Tegnap voltam a nyugdíjasok évi összejövetelén. A találkozó egy londoni tengerészek klubjában volt; a múltban mi egy hajózási vállalatnál dolgoztunk.
...Amint az egyes tagok megérkeztek, az ajtónál a volt igazgató üdvözölte a tagokat, majd udvariasan betessékelte õket. A belsõ helyiségben egy pohár vörös vagy fehér borral várták õket. Hamarosan mindannyian bemelegedtek és egymásnak elmesélték az elmúlt év eseményeit.

  - Hello Dénes (itt is vannak Dénesek; egy nagyon kedvelt név), mit csináltál az elmúlt esztendõben ?- kérdezte az egyik nyugdíjas.
  - Hi, Tamás - válaszolt a másik, miközben kezet ráztak - heti három napig dolgozom, mint egy festõ (házakat, kívül). Így keresek egy kis zsebpénzt, havi 600 fontot (zsebpénz?! hmm..)

Miközben egy újonnan jött hozzájuk csatlakozik, s mindjárt újra kezdik a köszöntéseket.
  - Hi - Hello - Hi - s az elsõ kérdés majdnem mindig ugyanaz.
  - Golfozni járok, minden nap, kivéve vasárnap - mondja George - ördögi jó golfpályánk van a klubomnál !
  - Én meg semmit sem csinálok - szól közbe egy újabb csatlakozó a társalgáshoz.
  - Hát hogy tudsz semmit sem csinálni, John? - kérdezi az egyik.
  - Egyszerû. Leülök a karosszékembe, keresztbe teszem a lábaim és a közelben lévõ csengõt megszólaltatom. Feleségem már tudja, hogy ez neki szól, s perceken belül már szippantom a friss, indiai teámat.
  - Hát te nagyon szerencsés vagy--megint egy másik hang.--Az én esetemben, sajnos, nekem kell mindent elintézni.
  - Az hogyan lehet, Ádám ? - hangzik egy hitetlen közbelépõ.
  - Feleségem nem emlékszik semmire, s így nekem kell õt segítenem mindenben, amellett nekem kell a háztartást is fenntartani...
A mosolyok megfagynak az arcokon, mindenki csóválja a fejet. Szimpatikus szavakkal a csoport Ádámot vigasztalja.
  - Na és hol van Ron ? - hallatszik a kérdés egy másik csoportban.
  - Õ meghalt múlt márciusban. Nem hallottal errõl ? Rákbetegsége volt, szegénynek.
  - Milyen kár, pedig Ron olyan jókedvû volt az elmúlt összejövetelnél.
  - Hát igen, igyekezte eltitkolni, habár évek óta nagyon beteg volt.
  - Oh, hello, öreg srácok, hogy vagytok ? - mondja egy újabb hang.
  - Megvagyunk, megvagyunk - mondja egy vidám tag, a faasztalt megérintve(!). Képzeljétek el, a leányomnak egy babája született !
  - Kongratulació! - hangzik a közös válasz - Fiú, vagy lány ?
  - Fiú, természetesen ! - mondja büszkén a "fiatal" nagypapa, miközben bajusza végét gondosan megpödri.
  - Nekem pedig unokám született, kettõ, mivel õk ikrek. Az egyik Joice, a másik pedig Ella névre lett keresztelve - mondja buszkén Hilary...

Lám, ilyen az élet. Minden egyes összejövetelnél, aggódva nézzük, hogy ki hiányzik - és örömmel halljuk a nagyszülõk számának gyarapodását...

Néhányan elhagynak minket, mások pedig jönnek...

Mégis, mégis szép az Élet...

Imi