Jelmagyarázat
-
:
A legjobbak. Év végén szoktam kiválasztani azt a 3-5 filmet, amelyek a
legjobban tetszettek. Az ikonra klikkelve az ezévi listához jutsz.
- :
Filmek, amelyeket igazán szerettem. Nem vagyok túl válogatós, elég
könnyen adom ezt a jelet.
- :
Filmek, amelyeket nagyon nem szerettem. Elég toleráns vagyok, úgyhogy ritkán
szerepel ez az értékelés.
-
Valami Amerika 2.
(december 27.)
- Érdekes, hogy annak ellenére egész jól szórakoztam ezen a filmen, hogy
egyetlen eleme sem lépte túl a középszerűt: kiszámítható sztori, rutinból
hozott figurák, vegyes színvonalú, de átlagban közepesnél gyengébb gegek.
Talán az elfogultság tette a hazai termék iránt, talán az első
rész iránti
nosztalgia, talán a kiéhezettség, ki tudja. Valószínűleg közrejátszott
az előzőleg látott film még ennél is szerényebb színvonala.
-
Amikor megállt a Föld
(december 19.)
- Kiszámítható sztori, gyenge szereplők, érdektelenség. Kár a pénzért.
-
A nyomozó
(október vége)
- Gigor Attila első filmje végülis egy jól sikerült eurokonform
artmozi. Továbbá egy krimi. Az eurokonform artmozi kifejezés
értelmezése persze vitára adhat okot, ezért elmondom, mit értek
alatta: nagyjából azokat a (nem is mindig, de leginkább európai)
filmeket, amiknek ugyan igazából ugyanúgy nincs semmi mondanivalójuk,
mint mondjuk egy galivúdi csihipuhi filmnek, de a stílusukban
határozottan különböznek azoktól.
Lassabb sztori (általában sokkal döcögösebb is), több kisérletezőkedv
a kamerabeállításokkal, az idősíkokkal, a karakterekkel, kicsit több
szimbólum, utalás; társadalmi vagy egyéni problémák árnyaltabb
bemutatása, kevesebb action és több hangulat, nagyjából ezek talán a
legfőbb jellemzők. Szóval egy kicsit több egyéniség és intellektuális
kihívás, mint a galivúdi társak, de azért semmi komoly, katarzis
kizárva. Ezek azok a filmek, amelyeket általában nem valamelyik a
Palace moziban adnak, hanem az Art Mozi hálózatban, és nem kólázó
nagykamaszok, hanem teázgató egyetemisták jelentik a törzsközönséget.
(Annyit még hozzátennék, hogy erről a filmtípusról a Filmvilágban
olvastam egy cikket nemtudomhány éve, a jellemzés is nagyjából onnan
származik, szóval illene belinkelni ide a cikket, de persze nem
találom az istennek se...)
Szóval a nyomozó bárhol Európában megállná (és nyílván meg is fogja)
a helyét a helyi Művész vagy Toldi moziban. Remek az indítás. Van egy
jól eltalált főszereplő, magányos, gátlásos, flegma és kórboncnok.
Vannak jól eltalált mellékszereplők is, pl. rögtön a barátnője,
vannak jól eltalált hangulatok, beállítások, jelenetek. Van egy
sztori, ami ugyan elsőre sem túl bonyolult, de azért a magyar
átlagnál egy picit jobb. Van egy jól sikerült - kicsit Woody Allen
mintájú, legalábbis én nála láttam hasonlót - fogás, ami végigkiséri
a filmet, amikor időnként a főhős "gondolatait" mutatja a kamera,
ezek a film legjobb jelenetei közé tartoznak. Vannak persze hibák is,
elsősorban a forgatókönyv környékén keresendők: elvarratlan szálak,
átlátható sztori, következetlenségek (jellemekben is).
Összességében megkaptam amit vártam, egy szerethető, egy-két
momentumában emlékezetes filmet. Aki kedveli ezt a kategóriát, annak
ajánlani tudom.
-
Mamma Mia
(augusztus 2.)
- Végy tucatnyi ABBA slágert, kicsit írd át
a Jó estét, Mrs. Cambell
történetét (húsz évvel későbbi fogantatás, a helyszín ezúttal egy csodaszép
görög sziget Itália helyett, és persze a vége is más egy kicsit), adj hozzá
néhány sztárszínészt, egy remek
koreográfust, egy csipetnyi öniróniát, és íme itt a nyár slágere.
A film felét elviszik a slágerek, egyharmadát a csodaszép táj, a maradékban
meg a sztárszínészek élvezkednek a habkönnyű szerepekben. A történet nagyon
a giccs határán mozog (vagy talán már át is lép rajta), de néhányszor azért
kikacsintanak a filmből: tudjuk, hogy ez csak egy tündérmese, de néha ilyet
is kell, és mikor, ha nem nyáron? Azért ha valaki nem szereti az ABBA
zenéjét, az jobban teszi, ha kihagyja.
-
Esküvő után
(június 21.)
- A második dán film, amit idén láttam és jobban tetszett, mint az
első. Ez ugyan sokkal konvencionálisabb történet, és néha nagyon az
érzelgősség határán evickél, mégis jobban tudok azonosulni ezzel a
történettel, mint az Ádám almáival. Érdekes
egyébként, hogy ugyanaz a színész
(Mads Mikkelsen)
játssza az egyik főszerepet itt, mint
aki ott és míg a pap szerepében szerintem nem igazán találja a helyét, addig
itt sokkal hihetőbben formálja meg az Indiából sok-sok év után hazatérő
és hirtelen családot "találó" magányos férfi szerepét. Külön érdekessége a
filmnek az indiai szegénység és a dániai szinte steril gazdagság ellentéte.
