Történetek (
vissza a tetöre)
Éjszaka
Éjszaka volt.
Teljes volt a sötétség, még egy csillag sem látszott.
A környéken sehol egy fény. Csend. Erdö. Fák.
Sötét. Zaj. Félelem. Szél. Hangok. Fények. Szagok. Fut.
Menekül. Elesik. Már fárad, túl fáradt. Halálszag.
Vár. Lövés.... Fájdalom, sötétség, aztán
semmi.......
vissza a tetöre
A madár
Amikor kicsi volt, nem akart repülni - félt. "Repülnöd kell!!" - mondták neki.
Nekiveselkedett és lássatok csodát, sikerült. REPÜLT!!
A vihar meglepetésszerüen csapott le rá.
Hirtelen nem tudta merre van fel és le. A szél csak sodorta, sodorta.
Mikor végre vége lett, mást látott mint amire számított:
semmi zöld, mindenütt csak szürkeség.Elindult, hátha hazatalál.
Hirtelen valami nagy, sötét és félelmetesen gyors közeledett felé......
Sohasem tudta meg mi volt az.
vissza a tetöre
Sötétben II
Teljes volt a sötétség. Sehol egy fény.
Aztán hirtelen megjelent egy fényes pont. Elindult felé..
A pont egyre nött és fényesedett. Amikor a pontból már
egy hatalmas fénygömb lett és már éppen belépett volna,
felébredt.
vissza a tetöre
Körforgás
Vár. Már vagy egy órája. Rágyújt.
Az utolsó cigarettája. Összegyüri a papírt majd eldobja.
Valahol egy ajtó csapódik, lépéseket hall.
"Jön!" - gondolja. A lépések elhallnak. "A francba.." - gondolja.
Feltámad a szél, széthordja a szemetet. Még remél.
Megigérték neki, hogy megkapja. De nem jön.
"Gondolhattam volna" - mondja magának szemrehányóan - "folyton átvernek".
Hazamegy. "Nem megyek el többször!!" - dönti el.
Aztán másnap megint ott van. Igy megy már hosszú ideje. Ez a sorsa.
Nincs választási lehetöség. Ö tudja ezt ..... És mégis......
vissza a tetöre
Nagy Találkozás
Mentem az úton és szembejött velem egy furcsa ember.
Azért volt furcsa, mert teljesen fekete volt és egy akkora kardot cipelt
magával amekkorát még nem is láttam. "Helló"
mondtam barátságosan. Válszképpen egyetlen mozdulattal
(mondanom sem kell, hogy ilyet sem láttam még azelött) levágta a
lábaimat. "Dehát miért...." - kezdtem kissé meglepödött hangon.
Szó nélkül levágta az egyik majd a másik karomat.
"Valami..." kezdtem immár kissé felháborodottan -
hiszen nem volt éppen illendö levágni szembejövö
idegenek lábát és karjait - de a mondatot sajnos nem tudtam
már befejeni, mert újdonsült - nem éppen udvarias - ismerösöm
a szó legszorosabb értelmében a szavamba (illetve hát a nyakamba)
vágott, ezzel megszakítva szavaim folyását.
Versek (
vissza a tetöre)
Szakadék
Mozgás. "ÁÁÁÁAAAAHHH"... Csend.
vissza a tetöre
Semmi I
A semmiben vagyok
A semmi fejszéje csattogva lesújt a
semmire.
Minden és semmi.
Van itt valaki???..... Semmi.
Itt csak a semmi van.
vissza a tetöre
Semmi II
A semmiben vagyok
A semmi fejszéje csattogva lesújt a
semmire. Minden és semmi.
Van itt valaki?? ....... Mi ez a zaj?
Én ordítok. Mi a válasz?.....Semmi.
Itt csak a semmi van. És én is semmi
vagyok
vissza a tetöre
Miért?
Miért? Nincs esély!
Nincs? MENTSETEK MEG!!
vissza a tetöre
Sötétben I
Sötét van, nincsenek csillagok.
Lehet, csak vak vagyok?
De nem, hisz tegnap
azt hiszem láttam
de talán mégsem?!
a NAPot.
