My favourite poems by Ady, Endre

Back to my Literature page

Ady, Endre
(1877-1919)

His Biography

I guard Your eyes

With my old man's wrinkled hand,
with my old man's squinting eyes,
let me hold your lovely hand,
let me guard your lovely eyes.

Worlds have tumbled, through their fall
like a wild beast chased by fright
I came, and I on you did call
scared, I wait with you inside.

With my old man's wrinkled hand,
with my old man's squinting eyes,
let me hold your lovely hand,
let me guard your lovely eyes.

I do not know why, how long
can I thus remain for you -
but I hold your lovely hand
and I guard your lovely eyes.

Tr: Adam Makkai

Ôrizem a szemed

Már vénülô kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülô szememmel
Ôrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ôsi vad, kit rettenet
Uz, érkezem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülô kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülô szememmel
Ôrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig,
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S ôrizem a szemedet.

Héja-nász az avaron

Útra kelünk. Megyünk az Ôszbe,
Vijjogva, sírva, kergetôzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Uj rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, uzve szállunk
Valahol az Ôszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás húsába beletépünk
S lehullunk az ôszi avaron.

Letter of dismissal

Let break the charm that broke the hundredth time.
You are dismissed once more and for the very last
if you believed that I should always keep you
or that there was still need to be dismissed.
Stricken, a hundred times, I throw at you
the ample, lordly rope of my forgetting.
Now clad yourself against the greater cold,
now clad yourself because I pity us
for the great shame of the unequal strife,
for your humiliation and all else.
In a word, by now I pity only you.

How long and how in secret it has been like this.
To gild your fate how many times there sprang
from chating grace the lovely Leda psalms,
concocted and conveyed for sake of art for art.
I never did receive or take away.
I gently handed you the heresy
of kisses that in mind I kissed with others,
of love acts that in mind I loved with others;
and now I thank you for as many embraces,
I thank you for as many one-time Ledas
as any male may have the power to thank
when stepping over an old and worn-out kiss.

How long since I have tried to look for you
in sand dunes of the past and troubled present.'
On your future's slawish womanish path
how long ago I had dismissed you from my mind.
How long I searched for nothing
but to bequeath you something from myself
and my unique poetic, trumped-up charges
that in your orphaned love you might find solace
and claim you also were, not only he
who could not bear the weight alone
and hung some ornaments upon a woman.

From my proud breast which is insatiable and great
I wanted to behold a gentle fall
and not the small revenge of a forsaken female
who in her fury waits in ambush with some man,
and not the mocking ot your poor and little self,
for I had placed my Croesus mark on you
and gave you cause for faith that you belonged to me
and that your passing should take place unseen.
I presented you the largess of my embraces
that you would find a joy in them,
and you were nothing but a little question mark
until with my arrival you became fulfilled.

Will you flutter like a dessicated flower
from the leaves of a long tranquil prayer book
or will you flounce about and wear to rags
your purchased nimbus - this despotic, sombre yoke -
and my self-idolizing prayers
which stammer after all for some deserving woman?
I ask the destiny not to let you
presume to cross my starry fate.
Whatever swalloows you, a flood or dross,
you live through me because I saw you, but long ago
you ceased to be because I ceased to see you.

(This Fugitive Life, 1912)
Tr: Anton N. Nyerges

Elbocsátó, szép üzenet

Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd
Feledésemnek gazdag úr-palástját.
Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,
Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,
Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,
Alázásodért, nem tudom, miért,
Szóval már téged, csak téged sajnállak.

Milyen régen és titkosan így volt már:
Sorsod szépítni hányszor adatott
Ámító kegyből, szépek szépiért
Forrott és küldött, ékes Léda-zsoltár.
Sohase kaptam, el hát sohse vettem:
Átadtam néked szépen ál-hitét
Csókoknak, kik mással csattantanak
S szerelmeket, kiket mással szerettem:
És köszönök ma annyi ölelést,
Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát,
Amennyit férfi megköszönni tud,
Mikor egy unott, régi csókon lép át.

