My trips in 2008

Prague and Trebic (7-9 November)

I visited Prague for a brief beer-tasting trip with my friends. (This used to be a compulsory yearly (well, almost yearly) trip of ours in the '90s. We were not that active in this decade. Our last trip was in 2002). We managed to visit these pubs this time:

• U Cerneho Vola
• U Zlateho Tygra
• U Fleku
• U Svatého Tomase: Closed, unfortunately... :-((
• U Medvidku
• Klasterni Pivovar

See this map for the locations. If you want to practice your Hungarian language skills, then you may want to check out my more detailed blog entries:

• Prágai sörkóstolás
• Az igazi Trébics (This is about our one-hour walk in Trebic. You can find my pictures at picasaweb.google.hu/promontor65.)

Lutzmannsburg (25-30 October)

We were planning a four-day bathing-trip in the Sonnentherme with the girls. Also wanted to visit the castle of Forchtenstein. The first two days went as planned, but then I got sick and had to stay in bed for the rest of our stay, thus skipping the castle visit and also some bathing. Bad luck.

München (15-16 October)

I was sent to München to a short business trip, to participate on a mini-conference. The only noteworthy program I had was an organised visit to a Biergarten called Paulaner am Nockherberg, which belongs to the Paulaner brewery. A huge institution (both inside and outside), serving excellent beer, especially the Kellerbier, which you should "unbedingt" taste if you happen to visit Nockherberg.

Drobollach, Faakersee (11-22 August)

Family holiday in Austria, an obligatory summer program, to get away from ragweed for a few days. We stayed in Drobollach at a cosy baby-friendly pension (managed by the Pirker family). They had a huge garden with a playground and a small pool and a huge playing room in a former shed, where we spent a lot of time with the children. We also went to swim and bath quite a few times to the nearby Faaker See, altough the beaches were not ideal for small children: the shore was gritty and the water was deep. The girls still enjoyed it, but we had to watch them carefully.

We als had several short trips in the following nearby locations:

Villach

Villach was very close so we visited it twice. It has a nice gothic church with a tall bellfry, offering a very nice view on the city and the surrounding mountains. The old town around the church offers the usual Austrian mix of medieval-baroque-classicist architecture, beautifully maintained and flowered. I also liked the so-called Relief von Kärnten, a big model of Carinthia. A must see for anyone having some interest in geography.

Klagenfurt

We visited the old town, which is somewhat bigger than in Villach, a bit more lively, otherwise provides the same Austrian feeling. Nice to spend a half day walking around, or even a day if you have a guide book and want to check out the numerous churches, but this is far from the "must see before you die" category. We payed a second visit to Kalegnfurt to see Minimundus, Zsuzsa insisted on this: kind of nice but I would not have gone their if I am alone.

Finkenstein

South of Faaker See, on the northern slopes of the Karawanken range, the ruines of a medieval castle. The ruines themselves are not so much impressive but there is a magnificient view on Faaker See, Villach with Landskron and the neighbouring mountains. To the east even Wörther See can be seen. The place currently serves as an open air theatre.

Landskron

Another medieval castle, this one is really magnificient and so is the view. They specialize in eagle-flight-performances (we just missed one).

Pyramidenkogel:

A view tower built on the range south of Maria Wörth. The panorama includes Wörther See in the north and the Karawanken range in the south, Villach in the west and Klagenfurt in the east.

Maria Wörth

A scenic village at Wörther See. It is built on a small peninsula, the two main attractions being two nice churches. The bigger has a little cemetery around it with the lake around it. Really amazing views. Otherwise I was not really impressed by Wörther See. Although it is indeed beautifully set into its environment, but its coast is closed down by the many private properties. The situation was by the way similar around Faaker See. So, it was practically impossible just to have a stroll along the lakeside.

Well, that was it. What I missed was a trip to the mountains. We were planning some but somehow always chose another option. Well, maybe next time.

The photos are here:
• Villach
• Klagenfurt
• Karintia

Balatonlelle (2-12 July)

The obligatory family holiday at the lake Balaton. Last two years we went to the north coast, but the water was definitely to deep for Eszter. So, this time we went to the south coast where you can walk in the 30-50 cm "deep" water for half a kilometer or so. Not necessarily good for a swimmer, but ideal and very safe for families with small kids. We picked Lellepark Apartmanház at Balatonlelle and although we were far from satisfied with the service there (more on that in my blog, but sorry it's in Hungarian), we still spent a relaxing time there. The sandy beach (a rarity at Balaton) was ideal for the girls and Balatonlelle "City" was not far away with the shop and with a fair selection of eating places. We also went for a pony ride with Eszter who is in love with those animals. (I put up a map of Balatonlelle at Google Maps.)

