Eilat

Reggel 9-kor nyitott Egyiptom nagykövetsége. Addig kihúztuk a pályaudvaron. Volt itt 2-3 orosz emigráns hajléktalan. Származási helyükre főként abból lehetett következtetni, hogy kólával higított vodkával indították a napot.
Végül elindultunk a nagykövetségre. Itt kaptuk meg az utazáshoz szükséges vízumot (az enyém a 23. oldalra került, középen a kiállítás dátumával) és a rossz hírt: a terrortámadások miatt a határt (meghatározatlan ideig) lezárták, nem utazhatunk. Igaz a vízumunk 1 hónapig érvényes, de sokan a csoportból heteken belül itthagyják Izraelt, nekik ez az egyetlen reális lehetőségük volt arra, hogy Egyiptomot lássák.
Nagy tanakodás után úgy döntöttünk, maradunk még egy napot, hátha másnapra megnyitják a határt. Az így keletkezett plusz napot arra használtuk, hogy kicsit jobban körülnéztünk Eilaton.
Ez a város -ahogy már egyszer említettem- a Vörös tenger partján épült és gyakorlatilag csak túrizmusból él. A tengerpart felé sétálva megakadt a szemem ezeken a táblákon:
Emlékezetes, hogy nemrég volt egy ENSZ konferencia Durban városában a rasszizmusról, ahonnan Izrael és az USA küldöttsége sértődötten kivonult. Azt hiszem ma már nem választanák testvérvárosnak és utcát se neveznének el róla. A háttérben látszó épületeket megcsodálva megállapíthatjuk, hogy a szocreál szerencsére csak a pályaudvarra jellemző.
Kiértünk a tengerpartra.
Sok trükköt kitalaláltak itt a turistáknak. Van például minitengeralattjáró a korallok megcsodálására (sajnos, ottlétünkkor épp 1 hónapig nem járt, mert javították), vitorlás kalózhajó, amit pöfögő benzinmotor hajt és persze a strand.
Fura volt nekem ez a strand, aztán, ahogy leültem a homokba kiderült, hogy mi a fura benne. A homokréteg csak kb. 15 cm vastag, alatta sima, kemény sziklapad van. Élek is a gyanúperrel, hogy csak utóbb hordták rá a homokot tulajdonosok, hogy "strandabbul" nézzen ki, illetve, hogy ne a fölforrósodott kövön kelljen a lábunkat kapkodni. Egyébként nagyon szép a táj (ha nem takarják el a nagy épületek).

Ime egy másik kép a strandról:
A jobboldalon látszanak a hajók. A környék érdekes, kétségtelenül igen praktikus megoldása az, hogy az egyik fő szállodasor: utcájának végén van a helyi repülőtér.
A leszálláshoz készülő gépek majdnem ez fölött húznak el, vélhetően igen nagy megelégedésére az épp szunyókálni készülőknek.
Na de hát ki az a hülye, aki aludni akar, ha itt a strand, meg a tenger, bárok, diszkók, vagy attól fél, hogy rápottyan egy meghibásodott gép leszállás közben?
Egyébként azt meg kell hagyni, hogy nagyon szépek ezek a szállodák. Mi természetesen nem ezekben húztuk meg magunkat és nemcsak a repülők zaja miatt.
Ha már a strandon vagyunk, álljon itt egy kép az egyik éppen ott állomásozó hölgyről:
A képen csak elterelő hadműveletként szerepelt Tianhai, utóbb ki is vágtam belőle, (erre a kivágási trükkre egyébként abból lehet következtetni, hogy a magasság-szélesség arány más, mint a többi képnél).
Azt mindenesetre megállapíthatjuk, hogy a leányzót otthon biztosan nem éheztetik, egyébként ők is oroszul beszélgettek a sráccal.
vissza tovább