2001 szeptember 11-én éjfélkor indultunk Tel Aviv központi buszállomásáról.
Igen ez az a híres nap, mikor az USA-ban bemutatták, hogyan kell kamikáze repülést csinálni utasszállító géppel.
Az út legalabb 5 órás hajnali buszozást jelentett. Szerencsére a sofőr lekapcsolta a belső világítást, így alhatott, aki akart, egész addig, míg egy katonai ellenőrzőponton föl nem szállt egy katona.
Egy M16-ossal a kezében végigstírölte az utasokat, nyilván szökni készülő arabus terroristákat keresett. Már épp azt gondoltam, hogy itt a vég, biztos kiszúr, mint általában a bankos biztonsági emberek is, hogy gyanús alak vagyok, de ezúttal megúsztam, (igaz, később már nem).
A lényeg, hogy begördültünk Eilat buszpályaudvarára. Ez ez egyik leghíresebb üdülőhely a Vörös-tenger partján. Ennek csalhatatlan jeleként néhány ember a buszokból kikászálódó népek között szállóvendégekre vadászott.
Rólunk lerítt, hogy nem leszünk azok, így bennünket szerencsére nyugton hagytak.

A pályaudvart zsaluzott betonból építették, és a tetején ezeket a lapokat is. Azért megpróbálták esztétikussá tenni az egészet: egy amatőr festőművész az ott fellelhető busztípusokat örökítette meg. Az egyik ilyen műalkotás: