English

Üdvözletem!

 A nevem: Valkai Sándor
Pár szó arról, hogy mi voltam eddig.
Legelőször, mint mindenki kicsi voltam, aztán, hogy nagyobb lettem, otthon, Dávodon voltam általános iskolás. Érettségiző voltam Baján, a III. Béla Gimnázium C osztályában.
Mindezek után, még mielőtt egyetemista lehettem volna a JATE-n, egy évre még katona is voltam.
Az egyetemi évek alatt a híres Herman Ottó˝ kollégiumban laktam. Itt oszlopos tagja lettem a kollégium Edison Stúdiójának (egész pontosan technikai főnöke, azaz fő technikusa). Nálunk került többé-kevésbé végleges formába a Timur Lenk M.G. együttes első és mindmáig egyetlen műsoros kazettája (a vokálok felvételekor segédkeztem, a hangszerekről pedig csak azért maradtam le, mert akkor -már bőven a leadási határidőn túl- éppen a diplomamunkámon dolgoztam 1000-el). Hálából köszönetnyilvánítást kaptunk érte a borítón, kisebb rábeszélés hatására nekem pedig adtak egy tiszteletpéldányt a kazettából.
Időközben felvitte az Isten a dolgukat, és CD-jük is megjelent a kazettára pedig már csak az oldal alján hivatkoznak :-)
Az utolsó, stúdiósként elkövetett ébresztőműsort megpróbáltuk emlékezetessé tenni, azt hiszem sikerült.
Miután pedig megkaptam a fizikus diplomámat, felvételiztem Ph.D.ösztöndíjasnak Veszprémbe, és fel is vettek az egyetem Fizikai Kémia Tanszékére.
Itt szerves oldószerek Rayleigh-féle fényszórását vizsgáltam, egész pontosan azt, hogyan lehet tiszta folyadékok fényszórásából ezek egy-két termodinamikai tulajdonságát meghatározni. Hogy ez mennyire sikerült, bárki eldöntheti, ha elolvassa az ebben a témában megjelent cikkeimet, vagy a dolgozatomat.
Veszprémben a tetőt a fejem felett három évig a Jedlik Ányos kollégium jelentette. Ha figyelmesen megnézi az ember, meg is talál a lakók 1998-as névsorában a 116-os szám alatt. Na, ennek az ajtónak a nevezetessége volt a lakókat ábrázoló színes kép, mely egyben az előbb említettek színes egyéniségét is jelezte. Szerintünk a miénk volt a ház legjobb szobája, ezért magunk között csak Elnöki Lakosztályként emlegettük.
Végülis 1999-ben a Veszprémi Egyetem Ph.D. ösztöndíjasából az egyetem Ph.D. doktora lettem, ami nagy örömmel töltött el. A bulit a következő szavakkal nyitottam meg (Neil Armstrong után szabadon): "Kis lépés ez a tudománynak, de nagy ugrás nekem"
Az eddig felsoroltak következményeként, vagy éppen ezek ellenére, mostanában ilyen arc mered az ellenőrre a buszbérletemről.
1999 novemberétől Izraelben, a Bar-Ilan Egyetem Fizika Tanszékén postdoc ösztöndíjasaként tevékenykedtem. Kihasználva a közelségét, ellátogattam a szomszédos Egyiptomba. Ez tiszta véletlenségből a híres-hirhedt nap másnapján 2001. szeptember 12-án történt.
Végül szerencsésen és egyben hazatértem 2001. december 7-én és az SzBK Biofizikai Intézetéhez kerültem tudományos munkatársként.
Szórakoztatás céljából egy vicc a kedvenceim közül és egy kisebb gyűjteménye a Murphy-törvényeknek.
Meskimen törvénye: Ezzel kapcsolatban szeretném közzétenni ezen oldal írása közben szerzett, honlapok írására vonatkozó egyik tapasztalatomat:
Egy kicsit komlyabb dolgokról olvashatsz itt. Ha van kedved, az egyik kedvenc dalom meghallgathatod Waszlavik "gazember" Lászlótól.
Vélemények, javaslatok erre a címre jöhetnek:
Megnyugtatásul közlöm, hogy ez az oldal nem azért íródott, hogy versenyeket nyerjek vele ;-)
Valódi célja inkább az, hogy azon jóismerőseim is értesülhessenek a velem megesett dolgokról, akikkel már rég nem találkoztam és hogy ne mindig az elejétől kezdve kelljen mindent elmesélnem nekik.
A világ teremtése óta (magamat is beleértve) ennyiszer nézték meg ezt az oldalt:



Hmm... nem valami sok, de legalább pozitív :)
Utolsó, említést érdemlő módosítás: 2007. április 09.
 1