Az üvegtest amorf, átlátszó szövet, amely a szem térfogatának legnagyobb részét teszi ki. Az elmúlt évtizedek intenzív kutatásai ellenére a szem egyéb struktúráihoz képest viszonylag keveset tudunk róla. Vonatkozik ez szerkezetére, funkciójára, patológiai szerepére. Pedig az üvegtest, különösen a vitreoretinális kapcsolat, funkcionális anatómiájának, patofiziológiájának pontos ismerete számos betegség jobb megértéséhez vezethet. Ilyen betegségek többek között az ablatio retinae, a proliferativ vitreoretinopathia (PVR), az idiopahtiás maculalyuk, a retinopathia praematurorum (ROP), és a proliferativ diabeteses retinopathia (PDR).

A vitreoretinális elváltozások szerepének eddigi tisztázása a betegségek vitreoretinális sebészet új ágainak kialakulásához vezetett. Az alapkutatások eredményei a jövőben várhatóan alapjaiban változtatják meg a vitrectomia indicatioit és műtéti technikáját.

Az üvegtesti elváltozások biomikroszkópos morfológiája jól tükrözi az üvegtest, és a vitreoretinális kapcsolat patológiáját. A biomikroszkópos kép, és a corpus vitreum elfajulását kiváltó alapbetegség között igen gyakran szoros összefüggés mutatható ki.

A bevezetésben megfogalmazottak alapján a következő kérdések megválaszolását tűztük célul:

Az üvegtest és a vitreoretinális kapcsolat feltérképezése

Megkönnyíti-e a perifériás retina szakadások, degeneratív, gyulladásos, tumoros szemfenéki kórképek felismerését?

Ésszerűsíti-e az ablatio retinae prevencióját?

Lehetővé teszi-e a gyulladásos folyamatok dinamikájának pontosabb követését?

Elősegíti a macula és a papilla egyes betegségeinek jobb megértését?

Megkönnyíti-e a szem praeoperativ vizsgálatát, racionalizálja-e a műtéti beavatkozások - retina leválás elleni műtét, vitrectomiák - tervezését, befolyásolja-e a választott műtéti technikát?

Megbízhatónak tekinthető-e a biomikroszkópos vizsgálat eredménye? Helyettesíthető-e más vizsgálattal a biomikroszkópia?

A feltett kérdésekre részint klinikai adatok statisztikai feldolgozásával, részint esetelemzésekkel keressük a választ.

A vizsgálatokhoz Haag-Streit 900 típusú réslámpát, előtét és kontaktlencséket használtunk. Szükség esetén a periféria vizsgálatára bedomborításos módszereket is igénybe vettünk.

Előtétlencsék: Hruby lencse, Volk +90 D, Super Field, Super Pupil illetve Super Pupil XL, +66 D lencse.

Kontaktlencsék: hármastükör, Haag-Streit gyártmányú Eisner-féle bedomborító véggel felszerelt hármastükör, továbbá Volk Quadrasphericus, TransEquator, SuperQuad 160 lencsék, valamint kontaktfeltéttel kiegészített Super Field, Super Pupil és Super Pupil XL lencsék.

A scanning laser ophthalmoscopos vizsgálatokat Rodenstock gyártmányú készülékkel, argon kék (488 nm) és infravörös (780 nm) megvilágítással, váltogatott confocalis aperturákkal végeztük. Az ultrahang vizsgálatok Ultrascan Digital B 2000 készüléken történtek.

A réslámpás biomikroszkópos felvételeket Zeiss illetve Inami fotóréslámpával, QuadrAsphericus, TransEquator kontaktlencsével, +66 D-ás előtét lencsével, 100 ASA érzékenységű Agfacolor illetve Porst színes diafilmre készítettük.

A SLO képeket monitorról fényképeztük.

A kész képek egy részének digitalizálása Kodak fimscanner 200 készülékkel 1024x1536 dot per inch (dpi) felbontással, Kodak Photo CD formátumban, másik része Polaroid dia-scannerrel (Sprint Scan 35 Plus) 1350 dpi felbontással, tagged image file formatumban (TIFF) történt. Az ultrahang képeket Hewlet Packard asztali scannerrel, 150 dpi felbontással scanneltük. A scannelt képeket TIFF vagy tömörítve JPEG (Joint Photographic Experts Group) formátumban tároltuk, Sony CD íróval (Sony CD-R CDU924S) compact discre (CD) másoltuk.

