Ez egy újságcikk darabja, bocs a gyenge képminőségért.
Ha bővebben is érdekel, megtalálhatod a PETŐFI NÉPE
1988. május 3-ai számában.
A dátumból kiderül, hogy akkor íródott, mikor a
szocializmus az utolsókat rúgta az országunkban. Ezért nem is kell szószerint elhinni mindent, ami benne van :)
Ha valaki mégse tudna nyugodtan aludni addig, míg nem olvasta az egész cikket,
letöltheti JPG formátumban, ha van ideje, mind a 400 kB-ot.
Aztán van itt még pár kép melyek a cikkben
szereplő helyszínen készültek, titokban, illegálisan. Ugyanis fényképezni, hangfelvételt készíteni tilos volt. Persze mindenki csinált képeket emlékbe, kezében fegyverel, Rambót imitálva; vagy harckocsin, PSzH-n terpeszkedve, ki-ki a saját izlésvilága szerint. Szerintem a mi képeinken semmi hadititoknak minősülő dolog nincs, ezért úgy hiszem, nyugodtan közreadhatom őket.)
Sátorban laktunk, mivel mi voltunk arra hivatva hogy az utánunk jövők
lakásait fölépítsük. Kíváncsi lennék, hány épület áll még ezekből :-).
Április elején kerültünk oda (mellesleg, abban az évben Húsvét épp április 4-re esett, amit az éppen akkor érkező farönkök kirakásával "ünnepeltünk" meg) Eleinte igencsak hideg lett volna az éjszaka a sátorban (főleg, ha azt is elárulom, hogy ezek a sátrak életükben utoljára itt voltak felverve, mert annyira penészesek, szakadozottak voltak, hogy még egy fölverést nem bírtak volna ki), ezért fával fűtött dobkályhákat -üres kátrányoshordó füstcsővel- használtunk. A következő képen látható egyrészt a sátor teljes
lakossága, másrészt a tüzifa és az elengedhetetetlen poroltó. Hétvégeken,
ha az ember nem a környék néhány kocsmájának bevételét akarta növelni,
akkor sportolhatott, nem is akárhol, hanem az úgynevezett Sportkombinátban.
Ez a kombinát a valóságban főként egy füves focipálya volt kapukkal. Az már egy más kérdés, hogy a bázis teljes személyzetéből nem jött volna ki 2 teljes focicsapat.
Mivel a sátor összes lakója (kivéve sátorparancsnokunkat, aki a képen épp laposkúszásban próbál elmenekülni) a JATE leendő hallgatói
voltak, rendeztünk egy TTK-(BTK+ÁJTK) rangadót. Ezt természetesen a Természettudományi Kar csapata nyerte, a bölcsészek és jogászok alkotta csapat 3:1 arányban maradt alul. Ez igazi barátságos meccs volt utána készült ez a csoportkép az összes játékosról.
A képen láthatók közül azóta egyesek jólmenő jogászok, programozók
lettek. Némelyikük üzletember, mások középiskolai tanárokként keresik a kenyerük, sőt, akadt olyan megátalkodott is, aki végül fizikusságra adta a fejét. Ha valaki még magára ismer a képen, JELENTKEZZEN ITT: Találós kérdés: A képen látható az írnokunk is. Melyikünk az?
Segítség: Az írnok egész nap az irodájában ül, ellentétben az eközben a természet viszontagságait (pl. napsütés) hősiesen tűrő hadfiakkal.
Ha nem tudod, mit jelent a "motoros fóka", "csellózás",
"dandárdiszkó", "kaptár", vagy "helybetopi", "dzsuva" ajánlom, nézz utána
a Magyar
Katonai Szlengszótárban, így talán valamit megsejthesz az egész akkori seregbeli élet hangulatáról. Gyanítom, hogy a NATO tagság nem hozott különösebben nagy változást ezen a téren :-).
Ime a legújabb fejlemény: (virtuálisan létező) érdemeimre hivatkozva előléptettek tartalékos hadnaggyá.
Azóta van egy mégújabb fejlemény is.
Valószínűleg annak köszönhetően, hogy a fentebb emlegetett focimeccs játékosainak jórésze programozással keresi a kenyerét létrejött azóta egy blog is, a MaKeTa. Ha szerénytelenkedni akarnék azt mondhatnám, hogy a maga idejében ez a honlap, a blogunk egyfajta előzménye volt (azzal a nagy különbséggel, hogy ide csak én írhattam).