-
Caramel
(június 7.)
- Láttunk egy francia-libanoni filmet. Igazából libanoni történet,
francia minták alapján. A szereplők, a környezet, a sztori libanoni,
de a filmkészítés stílusa alapján lehetne egy francia film is,
mondjuk Eric Rohmer vagy Agnes Jaoui rendezésében. Ami persze nem
baj, sőt. A film további nagy előnye a lokális ízek és az időtlen témák
keveredése. Egyfelől olyan női dilemmákat testesít meg az öt női
főszereplő sorsa, amelyek bárhol előfordulhatnak (és elő is
fordulnak), ezért aztán a néző a számára is ismerős helyzet miatt
könnyebben azonosul hőseivel (a női nézők mindenképp: a pasiknak
talán inkább a sármos rendőr ajánlható erre a célra...;-) Másfelől
viszont a libanoni környezet kellően egzotikus ahhoz, hogy önmagában
is újat mondjon. Egy ország, amely a hírekben polgárháborús harcok, külső megszállás
és vallási-politikai megosztottság okán szerepel, ebben a filmben egy
kicsit más arcot mutat. Egy olyan országét, ahol ugyan létezik a
megosztottság keresztény és muzulmán, hagyományos és modern, arabul
beszélő és francia anyanyelvű polgárok között, ahol sok a fegyveres
rendőr az utcán, de ahol ezek az ellentétek megférnek egymással és
egy élhető, szerethető ország képét mutatják, ahol a szereplők
természetesen élnek együtt mindezekkel. És ahol a bajaik forrása
talán nem annyira a fent említett megosztottság, hanem sokkal inkább
az örök női sors, a magány, a szerelem illetve annak hiánya, az
öregedés. Persze azért a helyi társadalmi környezet nagyon is meghatározza azt,
hogyan élik meg ezeket az örök helyzeteket, és ez is igencsak benne
van a filmben. Az európai emancipáció nem járta még át a libanoni
társadalmat, hogy finoman fogalmazzak. A fiatal menyasszony pl. azon
aggódik, mi lesz, ha megtudja a vőlegénye, hogy ő már nem szűz
(mellesleg az anyja elől is titkolja ezt). Sőt, láthatólag törvényi
szabályok is hivatottak a jó erkölcs (főleg persze a nők jó
erkölcsének) őrzésére: a szállodában szobát foglaló fiatal párnak
igazolvánnyal kéne igazolnia házasságukat. Szóval a női rendező
(Nadine Labaki) finoman panaszkodik egy kicsit a nőket illető
állapotok miatt. De persze nem ez a lényeg, hanem az, hogy egy nagyon jól élvezhető,
szerethető film kerekedik a Karamellből nem túl könnyed, nem túl
komoly, kicsit közhelyes, de azért annyira talán mégse. Nem
gondolkodtat el túl mélyen, nem fogom katartikus élményként számon
tartani, de arra jó, hogy az úri pesti közönség beüljön rá egy art
mozi kora esti előadására.
-
Indiana Jones
(június 6.)
- Hát, nem is tudom. Elég sótlanra sikeredett ez a "húsz év múlva"
változat. Indiana még elmegy, bár szerintem Harrison Ford nem erre a
szerepére lesz a legbüszkébb öreg (pontosabban még öregebb) napjaiban.
De a többi, hát az elég reménytelen. A fiatal srác teljesen színtelen
és a sztori is széteső. Rengeteg elvarratlan szál,
rengeteg kiszámítható fordulat. Hiába a látvány, az izgalom elmarad, az
emberfia csak fészkelődik a székében és örül, amikor végre felállhat.
-
Ádám almái
(április 26.)
- A rendező, Anders Thomas Jensen nem ismeretlen Magyarországon, bár
tudtommal ez az első itthon bemutatott rendezése. Forgatókönyvíróként
viszont ő jegyezte pl. a
Mifunes utolsó dalát, vagy a
Wilbur-t. Az előbbi
nekem is igen tetszett, ezért érdeklődve vártam az egyébként díjakat besöprő
filmet. Ami nem volt rossz, de nem is volt olyan jó, mint amilyen lehetett
volna. Bibliai ihletésű történet a jóról és a gonoszról, mai környezetben,
skinheadekkel, pakisztáni bevándorlókkal, alkoholistákkal, meg egy pappal,
aki legalább annyira esendő, mint a többi szereplő. A végén persze győz a jó,
de valahogy az egész film érdektelen volt számommra: egy
stílusgyakorlat inkább, amit sem a rendező, sem a szereplők nem
vesznek igazán komolyan. Vígjátéknak túl flegma, drámának túl komolytalan.
Kár, mert amúgy remek pillanatai is vannak a filmnek.
A legjobb filmek 2008-ban!
A filmek megoszlása ország szerint:
Az alábbi besorolás természtesen nem tökéletes, mivel sok filmet nemzetközi
együttműködésben gyártanak, ezt egyáltalán nem tükrözi a táblázat:
minden filmet egy országnak "adok", általában valamilyen ad-hoc logika alapján.
US |
3 |
dán |
2 |
magyar |
2 |
libanoni |
1 |
|