És milyen régen nem kutattalak
Fövényes multban, zavaros jelenben
S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján
Milyen régen elbúcsuztattalak.
Milyen régen csupán azt keresem,
Hogy szép énemből valamid maradjon,
Én csodás, verses rádfogásaimból
S biztasd magad árván, szerelmesen,
Hogy te is voltál, nemcsak az, aki
Nem bírt magának mindent vallani
S ráaggatott díszeiből egy nőre.

Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen
Akartam látni szép hullásodat
S nem elhagyott némber kis bosszuját,
Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben.
Nem kevés, szegény magad csúfolását,
Hisz rajtad van krőzusságom nyoma
S hozzám tartozni lehetett hited,
Kinek mulását nem szabad, hogy lássák,
Kinek én úgy adtam az ölelést,
Hogy neki is öröme teljék benne,
Ki előttem kis kérdőjel vala
S csak a jöttömmel lett beteljesedve.

Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág
Rég-pihenő imakönyvből kihullva
Vagy futkározva rongyig-cipeled
Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát
S, mely végre méltó nőjéért rebeg,
Magamimádó önmagam imáját?
Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár, avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak

Valaki utravált belőlünk

Unatkozók s halálra-untak,
Bolondosan furcsák vagyunk,
Fájdalmasak és búcsuzók
S milyen furcsán nézzük magunkat
S milyen furcsán néznek most minket.
Csalódás-kő ránk nem zuhant
S mégis sújtódottan, szédülten,
Sustorgó ázott-fák a tüzben,
Panasszal égünk, hangtalan.

Mint elárvult pipere-asztal,
Mint falnak fordított tükör,
Olyan a lelkünk, kér, marasztal
Valakit, ki már nincs velünk,
Ki után ájult búval nézünk.
Egy régi, kényes, édes dámát,
Kegyetlen szépet siratunk,
Bennünk sarjadtat: asszony-részünk.
Valakit, kiért hiúk voltunk,
Apródok s cifra dalnokok
S kit udvarunkban udvaroltunk.

Ingunk s mint rossz tornyok, bedőlünk,
Nagy termeink üresen kongnak,
Kölykösen úszók szemeink:
Valaki útravált belőlünk
S nem veszi észre senki más,
Milyen magános férfi-porta
Lett a szemünk, lett a szivünk,
Szemünknek és szivünknek sorsa,
Mert asszony-részünk elhagyott.

Nem tudjuk szeretni magunkat
És nem hisszük el, hogy szeretnek,
Ákombákomos szépeket
Idegen, váró embereknek
A régi tussal nem irunk.
Mert mi csak magunknak bókoltunk,
Asszony-énünkért, szertelen,
Érte voltunk jók, ha jók voltunk
És kacérok és hütlenek
És most sírva megözvegyedtünk.

Ezer óh, jaj, baj, ejnye, nyüg
Siránkozik pityergő szánkon
S omladozó, árva szivünk
Ezer fájást talál, hogy fájjon
S ezeregy fájás fáj nekünk.
Kopott az arcunk, kopott minden,
Kopott a világ s a szivünk
S minden világ a szemeinkben:
Mi hírért, sikerért szalasszon,
Ösztönzőnk, igazi valónk,
Kiszakadt belőlünk, az asszony.

I am the Son of King Gog of Magog

I am the Son of King Gog of Magog¹
I'm banging doors and walls to no avail -
yet I must ask this question as prologue:
may I weep in the grim Carpathian vale?

I came along Verecke's² famous path,
old Magyar tunes still tear into my chest -
will it arouse your Lordships' righteous wrath
as I burst in with new songs from the West?³

Pour in my ears your molten liquid lead,
let me become the new Vazul⁴ of songs -
let me not hear the new songs you have bred:
Come, tread me down in furious, evil throngs!

But to the end, tortured, expecting nothing,
the song keeps soaring on its new-found wings:
even if cursed by hundred Founding Fathers -
triumphant, new, Magyar, and true it rings.