A képeket 64 megabyte RAM kapacitású, Intel Pentium 100 MHz processoros, személyi számítógépen (PC), Adobe Photoshop 3.0 szoftverrel (Adobe Systems Incorporated 1989-1995) dolgoztuk fel, IBM 8514-es monitoron néztük, vagy Hewlet Packard DeskJet 890C színes, tintasugaras nyomtatóval, Xerox fénymásoló papírra, illetve Hewlet Packard Premium Inkjet, és Glossy photo paper-re nyomtattuk.

A normál eloszlású változókat Student t-próbával, a diszkrét változókat chi-négyzet próbával hasonlítottuk össze, a regressziós számításoknál lineáris és logisztikus regressziót számoltunk.

A hátsó üvegtesti leválás (PVD) biomikroszkópos alapjelenségeit 500, részben panaszt okozó, részben rutinvizsgálat során észlelt panaszt nem okozó hátsó üvegtest tapasztalatai alapján elemeztük.

Prospektiv tanulmány során 103 beteg 151 szemén észlelt rhegmatogén hátsó üvegtesti leválás minimum 3 éves követéses vizsgálatát végeztük el. A 151 szem közül 47 beteg 63 szemén inkomplett rhegmatogén hátsó üvegtesti leválást találtunk. A 63 szem adatainak kvantitatív elemzését végeztük annak tisztázására, hogy várható-e inkomplett rhegmatogén hátsó üvegtesti leválás után az üvegtest további collapsusa, valamint kimutatható-e összefüggés a tractiós jellegű retina szakadások és a hátsó üvegtesti kéreg redőinek lokalizációja között. Százhuszonkét retina leválásban szenvedő beteg célzott anamnesis felvételét végeztük annak tisztázására, hogy a retina leválás kialakulását mennyi idővel előzik meg az első PVD-re utaló panaszok.

Ötvenhat beteg adatait elemezve felmérést végeztünk az ablatio retinae praeoperativ diagnosztikájában használatos módszerek értékelésére: milyen hatásfokkal mutatják ki az egyes vizsgálatok a retina szakadásait.

Retrospektiv tanulmányt végeztünk 56 beteg 58 szemén, egymástól független munkacsoportok által párhuzamosan végzett B-scan ultrahang és biomikroszkópos vizsgálatok eredményének összehasonlítására. A tanulmány célja a két módszer indikációs területének illetve megbízhatóságának felmérése volt.

A vitreoschisis klinikai jelentőségét mértük fel 38 diabeteses beteg 44 szemén üvegtesti vérzés miatt végzett biomikroszkópos vizsgálat során.

Száz macularis epiretinalis membran klinikai vizsgálata során arra kerestünk választ, hogy befolyásolja-e az üvegtesti leválás morfológiája az epiretinális membránok progresszióját.

Hat, kiterjedt perifériás retina szakadás miatt operált szem esetében vizsgáltuk a biomikroszkópia szerepét a retina leválások jellegének pontos megítélésében.

Ötszáz szem biomikroszkópos vizsgálatának tapasztalatai alapján meghatároztuk a hátsó üvegtesti felszín irregularitásainak morfológiáját. A magyar nyelvű irodalomban először írtuk le az üvegtest biomikroszkópos vizsgálatának technikáját, az üvegtesti tér biomikroszkóposan látható eltéréseit, közöltünk biomikroszkópos fényképfelvételeket az üvegtesti tér elváltozásairól. Esetbemutatásokkal demonstráltuk a digitális képfeldolgozás lehetőségeit hátsó segmentum betegségeinek dokumentálásában.

Kvantitatív elemzés eredményeként 103 beteg 151 szemének megfigyelése során összefüggést találtunk a tractiós jellegű retina szakadások lokalizációja és a collabált üvegtest hátsó felszínének redői között. Statisztikai módszerekkel bizonyítottuk, hogy a hátsó üvegtesti felszín redői akkor szövődnek retina szakadással, ha az üvegtesti leválást akut panaszok és a retrolentalis térben pigment szaporulat kíséri.

Célzott anamnesis felvétel alapján 122 rhegmatogén retina leválás miatt kezelt beteg kórtörténetét elemezve kimutattuk, hogy a valódi retina leválás kialakulását az esetek 80%-ban hátsó üvegtesti leválásra utaló panaszok előzik meg. A panaszok kezdete és a retina leválás kialakulását jelző látótérdefektus fellépése között átlagosan 18 nap telt el.

