Most elkezdem nyaralásunk történetét, több részletben.

Ott kezdem, hogy 3 napra indultunk Kecskemétre, de szerencsére, csak egy nap lett belőle, mert az utazási iroda, mégsem tudott hétfőtől szállást szerezni, csak szombattól.

Kecskeméten megtekintettük a rövidre sikerült légibemutatót, majd több szatyor prospektussal elindultunk Görögország felé. (A nagy része összegyűrődött szerencsére, mert így nem kell annyit tárolni.)

Mivel kb. 13 órára saccoltuk az utat, már előre elkészítettük a gyerekek helyét. A Tamás a földön aludt gumimatracon, Kiki pedig az ülésen.

Az első meglepetés a határnál ért bennünket, amikor nem találtuk a forgalmit, mert az is zöld volt, meg a márka is. Tamás kétségbe volt esve, hogy mi lesz, mert ő mindenáron utazni akar. Na végre sikerült megtalálni és túljutottunk az első határon. Nem sokkal később a másikon. Gondoltuk, hogy innen már minden simán megy, de nem így történet. Az igaz, hogy felkészítettek minket, hogy az autópályáért fizetni kell, de arra nem, hogy már az autóútért is. Odaértünk az első kapuhoz, ahol 15 márkát kértek.( az benne a poén, hogy ha lett volna nálunk dinár, akkor sem fizethettem volna vele) Itt még elég nyugodt voltam, mondván ez nem is olyan vészes, ki lehet bírni. Mentünk, mentünk, de egy fia autópályát nem láttunk.

A következő meglepetésünk egy újabb kapu volt, ahol már sokkal pofátlanabbak voltak, mert már 20 márka volt az ár. Eddig még csak kb. 50 km-t tettünk meg és hátra volt meg vagy 550 km. Végre elértük Belgrádot és mit látunk, egy újabb kaput. Itt nem kellett fizetni, de ki volt írva, hogy kb. 300 km a pálya és majd amelyik kapun kimegyünk ott kell fizetni. ( ez már autópálya

volt) Kellően meg is ijedtem, mert, ha az autóútért ennyit kellett fizetni, mit fognak majd az autópálya végén ezért a 300 km-ért kérni. (75 marka volt).

Miután kifizettük ezt az összeget, gondoltam, hogy talán már nem jöhet több kapu, de nagyot tévedtem, mert 1 km után újabb kapu jött. Igaz itt "csak" 10 márkát kértek, de az is igaz, hogy az autópálya is csak 10 km volt.

Végre odaértünk a Macedon határhoz és fellélegeztünk, mert úgy tudtuk, hogy már többet nem kell fizetni. Tévedtünk. Óriási kocsisor. Rossz besorolás, majd visszaküldtek a végére. Nagy "öröm" és újabb sor. Végre majdnem célba értünk, amikor egy hölgyike odadugott az orrunk alá egy papírt és kért érte 5 márkát. Na nem a papír volt ilyen drága, hanem az a koszos víz amin át kellett mennünk, hogy le legyünk fertőtlenítve. Ráadásul még az oldalát az autónak le is spricceltek, ezzel a fantasztikus lével, hagy szokja a hülye külföldi. Minek jön a szerbektől ide. Több papír és újabb fehér hajszálak után sikeresen Macedoniába értünk. Kényelmes elhelyezkedés után, újabb meglepetés itt is van kapu. Hurrá! 20 marka mondja az ürge és mi fizetünk.

Igaz nem megyünk sokáig, mert egy újabb kapuhoz erünk, ahol kiderül, hogy az előbbi kapunál jól átvágtak. Itt már csak 8 márkát fizetünk, majd egy újabb kapu és el vagyunk hűlve, hogy ez már csak 6 márka. ( most megyek festetni a hajam, mert itt már megőszültem)

Végre elértük a Görög határt és fellélegeztünk kb. 60 km-re, mert ott megint volt

kapu, igaz a Jugokhoz képest ez már csekély 500 drahma volt 42 km-re.

Ezek után sikerült megérkeznünk Katerini-Paraliara és megkaptuk az apartmanunkat, ahol hűtő mosással kezdtük a napot és azzal, hogy jól meg is rázott. A tulaj szerint csak rosszul dugtuk bele a konnektorba és így már csak egy kis melegvízre és egy jó puha-pihe ágyikóra vágytunk.

El is aludtunk mind a négyen. Este lementünk egy kicsit fürdeni, majd sétálni és alvás (12-kor). A legnagyobb meglepetésem az volt, hogy minden második bolt, bunda bolt volt, mert az oroszok odajárnak bundát venni.

Másnap elmentünk a csúszdaparkba, ahol a Tamás egy olyan csúszdán csúszott le, hogy meg az én hajam is felállt a meglepetéstől.

Én is lecsúsztam, de én a szolidabb változatán. Csúsztam-csúsztam és egyszer elfogyott alólam a csúszda és úgy éreztem most leesek, de nem, hanem újabb lankásabb rész jött, innen már a vízbe estem. Szóval kellőképpen megijedtem. Többet nem is próbáltam ki. Volt többféle csúszda, hullámfürdő, gyerekmedence stb.

Gyerekek nagyon élvezték. Én nem mindig, mert nekem az úszógumis csúszdánál leért a fenekem ( jó ok a fogyókúrához) és mindig nagyot koppantam.

Kellőképpen elfáradtunk és elmentünk Tessalonikibe sétálni. Megnéztünk egy új templomot, ahol pont keresztelő volt és a gyerekek mindenfele ajándékokat kaptak. Ezek után visszamentünk Paraliara. Vacsora, séta, alvás.

Hétfőn úgy döntöttünk, hogy fürdőzni fogunk, ha már itt vagyunk.

Nagy szerencsénkre méteres hullámokban volt részünk, meg egy iszonyú kiadós leégésben. Ráadásul szerintem Tamás még napszúrást is kapott.

Haza vonszoltuk magunkat és a mai napon nemcsak sok tusfürdőt használtunk, hanem több kilo krémet is. Égővörösen sem hagytuk el a sétát, majd alvás következett, hiszen másnap egy hajókiránduláson vettünk részt. Reggel mikor felkeltünk Tamás nem érezte jól magát, fajt a füle és a gyomra. Így indultunk kirándulni.

A hajó eléggé himbálózott és Tamás úgy döntött, hogy felszenteli a hajót.

Ez hatott, mert utána nagyon jó kedve lett. Szerencsére senki nem csinált belőle problémát. Egy másik parton volt az ebéd. Kis halak roston sütve görög salátával, hozzá uzo.( nekem annyira nem ízlett, mert nem szeretem a töményet, de egy kortyot ki lehetett bírni).

Ami kilógott a ruhából az újra leégett, így másnap tiszta felüdülés volt a kirándulás a Meteoráknál.

De ezt majd holnap, mert éhen hal a családom.

Anyóca

1998.09.02