Az üvegtest szerepe a vitreoretinális megbetegedésekben
írta:
Milibák Tibor
Témavezető: Prof. dr. Süveges Ildikó
Budapest
1999.
Az elmúlt évtizedek kutatásai során a retina egyre több betegségében vált nyilvánvalóvá az üvegtest elváltozásainak pathogenetikai szerepe. Az üvegtest egyik korszerű vizsgáló módszere a biomikroszkópia, amelynek következetes lehetővé teszi a szemfenéki betegségek egyszerű és pontos diagnosztikáját, számos betegségben racionalizálja a terápiát.
Eredményeinket a következőkben foglalhatjuk össze:
Magyarországon először végeztük az üvegtest tér biomikroszkó
pos vizsgálatát, és írtuk le a normális és pathologiás alapjelenségeket. In vivo demonstráltuk a Cloquet csatorna anatómiáját, az üvegtest gyermekkori szerkezetét, kiegészítettük a hátsó üvegtesti leválás okozta papillavérzés syndromáját.A hátsó üvegtesti leválás szövődményeivel foglalkozó vizsgálataink bizonyították, hogy a biomikroszkópia nagymértékben elősegíti a fenyegető retina leválás eseteinek felismerését, és az ablatio retinae prevencióját. Hosszútávú megfigyeléseink pedig azt mutatták ki, hogy a hátsó üvegtesti leválás kialakulása után a panaszmentes beteg rendszeres ellenőrzése szükségtelen.
A biomikroszkópia általunk követett metodikája jelentősen meggyorsította és leegyszerűsítette a retina leválásban szenvedő beteg szemfenekének műtét előtti vizsgálatát. A módszer effektivitását mutatja, hogy a nehezen vizsgálható pseudophakiás retina leválásnál eredményeink az irodalmi adatoknál jobbak. A vitreoretinális kapcsolat feltérképezése növeli a sebészi beavatkozások hatékonyságát is. Ezt bizonyítja, hogy a jelentős proliferativ vitreoretinopathiával nem szövődött és szövődött esetek szétválasztása után az egyébként rossz prognózisú pseudophakiás szemeken nyert műtéti eredményeink nem különböznek a phakiás szemeken elérhető nemzetközileg elfogadott eredményektől.