KAHLIL GIBRAN:  A PRÓFÉTA   (THE PROPHET)
 
 
 
SZERELEM: 

Amikor a szeretet int felétek, kövessétek õt, jóllehet minden útja nehéz és meredek. És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat, jóllehet a belsejében rejlõ kardok sebet ejthetnek rajtatok. És ne gondoljátok, hogy irányíthatjátok a szeretet útját, mert a szeretet, ha méltónak talál rá, maga irányítja majd a ti útjaitokat.Szeressétek egymást, de a szeretetbõl ne legyen kötelék, miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra rezdülnek. És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel, mert a templom oszlopai távol állanak egymástól.

LOVE: 

When love beckons to you, follow him, though his ways are hard and steep. And when his wings enfold you yield to him, though the sword hidden among his pinions may wound you. And think not you can direct the course of love, for love, if it finds you worthy, directs your course.Love one another, but make not a bond of love, even as the strings of a lute are alone though they quiver with the same music. And stand together yet not too near together, for the pillars of the temple stand apart.

ÖRÖM ÉS BÁNAT: 

Ugyanazon kút, melybõl kacagástok buzog fel, nemegyszer volt már könnyekkel telve. Minél mélyebb árkot hasít lényetekbe a bánat, annál több öröm befogadására lesztek képesek. És a lant, melynek szava lelketeket megnyugtatja, nem azonos-e a fával, melyet késsel vájtak üregessé? Amikor örvendeztek, nézzetek szívetekbe mélyen, és látjátok majd, hogy ahonnan örömetek származik, ugyanonnan való bánatotok is. Együtt érkeznek, és mikor egyikük magában ül veled asztalodnál, jusson eszedbe, hogy a másik az ágyadban aluszik.

JOY AND SORROW: 

The selfsame well from which your laughter rises was oftentimes filled with your tears. The deeper that sorrow carves into your being, the more joy you can contain. And is not the lute that soothes your spirit the very wood that was hollowed with knives? When you are sorrowful, look again in your heart, and you shall find it is only that which has given you sorrow that is giving you jow. Together they come, and when one sits alone with you at your board, remember that the other is asleep upon your bed.

FÁJDALOM: 

Miként a gyümölcs magvának meg kell törnie, hogy szíve a nap elé állhasson, meg kell ismerjétek a fájdalmat.

PAIN: 

Even as the stone of the fruit must break, that its heart may stand in the sun, so must you know pain.

ÖNISMERET: 

Fületek hallani vágyik azt, amit szívetek tud. Szavakban vágytok tudni azt, amit gondolatban mindig is tudtatok.

SELF-KNOWLEDGE: 

Your ears thirst for the sound of your heart's knowledge. You would know in words that which you have always known in thought.

BARÁTSÁG: 

Amikor barátod szól hozzád, saját elmédben nem félsz az "igen"-tõl, s nem fojtod vissza a "nem"-et. És amikor barátod hallgat, szíved akkor sem szûnik meg figyelni rá. Mert a barátságban minden gondolat, minden vágy, minden remény szavak nélkül születik, közös és kimondatlan örömmel. Ezért mikor barátodtól elválsz, nem bánkódol. Mert amit benne legjobban szeretsz, a távollétében világosabbá válhat, miként a hegymászó is jobban látja a hegyet a síkságról.

FRIENDSHIP: 

When your friend speaks his mind you fear not the "nay" in your own mind, nor do you withhold the "ay". And when he is silent your heart ceases not to listen to his heart. For without words, in friendship, all thoughts, all desires, all expectations are born and shared, with joy that is unacclaimed. So when you part from your friend, you grieve not. For that which you love most in him may be clearer in his absence, as the mountain to the climber is clearer from the plain.

ÖRÖM: 

Gyakorta, mikor megtagadjátok az örömöt magatoktól, csupán félreteszitek azt lényetek egy rejtett zugába. Ám ki tudja, hogy ami ma elhárítva lenni látszik, nem várja-e meg a holnapot?

Gyarlóságaitokból ítélni meg benneteket ugyanolyan, mintha az évszakokat illetnénk váddal állhatatlanságuk miatt.

Csak olyan szavakkal szólok hozzátok, melyeket gondolatban magatok is ismertek. Mert mi más volna a szavak ismerete, mint árnyéka a szavak nélküli tudásnak?

PLEASURE: 

Oftentimes in denying yourself pleasure you do but store the desire in the recesses of your being. Who knows but that which seems omitted today, waits for tomorrow?

To judge you by your failures is to cast blame upon the seasons for their inconstancy.

I only speak to you in words of that which you yourselves know in thought. And what is word knowledge but a shadow of wordless knowledge?

  1