Back to my Literature page
 

Robert Burns 

(1758-1796) 
  His Biography 

 Highland Mary

      Ye banks, and braes, and streams around
        The castle o' Montgomery,
    Green be your woods and fair your flowers,
        Your waters never drumlie!
    There simmer first unfauld her robes,
        And there the langest tarry;
    For there I took the last fareweel,
        O' my sweet Highland Mary.

     How sweetly bloom'd the gay green birk,
       How rich the hawthorn's blossom,
   As underneath their fragrant shade
       I clasp'd her to my bosom!
   The golden hours, on angel wings,
       Flew o'er me and my dearie;
   For dear to me as light and life,
       Was my sweet Highland Mary.

   Wi' monie a vow and lock'd embrace
       Our parting was fu' tender;
   And, pledging aft to meet again,
       We tore oursels asunder;
   But O! fell death's untimely frost,
       That nipt my flower sae early!
   Now green's the sod, and cauld's the clay,
       That wraps my Highland Mary!

   O pale, pale now, those rosy lips,
       I aft hae kiss'd sae fondly!
   And closed for aye the sparkling glance,
       That dwelt on me sae kindly!
   And mould'ring now in silent dust,
       That heart that lo'ed me dearly!
   But still within my bosom's core
       Shall live my Highland Mary. 

 Felföldy Mary

     Ó, Montgomery-vár alatt
      terülő drága tájék!
      Erdőd viruljon, és folyód
      szennyesre sose váljék!
      Hamar bomoljon itt a nyár,
      s ne érje soha végit,
      mert, jaj, itt búcsuztattam el
      a szép felföldi Maryt.

      Be édesen virult a nyír,
      s a galagonya ága,
      midőn illatos árnyain
      keblemre hullt a drága!
      Szép perceinket angyalok
      szárnysuhogása méri...
      Kedves volt nékem, mint a fény,
      a szép felföldi Mary.

      Búcsúnk mily gyöngéddé tevé
      forró csók, sok-sok eskünk!
      S fogadván új találkozást
      egymástól messze estünk.
      De jaj, korai fagyhalál
      mily sok szirmot letép itt!
      Zöld hant s hideg föld fedi már
      a szép felföldi Maryt.

      Sápadt már a rózsás ajak
      -- hányszor forrt rá az ajkam! --
      S lehunyt a szem, mely csillogón
      csüggött gyakorta rajtam.
      Szerelmes szívét néma por
      mállasztja, nem kiméli!
      De bennem mindörökre él
      a szép felföldi Mary.

      Jékely Zoltán
 
                                                                                        
Scots Wha Hae

    Scots, wha hae wi' Wallace bled,
    Scots, wham Bruce has aften led;
    Welcome to your gory bed,
        Or to victory!

    Now's the day, and now's the hour;
    See the front o' battle lour;
    See approach proud Edward's power--
        Chains and slavery!

    Wha will be a traitor knave?
    Wha can fill a coward's grave!
    Wha sae base as be a slave?
      Let him turn and flee!

    Wha for Scotland's king and law
    Freedom's sword will strongly draw,
    Freeman stand, or freeman fa',
        Let him follow me!

    By oppression's woes and pains!
    By your sons in servile chains!
    We will drain our dearest veins,
        But they shall be free!

    Lay the proud usurpers low!
    Tyrants fall in every foe!
    Liberty's in every blow!--
        Let us do or die! 
John Anderson, My Jo

When we were first acquent;
Your locks were like the raven,
Your bonie brow was brent;
But now your brow is beld, John,
Your locks are like the snow,
But blessings on your frosty pow,
John Anderson, my jo.

John Anderson, my jo, John,
We clamb the hill thegither;
And mony a cantie day, John,
We've had wi' ane anither:
Now we maun totter down, John,
And hand in hand we'll go,
And sleep thegither at the foot,
John Anderson, my jo.
John Anderson, szivem, John

    John Anderson, szivem, John, 
    kezdetben, valaha
    hajad koromsötét volt
    s a homlokod sima.
    Ráncos ma homlokod, John,
    hajad leng deresen,
    de áldás ősz fejedre,
    John Anderson, szivem.

    John Anderson, szivem, John,
    együtt vágtunk a hegynek,
    volt víg napunk elég, John,
    szép emlék két öregnek.
    Lefelé ballagunk már
    kéz-kézben csöndesen,
    s lent együtt pihenünk majd,
    John Anderson, szivem.

Szabó Lőrinc 
                                                                                                
My Heart's In The Highlands

     My heart's in the Highlands, my heart is not here,
     My heart's in the Highlands a-chasing the deer -
     A-chasing the wild deer, and following the roe;
     My heart's in the Highlands, wherever I go.

     Farewell to the Highlands, farewell to the North -
     The birth place of Valour, the country of Worth;
     Wherever I wander, wherever I rove,
     The hills of the Highlands for ever I love.

     Farewell to the mountains high cover'd with snow;
     Farewell to the straths and green valleys below;
     Farewell to the forrests and wild-hanging woods;
     Farwell to the torrents and loud-pouring floods.

     My heart's in the Highlands, my heart is not here,
     My heart's in the Highlands a-chasing the deer -
     Chsing the wild deer, and following the roe;
     My heart's in the Highlands, whereever I go. 
Felföld, hegyeim

      Felföld: oda, csak oda vonz a szivem!
      Felföld: oda, csak oda! ... Fegyveresen
      száguld a vadász ... fut előtte az őz:
      Felföldön a szívem, akárhol időz!

