Mind a mozilátogatásaim, mind az utazásaim száma jól mutatja, hogy 2003 óta jóval kevesebb lett a szabadidőm. 2004-ben nemcsak Eszter rendezte át az időbeosztásomat, hanem a lakásprojektünk is. Májusban vásároltuk meg az új lakásunkat, júliusban költöztünk be, és bár mostanra már egész otthonossá vált kis lakunk, de még így is a tennivalók igen hosszú listáján kell végigmennünk, hogy eljussunk az ideálisnak képzelt állapotig. Ezzel együtt, talán ez egy kicsit nyugodtabb év lesz és egy kicsit több időnk lesz mozizni és utazgatni.

My trips in 2004

Farnborough (23-24 November)

This was an official trip to the local Nokia office. Farnborough is well-known from its air-show, but oherwise not very interesting. My accomodation - where I am becoming a "frequent visitor" - lies in a nice residential area, about fifteen minutes away from the railway station by walk. This was a busy business trip, so I had only the evenings free:

• On the first a local colleague invited me to Winchester, where we had a dinner and a nice chat in the Wykeham Arms (a nice local pub) and later on a we also paid a brief visit to Royal Oak. Winchester has Roman roots (the place was called Venta Belgarum) and we had a very brief walk in the centre, I liked very much what I saw (which included the statue of King Alfred, a glimpse at the Cathedral and the Roman Wall along the riverside) and I am considering a longer visit, whenever I get back to the UK on a holiday.
• On the second evening I went to London for a short evening walk around Waterloo station. I had a brief flight on the London Eye, then a I walked to Trafalgar Square. Then I got lost in the neighbourhood of Covent Garden and Soho for a while. On the way back to the station I stopped for a pint at The Wellington (nothing famous, just a pub on my way) and I had a glimpse at the PSV-Arsenal game bafore returning to Waterloo.

The British railways are otherwise quite low quality, two out of my three trips started with more than ten minutes delay.

Hajdúszoboszló (16-20 October)

A nice holiday resort in Eastern Hungary famous of its thermal water and spas. It is rather popular amongst elderly German tourists who can cure their aching backbone and limbs. The town clearly benefits from the German money spent here as it shows wealth uncommon in an otherwise poor region. We had a room in Hotel Béke, which is a fairly OK hotel with extensive bathing facilities: a small indoor and a larger outdoor swimming pool and also various smaller pools filled with the beneficial thermal water. The hotel also offers medical services based on the thermal water, which we did not use. Our only critical remark concerns the dinner service: although the food was delicious and plentiful, we had to chase the waiters to get some drink and we did not always manage to catch their attention. We had short walks also in Debrecen. In Déri Múzeum we had a look at Munkácsy-trilogy, which (although not my favourite style or topic) is a must. Nagytemplom (the "great church") is the symbol of the city and it is indeed a significant building, while Nagyerdő (the "great forest") is a nice park Eszter enjoyed very much.

Rohrmoos (8-13 August)

Rohrmoos is a scenic small village on a hillside near the town of Schladming. It offers a breathtaking view of the southern "wall" of the Dachstein range and also of the Enns Valley. We spent five nights in a cosy bauernhof called Abelhof, where my daughter Eszter was happy to see horses, pigs, rabbits, cows and some other animals. This was a trip to relax, so we did not do much. Still, we had a look at Schladming, hiked up to Riesachsee (in Untertal), drove up to Planai and took part in a traditional Kutschenfahrt.

Skanzen of Szentendre (17 June)

This was a short day-trip to most famous open-air museum of Hungary. The museum - although founded 37 years ago - is still constantly (and slowly) being expanded, so it is worth visiting in every few years to check for new additions. It is anyway quite big, so one day may not be enough to see everything they have.

