Sziasztok!

Biztos kivancsian varjatok, hogy valaki beszamoljon a talalkozorol.
Mivel a tobbiek kesobb kerulnek csak gepkozelbe, nekikezdek en, aztan a tobbiek majd kiegeszitenek, ha akarnak.
A megallapodas ugy szolt, hogy 12-kor es utana minden paros oraban a kis szigeten vagy kornyeken korulnezunk. Mi a ferjemmel 1/4 2 tajt erkeztunk Sastora, bealltunk a parkoloba, aztan elindultunk volna a sziget fele, amde egy bajuszos, csikos trikos ur, akinek a kezebol egy pottomke eppen oszibarackot evett, elkezdett integetni. Kiderult, hogy Denes - teljes csaladdal - eppen ebedelni indult volna

Gyongyosre, amikor meg gyorsan nekialltak oszibarackot enni, es persze az osszes gyerek (es felnott) ragadt is tole, igy a puszikat melloztuk, csak "messzirol" udvozoltuk egymast. Denest lattam mar kepen, nem is okozott meglepetest, de Editet elobb neztem volna diaklanynak, mint hatgyerekes csaladanyanak. A gyerekek meg mint az orgonasipok, egyik helyesebb, mint a masik.

Aztan elindultunk a kocsijuk fele, hogy megkeressuk Toniekat, es utkozben ossze is talalkoztunk veluk. Jonane Edit is csinos fiatalasszony, (Tonival mar talalkoztam tavasszal,) es az o gyerekeik is nagyon helyesek. A kis Tamas akkora szemekkel bamult korbe mindenkire, nagyon csodalkozott a sok emberen, latszott, hogy nincs szokva ekkora rumlihoz. A lanyok is nagyon helyesek, Veronika elevenebb, Hajnalka nagyon csendes, felenk kislany. Persze lehet, hogy otthon o is beszedesebb.

Denesek elmentek ebedelni, Toniek is visszavonultak, Tamaska 2-kor evett. Mi kettesben ultunk a szigeten, nem jott senki ismeros. Vegul talan 1/2 3 tajan megjelent Marinka a ferjevel, Lacival, es Balazs fiukkal. Ok is nagyon helyesek. Kicsit furcsa volt nekem, hogy mind a harom hazaspar egy jo 10-15 evvel fiatalabb nalunk, de meg kell szokni ezt is :-((

Laci es Balazs felmentek a kilatoba, aztan kesobb elindultunk Toniekhoz, es egy darabig ott voltunk, majd 4-re visszamentunk a szigetre, de tobben mar nem jottek. Ujra visszamentunk a taborba, es megvartuk, mig Denesek elokerulnek, aztan a teljes tarsasag elindult "kirandulni", elsetaltunk a Rakoczi forrashoz. Onnan a Jona csalad Veronika kivetelevel visszafordult, mert Tamaskanak mar megint kozeledett az evesideje, mi meg elindultunk felfele valami kilatohoz.

Most jon a kaland es izgalom. A gyerekek persze elore mentek - nem mind, csak oten a nyolcbol - a megbeszelt sarga jelzesen. Aztan mire a felnottek is felertek a kilato magassagaig, kiderult, hogy a gyerekek nincsenek a kilatoban, valoszinu volt, hogy ovabbmentek a sarga jelzesen, ami egyebkent Matrahazara vezetett. Ekkor Denes es Laci utanuk eredtek, mi tobbiek meg eloszor vartunk csak, aztan visszamentunk lassan a forrashoz. Kepzelhetitek az izgalmat, ami volt, vegul aztan megjottek persze a gyerekek, tenyleg az volt, hogy tovabb mentek a sarga jelzesen, aztan egyszercsak rajottek, hogy a tobbiek nem jonnek, es nagyon okosan visszafordultak. Mindenesetre nagy volt az ijedelem.

Hat aztan meg egy nagyszabasu gorogdinnye eveszet volt, majd - reszunkrol legalabb is - vege volt a napnak, hazajottunk. Denes es Toni egyezkedett valami vasarnapi szalonnasutesrol, majd elmeselik, mi volt.

Mi nagyon jol ereztuk magunkat es orultunk, hogy megismerkedhettunk nehany csaladtaggal, kar, hogy ilyen kevesen voltunk. Bagi Marcsi, miert nem jottetek? Ugy emlekszem, biztosra igerted, csak nincs valami baj, hogy nem jottel?

Varom a tobbiek kiegesziteset, Toni es Marinka fenykepeit, Laci meg videozott is...

Anna

Anna ott hagyta abba, hogy ok es Marinkaek hazamentek, mert nem maradtak ejszakara.

Mivel egy tuzrakohely mellett telepedtunk le dinnyet enni, a gyerekek mar az elejen tabortuzet akartak csinalni. Persze mi - felnottek - csak elengedtuk a fulunk mellett.

De nem hiaba mondom, hogy ha az ember valamit nagyon akar, az el is eri: ok is talan egy eldobott csikk parazsatol es egy ap irzsebkendovel megiscsak csinaltak tuzet. A gyereksereg egy emberkent hatalmas lekesedessel hordta ra a szaraz fuvet. Igaz hogy lassan mar 10-11 ora korul jart es egyes nyaralok mar talan aludni szerettek volna, de nalunk csak fokozodott a hangulat.

A nagyobb izgalom akkor jott, amikor el kellett volna oltani, hogy haza tudjunk menni. Mindenki kitett magaert, de nem nagyom boldogultunk vele. Kozben a sotetben egy-ket gyerek eltunt a szemunk elol - annyira kormosak lettek.

Nem is tudom Edit hogy gyozte oket lemosdatni (gazszunet miatt meg melegvizuk sem volt.)

Masnap 3-4 orara megbeszeltunk Denesekkel egy kozos szalonnasutest. (Tudtuk, hogy a nagy csaladdal ot elott nem varhatoak.)

A gyerekek erre is hatalmas lekesedessel keszultek. Miutan sikerult a nyarsak, szalonnak es kenyerek mennyiseget egyenletesen elosztani, maris mindenki sutogetni akart. A tuz kicsit lassacskan eledt, kozben a fiuk sajat tuzeket gyujtottak. Azt mar nem gyoztuk kivarni, hogy kellemesen izzo parazs alakuljon ki.

A szalonnak nemelyike ido elott langra kapott, de azert nagyon finom lett.

En csak figyeltem Denesek lukteto eleven csaladjat, nagyon irigyeltem oket, hogy ilyen elet veszi oket korul es tiszteltem is, hogy milyen higgadtan es szeretettel tudnak torodni a gyerekekkel. Nagyon jol ereztuk magunkat veluk es kar hogy masnap mar nem futottunk ossze.

Mi egyebkent lustalkodassal, a to koruli setalgatassal, bameszkodassal mulattuk az idot. A lanyok felhizlaltak a kacsakat es a halakat.

Kellett nekik faragni egy-egy pecabotot. Horgot nem akartak ra, mert sajnaltak a halakat, csak kenyerdarabkakat aztattunk a zsinor vegen. Nagyon elveztek, ha egy egy halraj megrohamozta a kenyeret.

Utolso nap rovid idore meg osszefutottunk Nikoekkal, akire az OTTHON-bol talan meg emlekeztek. Sajnaltuk oket, hogy igy elkerultek mindenkit, ajanlottunk nekik par kornyekbeli kikapcsoladasi lehetoseget es orulok, hogy Denesekkel is volt kozos programjuk.

Toni