Némi próbálgatás után telefonkártya-élbôl sikerült elkészítenem: az egyik élt ívesre csiszoltam és szikével kb fél milliméter magasságban lehasítottam. Azután újra csiszolás, hasítás - és a követkzô borda is elkészült. És így tovább. Újabb tipp: az összeállítási lap végén talált festési utasítást 1:35-re nagyítva, be tudtam méretezni az összes plusz alkatrészt. Ez alapján vágtam le a bordákat a végleges méretre. A bordák végét lapítottra csiszoltam és fel lkerülhettek a testre.

A test oldalán a tároló rudak következtek. Ezeket koaxkábel belsô vezetékébôl készítettem el, a távtartójuk szintén telefonkártyából lett kivágva. (A méretezés most is a felnagyított rajzzal történt.) A jobb oldalra a Népszabadság fotója szerint egy lapot ragasztottam telefonkártyából. A test hátulján az ajtót beragasztottam, mert nem sikerült használható fotókat találni a járműrôl - Internetem még nem volt, a Verlinden füzetre meg nem volt pénzem. Bocs.

A torony.

Na, igen. Itt jött a teljes káosz, mivel az összes alváltozatból azt kellett kiválasztani amelyik a képen van. Az biztos volt, hogy toronykosár kell. (Egy év múlva kiderült, hogy az íve nem jó, de már túl késô volt. A Verlinden egyik újságjában megtaláltam egy cikksorozat második részét az izraeli M109-rôl, ahol a toronykosár máshogy ívelt. Biztos hogy ez a korrekt, de mit tegyek?! Egyébként nem is teszik fel minden izraeli M109-re.) Szóval a toronykosarat feltettem, de az egyik végére nekem kellett egy lapot kreálnom - telefonkártyából. Megpróbáltam a többi felszerelést kitalálni, mi kell és mi nem. A pk. búvónyílását még könnyű volt, de a tetôn levô többi tárgyat már bajosabb. A torony hátsó fala pedig egyenesen katasztrófa.

Itt elsôre egy rossz verziót állítottam össze, de másnap leszedegettem és a fotót jobban megnézve már a valódit sikerült felragasztani. Hasonló gondok voltak a csôrögzítôvel is, ehhez a Népszabi adta a választ - de ez is beletelt vagy fél órába. A csôrögzítô tartóján a két szélsô imitált rugót pedig el kellett távolítanom.

Hasonló tuning volt a két géppuska (Verlinden készlet), a porraloltó (öntvénykeret), az antenna és a marmonkannák tartója (tejfölös pohár) is.

A festés.

Elôször fehérrel alapoztam a sávokat, majd következett a festés. Mivel az újságban egy izraeli járműrôl volt szó, egyértelmű volt, hogy kékesszürkére(!) kellett festeni. Sokáig jártam Balázs barátom nyakára, amíg a Humbrol 66 mellett döntöttem. A csövön a sávokat elôre lefestettem matt fehérrel, majd kitakartam ôket vékony nyomdai ragasztószalaggal. Ez többféle vastagságban létezik, 0.3 mm-enként. A alapszínnel vékonyan lefújtam az egész járgányt, majd a paneleket világosabb árnyalattal hangsúlyoztam. Ezután leszedtem a kitakarást. Mivel az alapszín finoman a kitakarás alá került, frenetikus lett a hatása, pont olyan, mint a fényképen. A sávok teljesen jól sikerültek. Úgy néz ki, mint ha a fehér kopott volna LE az alapszínrôl. A jelzéseket részben festettem, részben a Verlinden száraz matricái közül valóak. Apropó: a kerekek színe viszont a Tamiya XF-59-e. Fogalmam sincs miért, de ez van a képen! Egy réteg mattlakk került a végén a járműre, majd a koptatás következett. A mélyárnyékokkal külön nem kellett foglalkoznom, nagyon kevés rés van a panelek között. A motor rácsára viszont a lakk után a Gunze weathering készletébôl festettem olajfoltokat (tapasztalatom szerint sokkal élethűbb erre a célra, mint a Tamiya smoke-színe). Némi rozsda is került a járműre, majd a sivatagi homok és por nyomai következtek Testors Matt Sand-dal - pontosan követve a Newsweek fotót.

Az oldalsó rudakra műgyantából készítettem a legénység zsákjait, majd bereszeltem, ahogy a kötél belenyomódik. A baloldalon levô hordágy a Dragon izraeli katonák készletébôl lett kölcsönözve, a hordszerkezettel együtt. A hordágy feletti csô (fogalmam nincs mire jó) egy tollbetétbôl lényegült át. A rögzítôpántok és a torony tetején körbeívelô szövet (valójában álcaháló) pelenkavédôbôl készült. A faládák részben Verlinden (príma kivitel!), részben a Tamiya modern páncélos kiegészítô készlete (ez is). A vizeskannák is Verlinden gyártmányúak.

Az eredeti verzió sem néz ki rosszul, de az izraeliek mindig fel tudják tupírozni a cuccaikat, emiatt hálás téma egy-egy izraeli eszköz. Igen dögösen néznek ki - ha rászán az ember egy pár hetet és tisztességesen kidolgozza.