A nevem Wicuska, egy huszonéves transzvesztita Magyarországról. A honlapom célja az hogy bemutatkozzam, és elmeséljem a sztorim. Ha gyakorlati tanácsok érdekelnek a transzvesztitizmusról, akkor nézz körül
Szóval, azt hiszem ideje egy picit magamról beszélnem. Már hat évesen is volt rajtam lányruha, de persze csak titokban. Nem tudom miért, de igyekeztem titokban tartani. Későb egyre többször fordult ez elő, de volt, hogy megpróbáltam leszokni róla - sikertelenül. Végül az anyukámnak is elmondtam, mi a bajom. Mostmár sokkal inkább arra törekszem, hogy minnél inkább nõiesebb lehessek, az albumaimban meg nézheted, milyen eredménnyel.
Másrészt egy picit többnek érzem magam, mint egy átlagos travi. Persze, hogy jó érzés nõiben lenni: ilyenkor magabiztosabbnak érzem magam, és meg is nyugtat, valamilyen formában. Mindazonáltal, nemigen gondolok magamra igazi férfiként, és nem is igen tudok úgy viselkedni, mint a többiek. Persze, milrt is tennem, hiszem én tényleg más vagyok! De néha úgy érzem, nem lehetek önmagam teljesen, és bizony ez elszomorít. Azért igyekszem vidáman felfogni az életet, de bevallom anyu nélkül sokkal nehezebben menne mindez. Ott segít nekem, ahol tud. A weben pedig szereztem ismereteket, új barátokat...
Most pedig térjünk vissza rám. Megpróbálom elmondani, mit is jelent számomra androgénnek lenni. Nem érzem, hogy szorosan hozzátartoznék bármelyik nemhez, számomra ez a férfi-nõ dolog semmit se jelent, és csodálkozom is azon hogy egyesek mennyire komolyan veszik. Persze, hogy vannak különbségek a nemek közt, de ezt nem lenne szabad annyira felnagyítani, mert a hozzám hasonlók bizony kellemetlenül érezhetik magukat (nem mintha ez rajtunk kivül bárkit is érdekelne). Nehéz ebben a Macho vilégban kivülállónak lenni.
O.K., azt hiszem ennyi elég is lesz. Nézd meg a képeimet, írj a vendégkönyvbe, vagy küldj levelet.