Nedec - Dunajec vára

Fekszik: Szepes vármegyében

Lengyelül: Niedzica

(Ma: Lengyelország)

Szepes vármegye elhelyezkedése a történelmi magyarországon

Varjú Elemér "Magyar várak" című, 1932-ben megjelent könyvében így ír Nedec (vagy Dunajec) váráról:

galíciai határszélen, azon a ponton, ahol a Dunajec elhagyja Magyarország területét, a víz fölött felnyúló sziklás hegyormon

áll Nedec, vagy amint a régi időben a folyó után nevezték: Dunajec vára. Fekvése festői, amit fokoz az, hogy vele szemben a folyó túlsó partján csaknem hasonló, de már omladozó vár tűnik fel, a lengyel Czorsztin. A "két szomszéd vár" közeli fekvése s az ebből folyó hol barátságos, hol ellenséges kapcsolatok természetesen regék és népmondák keletkezésére nyujtott alkalmat; közülük legismertebb a gonosz és halála után is galád kalandjait űző Kaszparek históriája, melynek történeti magva Nedec várához fűződik.

A VÁR ALAPRAJZA (kép az eredeti könyvből)

Nyilvánvaló, hogy határzáró erődnek készült abban az időben, amikor az egykor lakatlan felsőszepesi Magurát a települők tanyákkal, falukkal benépesíteni kezdték s az uralkodók figyelme az országhatár pontosabb meghatározására és megvédésére irányult. A várat a XIV. század elején Károly Róbert király Itáliából eredt kedvelt és bizodalmas híve, Drugeth Vilmos nádor rakatta, aki sokféle tisztségei mellett az ekkor olasz telepekkel sűrűn behintett Szepes vármegye ispánságát is viselte. A vár akkor alig állott, másból, mint a máig meglevő öreg toronyból, a hozzáragasztott, kevés helyiségből álló lakásból s egy kápolnából. Az építés idejére biztos adatot szolgáltat a dúsgazdag, de gyermektelen nádorispán 1330-ban kelt végrendelete; ebben ugyanis nem kevesebb, mint hét kővárának felsorolásában ezt úgy emlegeti, mint a dunajeci új zárat.

RÉSZLET A VÁRUDVARBÓL (kép az eredeti könyvből)

Majd száz évig nincs hírünk a várról s nem tudjuk, mikor és minő okból váltak meg tőle a Drugethek. Csak 1412-ben hallani újra. a nevét, amikor a Zsigmond király által nagy könnyelműen zálogba vetett 16 szepesi városért a kölcsönösszeget Dunajec várában adták át Ulászló lengyel király követei a magyaroknak, kikötvén, miként a visszafizetésnek ugyanitt kell megtörténnie. Vajjon akadt-e akkor, aki sejtette volna, hogy az ország testéből kitépett városok visszacsatolására 360 évig kell várakozni a szegény magyaroknak, hát azt, hogy 147 év múlva újra idegen hatalom alá jutnak, ki tudná, mennyi időre.

1451-ben Berzeviczy Fekete János bukkan fel a vár "örökös" uraként. Valószínű, hogy nem egészen egyenes úton jutott hozzá, hanem Giskra révén, akinek - szégyenszemre - hívei közé tartozott. De csak rövid pár évig ült Nedecen, kevés idő múlva a nagyhatalmú Szapolyaiak parancsolnak benne.

1528-ban János király, mielőtt örökre búcsút mondott volna töméntelen szepesi birtokának, Késmárkot három várral, köztük Nedeccel Laszki Jeromos siradiai palatinusnak adta s megtette a kapzsi férfiút a Szepesség főispánjának is. Szegény Pottornyay István, szepesi alispán, I. Ferdinánd hűséges híve két évig nem adta ki kezéből a várat s őrizte királyi ura számára. Végül is erős ostrommal csikarta azt ki tőle Kosztka Miklós árvai kapitány. Ennek dacára hűtlenségben marasztalták Pottornyayt s kivégezték áruló módjára, ugyanakkor pedig a gazdát cserélő Laszkinak kiadták a donációs levelet Nedecre s egyéb János királytól került javaira.

Laszky Jeromos fia Albert, nem tudván Magyarországon gyökeret verni, lassanként túladott itteni uradalmain. Nedecet 1589-ben Palocsai Horváth György kapta meg, részben korábbi adósságok fejében. Az adásvételi szerződésben fordul elő először a Dunajec elnevezés mellett, a Nedec (lengyelesen Nyedicze) név, valószínűleg a, vár alatti (azóta eltűnt) falucska után.

Palocsay György haladéktalanul hozzáfogott a vár renoválásához, megtoldva azt egy téres U-alakra épült két saroktoronnyal ellátott résszel. A kapu felett kőtábla hirdeti, hogy a munka 1601-ben nyert befejezést.

1676-ban zálogjogon indigena bárói (később grófi) család, a Giovanelliek kezébe jutott Nedec. Csak száz év mulva váltották vissza a régi tulajdonos leszármazói. Ez idő alatt megülték a várat úgy Thököly, mint II. Rákóczy kurucai.

1822-ben báró Palocsay Horváth András alaposan megrestauráltatta az épületet; a befejezést a következő évben három vármegyére szóló, 200 vendéges dáridóval ülték meg. A XIX. században aztán elfogyott a Palocsayak nemzetsége s az utolsó leánnyal az Alapi Salamonokra ment át Nedec vára. Ekkor, 1861-ben renoválták újólag s tették kellemes lakóhellyé.

Nedec a folyó felől sasfészek, az ellenkező oldalról síkföldi vár benyomását kelti. Belső épülettömbje magán viseli a középkori jelleget. Csúcsíves kápolnájában gótikus freskók nyomai láthatók. Az 1601-ben felépült külső rész magyaros ízlésű, részben még meglevő csipkés oromzatú attikával. Hajdani sgraffitódíszének azonban már nyoma sem maradt.

NEDEC, VAGY DUNAJEC VÁRA
(kép az eredeti könyvből)

NEDEC, VAGY DUNAJEC VÁRA MA
(kép a vár lengyel nyelvű honlapjáról)

Irodalom:

A Műemlékek Országos Bizottsága és a Könyvbarátok Szövetsége kiadása Budapest 1932.