Békés vármegye elhelyezkedése a történelmi Magyarországon
Varjú Elemér "Magyar várak" című, 1932-ben megjelent könyvében így ír Gyula váráról:
 |
tt, ahol ma Békés vármegye székhelye, Gyula városa terül el, a XIV. század elején Gyulamonostora nevű kis helység állott. Maga a név adja meg a magyarázatot, hogy e helyen még az Árpád-korban jámbor szerzetesek monostort építettek s e körül keletkezett a szolganépekből az első falu, királyi tulajdonban levő területen. |
Idővel a
szerzetesek elköltöztek s a monostor királyi szállókastéllyá
alakult. 1511-ben még mutogatták a helyét s a városnak ezt a
részét Palotahely-nek hívták. 1313-ban benne lakott Károly Róbert
király Pünkösd és Szent János napja között.
A szép királyi birtokon (43 falu és puszta, tartozott hozzá)
Zsigmond adott túl. Előbb Lossonczy László szörényi bánnál
tette zálogba, 1403-ban pedig végleg odaadta Maróthy János
macsói bánnak. Maróthy városi privilégiumokat szerzett Gyulának,
a hozzátartozó uradalmat pedig annyira felgyarapította, hogy
1418-ban már 73 helyiségből és pusztából állott. Ekkora
területhez várra volt szükség, ahonnan kormányozni lehessen.
Ezért a bán Gyulán 1430 körül megkezdte a várkastély építését
halála után (1430) pedig befejezte azt fia, László. A vár kápolnáját
1445 június 9-én szentelte fel Miklós tripoliszi c. püspök,
az egri püspök helynöke.
1475-ben Gyula a királyra szállott. De csak rövid ideig
folytak a jövedelmek a kir.ˇkincstárba; Mátyás már 1482-ben
Corvin Jánosnak ajándékozta, s megtette őt egyúttal Békés
vármegye örökös főispánjának.
A vár ez időben kényelmes lakásul szolgálhatott, mert a
herceg, mióta nőül vette Frangepán Bernát, és Lujza
arragoniai hercegnő leányát, Beatrixot (1493), feleségével
együtt gyakran időzött benne. Halála után (1504) pedig az özvegy
Gyulát választotta állandó lakásul. Itt temettette el ifjan
elhúnyt leánykáját Erzsébetet, Mátyás király utolsó leszármazottját
s itt választott örök nyugvóhelyet saját magának is.
Gyulát Beatrixtól gonoszindulatú második férje, Brandenburgi
György őrgróf örökölte s a gyenge Ulászlótól adományt
is szerzett rá. A mohácsi vész után 1530-ban ostrommal jutott
János király kezére. Izabella királyné Patóchy Ferencnek
adta, ettől pedig Temesvár eleste (1552) után Ferdinándra szállott.
Ez időtől kezdve Gyula a legfontosabb végvárak egyike. Kiváló
kapitányai vannak, de gyorsan változnak. A nagyhírű Mágóchy
Gáspárt elküldték, mert a protestantizmusra hajlott; mások
maguktól mentek el, mert Bécsből semmiféle támogatást sem
kaptak.
Az utolsó közülük Kányaföldi Kerecsényi László. Azzal a
biztos tudattal vette át a várat, hogy rövid időn belül meg
kell mérkőzne a törökkel. Mindent elkövetett a védelemre,
fent járt Bécsben, kér, könyörög, fenyegetődzik, hogy
lemond a parancsnokságról, felajánlja saját vagyonát is. Báróságot
adtak neki, de pénzt s katonát alig valamelyest. Az erődítési
terveket megcsinálták a hadi mérnökök, de - bár hat vármegye
jobbágysága dolgozott rajta, - félig sem készültek el a munkával,
mire 1566 tavaszán megjött a hír a török megindulásáról.
Gyula a XVII. században (kép az eredeti könyvből)
Már akkor a délre
fekvő erősségek mind elestek s a körülzárolásnak nem volt
akadálya. Pertáf basa 80.000 emberrel vágott neki a vállalkozásnak.
Kerecsényinek 2000 embere volt, annak egy része is tanulatlan,
önkéntes. Fegyver, lőpor volt elég, de élelem és víz kevés;
a kutak a nyári hőségben sorra kiapadtak.
Kilenc hét múlva alkudozni kezdtek. A török békés elvonulást
biztosított fegyverrel, zászlóval. Még 400 fuvart is adott. S
amikor az elvonulók serege kikanyarodott a várból, akkor
megrohanták őket, akár Temesvárnál és irtózatos tusában
kellett elveszniök. Gyula vára, 128 évig a töröknek szolgált
oltalmul. 1694-ben adta fel Mehemet pasa. Attól fogva császári
őrség volt benne.
1711-ben Károlyi Sándor két hétig sikertelenül ostromolta.
De kérdés, a védők vitézségén mult-e, hogy bevenni nem bírta.
Mert azon év január 21-én innen, Gyula vára alól írta meg
gróf Pállfy Jánosnak, hogy immár kész a császár előtt
meghódolni.
Gyula vára mostani állapotában (kép az eredeti könyvből)
A várnak ma már csupán középkori belső része áll. Hatalmas, hosszas négyszögű, tömörfalú épülettömb, közepén szűk udvarral, sarokbástyák nélkül, egy nagy kaputoronnyal. A terjedelmes külső erődök, amelyeket északkeletről a két Körös mocsarai tettek rohammentessé, eltűntek. Helyükön ma a szépen fejlődő város utcái terjeszkednek.
Gyula vára (kép az eredeti könyvből)
Gyula vára az 1990-es évek végén (saját felvételek):