Tokyo (12-22 May)

An official trip to Tokyo, fortunately including a weekend, too. Tokyo is a huge metropolis with skyscrapers, a lot of people hurrying all the time. A strange mix of the lively eastern lifestyle and the western wealth. I also had a day trip to Nikko, the resting place for some of the early Tokugawa shoguns, featuring some marvellous Buddhist temples and shinto shrines.

I do have rather detailed blog entries on my trip (in Hungarian, sorry) and you can check out my pictures at picasaweb.google.hu/promontor65, more precisely here (sorry again, the commentary is in Hungarian only):
• Tokyo
• Nikko
• ISAS 2008

Lillafüred (29 March - 1 April)

Lillafüred is one of the most picturesque locations in Hungary. Two valleys, formed by the Garadna and Szinva streams join here and the united stream continues its voyage in a third valley towards Miskolc. Garadna is dammed here and so the lake Hámori is formed. Szinva has a 20-meter-high nice waterfall. The magnificient neo-renesaince building of Palota (Palace) Hotel was built here in 1930. There is also the romantic forest reailroad with its tunnels and small station and a hanging garden providing magnificient view of the Szinva waterfall. This is where we spent four days, enjoying the scenery and the crisp mountain air. We took the comfortable way, just strolling around, having only one short hiking trip. We visited Diósgyőr Castle and Szent István cave (Eszter's first meeting with a bat, not to mention the marvellous dripstones), had a short trip with the forest railroad (hiking back to the hotel all the way along Garadna; to be honest, only the second part after the Fazola-kohó was the valley as picturesque as I expected), travelled to Bánkút, from where we walked up to Bálvány. We saw some wonderful snowdrop flowers there. I took a lot of pictures (thanks Zsuzsa for her patience), Csilla practiced walking. We loved to stay at Palota Hotel, the spacious room needs to be mentioned, as our familiy of four could fit there comfortably (which is not the case in other hotels). We liked the food as well, and enjoyed the wonderful, magnificient architecture. Pictures are to be found at picasaweb.google.hu/promontor65.

Utibeszámolók (2008)

Prága és Trébics (november 7-9.)

Prágában jártam a haverokkal. A '90-es évek óta járunk közösen Prágába, elsősorban sörözni. Pontosabban első-, másod- és harmadsorban is sörözni. A "kulturális" program ilyenkor a sörözők közti sétákra korlátozódik, amelyek során a többi turistát megtévesztheti a kezünkben található utikönyvnek látszó tárgy, ami azonban valójában sörkalauz. Idén az alábbi sörözőket sikerült meglátogatnunk:

• U Cerneho Vola
• U Zlateho Tygra
• U Fleku
• U Svatého Tomase: Be volt zárva... :-((
• U Medvidku
• Klasterni Pivovar

A mellékelt térkép segít megtalálni a bemutatott helyeket. Részletes beszámolót pedig a blogomon írtam, nemcsak Prágáról, hanem Trebic városáról is, ahol hazafele álltunk meg egy rövid sétára:

• Prágai sörkóstolás
• Az igazi Trébics (A fotók a picasaweb.google.hu/promontor65 lapon találhatók.)

Lutzmannsburg (október 25-30.)

Egy négynapos pancsolásra készültünk a locsmándi Sonnentherme fürdőben a gyerekekkel. Emellett szerettük volna meglátogatni Fraknó várát. Az első két nap a tervek serint alakult, de aztán kaptam egy vírusos gyomorfertőzést és a maradék időnkben az ágyat nyomtam, így a várlátogatás is elmaradt. Részletes beszámolót a blogomon írtam:

• Lutzmannsburg 1.
• Lutzmannsburg 2.

München (október 15-16.)

A cég Münchenbe küldött a héten egy kisebb konferencia-féleségre. Mindössze egy éjszakát töltöttem ott, így egy estém volt szabad, pontosabban az se, mert az esti programról a szervezők gondoskodtak. Münchenben az ilyen programok általában patinás sörözők illetve sörkertek meglátogatását szokták jelenteni, most is ez történt: a Paulaner am Nockherberg nevű intézményt látogattuk meg, amelyet a Paulaner sörgyár üzemeltet, egyébként a sőrfőzdéje tőszomszédságában. Részletes beszámolót a blogomon írtam:

• Müncheni sörkóstolás 1.
• Müncheni sörkóstolás 2.