Alsópáhok (25-30 January)

We were planning to spend 5 pleasuring days in Alsópáhok, visiting some exciting places in the neighbourhood like: Keszthely, Hévíz, Szigliget. Although we managed Keszthely and its famous Festetics Palace, we had to skip our other plans because I I got a nasty virus infection (lasted for weeks after our trip). We were staying in Kolping Hotel, which was advertised as a baby hotel and it indeed covered our important needs for Eszter. However, it was far from perfect: accessibility with baby carriage was not always possible, the room did not have enogh storage place for three persons, did not have a hair dryer, hooks were missing in the bathroom, the TV screen was too small, and so on. A hotel that has been recently upgraded to have four stars should not have so many inconveniences.

Utibeszámolók (2004)

Farnborough (november 23-24)

Hivatalos úton voltam a London melletti Farnboroughban, amely kétévenkénti repülősójáról híres, de egyébként egy nem túl érdekes hely. A szállás (ahol lassan törzsvendégnek számítok) egy kellemes - vörös téglás családi házas - környéken egy kellemes BB jellegű magánház, kb. 15 percnyi sétára a vasútállomástól. Amúgy csak két estém volt szabad:

• Az elsőn egy helyi kolléga invitálását elfogadva a római eredetű (Venta Belgarum) Winchester városában vacsoráztunk, a kellemes Wykeham Arms pubban, később pedig a Royal Oak-ban is meglocsoltuk kiszáradt torkunkat. Bár már sötétben érkeztünk a városba és csak egy kb. húsz perces sétára futotta (a látnivalók között volt Nagy Alfréd szobra, a katedrális és a Római Fal a folyóparton) az esti, kissé kihalt Winchester is igen impozáns volt, megérne később egy alaposabb látogatást!
• A második éjszakán Londonban tettem egy háromórás rövidke sétát, amibe persze nem fért túl sok: A Waterloo állomásról indulva először a London Eye-t látogattam meg, ami egy nagy óriáskerék a Parlamenttől nem messze, jó kilátással. Ezután átsétáltam a Trafalgar Square-re, majd a Covent Garden és a Soho forgalmas utcáiban bolyongtam,térkép nélkül pillanatok alatt eltévedve. Már visszafelé tartva betértem a The Wellington pubba, ahol egy pint sör mellett megnéztem a PSV-Arsenal meccs első félidejének végét, majd visszatértem a vasútállomásra, ahonnan egy még egy egyórás vonatút várt hazáig.

A brit vasutak egyébként elég megbízhatatlanok, három esetből kétszer is kb. tíz percet késtek, mégpedig rögtön az indulásnál.

Hajdúszoboszló (október 16-20)

Kellemes fürdőváros Szoboszló, a rengeteg német fürdővendég által elköltött pénz jótékonyan hat a városképre is, amelyet kádárkori kocka-szocreál stílusú, de jól karbantartott hotelek, kellemes sétálóutcák és parkok jellemeznek. Mi a Hotel Béke vendégei voltunk, amelynek egy nagyobb külső és egy kisebb belső uszodája van továbbá több termálvizes medencéje. Alapvetően jól éreztük magunkat, bár azt nem értem, a vacsoránál miért kellett lasszóval vadászni az italos pincérre, egy alkalommal egyáltalán nem sikerült italt rendelnünk. Debrecenbe is többször átruccantunk. A Déri Múzeumban nemhagyhattuk ki az ideiglenesen hazánkban állomásozó Munkácsy-trilógiát, még akkor se, ha általában nem vagyok az akadémista festők nagy híve (hajrá impresszionisták!). A Nagytemplom szintén kihagyhatatlan, bár nyilván nemfogom egy napon emlegetni mondjuk a Sagrada Familiával. A belvárosi sétákon kívül még a Nagyerdőre is jutott egy kis időnk, amit különösen Eszter élvezett. Fogyasztottunk is, egyrészt cukrásztermékeket a Gara és Mandula cukrászdákban (helyi érdekesség, hogy a somlói galuskát sajátos módon nem csokiöntettel, hanem csokipudinggal készítik; érdemes kipróbálni, bár szerintem az öntettel jobb), másrészt néhány remek akciós könyvet a Tóth Könyvkereskedésben, bár itt sérelmeztem, hogy a kasszánál nagyon sokat kellett várnunk, nem a nagy sor, hanem a lassú kiszolgálás miatt.