De most nincs itt csak A sötét.....
Ja,
és én.
vissza a tetöre
Vizió
A fekete éjszakában repülö kopasz
macskalábon kopaszodó tetvek garmadái
s a friss sárban úszó hulla csizma
nélküli lábán a sárgás karom
fénylik, mit dübörgö éjszakában a barna
kátrány
Az út mellett kocsányon lógó kurta
szemek
Sáros volt! Törbe csalt kullogó kerregök
lábai kalimpáltak.
vissza a tetöre
Értelem
Mámorosan az értelem sugarában
szárnyalva fenn az égen, s midön
a csúcson kapaszkodom, elönt a
csüggedés búja, majd rájövök s lejövök
mert idelenn, ész nélkül sokkal jobb.
vissza a tetöre
BU
A kovácsolt kapu kékesen villódzik, s
Miközben egy ló repül az égen,
Leesik a fáról egy kutya a téren.
Nem tudom miért, de azt sem tudom mikor
A fészkében összegyült négy vagy öt bagoly
A repülö ló miközben egy fán landol
A patkány a parton vidáman strandol.
Meleg a víz, s hideg a fü,
Ó hol vagy drága keselyü?
Szép a szeme ennek a nyúlnak,
Mert a medvék darázsfészekbe nyúlnak.
Éppen most!
BU
vissza a tetöre
A Hó
Elindult fentröl a hónak hada
sok fehér, puha s nincsen szaga.
Beterít mindent mi csúnya és szép
Mindent és mindent, szinest és szürkét
Eltünik minden a dunyha alatt
s bár mindenki várja a tavaszt,
megjött a tél
s fúj a szél
hideg van.
Esik a hó
beterít mindent
és minden fehér.
vissza a tetöre
Jött és elment
Repültem éppen
mint madár a képen.
Ülhettem volna
mint medve a mézben,
de nem tettem
s nem tudom miért nem.
Az ég kék volt
és én nem féltem.
Ám jött a nagy sötét
de én reméltem.
Aztán elment
ahogy jött, sötétben.
Megint repülök.
De ez már más mint régen.
vissza a tetöre
Magamközt
Sötét az éjszaka
s zuhanó szélben
repül egy bagoly
akár egy képen.
Suhogó ágak.
Csak a szél fúj
s, sivít a sziklák közt
Üres a táj.
Csak én vagyok itt és a szél.
vissza a tetöre
Tudod?
A repülö káposzta szárnyai
És a vízban úszó bakancsok
Eltünnek, csak a víz folyik
Vagy az is eltünik?
Megyünk, megyünk csak nem
Tudjuk hová és miért?
Nem esik a hó, de nem látom a napot,
rohanok de nem tudom merre futhatok
Össze - vissza amíg ki nem fáradok?
Mi értelme volna?
Mindenki tudja !?
VAGY SENKI???
vissza a tetöre
Röviden I
Repülök. A sötétség szárnyat adott.
Alattam a világ, fölöttem az ür
Nem lehet messze ami itt van
És az élet megy tovább.
vissza a tetöre
Röviden II
Durranó káposzta fülelö fülei
S miközben egy béka a falon mászik
A csirke a hütöben nagyon nagyon fázik
Ugrál a bolha mert nem tudja
Merre ugat egy hangya a holdba.
vissza a tetöre
Röviden III
Kitántorgó bölcsek bölcse
a tehenek röppenö tögye
motyó, zotyó totyogó
tulipánok tapsikoló
levelei
vissza a tetöre
Röviden IV
Én? Hova álmodik kuncog
összes réteg fél. rettenetesen jó
lepusztul, batyu. csendör. kilábal
nadrágos emberek.
vissza a tetöre
Nahát
Én vagyok a kecskebéka
megettem én sárgarépa
Nem tudom, hogy merre van
Ottan úszik a tóban.
Mi az amit iszol?
a bácsi meg csiszol.
Veres Péter, Veres Pál
megszökött a fakanál
lovagolunk össze-vissza
Béla magát jól leissza.
