hazánkon kívül hasonlót fel nem mutathat. Belseje is fényes lehetett a régi időben. Az emeletet a főhomlokzat egész hosszúságának megfelelő nagy terem foglalta el. Benne a XIX. század derekán még állott a zenészek számára emelt karzat, táncoló, mulatozó alakokkal kifestve. Ablakai, ajtói pompás faragott kőkeretekbe voltak foglalva s nyoma van, hogy az emeleti helyiségek famennyezetekkel voltak ellátva.

Ritkasága mellett (mert hiszen, mint mondtuk, efajta épületeink legnagyobb része megsemmisült), még egy nevezetessége van a fricsi várkastélynak: minden az építésre vonatkozó adat magán az épületen meg van örökítve. A feliratok szerint építtette Berthóthy Bálint, az ősi Aba-nemzetségből származó, előkelő sárosi földesúr; megkezdték 1623 előtt, befejezték 1630-ban. Építője volt Sorger· Mihály kassai, a sgraffitók művésze Vaxmann Márton, eperjesi mester. Rászolgáltak, hogy nevüket a magyar műtörténet kegyelettel őrizze. Mert úgy az építész mint·a festő nemcsak kiváló képességeikről tettek tanuságot, hanem idegenül hangzó nevük dacára a legapróbb részletig magyar alkotással örökíttettek meg emléküket. Ami beszédes bizonyítéka annak, hogy városaink németajkú lakossága a XVI-XVII. században ízlésben, szokásban, hajlamokban mennyire hozzáidomult az őket vendégszeretőleg befogadó magyarsághoz.
A kastély építése idején várjellegű volt. Nyoma van, hogy várfal és a Singlér-patakból táplált vízárok környezte.

A XVIII. század derekán a Berthótyakról, Miklós sárosi alispán Júlia leányával, Ghillányi Domokos báróra szállt át a fricsi várkastély. Az ő ivadékai bírják máig és kegyelettel őrzik a mult idők e nemes maradványát.

A FRICSI VÁRKASTÉLY
(kép az eredeti könyvből)

Irodalom:

A Műemlékek Országos Bizottsága és a Könyvbarátok Szövetsége kiadása Budapest 1932.