Rohrmoos (augusztus 8-13)

Rohrmoos egy kis falu az Enns völgyében (az Óperencián is túl) egy Schladming nevű kisváros felett a hegyoldalban. Lélegzetelállító a kilátás a Dachstein vonulat déli oldalára, amit a szobánk ablakából is élvezhettünk. A szállásunk egyébként egy Abelhof névre hallgató parasztgazdaságban volt, ahol Eszter lányom először látott igazi lovat, nyulat, tehenet és egyéb állatokat. Alapvetően a költözésünket akartuk kipihenni, így nem voltunk túl aktívak, de azért Scladmingban többször sétáltunk, felmásztunk egy tengerszemhez (Riesachsee, Untertal), felautóztunk a közeli Planai hegy csúcsára és még egy lovaskocsikázáson (Kutschenfahrt) is részt vettünk.

Szentendrei Néprajzi Múzeum (június 17.)

Rövid látogatás a Szentendrei Néprajzi Múzeumban (a Skanzenban). Bár már harminhét éves a múzeum, még mindig bővítik, néhány évente egy-egy újabb tájegységet hozzáadva a kínálathoz. Eszter lányomnak leginkább a kecskék tetszettek, meg a hintát is élvezte.

Alsópáhok (január 25-30)

Öt szép napot reméltünk eltölteni az alsópáhoki Kolping Hotelben. Ezalatt kirándulásokat terveztünk többek közt Keszthelyre, Hévízre és Szigligetre. Bár Keszthelyre valóban eljutottunk (még a Festetics Kastélyban is voltunk egy vezetésen), terveink nagy részét keresztülhúzta egy csúnya vírusfertőzés, amely itt kezdődőtt és még hetekig ágynak döntött. A Kolping hotel egyébként bababarát szálláshely és az alapvető elvárásainknak valóban megfelelt, de azért távol állt a tökéletestől. Az emeleti szobánk például nem volt lépcsőmentesen megközelíthető, nem volt a szobában hajszárító (a recepción lehetett kérni, de előfordult, hogy már mindegyik ki volt adva), kevés volt a tárolóhely három személyre, több tájékoztató felirat hiányos volt. Még tőbb hasonló kifogásunk volt: egy magát mostanában négycsillagossá minősítő szállodához méltatlan hiányosságok ezek, ráadásul túl nagy számban.

The 23 movies I saw in 2004

Legend:

• : Best of the crop. I usually pick 5 movies at the end of the year to receive this mark. By clicking on the icon you get to the list of the selected movies for this year.
• : Films I really recommend. I am not so much choosy, so quite a few movies receive this mark.
• : Films that you should really avoid. I am rather tolerant, so not very many movies get awarded with it.

Se til venstre, der er en Svensker (29 December)

Yet another Dogma movie. Compared with the other ones, this is much less original and much less exciting: probably it borrows too much from other movies (e.g Naken) and other patterns: also, the director seemed to hesitate whether this movie should be a comedy or a drama, so it blended the two. I felt that sticking to one genre would have helped the movie.

Állítsátok meg Terézanyut! (27 December)

A nice movie based on a bestseller (the "Hungarian Bridget Jones", if you like). Correct acting, enjoyable comedy with funny gags. A bit of mild critic on Hungarian high society, too.

Being Julia (20 November)

A nice movie based on a nice story. Correct acting, enjoyable movie.

Monsieur Ibrahim et les fleurs du Coran (7 November)

A nice story dominated by Omar Sharif's wonderful play. The friendship between the jewish boy and the moslim shopkeeper seems too idyllic in the times of Al-Kaida, but the movie presents a peaceful Islam that concentrates on the search of the happiness and balance of the soul; and the West could learn from that Islam a lot. It's an interesting coincidence that I saw two movies (see the previous - Korean - movie) that present a different, non-Western approach to life.

Bom yeoreum gaeul gyeoul geurigo bom (23 October)

I would probably need to gain more knowledge on buddhism in order to be able to understand the story in depth. I would also need more time to think about it, but time is a scarce resource in my rather Western way of life: one of the messages of the movie (and of buddhism) is to have a totally different lifestyle. Despite the lack of in-depth understanding I can firmly state that this is a wonderful movie of beautiful pictures and a symbolic story about the real values of life and about the way people may become wiser during the course of their life.