Hová lépünk nem nö fa
Fölvettem a nagykapát
Lehullott egy lovacska
nézd de milyen kopaszka
vissza a tetöre
A III. Világháború után
Földre sült szemek
Lepottyant fejek
Rohadó lábak
Összetört hátak
Rengeteg halott.
EZT AKARTÁTOK?
Most itt vagyunk
Ök meghaltak. Mi még nem.
Mi értelme volt?
Nincs visszaút.
A halál lett az úr mindenütt....
vissza a tetöre
Óda a csikóbörös macskához
Ó midön látom szép szöröd
és simogatom csikó böröd,
te mindíg dorombolsz és én
teljesen meg vagyok hatva.
És midön szörnyü nyávogásoddal
elriasztod az egeret
És bundádon cipeled a
csíkos tehenet, olyankor
te vagy a legnagyszerübb lény
kerek e (kutya) világon.
vissza a tetöre
Recipöcilek
kelloyi gertö zsuzódák
zsellegi csakléki kiloücse
szakirte gurtendú wadelák
szellengö ferkucsó zsizözde
vissza a tetöre
Óda a biológiához
Ó, te fenséges királya a tantárgyaknak
Ó, te kit mindenki teljes hévvel tanul
S a benned burjánzó sejtek tekervényei
a pálcikák, a szinuszcsomók garmadái
S a limbikus rendszer mind oly
csodálatos és izgalmas,
csak azt nem tudom, hogy minek kell
ezt nekem mind megtanulnom
vissza a tetöre
Rohanás
Megyek, megyek rohanok
szelek szárnyán repülök
ideértem leülök.
Miért rohantam nem tudom
majd elcsúsztam a havon,
botladozva futottam
ágak elöl lebuktam
ideértem pihennék
de nem tehetem,
mert hajt a mehetnék.
vissza a tetöre
Utazás
Kéket láttam kék eget
lent voltak a fellegek.
Repültem mint egy madár
mely végre magára talál.
Szárnyaltam, hasítottam a eget
alattam vonultak fellegek
Nem tudtam mi van lent
s mert kiváncsi voltam
lefelé indultam.
A felhökbe értem
szürke volt minden
majd hirtelen kiértem
s lefelé néztem.
Barna volt lent, zöld
s aranysárga a föld
Volt kék is s fehér.
Most lentröl nézem az eget
most visszamennék
de már nem lehet.
vissza a tetöre
Odaát
A víztükrön vérvörös folyosó
mely nem tudod hová vezet
átmenni rajta, az volna élvezet.
odaát mindíg meleg s fényesség
bár lehet, hogy hideg van
és sok sok szörnyüség, nem tudod biztosan.
Ha átmentél elfelejted mi volt ideát
s vágyakozva nézel: tán az ott egy szebb világ?
vissza a tetöre
Csak TE!
hajad a nap
szemeid csillagok
sötétben az irányt
nekem imígyen mutatod
leszállnék nálad,
mint lepke a virágon
semmit sem szeretnék
jobban a világon
mert
csukott szemmel is
nyitott szemmel is
rólad álmodom
a kezem remeg
a szemem réveteg
nem vagyok jelen
ha nem vagy velem
valami elkapott
s nem ereszt
de nem baj, hisz
boldogan maradok
vissza a tetöre
Talán
Gondolatim körötted keringnek
mint méhek a virág körül
s ha látlak szivem örül
ha el-elmerülök szemed tengerében
a külvilág eltünik, s csak te vagy ott középen
ha itt vagy repülök fel, egészen
ha nem, akkor lent vagyok
egy sötét nagy pincében
nélküled lenni még annyit sem ér,
mint egy szanaszét szakadt mászókötél
ha itt vagy vagyok, ha nem nem
azt hiszem ez igy is van rendben..
vagy talán nem?
vissza a tetöre
Ha láttalak
hajad mint a tüz lobogott
szivem erõsen dobogott
mikor megláttalak
rámnéztél s a nap kisütött
nincsenek már felhõk,
a fák fölött
nincsen már sötét
eltüntek az árnyak
s velük a bánat
s bármerre néztem
csodás volt minden
akár egy képen
ha láttalak