Tr: Ádám Makkai

1. In the Book of Ezekiel, an obscure prophecy foretells that King Gog of the Magog people will start a devastating campaign against Israel, but God , by defeating Gog, will prepare the Jewish people for the arrival of the Messias. Gog's name later became a symbol against Divine power. A Hungarian tradition strated by 'Anonymus', the chronicler fo King Béla III, considered the Hungarians the descendants of Gog.
2. The name of the mountain pass in the Carpathians through which the conquering Magyars, led by Árpád, entered today's Hungary in 896, A.D.
3. Ady uses the place name 'Dévény', where the Danube enters Hungary from theWest (Nyugat =' West', the very name of the radical quarterly of Ady's time) The poem is Ady's Manifesto of the 'new' conquering the 'old', because the 'new' is, paradoxically, even more ancient in its roots.
4. Reference to the cousin of St. Stephen, Vazul (or Vászoly), who led a pagan rebellion against Stephen's Christianizing efforts. He was punished by having molten lead poured into his ears.

Góg és Magóg fia vagyok...

Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába dörgetek kaput, falat
S mégis megkérdem tôletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ôsmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új idôknek új dalaival?

Fülembe forró ólmot öntsetek,
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.

De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis gyôztes, mégis új és magyar.

The poet of the Hortobágy

He was a large-eyed, Hunnish youth,
smitten with many a fair mirage,
and with his herd he struck into
the famous Magyar Hortobágy.

Woman and dreams have seized his soul
a thousand times with magic snare;
but when his heart would sprout a flower
the herds of cattle grazed it bare.

He often thought of wondrous things,
of wine and woman, death and birth;
he could have been a holy bard
in any other land on earth.

But he gazed upon the herds
and on the breeched, illiterate crowd,
straightway he buried all his songs;
he whistled or he swore aloud.

Tr: Anton T. Nyerges

A Hortobágy poétája

                       Kúnfajta , nagyszemű legény volt ,
                       Kínzottja sok-sok méla vágynak ,
                       Csordát őrzött és nekivágott
                       A híres magyar Hortobágynak .

                       Alkonyatok és délibábok
                       Megfogták százszor is a lelkét
                       De ha virág nőtt a szívében
                       A csorda-népek lelegelték

                       Ezerszer gondolt csodaszépet
                       Gondolt halálra , borra , nőre
                       Minden más táján a világnak
                       Szent dalnok lett volna belőle

                        De ha a piszkos , gatyás , bamba
                        Társakra s a csordára nézett
                        Eltemette rögtön a nótát :
                        Káromkodott , vagy fütyörészett .

The Magyar Messiahs

More bitter is our weeping,
different the griefs that try us.
A thousand times Messiahs
are the Magyar Messiahs.

A thousand times they perish,
unblest their crucifixition,
for vain was their affliction,
oh, vain was their affliction.

A Magyar messiások

Sósabbak itt a könnyek
S a fájdalmak is mások.
Ezerszer Messiások
A magyar Messiások.

Ezerszer is meghalnak
S üdve nincs a keresztnek,
Mert semmit se tehettek,
Óh, semmit se tehettek.

The Magyar Fallow

I walk on meadows run to weed,
on fields of burdock and of mallow.
I konw this rank and ancient ground -
this is the Magyar fallow.

I bow down to the sacred soil;
this virgin ground is gnawed, I fear.
Hey, skyward groping seedy weeds,
are there no flowers here?

While I look at the slumbering earth,
the twisting vines encircle me,
and scents of of long dead flowers steep
my senses amorously.

Silence. I am dragged down and roofed
and lulled in burdock and in mallow.
A mocking wind flies whisking by
above the mighty fallow.

Tr: Anton N. Nyerges

A Magyar ugaron

Elvadult tájon gázolok:
O"s, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezo"t ismerem,
Ez a magyar Ugar.

Lehajolok a szent humuszig:
E szu"zi földön valami rág.
Hej, égig-nyúló giz-gazok,
Hát nincsen itt virág?

Vad indák gyu"ru"znek körül,
Míg a föld alvó lelkét lesem,
Régmult világok illata
Bódít szerelmesen.

Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett.

On Elijah's Chariot

The Lord summons Elijah-like
those whom he truly loves and tries.
He gives them racing, fiery hearts,
the flaming chariots of the skies.