Les Invasions Barbares (12 October)

I saw a Canadian movie titled Le Déclin de l'empire américain, about 18 years ago. I can hardly recall the story, I only remember that it was a typical French conversational movie, a'la Eric Rohmer: a couple of friends gathered for a dinner at a lakeside house and chat about their adventures (mostly sexual), their emotions, thoughts and wishes. The title added special spice as its "political" nature conflicted with the seemingly unrelated, peaceful and personal atmosphere, at least at first sight. To be honest, I cannot remeber whether I managed to understand the "message" of this second layer, I must have dedicated some time to think about it, but the result - if any - is hiding in some dark corners of my brain. Still, despite all the fading details, I do remember that it was amongst the best movies I had ever seen. So, I was eager to see the new "20 years after" part of the story, when I learnt that 'Les Invasions Barbares' is based on the that earlier gem I praise so much. I will now praise the new part as well: the story is less idyllic as it is about the death of one of the characters of the former story. The film presents not only how his family and his friends support him and try to make him pass away in an "ideal" way, but it also gives a much more critical picture about society: the only way for a human being to die in this ideal way is to have someone with a lot of money and a lot of determination to create the conditions. Otherwise people are put into run-down hospitals and left with some strangers (other people dying, maybe) in a crowded room. I would say that the first part twenty years ago was stronger in the "conversational" part and in presenting personal relationships: this new movie was somewhat schematic, as it could not really go beyond cliches in presenting how the people react to the coming death of their close friend. However, the social message was much stronger this time. A corrupt society and a neglected healthcare system is presented in a society ruled exclusively by money. This is a somewhat usual message of Central-European movies, but it is quite shocking to see it in the "heart of the empire".

Stepford viwes (10 October)

A remake of an 1975 thriller (which I have not seen). It is turned into a satirical story about the "American Dream", or to be precise, about "American men's Dream". Some female acting is quite good (Kidman, Midler and Close) and some gags make this movie tolerable. Unfortunately, the male characters are rather shallow and so is the whole story, which has some significant logical flaws on the technical side and a too much hollywoodized (i.e. spiceless) message on the "philosophical" side.

Shrek 2. (24 September)

The first episode is better (as usual), mostly because the story is somewhat weaker this time, but the gags are great this time, too. Enjoyable piece!

Szezon (4 September)

A new piece from the director of Moszkva tér. The movie tells the story of three boys working as waiters in various places of Hungary. The story is uneventful and simple, just like the life of the main characters. Hopelessness and humiliation are the keywords here and the atmosphere of the movie perfectly reflects this. A strong movie. Perhaps there is hope for Hungarian film-making...

Skagerrak (4 August)

A new piece from the director of Mifune, this time not Dogma (which seems to lose its momentum). Skagerrak provides a mixture of Danish and British film-making style. The story is rather weak, with a lot of calculable yet unrealistic (and thus embarassing) turns. The style is also a mixture, it starts as a superrealistic working class movie a'la Mike Leigh or Ken Loach, but then it develops into an enjoyable comedy. In summary: far from being as good as Mifune, it is still quite OK.

Troy (11 July)

Well, I am not sure what Homer would say about this movie. Obviously the story is streamlined to Hollywood standards and you'd better forget what is written in Illyad. Otherwise it has a clear anti-war sentiment which I can agree with.

Harry Potter 3: Harry Potter and the Prisoner of Azkaban (4 July)

Well, Harry Potter is Harry Potter, what else can be said about it?

Les triplettes de Belleville (29 May)

Weak story but wonderful pictures! A lot of frenetic visual gags, great music, and - most importantly - a somewhat dark, but loveable atmosphere.

