Petõfi Klubb

Hétfõn csendeskén megünnepeltük március 15.-et. Minden hétfõn találkoznak a kultúrház kávézójában az itteni magyarok illetve magyarbarátok, az olyan finnek, akik beszelnek magyarul. A találkozás lényege alapvetõen az, hogy a finnek gyakoroljak a magyar tudásukat, bár újabban egyre több a magyar, és mar elnyomjuk szegény finneket. Valaki mindig hoz valamilyen érdekes cikket, amit elolvasunk, a finnek lefordítják, most elszavaltuk a Talpra magyart, meg felolvastunk más Petõfi verseket is, mindenkinek kokárdája volt, meg magyar zászlókat raktunk ki, keltettunk nemi feltûnést, de a finnek nagyon tapintatos emberek, a büfésbácsi is kibírta, hogy nem kérdezte meg mégis mi a fenét csinálunk mi. Most van itt két fiatal gyerek a miskolci egyetemrõl, kohómérnök jelöltek, a mi tanszékünkön cserediákok, meg egy harmadik fiú akit végül a Jenõ beszervezett a saját laborjukba dolgozni, meg elintézte neki, hogy szeptembertõl ösztöndíja lesz náluk. Egy kicsit tyúkanyó-tyúkapóskodunk a srácok felett. A fiúk már pedzegettek, hogy szívesen beiratkoznák hozzám kosztosnak...

A társaság neve egyébként Petõfi klub, aminek története is van. A kultúrház kávézójában gyakori, hogy kisebb csoportok itt jönnek össze, mert csendes hely, dohánymentes, és elég sok hely van. Mindenki iszik egy kávét vagy teát, eszik egy sütit mellé, szóval a kávézónak is megéri. Egy alkalommal valaki odament a magyarokhoz és megkérdezte, hogy elnézést, ez a Goethe-klub? Mert hogy egy németul beszélõ klubnak is ott lett volna találkája. Errõl aztán a társaság egyik tagja észbekapott, hogy nekik is kellene név, és stílszerûen azt válaszolta, hogy nem, ez a Petõfi-klub. Aztán ez a név rajta is maradt. A legrégebbi tagok Eszter, akinek finn a férje, alapvetõen a kultúrházban dolgozik, másodállásban magyart tanít az egyetemen; Harri, aki a finnugor tanszéken professzor, kitûnõen beszél magyarul, de olyan akcentussal, amitõl palócosnak tûnik a kiejtése, és így nagyon nagyon jópofa és ízes a beszéde; és Pirko, aki évekig tanított finnt Debrecenben és szinten jól beszél magyarul. Rajtuk kívül még van 3-4 finn aki idõnként eljön, még az oului magyarok akik is gyakran bekukkantanak. Van most kinn egy magyar lutheránus lelkész a családjával, õ és a neje felváltva látogatják a találkákat. Húsvétra meghívták az egész társaságot a paplakba egy kis húsvéti áhítatra.

Üdvözöllek benneteket, és kellemes hétvégét kívánok:

Éva

1999. március 19.