Simontornya vára Magyarország - Tolna vármegye

Tolna vármegye elhelyezkedése a történelmi Magyarországon

Simontornyát gépkocsival a 6. sz. főútról Dunaföldvárnál a 61. sz. útra lekanyarodva, vagy az M7-es autópályáról Balatonfürednél a 64. sz. útra térve közelíthetjük meg. Vonattal a Déli pályaudvarról indulva a Budapest-Pécs vonalon közvetlen járattal, vagy sárbogárdi átszállással érhetjük el.

Varjú Elemér "Magyar várak" című, 1932-ben megjelent könyvében így ír Simontornya váráról:

	tolnamegyei Dörögcse nemzetségből eredt Salamon fia, Simon alországbíró, a XIII. század második felében királyi engedelmet nyert. rá, hogy igari ősi birtoka határában várat építhessen magának. Jól megválasztotta hozzá a helyet; a Kapos és a Sió mocsaras árterületén, egy kis halmon, a helyszínén égetett téglából rakatta fel hatalmas lakótornyát.
A szilárd donjont nem tudták megsemmisíteni a felette elzúgó viharok; majdnem teljes épségben áll ma is és nevében fenntartja egykori építtetője emlékét. A lakótorony előlről nézve (kép az eredeti könyvből)

A tömörfalú öregtorony teljesen megfelelt a kor igényeinek. Földszintjén a konyha és a belső-cselédek találtak helyet. Négy emeletén lakott az úr családja és a fegyveres őrök, pincéje börtönül és élelemraktárul szolgált. Egy ilyen torony kitűnő védelmet nyujtott a középkor támadófegyvereivel szemben, nem is szólva arról, hogy a környező kiterjedt mocsár a hozzájutást legfeljebb egy keskeny ösvényen át engedte meg.
Simon alországbírónak nem maradtak utódai; Károly király 1324-ben Henc fia János budai bírónak adta Simontornyát. A vár, mint az adománylevélből kitűnik, még ekkor csak a toronyból állott; azt sem sokáig használták az új tulajdonosok, mert a család már János fiában, a szintén budai bíróságot viselt Miklósban kihalt. Simontornyát rokona, Laczkfi István, a nagyhatalmú erdélyi vajda örökölte. A vajda 1347-ben megkapta örökségére a királyi adományt s innen kezdve Simontornyát választotta állandó lakóhelyéül. Oklevél ugyan nem szól róla, mégis hihető, hogy ő bővítette igazi várrá a régi tornyot, mert az magában már nem felelt volna meg ilyen sok cseléddel, fegyveresekkel, töméntelen lóval rendelkező nagyúrnak.
Azonban a Laczkfiak napja félszázad mulva hirtelen leáldozott. Az ifjú Zsigmonddal szemben Nápolyi Lászlóhoz állottak s mint lázadók nemcsak birtokaikat vesztették el, hanem a legtekintélyesebbek életüket is. A koronára szállott Simontornyát 1397-ben a Kanizsaiaknak adta a király. Ezektől csere útján 1424-ben az Ozorai Pipó néven ismert Scolari Fülöp kir. kincstartóra, két év mulva pedig a Garaiakra szállott. A Garaiak kihaltával egy ideig királynéi birtok, azután kézről-kézre adják.
A XIV. sz. óta a vár védelme alatt kis város keletkezett. 1377-ben már vásárjoga volt s lassanként a vármegye középpontjává lett. A XV. sz. végén be is kerítették, nem ugyan falakkal, hanem palánkkal és árkokkal. Az egész mintegy külso vára volt az erosségnek. Megnehezítette a hozzájutást és módot nyujtott nagyobbszámú katonaság elhelyezésére. Pedig ez mindinkább szükségessé vált. A török várható előnyomulási vonalán Simontornya fontos szerepre lett volna hivatva. Sajnos, a mohácsi veszedelem után Ferdinánd jobbnak látta Ausztria megvédésére szorítkozni s a Dunamenti várakat védtelenül hagyta. Simontornya jóformán kardcsapás nélkül jutott az ellenség kezére.