Lost in Translation (15 May)

Travelling abroad, especially in an exotic country of a strange, sometimes embarrassing and puzzling culture places the traveller into a special state of mind. The two main characters of this film experience this: in their home environment they would probably pass each other without noticing, but being lost in a strange world they discover the similarities in each other's way of thinking and in each other's life. They become attracted to each other, but their relation has no future back home as they they both have their own family. This is the story of this slow-paced movie, which has an overwhelming atmosphere conveyed by beautiful photography and very good acting.

Big Fish (11 May)

Tim Burton's movie is very personal and very American: a charming imaginary world created by a father confronts with the down-to-earth son, who simply thinks the father is telling lies. While an average Hollywood movie would bomb us with the banal message that we can fulfil our dreams if we try and work hard, Tim Burton says that perhaps we are what we dream even if these dreams never come true. And perhaps simply by dreaming we already change our world. Perhaps this is the very same American message, but at least Burton manages to present it in a non-banal way.

Cold Mountain (25 April)

Monumental movie, shocking battle scenes, great camera work, good acting, all in "Hollywood 2000" style. Even the story is better than the average, despite the obvious pattern copying from Odyssey. Obviously Minghella is becoming a top name in Hollywood film-making.

The return (5 April)

Great movie! Seemingly simple but tense story about a tragic trip of a father and two sons, somewhere in Northern Russia (well, "somewhere" is Viborg aka Viipuri, so the lake must be Ladoga...). Acting and photographing is great and the story itself is more mysterious and symbolic than it seems.

Magyar Vándor (4 April)

I was expecting the new movie from the director of Valami Amerika with high hopes and in overall I was disappointed. The film is nothing more than a series of loosely coupled scenes and the story as such is completely missing. A huge amount of gags ("l'gag pour l'gag", in fact) make it enjoyable: although most of them are mediocre and calculable, few of them are good.

Something's Gotta Give (30 March)

A supposedly romantic and supposedly funny comedy with a mediocre, shallow story. Acting is however good and that makes it acceptable, if you like the genre.

The Lord of the Rings: The Return of the King (29 March)

A well-done movie based on the great epic story. The story has some deviations from the book, but I do not think this is a real problem, the spirit is indeed the same. The visual effects, the fighting scenes, the camera work in general is perfect. It is definitely worth seeing!

Master and Commander (2 February)

Very spectacular, as you would expect from a high-budget Hollywood movie.

Kontroll (mid-January)

The most popular Hungarian movie of 2003. The story is a bit weak perhaps but the atmosphere is perfect and some scenes are frenetic.

Love actually (3 January)

A good start for this year: a funny and romantic comedy with British top actors/actresses blended with some anti-yankee gags.

Number of films by country of origin:

A 23 film, amit 2004-ban láttam

Jelmagyarázat

• : A legjobbak. Év végén szoktam kiválasztani azt a 3-5 filmet, amelyek a legjobban tetszettek. Az ikonra klikkelve az ezévi listához jutsz.
• : Filmek, amelyeket igazán szerettem. Nem vagyok túl válogatós, elég könnyen adom ezt a jelet.
• : Filmek, amelyeket nagyon nem szerettem. Elég toleráns vagyok, úgyhogy ritkán szerepel ez az értékelés.

Nézz balra, ott egy svéd (december 29.)

Egy újabb Dogma film. Talán az eddigi leggyengébb. A legkevésbé eredeti film, amelynek szinte mindegyik kockája visszaköszön korábbi filmekből (pl. Naken) és azt sem igazán tudta eldönteni a rendező, hogy vígjátékot vagy drámát csináljon, így aztán egy korcs sikeredett csak, még akkor is, ha szeretetreméltó korcs.

Állítsátok meg Terézanyut! (december 27.)

A magyar "bridzsetdzsonsz". Kellemes vígjáték, néhol remek poénokkal, máshol találó - de azért könnyed - társadalomkritikával. Remek közönségfilm, jobb az eredetinél.

Csodálatos Júlia (november 20.)

Kellemes mozi egy kellemes történet alapján. Neves szereplők korrekt játéka, korrekt rendezés, semmi különös, de élvezhető.

Monsieur Ibrahim és a Korán virágai (november 7.)

