Egy ausztriai faluban töltöttem az 1956-os karácsonyt, a többi magyar menekültekkel együtt. A többiek hamarosan elhagyták Ausztriát, mivel nekik volt rokonuk Nyugaton. Sajnos, nekem nem volt semmi rokonom a szabad világban, s mikor egy úriember Angliából jött, szénbányászati munkát ajánlva, én habozás nélkül jelentkeztem. Így kerültem Angliába, 1957 jan. 10-én.

Persze, angolul csak egy kifejezést tudtam (handzsup!), ami egyáltalán nem segített volna a szénbányában. A többi magyarokkal együtt kaptunk egy rövid angol nyelvű leckét: fontos szavakat kellett megtanulnunk, pl. veszély, tűz stb.

Miközben az angol szénbányászok nem akartak minket elfogadni. Egy megegyezés után csak azokat fogadtak be a munkakörükbe, akik Mo-on is bányászok voltak. Így nekem egy új munkakört kellett találnom - a tanító segítségével. Végül egy kalkulációs munkakört kaptam, egy londoni vállalatnál.

A kollégák nagyon kedvesek voltak. Egyik ajánlott nekem egy szobát a házában, egy másik adott nekem egy angol szótárt (Oxford kiadású!), amiben csak egy magyar szót találtam: kocsi (vagyis "coach"). A vállalat ugyancsak alkalmat nyújtott az angol nyelv tanulására; heti egy napot egy kollégiumban töltöttem. Szerencsére, a latin nyelv tanulása sokat segített ebben. Az ott töltött négy év alatt dolgoztam a zenei hangszer találmányomon, de sajnos, a prototípus nem volt megfelelő. Ezen egy teljes évig dolgoztam, feladva munkakörömet. Akkor találkoztam Cynthiával, aki akkor már tanított, 7-10 éves gyerekeket. Gyorsan kellett egy munkakört találnom; egy mélyhűtő vállalatnál. Munkaköröm szoros kapcsolatban volt a fizikai munkásokkal, akik nagyon durván fogadtak engem. A család megalapítása miatt nem mertem a munkámat elhagyni, 7 évig. Mosolyogva szitkolódtak rajtam, s én visszamosolyogtam; utóvégre szavaikat nem találtam meg az angol szótáramban. Hét év után, amikor valaki majdnem megfojtott (!), otthagytam a vállalatot. Az egy hétévi pokol volt! Szerencsére egy héten belül kaptam egy állást egy hajózási vállalatnál. Ott először költségvetéssel, majd vállalati tervezéssel, s végül a számítógép használatával voltam megbízva, a könyvelési osztály számára.

Miközben a három fiunk felnőtt. A legidősebb a londoni egyetem kémiai osztályán, mint menedzser (nem tudtam jobb szót találni) dolgozik (PhD-t kapott kémiából), a középső mint hites könyvvizsgáló, egy londoni kerületi hatóságnál van, s a legkisebb pedig mint elektrotechnikus, egy telefon vállalatnál dolgozik.

Jó magam korai nyugdíjat választottam 60 éves koromban. (Kedvenc filozófiám az, hogy a pénz jő és megy - de az idő csak megy!) Feleségem ugyancsak korán ment nyugdíjba, 57 éves korában.

Azóta nyugdíjunkból, főleg vállalati (habár én kapok most már állami nyugdíjat is) moderáltan de kényelmesen élünk a vidéki házunkban.

Szeretünk nagy sétákat tenni, Cynthia a helyi természetjáró egyesületben tevékeny, én pedig külföldön vezetek csoportokat, könnyű sétákra. Így az én költségem a turista vállalat által van fizetve, s Cynthia kap 5-10%-os kedvezményt.

Egyébként Cynthia szeret kertészkedni, s ugyancsak szereti a virágokat, vadvirágokat és a madarakat, habár ő nem egy hivatalos szakértő ezekben.

Magam pedig szeretem a természetre vonatkozó filmeket, szeretek sakkozni, s manapság amatőr módon tanulmányozom a csillagokat és galaxokat.

Imre