Nagyon sok szeretettel üdvözlök Mindenkit !

Már hónapok óta olvasom az Otthonka lapjait, írásaitokat, élvezem receptjeiteket, van is véleményem, de azt tanultam a Netstart oktatáson, hogy mielõtt megnyílnék ismerkedjem a helyi szokásokkal..témákkal..emberekkel.

De hogyan ismerszik meg az új olvasó ? Gondolom ír magáról egy pár sort, és vagy befogadja a törzsközönség, vagy nem kíváncsi senki a megnyilvánulásaira. Úgy érzem magam, mintha kukucskálnék. Nosza változtass ezen Marcsi.. mondom magamnak :)).

Bagi Mária vagyok Budapestrõl. Három csemeténk van, Tamás a legidõsebb 14 eves, Gábor 12 eves és hogy kerek legyen, egyszem lányunk júliusban lesz 4 eves, Enikõ. Férjem Józsi biztonsági szakmában dolgozik, én pedig "biztonságban" :)) itthon dolgozom, tanulok. Igazság szerint Enikõ születése elõtt (és a fiúk születése elõtt is egészen 1978-tól) ruházati szakmában dolgoztam, de az 1989-es rendszerváltás nekem nem hozott sok szerencsét. Nem tudtam elhelyezkedni eredeti szakmámban, most újat tanulok: könyvelni. A számítógép három éve "családtag", s az itthon töltött idõ alatt megtanultam kezelni, sõt megszerettem..azt hiszem.. ha lehet ilyet egy számítógéprõl mondani.:-) **********

Eddig az a levél, amit meg az Otthonkának fogalmaztam nem is olyan régen, amikor fontolgattam a megszólalást. De ott akkor valami furcsa érzés kerített hatalmába, és inkább csöndben maradtam. Nem az a hangulat uralkodott, amire vágytam, amiben biztonságban véleményt nyilváníthattam volna. Kerestem néhány Otthonkás társaságát magán e-.mail-ben, de többre nem futotta bátorságom.

Most azonban megint érzem a Családi Kört, a család kellemes kisugárzását....Azt a megnyugtató, biztonságos érzést, amit talán egy gyermek erezhet a családban, amikor a felnõttek beszélgetnek felette. Ez lehet véleménykülönbség....... ha nem hangos és parázs, akkor próbál értõn figyelni. .....Ha megijed a kiabálástól, elfut egy sarokba, vagy szekrény mögé és onnan figyel, hogy mikor ül el a zaj. Itt érzem azt az egymás iránti tiszteletet ( legyen azonos a vélemény, vagy nem....) amit szeretnek a csemetéimnek is nyújtani.

Bagi Marcsi