Egy valaha neves színész jutalomjátéka (egy valaha neves napon megtekintve...;-). A történet kedves, bár nem túl eredeti, egy fiatal fiú és idős fűszeres barátságáról. A mai iszlám fundamentalista időkben mindenesetre nagyon idillinek tőnik az, hogy a fiú zsidó és a fűszeres muzulmán volta nem akadálya a barátságnak, sőt. A film azt mutatja be, hogy a muszlim nem feltétlenül jelent az elvakult gyűlöletet és hogy a muszlimban jelen van egy békés, belső harmóniára törekvő irányzat, amelytől néhanapján a nyugati világ is tanulhatna (ilyen szempontból érdekes egybeesés, hogy az előző - koreai - film is egy nyugatitól eltérő életszemléletet mutat be).

Tavasz, Nyár, Ősz, Tél... és Tavasz (október 23.)

Ez az a film, aminek az értelmezéséhez nem ártana a buddhizmus mélyebb ismerete, továbbá elegendő idő, hogy elgondolkozzam rajta, amit persze a felgyorsult európai életritmus nemigen tesz lehetővé. Pedig a film azt mutatja be, lehet, máshogy is élni... A mélyebb megértés hiánya ellenére is azt tudom mondani, igazán csodálatos filmmel van dolgunk amelynek képi világa és parabolisztikus története is nagyon jól kitalált. Az élet tiszteletére nevelő történet az emberi élet körforgásáról és az életszakaszok során a bölcsebbé váláshoz vezető útról.

A barbárok inváziója (október 12.)

Valamikor a 80-as években láttam egy kanadai francia filmet, a címe Az amerikai birodalom hanyatlása, volt. A történetre már alig emlékszem, ránézésre amolyan Eric Rohmer féle beszélgetős mozi volt egy baráti társaság gyűlt össze egy tóparti házban és a (főleg szexuális) kalandjaikról, érzéseikről, gondolataikról beszélgettek, franciás könnyedséggel, de ugyanakkor filozofálgatva is. A cím érdekes ellentétben állt a film idilli hangulatával, amelyet a néha komolyra forduló beszélgetések tartalma magyarázott csak meg, bár őszintén szólva nem emlékszem, hogy igazán sikerült volna megfejtenem a rejtélyes címet, ha igen akkor azt mostanra már elfelejtettem. Ennek ellenére úgy maradt meg bennem ez a film, mint az egyik nagy moziélményem. Így aztán nagyon örültem, amikor meghallottam, hogy A barbárok inváziója ennek a korábbi filmnek a "folytatása". A történet sokkal kevésbbé idilli: az egyik főszereplő halálos beteg és a Londonból hazatérő tőzsdeügynök fia megpróbálja utolsó hónapjait szebbé tenni. Ebben egyrészt segítségére vannak a beteg barátai (az előző film főszereplői) és a fiú rengeteg penze, amelyet rámenősen arra használ fel, hogy a magyarhoz nagyon hasonlóan lerobbant állapotban levő kanadai egészségügy elszomorító és embertelen szolgáltatási szintjénél jobb körülméyeket teremtsen. A film kevésbbé beszélgetős, mint a korábbi történet és sokkal direktebben mutat be egy hanyatló, értékválsággal küzdő társadalmat, amelyet a pénz ural. A szemlélet merőben meglepő egy a "birodalom" központjának tőszomszédságában készült filmtől, már-már közép-európai szemmel mutatva be az elhanyagolt állami szektor nyomorúságát.

Stepfordi feleségek (október 10.)

Egy 1975-ös thriller újrafeldolgozása szatírává alakítva. Remek remake, mondhatnám, de sajna inkább csak közepes. Elég jó színészi alakítások (legalábbis női fronton) és az amerikai életforma (vagy inkább az egymás mellett élő életformák) mérsékelten gúnyos kifigurázása jellemzi a pozitív oldalon. Sajnos a sztori igazából semmitmondó, a happy-end nevetséges és több technikai baki is becsúszott.

Shrek 2. (szeptember 24.)