Faakersee (augusztus 11-22.)

Családi nyaralás Ausztriában, lassan obligát nyárvégi program, menekülünk a parlagfű elől. Szállásunk a drobollachi Pirker névre hallgató bababarát családi panzió volt, amivel meglehetősen elégedettek voltunk (ld. a részletes dicshimnuszt a blogomon). A panzió kertjében és a hatalmas játszószobában elég sok időt töltöttünk. Szintén standard program volt a strandolás a Faaker See két strandján is: a drobollachi gyalogszerrel is közel volt, volt egy nagy csúszdája, viszont kavicsos volt és nagyon gyorsan mélyült (azaz Csillának egyáltalán nem volt jó, Eszternek is csak úgy-ahogy. A másik strandot a helyiek homokosnak titulálták, ez a Neuegg és Faak között kb. félúton található kemping strandja volt, hát én ezt nem homoknak, hanem apró kavicsnak mondanám, de valamivel sekélyebb volt a viz, itt Csilla is elvolt valamennyire.

Azért a strandolás és játszóházazdizás mellett igyekeztünk kiruccanni ide-oda:

Villach

Fontos közlekedési és kereskedelmi csomópont az olasz-szlovén-osztrák határháromszögben, a Dráva és a Gail összefolyásánál. Ide kétszer is benéztünk, egy szép gótikus templom a város ékköve, a tornyából pedig remek a kilátás. A templomot körülvevő viszonylag kicsi városmag a szokásos osztrák színvonalat képviseli, középkori-barokk-klasszicista keverék, gyönyörűen karbantarva és felmuskátlizva. Említésre méltó még a A HREF="http://www.villach.at/inhalt/tourismus/25524.htm">Relief von Kärnten, ami egy nagyméretű (egy egész pavilont kitöltő) Karintiát ábrázoló terepasztal. Földrajz iránt érdeklődők számára kötelező látnivaló.

Klagenfurt

Itt is kétszer jártunk egyszer a belvárost néztük meg, egyszer a Minimundus-t. A belváros színvonalban a villachihoz hasonló, ha erre jár az ember, akkor egy félnapos/egésznapos sétát megér, de azért "Klagenfurtot látni és meghalni" effektusról nem beszélnék. A Minimundust elsősorban Zsuzsa kedvéért néztük meg, amúgy egy tipikus kommersz turistacsalogató látványosság, magamtól valószínűleg kihagyom, de végülis azt a pár órát ez is megérte.

Finkenstein

Finkenstein a Faaker See-től délre, a Karavankák északi lejtőin található várrom, ma szabadtéri színházként üzemel. Hasonló romunk nekünk is bőséggel van, ezért nem kell Karintiáig jönni, viszont a kilátás nagyon szép.

Landskron

Egy másik várrom, valamivel jobb állapotban, még festőibb helyen, az Ossiacher See csücskénél, csodaszép kilátással Villach völgyére. Amúgy a hely a solymászatra specializálódott, nagyven ötven madaruk lehet kb. és naponta több reptetéses "show"-t lehet megnézni, mi pont lemaradtunk egyről, de sebaj, talán majd máskor.

Pyramidenkogel:

Kilátótorony Maria Wörth felett, szép panorámával elsősorban a Wörthi tóra, de délen a Karavankák, nyugaton a Villachot övező hegyek és keleten Klagenfurt is szépen látszik.

Maria Wörth

Festői falu a Wörthi tó partján, két szép kis templommal, a nagyobbik körül temető, körülöttük meg a tó, csodaszép környezet. Ettől eltekintve a Wörthi tótól nem estem hanyatt. Ugyan tényleg szép a fekvése, viszont a magánüdülők szinte teljesen elzárják a tavat az arra kószáló turista elől, mindenütt kerítések, magánterület táblák. Ez egyébként a Faaker See esetében is így volt: igazából egyik tónál se találtunk a Balatonra azért mégiscsak valamennyire jellemző hosszú tóparti sétányokat.

Nagyjából ennyi fért bele. Ami hiányérzetem maradt, az a hegyekkel kapcsolatos. Nem mentünk fel sehova. Volt egy-két ötletem, de valahogy mindig elmaradt: vagy túl rossz volt az idő és városba mentünk helyette, vagy túl jó és strandra. Nem baj, azért így is jól éreztük magunkat.

