Sziasztok!! 

Végre elkészült a floridai beszámoló, elnézést a szóismétlésekért, betűcserékért, stb. de sokkal gyorsabb az agyam, mint a kezem.  

Az első napon, csütörtökön sikerült reggel 10-re összekaparászni magunkat, és elindultunk. Este 8-ra értünk Savannáhhoz, (Georgia és Dél-Carolina határán) ahol megálltunk aludni. Még bementünk Savannáhba. Már voltunk egyszer, de akkor nappal és semmi nem volt. Ami ott érdekes az tulajdonképpen a folyóparti utca, ahol bárok meg üzletek vannak, ilyen régi helyes kis házakban. éjjel zajlik itt az élet, sétálgattunk egy kicsit. Rémesen párás meleg volt, egész rosszul lettem a végére.  

Ez az egész út úgy jött össze, hogy egy timeshare cégtől kaptunk egy levelet, és így 10 dolcsi volt a szállás egy éjszakára, ok tettek be minket szállodákba, elég jókba. Ezért minden helyen el kellett mennünk egy előadásra, ahol megpróbáltak eladni az ötletet. mi elég rossz kuncsaftok voltunk, mert eleve úgy mentünk oda, hogy nem akartunk venni, az első előadás után ez még csak jobban megerősödött. Viszont Key Westen a csaj, aki el akart adni, volt a legbutább lány, akit életünkben láttunk, egész nap nem bírtunk szabadulni a benyomástól. És egész boldogan élt a butaságában. Na, ennyit a részletekről.  

Másnap már kettőre megérkeztünk Daytona Beachre. Itt a tengerparton volt a szálloda. Sajnos 4-tol 7-ig ömlött az eső. Olyan érdekes, hogy süt a nap, rém meleg van, látod, hogy jönnek a fellegek, egyszer csak itt vannak, hirtelen elmegy a nap, öt perc múlva dörgés, villámlás, ömlik. Szinte lehet látni az esőfüggöny határát. Másnap napoztunk, sétáltunk este a tengerparton. Az eső miatt kicsit lehűlt a levegő, így este nem volt olyan hőség és rémes, egész kellemes volt. 

Vasárnap indultunk Key Westre. Ez egy szigetlánc utolsó szigete, Florida deli csücskétől délre. Kubától csak 90 mérföldre van. Már voltunk itt Zoliékkal, itt volt, hogy Atti beverte a fejet a csomagtartóba, és össze kellett varrni. De akkor csak pár órát voltunk a szigeten. Most már délután odaértünk, és bementünk a tengerbe, de rögtön ki is jöttünk, olyan meleg volt (31 fokos), és tele volt hínárral. Amúgy is itt rém meleg volt, éjjel is, és nagyon párás, rém kellemetlen. Pár nevezetesség van a szigeten, itt élt Hemingway, a legdélebbi pont az USA-ban. Sajnos az a báj és egyszerűség, amit Hemingway itt szeretett, az már nincs meg, az egész hely nyüzsög a turistáktól. Nem rossz, ha sok pénzed van, lehet menni búvárkodni, hajózni stb., de minden rém drága. Éjjel a turisták a bárnegyedben nyüzsögnek, ami a második este már elég unalmas volt nekünk. Attila evett kagylót, én is megkóstoltam, de rögtön fordult egyet a gyomrom, régebben se csíptem ezeket a kocsonyaszerű tengeri herkentyűket.  

Kedden elindultunk vissza északnak, Orlandoba. Ez kb. 8 órás út. Még délelőtt meg akartunk állni az utolsó szigeten strandolni, hogy csak este érjünk Orlandoba. Attila itt egy tankolásnál bezárta a kocsikulcsot a kocsiba. Félóráig tartott, mire sikerült kinyitni a kocsit, úgy, hogy végül is egy dróttal kihalászta a kulcsot, mert szerencsére az ajtó nem záródott be teljesen. Aztán találtunk egy strandot, Atti szerint ugyanazt, ahol 4 éve is megálltunk napozni. Itt nekem lett hasmenésem, meg hasgörcsöm, úgyhogy jól elvoltunk.  

Este értünk Orlandoba, és szinte rögtön lefeküdtünk. Másnap mentünk Disneyworldbe, az Epcot centerbe. Disneyworld számos külön parkból áll, mindegyikért külön is kell fizetni, meg lehet többnapos, többparkos bérletet venni. Ezek Magic Kingdom, ahol már Zoliékkal voltunk, ez a legrégebbi, hagyományos park, Miki egérrel, Donald kacsával, főleg gyerekeknek buli. Van meg Epcot, Universal Studios (ami a filmeket csinálja, ez az itt készült filmekre épül, cápa, stb.), és a legújabb, ami most nyílt, Animal Kingdom, gondolom az Oroszlánkirály sikere alapján. Nekünk mindenki azt mondta, hogy az Epcotba menjünk el, mert felnőtteknek az a legbulibb. Jó drága volt. Ehhez képest mi nagyot csalódtunk. A fő attrakció a nemzetközi falu, 12 országnak van pavilonja, ami tulajdonkeppen egy-egy kastély az ország stílusában. Némelyekben van előadás, kiállítás, film, de van ahol csak étterem és bolt (pl. Olaszország, Anglia, Németország, Marokkó). Ezek persze minket nem érdekeltek, bár ha választani kellett volna, simán német kaját  