Az első rész mindig jobb, mondják a galivúdi receptgyár ismerői, ami az esetek többségében igaz is. Szerintem ezúttal is, bár szerencsére ettől még élvezhető a darab. A történet ugyan gyengébb, döcögősebb, a paródiaelemek így is nagyon jók.

Szezon (szeptember 4.)

A Moszkva tér rendezőjének új filmje, ha lehet, még jobb is, mint az előző. Ezúttal a rendszerváltozás utáni időszak hangulatát mutatja be a film, három pincérfiú történetén keresztül. A történet egyszerű és nem túl eseménydús, de ezúttal ezt nem érzem gondnak, a film lényege éppen a nagy történések hiánya, a nagyjából kilátástalan, kiszolgáltatott alkalmazotti lét bemutatása. Bár nem tökéletes alkotás, a Szezon remek film, amelynek a hangulata megfogja a nézőt. Még a végén életre kel a magyar film...

Édes álmok (Skagerrak) (augusztus 4.)

A Mifune rendezőjének új filmje, ezuttal nem Dogma (úgy tűnik abból Dogtegnap lett, kipukkant lufi...;-), viszont a dán színek mellé egy kis brit (skót) hangulat is keveredett. Bár a sztori igen egyenetlen, kiszámítható, de gyakran irreális fordulatokkal és a stílus is összevissza (az eleje egy Mike Leigh vagy Ken Loach stílusú szociodrámának indul, hogy aztán némi bakugrásokon keresztül egy fordulatos vígjáték keveredjen belőle), ennek ellenére jól szórakoztunk rajta. A Mifune azért sokkal jobb volt...

Trója (július 11.)

A történetet erősen átírták a halivúdi kritériumok alapján, ami nem feltétlenül tetszett. Viszont a háborúellenes "üzenet" szimpatikus.

Harry Potter 3: Az azkabani fogoly (július 4.)

Harry Potter az Harry Potter, mi egyebet mondhatnék még?

Belleville randevú (május 29.)

Gyenge történet (sajna), de remek rajzok! A film igazi értékei a rengeteg egyéni megoldás, szellemes képi ötlet, a remek zene és a képi világ sajátos, kissé sötét de ugyanakkor szeretere méltó hangulata.

Elveszett jelentés (május 15.)

Két amerikai Tokióban. Otthon észre se vennék egymást, de itt, egy érthetetlen és idegen világban, érzékenyebbé válva belső hasonlóságukra egymásba gabalyodnak. Ez persze nem egy szokásos szerelmi történet, a felek tudják, hogy a kapcsolatuknak nincs jövője és a film nem is elsősorban erről szól, hanem talán arról az elveszettségről, amit egy idegen országban érezhetünk és arról, hogyan segíthet ez az elveszettség abban, hogy egy kicsit jobban tisztába jöjjünk önmagunkkal.

Nagy Hal (május 11.)

Tim Burton nagyon elgondolkodtató, nagyon egyéni és mégis nagyon amerikai (jó értelemben!) filmet készített. Egy nagyotmondó és igen színes képzelőerejű apa és a realista fiú konfliktusáról szóló történet, amelyben a fiú lassan rádöbben, hogy az apa képzelt világa talán valódibb, mint gondolta. Ez a megkapó fantáziájú film kifordítja az amerikai filmek szokásos kötelezően optimista (mondhatni voluntarista) üzenetét: nem azt mondja, hogy ha erősen akarjuk, minden álmunkat valóra válthatjuk, hanem azt, hogy még a megvalósíthatatlan álmaink is inkább mi vagyunk, mint az álomtalan valóságunk.

Hideghegy (április 25.)

Monumentális történet az amerikai polgárháború idejéből. Jó szereplők, látványos oeratőri munka, sokkoló csatajelenetek, "a'la Hollywood 2000". A történet nem túl eredeti (az Odüsszeia mintáját követi elég felismerhető módon), bár jobb az átlagnál és eredetibb is, a fent említett "másolás" ellenére is.. A rendezés persze szintén profi. Mindenképp az ajánlott kategóriába tartozik.

A visszatérés (április 5.)