Fotókat az alábbi oldalakon lehet nézegetni:
• Villach
• Klagenfurt
• Karintia

Balatonlelle (július 2-12.)

Családi nyaralás Ausztriában, lassan obligát program. Az elmúlt két évben az északi parton voltunk, ami túl mély volt Eszternek (Csilláról nem is beszélve), ráadásul a tavalyi szállásunk távolabb is volt a parttól úgyhogy idén váltottunk, a déli partra mentünk és vízparti szállást kerestünk, így némi internetes keresgélés után találtunk rá a Lellepark apatmanházra, amivel ugyan nem voltunk maradéktalanul elégedettek (a részleteket lásd a blogbejegyzésemben), de pl. a tavalyi szállásunknál mindenképp jobb volt, és alapvetően jól is éreztük magunkat. A homokos part ideális volt mindkét gyereknek, a szállás Lelle központjához is közel volt, így a vendéglők és a bolt is csak egy ugrás volt. Kétszer lovagolni is elvittük Esztert, aki odavan a pónikért. Készítettem egy térképet a nyaralásról, illetve Balatonlelléről, megtalálható a Google Maps-en.

Tokió (május 12-22.)

Hivatalos úton voltam Tokióban, de szerencsére beleesett egy hétvége is, így volt időm a városban is körülnézni. Tokió hatalmas metropolisz, felhőkarcolók, rengeteg ember, akik többnyire mindig sietnek valahová, a keleti nyüzsgés és a nyugati jólét furcsa keveréke. Ezenkívül kirándultam is egy Nikko nevű kisvárosba a hegyek lábánál, itt van a korai Tokugava sógunok temetkezési helye és néhány igen híres buddhista és sintó szentély.

A részletes beszámoló(k) a blogomon (jozsefbiro.blog.hu) található, a fényképek pedig a picasaweb.google.hu/promontor65 lapon:
• Tokió
• Nikko
• ISAS 2008

Lillafüred (március 29. - április 1.)

Kevés festőibb hely van Magyarországon Lillafürednél. Két patak, a Garadna és a Szinva összefolyásánál, a Garadna által felduzzasztott Hámori-tó partján, három hegy által körbevéve épült fel 1930-ban a neoreneszánsz Palota szálló. Mellette a Szinva 20 méter magas vízesése, kicsit távolabb az erdei kisvasút állomása és alagútjai. Itt töltöttünk négy napot a családdal. Kényelmesen, sok sétát, de mindössze egy kisebb túrát beiktatva élveztük a jó levegőt és a jó időt. Elugrottunk a diósgyőri várhoz, megnéztük a Szent István barlangot (Eszter most látott először cseppkövet, meg denevért is), kirándultunk az erdei kisvasúttal (visszafele túráztunk a Garadna völgyében, mondjuk elég lett volna a Fazola-kohónál leszállni, igazán onnantól szép a Garadna), elautóztunk Bánkútra, ahonnan felsétáltunk a Bálványra. Láttunk hóvirágot (nem téptük le), én sokat fényképeztem (köszönet Zsuzsának a türelméért), Csilla pedig gyakorolta járást. A Palota szálló külön említést érdemel, maximálisan elégedettek voltunk velük. A szoba hatalmas volt, így aztán négyen is kényelmesen elfértünk, ez pedig igen ritka. Jó volt a kaja is, de legfőképpen csodaszép az épület, kívülről is és belülről is. Képek a picasaweb.google.hu/promontor65 lapon találhatók.

The 8 movies I saw in 2008

Legend:

• : Best of the crop. I usually pick 5 movies at the end of the year to receive this mark. By clicking on the icon you get to the list of the selected movies for this year.
• : Films I really recommend. I am not so much choosy, so quite a few movies receive this mark.
• : Films that you should really avoid. I am rather tolerant, so not very many movies get awarded with it.

Valami Amerika 2. (27 December)

Surprisingly I enjoyed this movie. Surprisingly, because all ingredients are rather mediocre: calculable story, routinely played characters varying level of gags. Perhaps I was positively biased towards the local movie, perhaps I was nostalgic about the first part, perhaps the fact that this movie was still much better than the previous one, who knows.

The Day the Earth Stood Still (19 December)

I should have spent my money on something else. Calculable and boring story, weak acting.

