Négy gyermekünk van Zoltán (18), Júlia (13), Krisztián (12) és Izabella (9 hónapos a kis dundi). Magam ebben az évben töltöttem be a 40. évet, felértem a csúcsra, innen mar könnyû lefelé menni. Feleségem Ina ,bolgár származású az egyetemen ismerkedtünk meg Németországban, házasodtunk össze éppen 18 évvel ezelõtt. Mindketten közgazdászok vagyunk, sõt az Ina még 2 évet ráhúzott és elvégzett Pesten is két évet., igazából számítástechnikai szakközgazdász, de minden hiába, mert utálja a számítógépeket.

Luxembourgban élünk 1990 óta. Mi önállósítani akartuk magunkat és üzleti, adózási szempontból választottuk éppen ezt az országot. Nem volt rossz választás, picinyke, gazdag ,jól áttekinthetõ ország és békén hagynak bennünket.

Üzleti, pénz dolgokban rengeteget tanultunk itt, egészen másként látjuk a folyamatokat , mint egykoron. Bárkinek tudunk ilyen dolgokban segíteni.

Vakáció ügyben nekünk végül is optimális lehetõségeink vannak, de tudomásul kell venni azt is , hogy kis országunk nem tud attrakciókat produkálni. Ide diszkrét, jólöltözött úriemberek szoktak szívesen jönni, nagy, nehéz aktatáskákkal és ugyanolyan csendesen távozni ,ahogy jöttek. Turistabuszok is legfeljebb azért ejtik tömegesen útba, mert itt a legolcsóbb a gazolaj. Környékünkön legfeljebb egy acélmût lehet mutogatni, amit a kínaiak meghagytak , de azért is jönnek Egyiptomból hamarosan leszerelni. Dog unalmas ország, de mi akkor is jól érezzük magunkat.

Üdv

Nagy Zoltán