Elijah's tribe rush toward the sky
toward the land of endless snow.
On Himalaya's frozen peaks
with clattering wheels the chariot go.

They are driven by winds of fate -
outcasts between the earth and sky.
Tempted by evil, chilling charms
the chariots of Elijah fly.

Their brains are ice, their souls are fire;
the earth laughs at them as her prey -
With cold and glinting diamond dust
the sun in pity strews their way.

Tr: Anton N. Nyerges [and Adam Makkai]

Az Illés szekerén

Az Úr Illésként elviszi mind,
Kiket nagyon sujt és szeret:
Tüzes, gyors szíveket ad nekik,
Ezek a tüzes szekerek.

Az Illés-nép Ég felé rohan
S megáll ott, hol a tél örök,
A Himaláják jégcsúcsain
Porzik szekerük és zörög.

Ég s Föld között, bús-hazátlanul
Hajtja o"ket a Sors szele.
Gonosz, hu"vös szépségek felé
Száguld az Illés szekere.

Szívük izzik, agyuk jégcsapos,
A Föld reájuk fölkacag
S jég-útjukat szánva szórja be
Hideg gyémántporral a Nap.

Behold my Treasures, Darling

Behold my treasures, darling,
they are less than a Biblical farthing,
behold the fate of a true and faithful life,
look at my grey hairs departing.

I didn't wander afar
sadly I was proud to be a Magyar,
and I got a misery, woe, misfortune
and I have reaped troubles galore.

At loving I was pretty good
couldn't be outdone even by a God
as I conceived of it as a child.
Look at me now, in pain, blood, and fever defiled.

If you hadn't come mt way
my lamenting mouth would have nothing to say
behold the mockers of integrity
sending me into the coffin.

Behold me with your love, my darling,
it was you I found while fleeing,
and if there's a smile left in this loathsome world
you are the smile of my heart.

Behold my treasures, my darling,
they're less than the Biblical farthing,
let them be dark and youthful to you,
look at my grey hairs departing.

Tr: Adam Makkai

Nézz, Drágám, kincseimre

Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú nincseimre,
Nézz egy hü, igaz élet sorsára
S őszülő tincseimre.

Nem mentem erre-arra,
Búsan büszke voltam a magyarra
S ezért is, hajh, sokszor kerültem
Sok hajhra, jajra, bajra.

Jó voltam szerelemben:
Egy Isten sem gondolhatná szebben,
Ahogy én gyermekül elgondoltam
S nézz lázban, vérben, sebben.

Ha te nem jöttél vóna,
Ma már tán panaszló szám se szólna
S gunyolói hivő életeknek
Raknak a koporsóba.

Nézz, Drágám, rám szeretve,
Téged találtalak menekedve
S ha van még kedv ez aljas világban:
Te vagy a szívem kedve.

Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú nincseimre
S legyenek neked sötétek, ifjak:
őszülő tincseimre.

Because you love me

Your eyes are mirrors
of blessed marvels,
for they have seen me;
you are the mistress,
the cunning woman
of the caress.
A thousand times blessed
are you as woman,
for you have seen me
and looked at me.
Because you love me
I also love you,
because you love me
you are the woman,
you are the fair.

(New Verses, 1906)

Tr: Anton N. Nyerges

Mert engem szeretsz

Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy a bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb.

Biography:

Ady, Endre b. Nov. 22, 1877, d. Jan. 27, 1919, is generally considered the greatest Hungarian poet of the 20th

century. His innovative poems, influenced by French symbolism, countered the earlier poetic tradition of Janos Arany and
Sandor Petofi.

Ady left the study of law to become a journalist. After he met Adel Brull, called "Leda" (reversed reading of her name) in many of his poems, he followed her to Paris, where he came in contact with new literary fashions. When he returned to Hungary, his unconventional beliefs and attacks on the Hungarian aristocracy made him a controversial figure. His break with poetic and social traditions came with Uj versek (New Poems, 1906) and continued in nine subsequent volumes. Beginning about 1909 he contributed poetry and prose to Nyugat (West), a leading literary and social journal. Ady's lyrical and religious verse draws on colloquial and biblical sources and explores suffering and death in a world that has lost God.

Source:

To the top