A nyomozó (end of October)

Gigor Attila's first movie is a well-done European art movie. Let me first explain what I mean by using the term "European art movie": these are (mostly, though not exclusively) European movies that differ significantly from Hollywood movies in style (slow-paced story, less action, more atmosphere, more realistic characters, more emphasis on social or individual problems, a bit more experimenting e.g. with the photography, with the story, etc.). However, although the stylistic differences might give you the illusion of real value, these movies are just as empty as their Hollywood counterparts: no message, no catharsis. Just pure entertainment, albeit for a different audience: instead of teenagers drinking coke in McDonalds looking for action and special visual effects, it is more for university students drinking green tea in a tea-house, looking for the aforementioned stylistic elements. So, this is the field where this movie tries to make an impression. And it succeeds, mostly. There is an excellent start and some interesting characters (a lonely, shy and quite weird anatomist and his wannabe girlfriend). There is a relatively good story with some unexpected twists (experienced viewer may guess them, though). And finally, there is the obligatory "artistic" element, this time taken from Woody Allen (at least I saw similar ideas in his movies): in some points the movie gets surreal by showing the main charatcter's thoughts and dreams: these are probably the best parts of the film. Of course this is not a perfect movie, there are a few inconsistencies in the script, but in summary it is an enjoyable piece. That is, if you like the genre.

Mamma Mia! (2 August)

The recipe is to take a couple of ABBA hits, the story of Buona sera, Mrs. Cambell, a wonderful location (a Greek island), a couple of stars, an excellent choreographer, a little bit of irony and you will get the great summer hit. Half of the movie is reserved for the ABBA hits, one third for the beautiful scenery and the rest is routinely covered Meryl Streep. The story is definitely kitschy, but the little irony that you can feel throughout the movie kind of saves it. Still, if you do not like ABBA, you should not go for this movie.

Esküvő után (21 June)

The second Danish movie I saw recently and I liked this one better than Adam's apples. The story is a lot more conventional and it is sometimes on the bordeline of sentimentalism. Mads Mikkelsen who plays the main character (and also plays the strange priest in the other movie) has great moments in the role of the man returning from an Indian exile and "finding" a family. I also liked how the film presents the huge contrast between poor and busy India and the rich Denmark.

Caramel (7 June)

A French-Lebanese movie. The style (and apparently some of the money) comes from the French: this movie could have been directed by Eric Rohmer or Agnes Jaoui. The story is Lebanese, although it gives an ideal mix of eternal dilemmas and local flavours. The eternal dilemmas are the various female roles and conflicts which you can experience everywhere in the world. The local flavours are provided by the Lebanese environment, which is excitingly mixed itself. It is a country torn by civil wars, as we know from the press, but looks much more peaceful in this movie. Christians and Muslims, Arabs and French-speaking coexist in a natural although perhaps a bit tense manner (proven by the strong presence of the military and the police). Still, the story concentrates on how women face love, loneliness and aging. These are eternal issues but the local patriarchist society gives much less freedom for women in coping with them than in the west. This is mildly criticised by director Nadine Labaki (also playing one of the main roles of the movie) in this refreshing and interesting film.

Indiana Jones (6 June)

A disappointment. Harrison Ford is everything but fascinating as an old Indy, but he is still the best of this movie. The script is terribly boring and calculable, not to mention the too many dead-ends. The pair old and young "Indys" does not work at all, there is no chemistry whatsoever between the two guys. If Indy-4 is supposed to be the starting point of a new sequel with Shia LaBeouf, then I expect it to be a big failure.

Adam's apples (26 April)

As the director Anders Thomas Jensen was the script-writer for the excellent Mifunes sidste sang and also for Wilbur, I had high expectation for this award-winning movie. It was not bad, after all, but it was not as good as it could have been. The story is about the symbolic fight between good and evil over the souls of the people. It is set in a modern environment, with siknheads, a Pakistani immigrant, an alcoholic and some other poor creatures including a priest. Good is of course triumphant in the end, but somehow I had the feeling that creating the somewhat unique style of the movie was more important for the director than the story itself. And if the director does not take the film seriously enough, then why should the actors or the viewer take it seriously? In the end, the film is stuck between a boring comedy and a boring drama. Which is a pity, because this film had the potential to become something more remarkable.

Number of films by country of origin:

Please note that the list is far from perfect because many films are produced in international cooperation and my list does not take that into account. I have assigned each film to a single country, to the one that looks "most appropriate" to me, but this is of course a highly subjective and debatable decision.