      Felföld, Hegyeim, kik a hőst szülitek,
      hejhó, bucsuzom most: ég veletek!
      Út bárhova, észak akárhova vet,
      Felföld, Hegyeim, a szivem tietek!

      Hejhó, gyönyörű, hófödte orom,
      hejhó, szakadék, s zöld-völgy: bucsuzom;
      hejhó, meredély, s erdők, suhogók,
      hejhók, patakok, s ti vizek, zuhogók!

      Felföld: oda, csak oda vonz a szivem!
      Felföld: oda, csak oda! ... Fegyveresen
      száguld a vadász ... fut előtte az őz:
      Felföldön a szívem, akárhol időz!

      Foditotta: Szabó Lőrinc
                                                                                            
Such A Parcel Of Rogues
In A Nation

     Fareweel to a' our Scotish fame,
     Fareweel our ancient glory;
     Fareweel even to the Scotish name,
     Sae fam'd in martial story!
     Now Sark rins o'er the Solway sands,
     And Tweed rins to the ocean,
     To mark whare England's province stands,
     Such a parcel of rogues in a nation!

     What force or guile could not subdue,
     Thro' many warlike ages,
     Is wrought now by a coward few,
     for hireling traitors' wages.
     The English steel we could disdain,
     Secure in valor's station;
     But English gold has been our bane,
     Such a parcel of rogues in a nation!

     O would, or I had seen the day
     That treason thus could sell us,
     My auld grey head had lien in clay,
     Wi' Bruce and loyal Wallace!
     But pith and power, thill my last hour,
     I'll mak this declaration;
     We're bought and sold for English gold,
     Such a parcel of rogues in a nation! 
 Skót hírnevünk 
 

Hová lettél, skót hírnevünk?
      Idézünk sírva téged!
      Eltűnt veled szép skót nevünk,
      mely harci tűzben égett.
      Tweed folyónk vígan kanyarog,
      várja a büszke tenger,
      de az már angol part amott...
      Egy országban annyi gazember!

      Nem gyűrt le minket senki, bár
      fölöttünk vad vihar dult,
      s most néhány lelketlen kufár
      nagysebtiben elárult.
      Ha angol kard jön ellenünk,
      az bennünket le nem ver,
      de angol pénz lett végzetünk...
      Egy országban annyi gazember!

      Gaz árulás! Sötét jelen!
      Hol egy jel, mely vigasztal?
      Miért is nem hullt le ősz fejem
      Bruce-szal s a hős Wallace-szal!
      Nem félek én, szavam perel,
      kimondom, míg szivem ver,
      hogy angol pénzért adtak el...
      Egy országban annyi gazember!

      Képes Géza
                                                                                            
For a'that and a'that

     Thro' women's minds, like winter winds,
     May shift, and turn, an' a' that,
     The noblest breast adores them maist-
     A consequence I draw that.

     For a' that, an' a' that,
     And twice as meikle's a' that;
     The bonie lass that I lo'e best
     She'll be my ain for a' that.

     Great love I bear to a' the fair,
     Their humble slave, an' a' that;
     But lordly will, I hold it still
     A moral sin to thraw that.

     For a' that, an' a' that,
     And twice as meikle's a' that;
     The bonie lass that I lo'e best
     She'll be my ain for a' that.

     But there is ane aboon the lave,
     Has wit, and sense, an' a' that;
     A bonie lass, I like her beat,
     And wha a crime dare ca' that?

     For a' that, an' a' that,
     And twice as meikle's a' that;
     The bonie lass that I lo'e best
     She'll be my ain for a' that.

     In rapture sweet this hour we meet,
     Wi' mutual love an' a' that,
     But for how lang the flie may stang,
     Let inclination law that.

     For a' that, an' a' that,
     And twice as meikle's a' that;
     The bonie lass that I lo'e best
     She'll be my ain for a' that.

     Their tricks an' craft hae put me daft.
     They've taen me in, an' that;
     But clear your decks, and here's-'The Sex!'
     I like the jads for a' that.

     For a' that, an' a' that,
     And twice as meikle's a' that;
     The bonie lass that I lo'e best
     She'll be my ain for a' that.
    Azért is, azért is

      Tisztes szegény vagy, s lóg fejed,
      de lóghat-é ezért is?
      Vesd meg a szolgalelkeket,
      fel a fejjel, azért is!

        Azért is, azért is,
        bármi nehéz, azért is,
        a csillogó rang nem arany:
        az ember az, azért is!

      Hogy gúnyád gyatra, s ételed
      sovány: ne bánd, azért is!
      Cenkekre hagyj bort, selymeket,
      te számítsz, csak azért is!

        Azért is, azért is,
        bármi cifrák, azért is;
        igaz ember lehet szegény,
        király köztük, azért is.

      Nézd azt a tökmag lordot ott,
      hogy henceg -- de miért is?
      Bár egy szavára száz forog,
      kófic marad, azért is:

        azért is, azért is,
        rendje s csillagjaért is,
        ha szellemed független, ép,
        kikacagod, azért is.

      Adhat grófságot a király,
      címet s dús pályabért is,
      becsületet adni nem áll
      módjában, csak azért is!

        Azért is, azért is,
        hajtson becsvágy, azért is:
        a józan ész, a becsület
        a legfőbb rang, azért is.

      S fohászom most oly kort idéz
      -- mert eljön majd, azért is --,
      melyben a földön érdem, ész
      diadalt űl, azért is.

        Azért is, azért is,
        jön az a kor, azért is,
        midőn testvér lesz mindenütt
        az ember, csak azért is!

     Jékely Zoltán
 
To the Top

1