Buda 1541. évi elfoglalása után a török a meghódított területet szandzsákokra osztotta. Egy ilyen kerület székhelye lett Simontornya is. Az erődítéseket helyreállították, a várat felszerelték és megrakták katonasággal. Innen kezdve másfélszáz éven át alaj-bégek parancsoltak Simontornyán. S tagadhatatlan, jó rendet tartottak. Fennmaradt Achmed bég várparancsnok 1669-ben kibocsátott rendtartása. Ebben az első pontok közt áll, hogy a város esküdt polgárai vasárnaponként tartoznak az istentiszteletre eljárni s kötelesek papjukat megbecsülni. Olyan példája a vallási türelemnek aminőt a keresztények közt ezidőben hiába keresnénk.
Simontornya felszabadulása nyomán követte Buda 1686. évi visszavételét. Bádeni Lajos őrgróf diadalmas serege előtt a vár hamarosan meghódolt. 80 ágyút és 500 foglyot zsákmányoltak benne. Egy azon évben készült leírás erősnek, de régi építésmóddal készültnek nevezi a várat.
Simontornya császári őrséget kapott s régies volta dacára a jelentékenyebb erősségek közé számították. Amikor 1704-ben II. Rákóczi Ferenc fejedelem dunántúli hadjárata megindult, Sándor László dandárparancsnok csak több heti ostrom után bírta bevenni. A császáriak könnyebben vették vissza. Ugyanis az év oszén fegyverszünetet kötöttek a szembenálló seregek. Simontornya kuruc őrségének legnagyobb része elszéledt; a hajdú vitézek hazamentek meglátogatni családjaikat. Ezt az alkalmat használta fel a hitszegéseiről szomorú hírű Heister tábornok s a jóformán védők nélkül maradt várat megrohanással elfoglalta. Sokáig azonban nem örülhetett a szégyenletes diadalnak. 1705 oszén a bosszús Bottyán János tábornagy ágyúk nélkül, első támadásra visszavette Simontornyát. A hajdúk rőzsekötegekkel tették járhatóvá a védőárkokat s magukkal vitt létrákon mászták meg a falat. A győzelem sok vérbe került nekik, amiért dühökben a védősereg legnagyobb részét levágták. (1705 nov. 11.)
A vár Vak Bottyán dunántúli hadműveleteinek fontos támasztópontja lett egészen addig, amíg a felkelés el nem érkezett szomorú végéhez. Közben 1707-ben Rabutin tábornok megkísérelte az ostromot, de kudarccal távozott. Más próbálkozások sem vezettek sikerre. Csak 1709-ben bukott el Simontornya hosszú, nehéz ostrom után, amikor a várbéli 3000 főnyi katonaságnak már nem volt mit enni. Heister diadalmaskodott s kedvére kegyetlenkedett a magát hitre megadott derék parancsnokkal, Hellebronth János ezredessel.
A sors játéka, hogy Simontornyán még ezután is kitűzték a fejedelem zászlaját egy rövidke időre. 1710 nyarán Béri Balogh Ádám és Palocsay György ostrom nélkül, hirtelen rajtaütéssel s talán a városiak segítségével megvették a várat. Csakhogy már ekkor végéhez közeledett a kurucvilág. Félév mulva önként ürítette ki a szétoszló katonaság a sok dicso harcot látott helyet.
Hadi szerepét Simontornya ezzel el is játszotta. A császári katonaság nem tartotta fenn a várat. Az uradalommal együtt Mercy Klaudius Florimond tábornok, később gr. Lymburg-Styrum Károly kapta. Majd a család kihaltával 1805-ben gr. Esterházy Károly nyerte adományba; kitől 1820-ban báró Sina Simon, a dúsgazdag bankár vásárolta meg.

A magtárnak használt vár (kép az eredeti könyvből)

Az új urak már nem laktak az ostromok által tönkretett öreg várban. Előbb a külső erődöket, aztán a belső vár nagyobb részét is lebontották. Az ősi donjonból s a mellette álló hajdani palotából pedig magtár lett. Így múlt el több mint hat évszázad után Simontornya várának dicsősége.

Jegyzet: donjon = öregtorony

További képek a várról:

Simontornya a török korban

A vár ma, baloldalt az öregtorony

A reneszánsz palota maradványai

A vár a falu felől

Irodalom:

Varjú Elemér: Magyar várak A Műemlékek Országos Bizottsága és a Könyvbarátok Szövetsége kiadása