Szepes vármegye elhelyezkedése a történelmi magyarországon
Szepes vármegyei várak, városok - autós térkép
Varjú Elemér "Magyar várak" című, 1932-ben megjelent könyvében így ír Márkusfalva váráról:
 |
nemes Máriássy-család egyik elődje, Miklós fia Miklós 1284-ben IV. László királytól engedélyt kapott a várépítésre, azzal a korjellemző kikötéssel : "hogy abból rosszat cselekedni semmiképp se merészkedjék." |
A vár Márkusfalván épült fel. A község felett emelkedő dombon a XIV. századi templom mellett áll a részben már romban heverő vár; lejjebb az úri kastélyok s udvarházak egész sora bukkan ki a környező kertek fái közül. Mai alakjában ugyan nem régibb a XV. századnál, egyes részletei azonban jóval korábbi időkre mennek vissza.
A vár alaprajza
Alaprajza hosszúkás, egyik oldala felé keskenyedő négyszög,
sarkain kerek tornyokkal, amelyeken várpuskához való
négyszögű lőrések ásítanak. A tornyok védik a keskenyebb
oldalak közepére helyezett kapukat. A kapuk hosszas, szűk
udvarra nyílnak, ezeket középen ismét kapunyílás osztja
kétfelé. A közfalakkal a vár négy, nem egészen egyenlő,
külön lakosztálynak tekinthető részre tagozódik. Mindenikre
egy saroktorony jut s háromnak van külön terme. Azt kell
feltennünk, hogy a vár három, esetleg négy család számára
épült, ami a középkorban elég gyakori eset volt.
A Máriássyak a XV. század folyamán sokat torzsalkodtak Lőcse
városával. A polgárok, amíg Máriássy István, Szepes vára
nagytekintélyű kapitánya élt, fogcsikorgatva tűrték a
dolgot. De István úr 1516-ban bekövetkezett halála után,
mind merészebben léptek fel. Végezetül 1528-ban, egy hideg
novemberi napon, a polgárok fegyverre kaptak s megrohanták a
márkusfalvi erősséget. A család a túlerő elől elmenekült
s javait prédára hagyta. A lőcseiek minden elmozdítható
holmit szekerekre raktak s felgyújtották a várat. Még a
falakat is ledöntögették, ahol nem került túl nagy
fáradtságba. A vár egy időre baglyok tanyájává változott.
A család akkori feje, Ferenc úr gömöri birtokára
költözött, más értesítés szerint Zemplénbe, felesége
Nagymihályi Pongrátz Zsófia birtokára menekült s nem is
tért már vissza Márkusfalvára. Csak fiának, Pálnak,
sikerült hosszas perlekedés után a jog fegyvereivel
diadalmaskodni a lőcseieken. Nemcsak birtokait szerezte vissza,
hanem még 2000 forintot is kiszorított a polgárokból, akik,
mint a régi feljegyzés mondja, ugyancsak korholták harcias
apáik emlékét. Az 1569-ben megkötött egyezséget a város
által adott nagy lakomával pecsételték meg. Állítólag a
kincstártól is kapott valaminő kárpótlást., mert sikerült
kimutatni, hogy vára elpusztításához a lőcseiek Katzianer
császári parancsnoktól segítséget kaptak.
A márkusfalvi vár déli homlokzata
Már ekkor a
várat Máriássy Pál helyreállíttatta, amint azt 1567.
évszámot viselő címeres emléktáblája igazolja. A XVIII.
század előtti időkből fennmaradt műrészletek mind ekkor
kerültek az ősi épületekre. A legnagyobb terem szép
renaissance ízlésű ikerablakai, intarziás ajtószárnyai,
famennyezete mind e kiváló férfiú ízlését dicsérik. A
vár a XVIII. század elejéig lakható állapotban volt.
Később elhanyagolták, a század derekán pedig villámcsapás
következtében a tetők elégtek. Azóta félig rommá lett.
A XVII. században :Máriássy Pál egyik unokája, Ferenc
szepesi alispán († 1649) a várdomb alatti sík területen
pompás kastélynak rakatta le alapjait, amely, bár
díszítésében átalakítva, máig épségben áll s a
Felvidék úrilakai közt a legszebbek közé tartozik.
A kastély saroktornyokkal ellátva, hosszas négyszögű
tömbben egy emeletre épült. Az egészet körülfutó magas
attika foglalja egységbe, sajnos, ma már oromzat nélkül és
simára vakolva. Az épület közepe táján karcsú őrtorony
nyúlik a magasba. Belőle valószínűleg hiányzik egy
emeletnyi, ehelyett a XVIII. században cifra hagymatetőt raktak
rá. A kastélyban a toronyszobákon kívül 16 tágas, boltozott
lakószoba van; nagy fényűzés a XVII. század elején.
A XVIII. század, amely sok-sok szép régi kastélyunkat
forgatta ki eredeti alakjából, a márkusfalvi úrilak felett
sem múlt el nyomtalanul. A század végén Máriássy Farkas
Lieb Tamás sóvári építőmester, a halhatatlan Munkácsy
Mihály egyenes elődje által a kor ízlésének megfelelően
átalakíttatta. Szerencsére az attikát nem bántották s nem
raktak a kastélyra divatos kettős tetőt. Az épület külseje
csak annyiban változott, hogy a hátsó homlokzathoz kiugró,
erkélyszerű "rondellát" toldottak. Hanem, hogy
megfeleljen az általános ízlésnek, a falakat elhalmozták
rokokó stukkó díszekkel. Ezeknek mestere Feik János
késmárki szobrász volt. Megrendelő és építész
mentségére legyen mondva, ezek erőteljesek és ízlésesek,
úgy, hogy a kastély a vegyülékstílus dacára kellemes
hatású.
A kastély mellett ünnepélyeknek szánt pompás kerti pavilon
hirdeti az átalakítást végző építőművész
alkotóképességeit. A késő-rokokó építészet valóságos
gyöngye a földszintjén három, emeletén egy nagy helyiséget
magában foglaló épület. Helyet foglalhatna bármelyik német
fejedelmi udvar parkjában s amíg állni fog, emléke marad egy
nemes ízlésű magyar úrnak.
A műszerető Máriássy Farkas egyébként 1788-89-ben a régi
vár nagytermét is megújíttatta s az ő kegyeletének
köszönhető, hogy ez érdekes erősségnek legalább egy része
korunkig megmaradt.
A márkusfalvi kastély
A vár és a kastély ma:
A vár déli homlokzatának része
Omladozó falak
Az új kastély. Jelenleg bútortörténeti kiállítás tekinthető meg benne.
Magyar vonatkozású emlék a kiállításról
Faragott kő ajtókeret a kastély melléképületén
Az ajtókeret felső része családi címerrel 1745-ből
A kastély kertjében épült "Dardanellák" nyári lak. Állítólag Ferenc József császár látogatására épült, a látogatás azonban elmaradt. Jelenleg hangszerkiállítás látható benne.