US	3
Denmark	2
Hungary	2
Lebanon	1

A 8 film, amit 2008-ban láttam

Jelmagyarázat

• : A legjobbak. Év végén szoktam kiválasztani azt a 3-5 filmet, amelyek a legjobban tetszettek. Az ikonra klikkelve az ezévi listához jutsz.
• : Filmek, amelyeket igazán szerettem. Nem vagyok túl válogatós, elég könnyen adom ezt a jelet.
• : Filmek, amelyeket nagyon nem szerettem. Elég toleráns vagyok, úgyhogy ritkán szerepel ez az értékelés.

Valami Amerika 2. (december 27.)

Érdekes, hogy annak ellenére egész jól szórakoztam ezen a filmen, hogy egyetlen eleme sem lépte túl a középszerűt: kiszámítható sztori, rutinból hozott figurák, vegyes színvonalú, de átlagban közepesnél gyengébb gegek. Talán az elfogultság tette a hazai termék iránt, talán az első rész iránti nosztalgia, talán a kiéhezettség, ki tudja. Valószínűleg közrejátszott az előzőleg látott film még ennél is szerényebb színvonala.

Amikor megállt a Föld (december 19.)

Kiszámítható sztori, gyenge szereplők, érdektelenség. Kár a pénzért.

A nyomozó (október vége)

Gigor Attila első filmje végülis egy jól sikerült eurokonform artmozi. Továbbá egy krimi. Az eurokonform artmozi kifejezés értelmezése persze vitára adhat okot, ezért elmondom, mit értek alatta: nagyjából azokat a (nem is mindig, de leginkább európai) filmeket, amiknek ugyan igazából ugyanúgy nincs semmi mondanivalójuk, mint mondjuk egy galivúdi csihipuhi filmnek, de a stílusukban határozottan különböznek azoktól. Lassabb sztori (általában sokkal döcögösebb is), több kisérletezőkedv a kamerabeállításokkal, az idősíkokkal, a karakterekkel, kicsit több szimbólum, utalás; társadalmi vagy egyéni problémák árnyaltabb bemutatása, kevesebb action és több hangulat, nagyjából ezek talán a legfőbb jellemzők. Szóval egy kicsit több egyéniség és intellektuális kihívás, mint a galivúdi társak, de azért semmi komoly, katarzis kizárva. Ezek azok a filmek, amelyeket általában nem valamelyik a Palace moziban adnak, hanem az Art Mozi hálózatban, és nem kólázó nagykamaszok, hanem teázgató egyetemisták jelentik a törzsközönséget. (Annyit még hozzátennék, hogy erről a filmtípusról a Filmvilágban olvastam egy cikket nemtudomhány éve, a jellemzés is nagyjából onnan származik, szóval illene belinkelni ide a cikket, de persze nem találom az istennek se...) Szóval a nyomozó bárhol Európában megállná (és nyílván meg is fogja) a helyét a helyi Művész vagy Toldi moziban. Remek az indítás. Van egy jól eltalált főszereplő, magányos, gátlásos, flegma és kórboncnok. Vannak jól eltalált mellékszereplők is, pl. rögtön a barátnője, vannak jól eltalált hangulatok, beállítások, jelenetek. Van egy sztori, ami ugyan elsőre sem túl bonyolult, de azért a magyar átlagnál egy picit jobb. Van egy jól sikerült - kicsit Woody Allen mintájú, legalábbis én nála láttam hasonlót - fogás, ami végigkiséri a filmet, amikor időnként a főhős "gondolatait" mutatja a kamera, ezek a film legjobb jelenetei közé tartoznak. Vannak persze hibák is, elsősorban a forgatókönyv környékén keresendők: elvarratlan szálak, átlátható sztori, következetlenségek (jellemekben is). Összességében megkaptam amit vártam, egy szerethető, egy-két momentumában emlékezetes filmet. Aki kedveli ezt a kategóriát, annak ajánlani tudom.

Mamma Mia (augusztus 2.)

Végy tucatnyi ABBA slágert, kicsit írd át a Jó estét, Mrs. Cambell történetét (húsz évvel későbbi fogantatás, a helyszín ezúttal egy csodaszép görög sziget Itália helyett, és persze a vége is más egy kicsit), adj hozzá néhány sztárszínészt, egy remek koreográfust, egy csipetnyi öniróniát, és íme itt a nyár slágere. A film felét elviszik a slágerek, egyharmadát a csodaszép táj, a maradékban meg a sztárszínészek élvezkednek a habkönnyű szerepekben. A történet nagyon a giccs határán mozog (vagy talán már át is lép rajta), de néhányszor azért kikacsintanak a filmből: tudjuk, hogy ez csak egy tündérmese, de néha ilyet is kell, és mikor, ha nem nyáron? Azért ha valaki nem szereti az ABBA zenéjét, az jobban teszi, ha kihagyja.

