Jelmagyarázat
-
:
A legjobbak. Év végén szoktam kiválasztani azt a 3-5 filmet, amelyek a
legjobban tetszettek. Az ikonra klikkelve az ezévi listához jutsz.
- :
Filmek, amelyeket igazán szerettem. Nem vagyok túl válogatós, elég
könnyen adom ezt a jelet.
- :
Filmek, amelyeket nagyon nem szerettem. Elég toleráns vagyok, úgyhogy ritkán
szerepel ez az értékelés.
-
Nézz balra, ott egy svéd
(december 29.)
- Egy újabb Dogma film. Talán az eddigi leggyengébb. A legkevésbé eredeti
film, amelynek szinte mindegyik kockája visszaköszön korábbi filmekből (pl.
Naken) és azt sem igazán tudta eldönteni a
rendező, hogy vígjátékot vagy drámát csináljon, így aztán egy
korcs sikeredett csak, még akkor is, ha szeretetreméltó korcs.
-
Állítsátok meg Terézanyut!
(december 27.)
- A magyar "bridzsetdzsonsz". Kellemes vígjáték, néhol remek poénokkal,
máshol találó - de azért könnyed - társadalomkritikával. Remek közönségfilm,
jobb az eredetinél.
-
Csodálatos Júlia
(november 20.)
- Kellemes mozi egy kellemes történet alapján. Neves szereplők korrekt
játéka, korrekt rendezés, semmi különös, de élvezhető.
-
Monsieur Ibrahim és a Korán virágai
(november 7.)
- Egy valaha neves színész jutalomjátéka (egy valaha neves napon
megtekintve...;-). A történet kedves, bár nem túl eredeti, egy fiatal
fiú és idős fűszeres barátságáról. A mai iszlám fundamentalista időkben
mindenesetre nagyon idillinek tőnik az, hogy a fiú zsidó és a fűszeres
muzulmán volta nem akadálya a barátságnak, sőt. A film azt mutatja be, hogy
a muszlim nem feltétlenül jelent az elvakult gyűlöletet és hogy a muszlimban
jelen van egy békés, belső harmóniára törekvő irányzat, amelytől néhanapján
a nyugati világ is tanulhatna (ilyen szempontból érdekes egybeesés, hogy az
előző - koreai - film is egy nyugatitól eltérő életszemléletet mutat be).
-
Tavasz, Nyár, Ősz, Tél... és Tavasz
(október 23.)
- Ez az a film, aminek az értelmezéséhez nem ártana a buddhizmus mélyebb
ismerete, továbbá elegendő idő, hogy elgondolkozzam rajta, amit persze a
felgyorsult európai életritmus nemigen tesz lehetővé. Pedig a film azt
mutatja be, lehet, máshogy is élni... A mélyebb megértés hiánya ellenére
is azt tudom mondani, igazán csodálatos filmmel van dolgunk amelynek
képi világa és parabolisztikus története is nagyon jól kitalált. Az élet
tiszteletére nevelő történet az emberi élet körforgásáról és az
életszakaszok során a bölcsebbé váláshoz vezető útról.
-
A barbárok inváziója
(október 12.)