Csodálatos film! Egyszerű de mégis rejtélyes és mélyértelmű történet egy apa és két fia tragikus útjáról valahol Oroszországban (a "valahol" egyébként Viborg azaz Viipuri) a Ladoga tó partján. Remek operatőri munka és remek színészek!

Magyar Vándor (április 4.)

Nagy reményekkel vártam a Valami Amerika rendezőjének új filmjét, sajnos csalódnom kellett. Lazán csatolt jeleneteket láttam, összefüggő történet nélkül, amelyeknek az összes szerepe abban merült ki, hogy egy közepes szinvonalú gegparádé ("l'gag pour l'gag", mondhatnánk) aláfestését adják. Na jó, néhány jobb poén is volt, tehát azért nézhető volt a darab.

Minden végzet nehéz (március 30.)

Romantikusnak és szellemesnek kellene lennie ennek a filmnek, ehelyett inkabb középszerű és kiszámítható. A Nicholson elég jó, Diane Keaton nagyon jó, ez nagyjából elviszi a filmet, amit ennek ellenére sem ajanlanék jó szívvel.

A gyűrűk ura - A király visszatér (március 29.)

Profi mozi, nagy történet. Bár a film néhány helyen eltér a könyvtől, ez nem okoz alapvető gondot, a történet szelleme megörződik. A látvány pedig lenyűgöző, méltán söpörte be a film a technikai Oscarokat.

Master and Commander (február 2.)

Látványos, pergő kalandfilm.

Kontroll (január közepe)

2003 legsikeresebb magyar filmje. A forgatókönyv szokás szerint kissé egyenetlen, de a film hangulata megkapó és egyes jelenetei frenetikusak.

Igazából szerelem (január 3.)

Könnyed évkezdet: egy kellemes és romantikus vígjáték brit sztárparádéval és egy kis brit-jenki piszkálódással.

A filmek megoszlása gyártó szerint:

A 4 színházi előadás, amit 2004-ben láttam

Jelmagyarázat

• : Előadások, amelyeket igazán szerettem. Nem vagyok túl válogatós, elég könnyen adom ezt a jelet.
• : Előadások, amelyeket nagyon nem szerettem. Elég toleráns vagyok, úgyhogy ritkán szerepel ez az értékelés.

Michael Frayn: Még egyszer hátulról (Új Színház, 2004. november 15.)

Bár profi módon rendezett és játszott vígjáték néhány frenetikus poénnal, a darab egy idő után mégis leül. Egészen pontosan a második felvonás kifejezetten gyengébb, mint az első volt, üresjáratokkal és ismétlődő poénokkal. Ezzel együtt is kellemes szórakozás.

Dodo Gombár: Ég és nő között (Thália Színház, 2004. október 2.)

Jutalomjáték Eszenyi Enikőnek és párjának, a szlovák Milan Mikulčíknak. Remek kamaradarab, néha frenetikus bohóckodással, néha szelíd humorral, néha szívszaggató szomorúsággal, néha brutális erőszakkal. Egyszer örök témákat feszeget férfi és nő kapcsolatában, máskor mai jelenségeket mutat be, figuráz ki, maró gúnnyal.

Bertolt Brecht: Kaukázusi krétakör (Vígszínház, 2004. április 2.)

Jobban tetszett, mint az előző darab: illik Brecht szelleméhez a kisérletező előadásmód, a szereplők nemének cserélgetése (Harkányi pl. szenzációs a kényeskedő kormányzóné és a szemforgató sógornő szerepében), a gyerekkórus (bár az énekelt szöveg nehezen érthető). Az első felvonás, azaz Gruse története jobban megfogott, a második részben kicsit kifulladt az az előadás, bér erről megoszlott társaságunk véleménye.

Krúdy Gyula: A vörös postakocsi (Vígszínház, 2004. január 16.)

Nem fogott meg az előadás egyáltalán. Valószínűleg a darab szelleme is távol áll tőlem, a színészek játéka túl rutinszerűnek tünt, a rendezést fantáziátlannak találtam, a díszleteket modernnek szánták, de inkább szegényesre sikeredtek. Kár.