Bedomborító műtéttel sikeresen operált 56 beteg vizsgálati adatait elemezve arra a következtetésre jutottunk, hogy a retina leválás praeoperativ vizsgálata során az üvegtesti tér biomikroszkópos vizsgálatát a "lyuk nélküli retina leválásnál" vagy egyéb módon nehezen tisztázható esetekben érdemes alkalmazni. A magyar nyelvű irodalomban először mutatunk rá az üvegtesti elváltozások szerepére a retinitis pigmentosa diagnosztikájában. A világirodalomban negyedik esetként írtuk le retinitis pigmentosa és üvegtesti cysta együttes előfordulását.

A uveitises folyamatok aktivitásának pontosabb megítélésére a biomikroszkópos képre alapozott új klasszifikációra tettünk javaslatot. Az új beosztás az indirekt ophthalmoscoppal látható szemfenéki részletek helyett a gyulladásos csarnokvíz eltérések értékelésére használatos, évtizedek óta bevált klasszifikációt adaptálja a hátsó segmentum viszonyaira. Tapasztalataink szerint az üvegtesti tér fehérjetartalmát jelző Tyndall jelenség, és a sejttartalom sokszor egymástól függetlenül alakul, és változásuk a jobban követi a gyulladásos folyamat változásait, mint az átnézeti képben megfigyelhető diffúz borússágé.

Esetbemutatás kapcsán uveitis miatt vizsgált betegen in vivo demonstráltuk a Cloquet csatorna teljes lefutását, és a gyermekkori üvegtest szerkezetét.

Összehasonlító vizsgálat eredményeként 56 beteg 58 szemén nyert tapasztalatok tanulságait leszűrve a két vizsgálatot egymással helyettesíthetőnek találtuk a hátsó üvegtesti leválás, retina leválás és proliferativ vitreoretinopathia meghatározásában.

Harmincnyolc diabeteses beteg 44 szemét vizsgálva 8 esetben (18,2%) mutattunk ki különböző módszerekkel üvegtesti vérzést okozó vitreoschisist. A magyar nyelvű irodalomban először, és a nemzetközi viszonyok között is elsők között demonstráltuk az elváltozás klinikai jelentőségét: az üvegtesti kéreg hasadása jelentősen növeli az üvegtesti vérzések, proliferativ diabeteses retinopathia kialakulásának kockázatát, kimutatása sokszor meglehetősen nehéz, intraoperativ fel nem ismerése pedig további vérzések, tractiós retina leválás kialakulásának forrása lehet.

Katz és Hoyt által 1995-ben közölt új syndromát: nyolc, dysplasiás papillájú, myopiás, ázsiai betegeken, részleges üvegtesti leválás következtében fellépő intrapapilláris és peripapilláris vérzéseket írtak le. Esetbemutatással a syndromát kiegészítettük. Saját esetünk Katz és Hoyt betegeitől több tekintetben is eltért: a papillavérzést okozó hátsó üvegtesti leválás emmetropiás, európai betegen alakult ki, és a gél teljes collapsusával járt.

Kiterjedt retinális dialysis okozta retina leválás műtéti megoldásának tárgyalása kapcsán kimutattuk a biomikroszkópos vizsgálat differenciáldiagnosztikai szerepét a kiterjedt perifériás retina szakadások jellegének eldöntésében. Az óriás szakadások és kiterjedt retinális dialysisek elkülönítésének alapja a szakadások morfológiájának értékelésén túl az üvegtesti destrukció fokának pontos megítélése. A biomikroszkópos vizsgálattal diffúz borússág, kifejezett pigmentszórás esetén is biztosan elkülöníthető az óriás szakadást kísérő súlyos üvegtesti destrukció, és a retinális dialysissel együtt járó csaknem ép üvegtesti szerkezet. A 6 eset tanulságainak elemzése során bizonyítottuk a biomikroszkópos vizsgálat szerepét a hosszabb ideje fennálló retina leválások pontos megítélésében.