Esküvő után (június 21.)

A második dán film, amit idén láttam és jobban tetszett, mint az első. Ez ugyan sokkal konvencionálisabb történet, és néha nagyon az érzelgősség határán evickél, mégis jobban tudok azonosulni ezzel a történettel, mint az Ádám almáival. Érdekes egyébként, hogy ugyanaz a színész (Mads Mikkelsen) játssza az egyik főszerepet itt, mint aki ott és míg a pap szerepében szerintem nem igazán találja a helyét, addig itt sokkal hihetőbben formálja meg az Indiából sok-sok év után hazatérő és hirtelen családot "találó" magányos férfi szerepét. Külön érdekessége a filmnek az indiai szegénység és a dániai szinte steril gazdagság ellentéte.

Caramel (június 7.)

Láttunk egy francia-libanoni filmet. Igazából libanoni történet, francia minták alapján. A szereplők, a környezet, a sztori libanoni, de a filmkészítés stílusa alapján lehetne egy francia film is, mondjuk Eric Rohmer vagy Agnes Jaoui rendezésében. Ami persze nem baj, sőt. A film további nagy előnye a lokális ízek és az időtlen témák keveredése. Egyfelől olyan női dilemmákat testesít meg az öt női főszereplő sorsa, amelyek bárhol előfordulhatnak (és elő is fordulnak), ezért aztán a néző a számára is ismerős helyzet miatt könnyebben azonosul hőseivel (a női nézők mindenképp: a pasiknak talán inkább a sármos rendőr ajánlható erre a célra...;-) Másfelől viszont a libanoni környezet kellően egzotikus ahhoz, hogy önmagában is újat mondjon. Egy ország, amely a hírekben polgárháborús harcok, külső megszállás és vallási-politikai megosztottság okán szerepel, ebben a filmben egy kicsit más arcot mutat. Egy olyan országét, ahol ugyan létezik a megosztottság keresztény és muzulmán, hagyományos és modern, arabul beszélő és francia anyanyelvű polgárok között, ahol sok a fegyveres rendőr az utcán, de ahol ezek az ellentétek megférnek egymással és egy élhető, szerethető ország képét mutatják, ahol a szereplők természetesen élnek együtt mindezekkel. És ahol a bajaik forrása talán nem annyira a fent említett megosztottság, hanem sokkal inkább az örök női sors, a magány, a szerelem illetve annak hiánya, az öregedés. Persze azért a helyi társadalmi környezet nagyon is meghatározza azt, hogyan élik meg ezeket az örök helyzeteket, és ez is igencsak benne van a filmben. Az európai emancipáció nem járta még át a libanoni társadalmat, hogy finoman fogalmazzak. A fiatal menyasszony pl. azon aggódik, mi lesz, ha megtudja a vőlegénye, hogy ő már nem szűz (mellesleg az anyja elől is titkolja ezt). Sőt, láthatólag törvényi szabályok is hivatottak a jó erkölcs (főleg persze a nők jó erkölcsének) őrzésére: a szállodában szobát foglaló fiatal párnak igazolvánnyal kéne igazolnia házasságukat. Szóval a női rendező (Nadine Labaki) finoman panaszkodik egy kicsit a nőket illető állapotok miatt. De persze nem ez a lényeg, hanem az, hogy egy nagyon jól élvezhető, szerethető film kerekedik a Karamellből nem túl könnyed, nem túl komoly, kicsit közhelyes, de azért annyira talán mégse. Nem gondolkodtat el túl mélyen, nem fogom katartikus élményként számon tartani, de arra jó, hogy az úri pesti közönség beüljön rá egy art mozi kora esti előadására.

Indiana Jones (június 6.)

Hát, nem is tudom. Elég sótlanra sikeredett ez a "húsz év múlva" változat. Indiana még elmegy, bár szerintem Harrison Ford nem erre a szerepére lesz a legbüszkébb öreg (pontosabban még öregebb) napjaiban. De a többi, hát az elég reménytelen. A fiatal srác teljesen színtelen és a sztori is széteső. Rengeteg elvarratlan szál, rengeteg kiszámítható fordulat. Hiába a látvány, az izgalom elmarad, az emberfia csak fészkelődik a székében és örül, amikor végre felállhat.

Ádám almái (április 26.)