Ezen kívül, még voltak különböző pavilonok, amiket egyes cégek szponzoráltak. Pl. az IBM pavilonban lehetett internetezni, fényképet küldeni a barátoknak (amiket elküldtem) és virtuális valóságot kipróbálni, amiről mi lekéstünk (amúgy sem javasolják terheseknek, persze ettől én még mentem volna).  
 
 

A Metlifenal (egy biztosító), egy nagy belső hullámvasút végigvisz a testen, úgy hogy jó nagyok a sejtek stb. Erről én lemaradtam, mert abszolút nem lehetett terheseknek, mivel időnként az ember teljes testsúlya az övön lóg. Attinak nagyon tetszett. Addig én megnéztem egy a gyerek fejlődéséről, szülésről szóló filmet, rémes volt, kifejezetten gyerekeknek.  

Volt még egy természetvédős, ahol az Oroszlánkirályra alapozott film ment, az élet körforgásáról, és egy csónakos út is volt. itt laborban kutatnak, hogy lehet nővényeket gazdaságosabban termelni. Vetésfogó, függőlegesen futtatott uborkák, növények pohárban, ahová komputer adagolja a tápanyagot, meg ilyesmik. Ez egész érdekes volt.  

Még voltunk az AT&T pavilonban, ahol kisvasúttal egy ilyen "képzelet" kiállításon vittek. Ez nem volt nagy szám.  

Hát ennyi volt Epcot. Nem érte meg az arat 45$ fejenként, de persze ha nem megyünk be, egész életünkben az kínzott volna minket, hogy mehettünk volna, de nem mentünk.  

Másnap egy víziparkba mentünk. Mivel a hotelt, ahol aludtunk, renováltak, és nem volt medence, ezért adtak jegyet a vendegeknek ebbe a parkba. Itt sok medence van, csúszdák, meg ilyen vizes dolgok. én kifeküdtem napozni, Attila meg lelkesen csúszdázott (a legtöbbjére nem engedtek föl terheseket, amúgy sem nagyon kívántam az ázkolodást.) De Atti elvezte. Így csak este indultunk tovább St. Augustineba.  

Itt is voltunk mar Zoliékkal, de csak egy órát egy este, sötétedett, és esett, de már úgyis nagyon tetszett. Ez az USA legrégebbi városa, az 1400-as években itt szálltak partra a spanyolok. Az egész varos bűbájos, spanyol stílusú épületekkel van tele, pálmafák között. Mivel nem sütött a nap, reggel elindultunk varost nézni. Csak lődörögni is nagyon jó benne. Megnéztük a helyi egyetemet, ennek érdekes története volt. Flaglar építtette, aki Rockefellerrel a Standard Oil alapítója és tulajdonosa volt. Ő járt itt, és rájött, mennyire kellemes Floridában télen, és hogy nincs megfelelő szállás a felső rétegnek. Ezért építtette ezt a luxushotelt, csak 3 hónapig volt évente nyitva, télen. Ez e század elején volt, de a hotel is helyes, spanyolos stílusban épült. Flaglar amúgy nem volt magánéletében szerencsés, 3-szor nősült, első neje meghalt, második őrültekházába került. Az elsőtől volt 3 gyereke, egy kislány meghalt 3 evesen, a fiával nem jött ki, így az New Yorkban sajt üzletet kezdett. A lánya gyerekszülés után el  

Sok templomot is láttunk, és rendes, templom külsejű templomokat, vicceltünk is, hogy olyan, mint egy európai városnézés: templomból ki, templomba be. Megnéztük a legrégibb kápolnát az USA területén, közvetlen a partraszállás után misézett itt egy spanyol atya, és utána indultak felderítésre. Az oltár is megvan meg. Ez egy kicsi kápolna, Santa Maria Leche, Szűz Mária, a terhesek és anyák védelmezőjenek. A parton egy hatalmas acélkereszt áll.  

Délutánra már nagyon kiderült, és rém meleg volt, úgyhogy még fürödtünk egy-két órát. Egy puritán tengerpartot találtunk, ahol nem volt zuhany, semmi, viszont jó nagy hullámok. Olyan erős volt a kifele sodrás, hogy mindig sokkal feljebb értünk partot, és vissza kellett gyalogolni.  

Másnap jöttünk haza, 12 órás út.  

Sziasztok: Zsuzsa