- Valamikor a 80-as években láttam egy kanadai francia filmet, a címe
Az amerikai birodalom hanyatlása,
volt. A történetre már alig emlékszem, ránézésre amolyan
Eric Rohmer féle
beszélgetős mozi volt egy baráti társaság gyűlt össze egy tóparti házban és
a (főleg szexuális) kalandjaikról, érzéseikről, gondolataikról beszélgettek,
franciás könnyedséggel, de ugyanakkor filozofálgatva is. A cím érdekes
ellentétben állt a film idilli hangulatával, amelyet a néha komolyra forduló
beszélgetések tartalma magyarázott csak meg, bár őszintén szólva nem
emlékszem, hogy igazán sikerült volna megfejtenem a rejtélyes címet, ha igen
akkor azt mostanra már elfelejtettem. Ennek ellenére úgy maradt meg bennem
ez a film, mint az egyik nagy moziélményem. Így aztán nagyon örültem, amikor
meghallottam, hogy A barbárok inváziója ennek a korábbi filmnek a
"folytatása". A történet sokkal kevésbbé idilli: az egyik főszereplő halálos
beteg és a Londonból hazatérő tőzsdeügynök fia megpróbálja utolsó
hónapjait szebbé tenni. Ebben egyrészt segítségére vannak a beteg barátai
(az előző film főszereplői) és a fiú rengeteg penze, amelyet rámenősen
arra használ fel, hogy a magyarhoz nagyon hasonlóan lerobbant állapotban
levő kanadai egészségügy elszomorító és embertelen szolgáltatási szintjénél
jobb körülméyeket teremtsen. A film kevésbbé beszélgetős, mint a korábbi
történet és sokkal direktebben mutat be egy hanyatló, értékválsággal küzdő
társadalmat, amelyet a pénz ural. A szemlélet merőben meglepő egy a
"birodalom" központjának tőszomszédságában készült filmtől, már-már
közép-európai szemmel mutatva be az elhanyagolt állami szektor nyomorúságát.
-
Stepfordi feleségek
(október 10.)
- Egy 1975-ös thriller újrafeldolgozása szatírává alakítva. Remek remake,
mondhatnám, de sajna inkább csak közepes. Elég jó színészi alakítások
(legalábbis női fronton) és az amerikai életforma (vagy
inkább az egymás mellett élő életformák) mérsékelten gúnyos kifigurázása
jellemzi a pozitív oldalon. Sajnos a sztori igazából semmitmondó, a
happy-end nevetséges és több technikai baki is becsúszott.
-
Shrek 2.
(szeptember 24.)
- Az első rész mindig jobb, mondják
a galivúdi receptgyár ismerői, ami az esetek többségében igaz is. Szerintem
ezúttal is, bár szerencsére ettől még élvezhető a darab. A történet ugyan
gyengébb, döcögősebb, a paródiaelemek így is nagyon jók.
-
Szezon
(szeptember 4.)
- A Moszkva tér rendezőjének
új filmje, ha lehet, még jobb is, mint az előző. Ezúttal a rendszerváltozás
utáni időszak hangulatát mutatja be a film, három pincérfiú történetén
keresztül. A történet egyszerű és nem túl eseménydús, de ezúttal ezt nem
érzem gondnak, a film lényege éppen a nagy történések hiánya, a nagyjából
kilátástalan, kiszolgáltatott alkalmazotti lét bemutatása. Bár nem tökéletes
alkotás, a Szezon remek film, amelynek a hangulata megfogja a nézőt. Még a
végén életre kel a magyar film...
-
Édes álmok (Skagerrak)
(augusztus 4.)
- A Mifune rendezőjének új filmje,
ezuttal nem Dogma (úgy tűnik abból Dogtegnap lett, kipukkant lufi...;-),
viszont a dán színek mellé egy kis brit (skót) hangulat is keveredett. Bár a
sztori igen egyenetlen, kiszámítható, de gyakran irreális fordulatokkal
és a stílus is összevissza (az eleje egy Mike Leigh vagy Ken Loach
stílusú szociodrámának indul, hogy aztán némi bakugrásokon keresztül
egy fordulatos vígjáték keveredjen belőle), ennek ellenére jól szórakoztunk
rajta. A Mifune azért sokkal jobb
volt...
-
Trója
(július 11.)
- A történetet erősen átírták a halivúdi kritériumok alapján, ami nem
feltétlenül tetszett. Viszont a háborúellenes "üzenet" szimpatikus.
-
Harry Potter 3: Az azkabani fogoly
(július 4.)
- Harry Potter az Harry Potter, mi egyebet mondhatnék még?
-
Belleville randevú
(május 29.)
- Gyenge történet (sajna), de remek rajzok! A film igazi értékei a rengeteg
egyéni megoldás, szellemes képi ötlet, a remek zene és a képi világ sajátos,
kissé sötét de ugyanakkor szeretere méltó hangulata.
-
Elveszett jelentés
(május 15.)