A rendező, Anders Thomas Jensen nem ismeretlen Magyarországon, bár tudtommal ez az első itthon bemutatott rendezése. Forgatókönyvíróként viszont ő jegyezte pl. a Mifunes utolsó dalát, vagy a Wilbur-t. Az előbbi nekem is igen tetszett, ezért érdeklődve vártam az egyébként díjakat besöprő filmet. Ami nem volt rossz, de nem is volt olyan jó, mint amilyen lehetett volna. Bibliai ihletésű történet a jóról és a gonoszról, mai környezetben, skinheadekkel, pakisztáni bevándorlókkal, alkoholistákkal, meg egy pappal, aki legalább annyira esendő, mint a többi szereplő. A végén persze győz a jó, de valahogy az egész film érdektelen volt számommra: egy stílusgyakorlat inkább, amit sem a rendező, sem a szereplők nem vesznek igazán komolyan. Vígjátéknak túl flegma, drámának túl komolytalan. Kár, mert amúgy remek pillanatai is vannak a filmnek.

A filmek megoszlása ország szerint:

Az alábbi besorolás természtesen nem tökéletes, mivel sok filmet nemzetközi együttműködésben gyártanak, ezt egyáltalán nem tükrözi a táblázat: minden filmet egy országnak "adok", általában valamilyen ad-hoc logika alapján.

US	3
dán	2
magyar	2
libanoni	1

A 2 színházi előadás, amit 2008-ban láttam

Jelmagyarázat

• : Előadások, amelyeket igazán szerettem. Nem vagyok túl válogatós, elég könnyen adom ezt a jelet.
• : Előadások, amelyeket nagyon nem szerettem. Elég toleráns vagyok, úgyhogy ritkán szerepel ez az értékelés.

Karinthy Frigyes - Bor Viktor - Lénárt László: Micimackó (Karinthy Színház, 2008. december 28.)

Eszter lányomat vittük színházba a "kis bolhásba". (A "Kis bolhás" elnevezés abból az időből származik, amikor alig voltam pár évvel idősebb, mint ma Eszter és a mai Karinthy Színház még Haladás mozi volt. Alsó tagozatosként havonta két-három filmet garantáltan megnéztem ott - sokszor egyedül is, ami jól mutatja az akkori közbiztonsági állapotokat - és bár igazából bolhát sosem találtam ott, az elnevezés akkoriban mégis közkeletű volt. A Haladás külvárosi mozi volt, szemben a három megállónyira levő, sokkal előkelőbb - premiermozinak számító - Bartókkal, ahova viszont sokkal ritkábban jutottam el.) Amúgy azért nosztalgiázok ennyit, mert a bő egy órás darabról sokkal kevesebbet lehet mondani: minimáldíszlettel, minimáljelmezekkel, ismeretlen színészekkel, közepes színvonalú dalbetétekkel adja elő a Micimackó néhány ismertebb történetét, úgymint Füles farkát, Füles születésnapját, az északi sark felfedezését és még néhány másikat. Nekem nagyon vérszegénynek tűnt az egész, de talán annyira mégse lehetett rossz: a lányomnak tetszett. Ja, és visszafele megmutattam neki, hova jártam óvodába.

Spiró György: Koccanás (Katona József Színház, 2008. október 6.)

Spiróról a Csirkefej óta tudjuk, hogy kegyetlenül őszinte tükröt képes elénk állítani. Őszintét és vigasztalant. Mert ugyan a Koccanás sokkal több nevetést hoz, mint a Csirkefej, de igazából kínunkban nevetünk, mert mi mást tehetnénk, amikor szembesülünk azzal, milyenek vagyunk. Kisstílűek, érzéketlenek, agresszívek. Becsapjuk egymást, átgázolunk egymáson és nem vesszük észre, hogy ezzel magunkat is becsapjuk és a saját magunk világát (vagy inkább országát) tesszük tönkre. Pedig észrevehetnénk, hogy a másik ember nem az ellenségünk, (pontosabban nem kellene azzá tennünk) és tulajdonképp működhetnének másképp is a dolgok, mint a másik letaposása és becsapása által. Észrevehetnénk, de nem vesszük, vagy ha egy pillanatra mégis, akkor se vagyunk képesek kilépni a rendszer csapdájából. Kesrű és kilátástalan képet mutat rólunk a koccanás, ugyanúgy, ahogy keserű és kilátástalan képet mutatott a Csirkefej is. A rendszer változott, a karakterek talán színesebbek lettek, de a kilátástalanság és a keserűség ugyanaz.