A scleralis alagútseben keresztül végzett vitrectomiák tanulságainak elemzése kapcsán megállapítottuk, hogy az alagútseb jó intraoperatív szemnyomáskontrollt tesz lehetővé, csökkenti az üvegtest és az uvea előesésének veszélyét, a sebet nem minden esetben szükséges a műtét végén varrattal biztosítani. Kimutattuk, hogy az alagútsebes behatolás azonban számos technikai nehézséggel jár, ismételt beavatkozás során az eredeti alagútseben keresztül történő műtét után a seb zárása rendkívül nehéz.

A pseudophakiás szemeken kialakult retina leválások problematikáját tárgyalva kimutattuk, hogy biomikroszkópos módszerekkel mind az elülső, mind a hátsó csarnok műlencsés szemek esetében, sőt a szűk pupilla, tokmegvastagodás miatt nehezen vizsgálható szemek jelentős részében is véghezvihető a korrekt praeoperativ vizsgálat. A vitreoretinális tér komplex áttekintése jelentősen megnöveli a vizsgálat hatékonyságát. Megállapítottuk, hogy a pseudophakiás szemeken észlelhető szakadások száma megközelíti a normál, phakiás szemen fellépő retina leválások során megfigyelhető szakadások számát. Minimálisan 6 hónapos követés mellett az 59 szemből 47 esetben (79,6%) értünk el anatómiai gyógyulást. Jelentős gyakorisággal fordult elő - anyagunkban 42%-ban (25  szem) - hogy a retina leválás már az első vizsgálat során előrehaladott stádiumú (PVR B, C stádiumú) proliferatív vitreoretinopathiával szövődött. A klinikailag szignifikáns PVR nélküli, és a PVR-rel szövődött retina leválások prognózisa között igen nagy különbséget észleltünk. (94% illetve 60% anatómiai siker) Míg az összesített anatómiai eredmények megközelítik a nemzetközi átlagot, a fenti bontásban az eredmények nemzetközi értékelésben is figyelemre méltóak.

Vizsgálataink eredményeként az irodalmi adatokkal egyezően megállapítottuk, hogy az ablatio retinae kialakulása szempontjából kockázatos retina szakadások kialakulása az esetek legnagyobb részében a betegnek akut panaszokat okoz, és a szakadások legnagyobb része már a tünetek kezdetekor kialakul. A későbbiekben fellépő további üvegtesti történés, új szakadások keletkezése pedig friss panaszokkal jár. Bár a perifériás retina szakadások preventív kezelésének alapelvei egyértelműen ma sem tisztázottak, adataink adatok az üvegtesti elváltozások szemszögéből is megerősítik azok véleményét, akik szerint a panaszt nem okozó retina szakadások, perifériás retina degeneratio, ablatio retinae laseres, vagy műtéti kezelése az esetek döntő többségében felesleges.

Tiszta törőközegek mellett végzett felmérésünk alapján az ultrahang vizsgálat eredményei saját gyakorlatunkban is megbízhatónak tekinthetőek mind tiszta, mind borús törőközegek esetén retina leválás, üvegtesti tractiós kötegek, üvegtesti proliferáció kimutatására, intraocularis daganatok kizárására.

A retinitis pigmentosa-ban szenvedő betegek megfigyelése során észleltük a betegség, és intravitreális cysta rendkívül ritka együttes előfordulását. Leletünket esettanulmányban publikáltuk.

A jelenleg elfogadott klinikai módszerekkel ellentétben saját tapasztalataink alapján az üvegtesti elváltozások megítéléséhez a biomikroszkópos módszerek alkalmazása többletinformációt ad. Az üvegtesti borússág fokának meghatározásánál a sejtek, a fehérjetartalom külön-külön történő meghatározása, a formált gél és a folyékony üvegtestben zajló folyamatok elkülönített megfigyelése pontosabban írja le a gyulladás aktuális állapotát. Mindezek alapján a BenEzra szerinti klasszifikáció kiegészítésére tettünk javaslatot. Egy krónikus uveitisben szenvedő 9 éves fiúgyermek esetének bemutatása során in vivo demonstráltuk a Cloquet csatorna tömlőszerű tágulatait, a csatorna obliterálódását az üvegtesti tér elülső harmadában, csatorna környezetében az üvegtest sugaras szerkezetű felépítését. Kimutattuk, hogy a gyulladásos infiltráció súlya következtében jelentősen megváltozott a csatorna lefutása.