- Két amerikai Tokióban. Otthon észre se vennék egymást, de itt, egy
érthetetlen és idegen világban, érzékenyebbé válva belső hasonlóságukra
egymásba gabalyodnak. Ez persze nem egy szokásos szerelmi történet, a felek
tudják, hogy a kapcsolatuknak nincs jövője és a film nem is elsősorban erről
szól, hanem talán arról az elveszettségről, amit egy idegen országban
érezhetünk és arról, hogyan segíthet ez az elveszettség abban, hogy egy kicsit
jobban tisztába jöjjünk önmagunkkal.
-
Nagy Hal
(május 11.)
- Tim Burton nagyon elgondolkodtató, nagyon egyéni és mégis nagyon
amerikai (jó értelemben!) filmet készített. Egy nagyotmondó és igen színes
képzelőerejű apa és a realista fiú konfliktusáról szóló történet, amelyben
a fiú lassan rádöbben, hogy az apa képzelt világa talán valódibb, mint
gondolta. Ez a megkapó fantáziájú film kifordítja az amerikai filmek szokásos
kötelezően optimista (mondhatni voluntarista) üzenetét: nem azt mondja, hogy
ha erősen akarjuk, minden álmunkat valóra válthatjuk, hanem azt, hogy még a
megvalósíthatatlan álmaink is inkább mi vagyunk, mint az álomtalan valóságunk.
-
Hideghegy
(április 25.)
- Monumentális történet az amerikai polgárháború idejéből. Jó szereplők,
látványos oeratőri munka, sokkoló csatajelenetek, "a'la Hollywood 2000". A
történet nem túl eredeti (az Odüsszeia mintáját követi elég felismerhető
módon), bár jobb az átlagnál és eredetibb is, a fent említett "másolás"
ellenére is.. A rendezés persze szintén profi. Mindenképp az ajánlott
kategóriába tartozik.
-
A visszatérés
(április 5.)
- Csodálatos film! Egyszerű de mégis rejtélyes és mélyértelmű történet egy
apa és két fia tragikus útjáról valahol Oroszországban (a "valahol" egyébként
Viborg azaz Viipuri) a Ladoga tó partján.
Remek operatőri munka és remek színészek!
-
Magyar Vándor
(április 4.)
- Nagy reményekkel vártam a Valami Amerika
rendezőjének új filmjét, sajnos csalódnom kellett. Lazán csatolt
jeleneteket láttam, összefüggő történet nélkül, amelyeknek az összes szerepe
abban merült ki, hogy egy közepes szinvonalú gegparádé ("l'gag pour l'gag",
mondhatnánk) aláfestését adják. Na jó, néhány jobb poén is volt, tehát
azért nézhető volt a darab.
-
Minden végzet nehéz
(március 30.)
- Romantikusnak és szellemesnek kellene lennie ennek a filmnek, ehelyett
inkabb középszerű és kiszámítható. A Nicholson elég jó, Diane Keaton nagyon
jó, ez nagyjából elviszi a filmet, amit ennek ellenére sem ajanlanék jó
szívvel.
-
A gyűrűk ura - A király visszatér
(március 29.)
- Profi mozi, nagy történet. Bár a film néhány helyen eltér a könyvtől,
ez nem okoz alapvető gondot, a történet szelleme megörződik. A látvány
pedig lenyűgöző, méltán söpörte be a film a technikai Oscarokat.
-
Master and Commander
(február 2.)
- Látványos, pergő kalandfilm.
-
Kontroll
(január közepe)
- 2003 legsikeresebb magyar filmje. A forgatókönyv szokás szerint kissé
egyenetlen, de a film hangulata megkapó és egyes jelenetei frenetikusak.
-
Igazából szerelem
(január 3.)
- Könnyed évkezdet: egy kellemes és romantikus vígjáték brit
sztárparádéval és egy kis brit-jenki piszkálódással.
A legjobb filmek 2004-ban!
A filmek megoszlása gyártó szerint:
Hollywood (~US/UK) |
12 |
magyar |
4 |
francia |
2 |
skandináv |
2 |
koreai |
1 |
orosz |
1 |
kanadai |
1 |
|