Otthon

Tegnap éjszaka megjöttünk. A kicsi fiunk egy hõs, amit neki át kellett élnie az elmúlt napokban velünk, az nem semmi. Stefán mondta, hogy ma mindent tegyünk meg neki amit csak kivan.
A hazautazásunk iszonyú hosszúra sikeredett, kemény 11 órás vezetés után értünk haza. Du. 1/2 3-kor indultunk Pestrõl és este 7-kor még csak Bécsnél jártunk akkora dugó volt Ausztriában.

Az otthon töltött napok nagyon zsúfoltak voltak. Eleve szerdán éjjel 3-ra értünk Pestre, 4-kor kerültünk ágyba, s engem Oliver már 8-kor ébresztett.
Viktor meg sem említette, hogy náluk is jártunk egy villámlátogatás keretében pénteken!!! Az egész akció azért volt, hogy leadhassuk a játékokat, amiket Tímea rokongyerekeinek vettem eddig, mivel félõ, hogy nem leszünk ott Sukorón.
Rákoskeresztúr olyan messze van, hogy Újpalotáról (XV. ker.) 50 perc alatt értünk oda, megittunk egy zöld teát és fél óra múlva már indultunk is tovább a bátyámékhoz Kispestre, ez csupán csak 40 percig tartott (olyan útviszonyok vannak Pesten, mint amit mi Mexikóban tapasztaltunk, katasztrofális !).
 

Viktoréknál

 

Ekkor már du. 5 volt, egy óra múlva már a bátyámnak el is kellett mennie, én is akartam, de ekkor jött ki a fáradtság rajtam. Este 8 után negyedóra alatt befaltuk a vacsorát és sûrû elnézések közepette rohantunk a Helgáékhoz, akik tulajdonkeppen 8-ra vártak minket. Itt gyors program egyeztetés, ugyanis másnap, szombaton kirándulni mentünk a Pilisbe a Helgáékkal és a bátyámékkal + 6 gyerekkel.
 
 

Oliver és Júlianna

 
 

Srtefan, Oliver, Rita

 

Gyönyörû idõ volt, mindenki nagyon elvezte a kirándulást, kivéve az egyik meredek szakaszt, amirõl kiderült, hogy nem is a jelzett út, mert a bátyánk azt érdekesebbnek találta. Így nem is találkoztunk turistákkal sem, s élvezhettük az unkák karattyolását egy mocsaras tónál, ami szépnek nem mondható, de a gyerekek rögtön feltalálták magukat: pl. a vadlest kezdték széjjelszerelni :)).

Vasárnap nagy családi találkozó volt a Margitszigeten, én beszéltem rá a családot, hogy ne lakásban legyünk, mert a gyerekek úgyis túltelített energiával rendelkeznek, s csak szétszednék az amúgy is kicsi lakást, ráadásul hétágra sütött a nap, s így még fõzõcskézni sem kellett.

Húsvéthétfõn pedig a nagynénémék telkére mentünk ki Budakeszire, ahol szintén az egész népes család ott volt (18-an) ki rövidebb, ki hosszabb ideig. Itt is sétáltunk egy nagyot, meg játszottunk a gyerekekkel, degeszre tömtük magunkat, a két unokaöcsém kölnivel, az öcsém jéghideg vízzel locsolt agyon :)). Szóval összességében nagyon klassz volt ez a néhány nap, igaz alvásra alig jutott idõ, mert Oliver átlagban 2-3-szor ébresztett éjszakánként.

Sziasztok, üdv.  Rita

1999. 04. 07.