Az ablatio retinae praeoperativ diagnosztikájának módszertana nem egyértelmű az irodalomban. Felmérésünk eredményei szerint az indirekt ophthalmoscopiát kis feloldóképessége, a résfényes megvilágítás hiánya nem teszi alkalmassá az ablatio retinae részletes praeoperatív vizsgálatának elvégzésére. Erre a célra a biomikroszkópos megfelelőbbnek bizonyultak. Az asphaericus funduslencsékkel végzett kontaktlencsés biomikroszkópia különösen a pseudophakiás ablatio retinae találtuk pótolhatatlannak. Az üvegtesti elváltozások megfigyelése növeli az ablatio retianae praeoperativ diagnosztikájának hatékonyságát: bizonyítottuk, hogy különösen "lyuk nélküli retina leválásnál" vagy egyéb módon nehezen tisztázható esetekben alkalmazható haszonnal.

Diabeteses retinopathia következtében fellépő üvegtesti vérzések 18,2%-ban tudtuk kimutatni biomikroszkópos, ultrahang, vagy intraoperativ diagnosztikus módszerekkel az üvegtesti kéreg hasadását. Ez az előfordulási arány nagyságrendileg megegyezik az elváltozásnak az irodalmi adatok alapján feltételezhető gyakoriságával.

Korábbi felmérés szoros összefüggést talált a hátsó üvegtesti leválás morfológiája és az epiretinális membránok progresszív vagy nem progresszív jellege között Terson syndromában. A hátsó üvegtesti leválás biomikroszkópos morfológiája és az az epiretinális membránok progresszív vagy nem progresszív jellege között hasonló összefüggést vitreoretinális interface syndromában 100 szem tanulmányozása alapján nem tudtunk kimutatni.

Biomikroszkópos és SLO vizsgálati leleteket összehasonlítva 27 beteg 32 szemén demonstráltuk, hogy az alapos biomikroszkópos vizsgálathoz képest az SLO segítségével érdemi kiegészítő információt nyertünk a finom epiretinális membránok kiterjedéséről és jellegéről. Tapasztalataink egyeztek mások véleményével, miszerint az SLO sok esetben fluorescein angiográfia nélkül is jól használható a maculatáji megbetegedések differenciálására.

A Katz és Hoyt által 1995-ben leírt myopiás, ázsiai betegeken részleges részleges hátsó üvegtesti leváláshoz kapcsolódó intrapapilláris illetve peripapilláris vérzésekkel járó syndromát lényeges új adatokkal egészítettük ki. Katz és Hoyt véleményével egyezően kimutattuk az elváltozás benignus jellegét, demonstráltuk spontán gyógyulását.

Kiterjedt juvenilis retinális dialysisek műtéti megoldására az általunk alkalmazott, a szakadás belső szélét követő magas limbusparalel bedomborítás és a szakadás belső szélének cryokezelése a közölt 6 esetben elégséges volt a teljes anatómiai gyógyulás elérésére. A 6 eset bemutatása megerősítette a folyamat alapvetően jóindulatú szövődik PVR-rel, és ezért 100% anatómiai sikerrel gyógyítható, a folyamat lassú progressziója, kitűnő gyógyhajlama miatt pedig a másik szem preventív kezelése szükségtelen.

Az alagútseben keresztül végzett vitrectomiák során a korábban publikáltakkal egybehangzóan megállapítottuk, hogy az alagútseben keresztül történt behatolás jelentősen csökkenti a műtét során az intraocularis szemnyomásingadozást, és az uvea, a retina vagy az üvegtest seben történő előesésének lehetőségét. Az alagútsebes műtét során fellépő számos technikai nehézség leírásával árnyaltabbá tettük e behatolási módról korábban alkotott képet. A publikált tanulmány lezására után végzett sclera alagútsebes vitrectomiák során bekövetkezett 2 súlyos suprachorioideális vérzés a későbbiekben az alagútseben keresztül történő beavatkozások feladására késztettek.

