Fekszik:
Hont vármegyében
|
Fekszik: Hont vármegyében |
Hont vármegye elhelyezkedése a történelmi magyarországon
Varjú Elemér "Magyar várak" című, 1932-ben megjelent könyvében így ír Korpona városáról:
 |
orpona alapítása a XII. századra esik első okleveles adatunk róla 1238-ból való. A várost 1241-1242-ben a tatárok elpusztították. | |
| Kétségtelen, hogy a tatárjárás nyomán országszerte megindult építő-tevékenység hozta létre a város első falait. Ez időben már állott a város temploma, amely körül belső vár gyanánt kisebb erősséget építettek. Korpona a XIV. század közepéig teljesen be volt kerítve, mert Károly Róbert király 1342. évi törvénye már a városok sorában említi. | ||
Zsigmond király Korponát 1424-ben Borbála királynénak ajándékozta. 1439-ben Giskra hadai szállták meg s a templomerődben ütötték fel tanyájukat; innen zsarolták a várost és környékét. Amikor a polgárság megszabadult tőlük, mindene el volt pusztítva, ezért Mátyás király 1467-ben az adófizetés alul felmentette a várost és így módot adott az erődítések kijavítására.
 |
VÁROSKAPU A XIV. SZÁZADBÓL. (kép az eredeti könyvből) |
1522-ben Lajos király Mária királynénak adományozta Korponát. De a fejedelmi úrnő keveset törődött az erődítésekkel, ezért a hírhedett csábrági várúr, Balassa Menyhért 1546-ban könnyűszerrel megostromolta a várost s különösen sok kárt tett a templomerődben. 1552-ben Ferdinánd király magához váltotta, hogy az előnyomuló törökök ellen megerősítse. Kijavították a falakat s a város körül egy palánkszerű külső erődvonalat húztak. 1554-ben, a helyőrség létszáma 400 lovas és 189 magyar gyalogos; több, mint ugyanekkor a kassai katonaság. Egyébként a katonák és a polgárok állandóan torzsalkodtak. A király megengedte, hogy a belsővár a polgárság kezében legyen s a várkapitány oda csak végszükség esetén léphessen be. Szerencsére a derék magyar parancsnokok túltették magukat a rendeleteken s a város, szemben az egyre fenyegetőbb török veszedelemmel, engedett.
Korpona város 1605-ben megnyitotta kapuit Bocskay előtt. Itt tartották meg a nevezetes országgyűlést, amely a következő évben megkötött bécsi béke pontjait megállapította. Itt kelt a hajdúk nagy szabadságlevele és itt fogadta a fejedelem a lengyel és török követségeket. 1607-ben ismét a, császáriak kezén van a város, 1619-ben Bethlen Gábor szállja meg. 1620-ban leltározták a hadi felszerelést; mindössze 3 ágyú és 54 szakállas volt az erősségben. Bethlen visszavonulása után Korpona hatvan évre császári város, rövid megszakítással 1645-ben, amikor Rákóczi György benne az úr; 1682-83-ban Thököly hadait kénytelen eltartani a mindenéből kifosztott polgárság; majd a Bécs alól visszatérő Szobjeszki egyik serege ül a városra, igaz, hogy csak három napra, de több, mint háromezer emberrel.
Buda visszavételével (1686) megszűnik a török veszedelem, de megszűnik Korpona jelentősége is. 1701-ben feloszlatták a helyőrséget s innen kezdve az erődítésekkel senki sem törődött. A falak védőfolyosóit feltüzelték, a használható ágyúkat elvontatták. A Rákóczi-háborúkban már nyílt városnak tekintik s Ocskay László ellentállás nélkül vonul be. 1708-ban ürítették ki a kurucok s ekkor báró Andrássy György, a "dervis-generális" minden fegyverneműjétől megfosztotta s aztán felgyújtotta a sokat szenvedett Korponát. Leégett a templomvár és nem is épült fel többé. Ma mindössze egy erős kaputorony, néhány omladozó bástya és falmaradvány beszél a régi idők "kerített városáról."
Mint a legtöbb erődített városnak, Korponának is volt egy előretolt őrtornya. 1553-56 között építették, amikor éjjel-nappal ügyelni kellett a portyázó török csapatokra. Miért, miért nem Tarisznyavár-nak nevezték el a magyar katonák s ez a név rajtaragadt.
 |
A TARISZNYAVÁR (kép az eredeti könyvből) |
Csodálatosképen, amíg a város tömör falai nagyrészt eltűntek a karcsú őrtorony épségben fennmaradt, emlékeztetőül azokra az időkre, amikor magyar vitézek ügyeltek a korponai polgárok biztonságára.
KORPONA VÁROSA
(kép az eredeti könyvből)
Irodalom:
 |
A Műemlékek Országos Bizottsága és a Könyvbarátok Szövetsége kiadása Budapest 1932. |