Az irodalmi tapasztalatokkal egyezően anyagunkban a pseudophakiás retina leválás kiváltásában szerepet játszott a hályogműtét során bekövetkezett komplikáció. Az irodalmi adatokkal ellentétben az operált 59 retina leválás közül csak egy volt "lyuk nélküli”. Ennek hátterében kimutattuk a jó diagnosztikus háttér, a vitreoretinális viszonyok pontos ismeretének szerepét. Jelentős gyakorisággal fordult elő - anyagunkban 42%-ban (25  szem) - hogy a retina leválás már az első vizsgálat során előrehaladott stádiumú (PVR B, C stádiumú) proliferatív vitreoretinopathiával szövődött. A klinikailag szignifikáns PVR nélküli, és a PVR-rel szövődött retina leválások prognózisa között igen nagy különbséget észleltünk. (94% illetve 60% anatómiai siker) Míg az összesített anatómiai eredmények megközelítik a nemzetközi átlagot, a fenti bontásban az eredmények nemzetközi értékelésben is figyelemre méltóak. A tapasztalatok alapján az irodalmi adatokkal egyezően a jó látási viszonyok, biztosan azonosítható szakadások mellett a bedomborító műtétet is elegendőnek bizonyultak, rossz látási viszonyok, az első vizsgálatnál észlelt előrehaladott proliferatív vitreopathia, pontosan nem látható szakadások esetén vitrectomiától várható kedvezőbb műtéti eredmény.

A számítógépes képfeldolgozást széles körben alkalmazzák a szemészetben. A diabeteses retinopathia monitorozásában a diagnosztikus munkát, az időskori macula degeneratio laser kezelésében a terápiás eredményeket javíthatja a computer technika használata.

1. Magyarországon először írtuk le az üvegtest tér biomikroszkópos vizsgálatának módszerét, a módszerrel észlelhető normális és patológiás alapjelenségeket. A biomikroszkópia alkalmazásának jelentőségét betegségek széles körében végzett vizsgálódások eredményeit közölve demonstráltuk.
2. A dokumentáció érthetőségének javítására bevezettük a digitális képfeldolgozás módszereit.
3. Megállapítottuk, hogy a hátsó üvegtesti leválás vizsgálata nagymértékben elősegíti a fenyegető retina leválás eseteinek felismerését, és ezekben az esetekben az ablatio retinae effektív prevencióját. Bizonyítottuk, hogy a hátsó üvegtesti leválás kialakulása után a panaszmentes beteg rendszeres ellenőrzése szükségtelen.
4. Kimutattuk, hogy a retinitis pigmentosa korai diagnózisát megkönnyítik a biomikroszkópiával feltárható üvegtesti folyamatok.
5. Megállapítottuk, hogy a biomikroszkópos elemzés elősegíti az uveitises folyamatok jobb megértését, lefolyásuk követését, a sokszor költséges és mellékhatásoktól nem mentes gyógyszerszedés elkerülését.
6. Kimutattuk, hogy a vitreomacularis, vitreopapillaris kapcsolat tisztázása lehetővé teszi a maculáris elváltozások jelentős részének pontos értelmezését, kiküszöböli a felesleges kezeléseket, és megállapítja a vitreoretinális műtéti beavatkozás javallatát.
7. A hátsó üvegtesti leváláshoz csatlakozó papillavérzés esetét ismertetve lényeges új adatokkal egészítettünk ki egy napjainkban leírt syndromát, felhívtuk a figyelmet az elváltozás benignus voltára, spontán gyógyulási hajlamára.
8. Esetismertetés során in vivo demonstráltuk a Cloquet csatorna nehezen kimutatható teljes lefutását, elülső harmadának kiszélesedését és elzáródását, valamint a gyermekkori üvegtest szerkezetét.
9. A vitreoschisis ultrahang és biomikroszkópos jeleinek hazai első leírásával hozzájárultunk e nemrégiben felfedezett, számos diagnosztikus, és műtéttani problémát felvető elváltozás könnyebb felismeréséhez, hatásosabb műtéti ellátásához.
10. Alagút seben keresztül végzett pars plana vitrectomia során szerzett tapasztalatok ismertetésével az új módszerrel szerzett kezdeti kedvező eredmények mellett bemutattuk az eljárás komplikációit is.
11. A pseudophakiás szemeken fellépő retina leválás diagnosztikai és sebészi problémáinak tárgyalásával bizonyítottuk a biomikroszkópos módszer effektivitását az ablatio retina műtét előtti diagnosztikájában. Demonstráltuk továbbá, hogy a vitreoretinális viszonyok pontos ismeretére alapozott, egyéni terv szerint választott műtéti beavatkozás effektív, beteg- és költségkímélő megoldás pseudophakiás ablatio retinae gyógyításában.