Jelmagyarázat
-
:
A legjobbak. Év végén szoktam kiválasztani azt a 3-5 filmet, amelyek a
legjobban tetszettek. Az ikonra klikkelve az ezévi listához jutsz.
- :
Filmek, amelyeket igazán szerettem. Nem vagyok túl válogatós, elég
könnyen adom ezt a jelet.
- :
Filmek, amelyeket nagyon nem szerettem. Elég toleráns vagyok, úgyhogy ritkán
szerepel ez az értékelés.
-
Kőkemény család
(december 29.)
- Az obligát karácsonyi családi mozi, egy kis szerelem, egy kis szeretet,
egy kis komédia, egy kis tragédia, egy kis szeretet, politikai korrektség,
egy kis szeretet, és persze egy kis szeretet, ha még nem mondtam volna.
Kicsit lapos, de nézhető. A magyar cím a szokásos értelmetlen, félrevezető
jópofáskodó magyar címferdítés, a kitalálóját jól pofán kéne vágni...
-
Harry Potter és a Tűz Serlege
(december 10.)
- A látvány a szokásos de a történet szerintem laposra sikeredett. Túl
hosszú is a film, és sok az összefüggéstelen, zavaros elem, illetve
a megmagyarázatlan és logikátlan fordulat.
-
Grimm
(november 26.)
- A Grimmben nincs meg a korábbi "nagy" Gilliam filmek intellektuális
ereje és talán a látványvilága sem olyan egyedi és erőteljes, de azért
egy átlag fantasy filmnél jóval színvonalasabb darab. Mindenképp
megéri a mozijegy árát...
-
Fej vagy írás
(november 11.)
- A Sztárom a párom magyar vátozata:
a híres nő (esetünkben egy szupermodel) és a szerény névtelen férfi
(esetünkben egy műegyetemista) románca. A halivúdi eredeti sokkal jobb,
a magyar változat elképesztően gyenge, a sztori szinte nem is létezik, a
színészi játék feledhető.
-
2046
(október 29.)
- Egy igazi művészfilm, amely egy életérzésről szól és amelyben a film
látványvilága, színei, beállításai tökéletes harmóniában vannak ezzel a
hangulattal. Sajnos nem voltam ráhangolódva erre a hangulatra, így nem fogott
meg a film. Magyarul untam, de ez szerintem inkább az én hibám, mint a filmé:
jobban fel kellett volna készülnöm rá.
-
Nócsnoj dozor / Éjszakai őrség
(október 24.)
- A birodalom visszavág. Az oroszok a hidegháború elvesztése után hazai
pályán hívták ki az amcsikat: közönségfilmet készítettek. A halivúdi
dominancia megtöréséig még hosszú az út, de az Éjszakai Őrség ezzel együtt is
figyelemre méltó. Minden elem adott hogy egy újabb kultuszfilmmel
gazdagodjon a fantasyk népes rajongótábora. Egyedi képi világ, gyors
ritmusú és meglepő fordulatokat tartogató sztori, remek szereplők jellemzik.
Trilógiáról lévén szó, a folytatás is adott, már várom is. Az amcsik persze
tudják mit kell tenniük a hegemóniájuk megőrzéséhez: egyszerűen megvették a
filmet, így aztán azt nemzetközileg a 20th Century Fox forgalmazza.
-
Hervadó virágok
(október 15.)
-
Lassú léptű, látszólag unalmas mozi, se izgalom, se ézelmek. Aztán egy
idő után érdekessé válik a történet, ahogy a már nem teljesen fiatal néző
szembesül azzal, hogy a szintén nem teljesen fiatal szereplők milyen különböző
életutakat járnak be. A főszereplő egy gazdag, öregedő agglegény, aki már
nem is akar családot. Aztán egyszer csak kap egy névtelen levelet, amelyben
arról értesíti egykorvolt barátnője, hogy van egy majdnem felnőtt fia. Némi
habozás után útra kel, hogy felkeresse a szóbajöhető barátnőket és megtalálja
a fiát. Ahogy sorban látogatást tesz a volt barátnőknél, szembesül azzal,
milyen különböző módon félresiklott életutakat jártak be és ahogy
legtöbbjükön látja a boldogtalanságot, lassan rájön,hogy a saját élete is
félresiklott. Ahogy járja tovább az útját, egyre inkább meg akarja találni a
fiát, mintha a vele való találkozás helyrehozhatna egy elrontott életet.
Legalábbis ez az én értelmezésem, bár a szikár történet elég rejtélyes ahhoz,
hogy másképp is lehessen interpretálni.
-
Kész cirkusz
(szeptember 17.)
- Újabb magyar változata a mostanában népszerű fanyar humorú akciófilmnek,
amelyben a pancserek sikeresen szállnak szembe a profikkal, akiken így jót
nevethetünk (mint pl. Guy Ritchie-től a
Lock, Stock & Two Smoking Barrels).
Nem rossz próbálkozás végül is, jól keveri a műfaj általános szabályait a
helyi ízekkel.
-
Lélektől lélekig
(szeptember 13.)
- Egy korrektül rendezett és játszott film, amely a XIX. századi
"felsőbbrendű" Angliát mutatja be. Arrogáns brit tudósok az afrikai busmanokat
tartják a majmok és az ember közti kapocsnak. Elméletük bizonyítására foglyul ejtenek
két busmant, akit állatnak tartanak és annak is kezelnek, amíg néhányan
közülük rá nem jönnek, hogy ők is emberek. A történet éppen a "felsőbbrendű"
európaiak embertelenségét és alig leplezett barbarizmusát bizonyítja.
-
The Island
(szeptember 3.)
- Egy újabb sci-fi köntösbe bujtatott akciófilm. A mélyenszántó sztori
ezúttal a tudatlanságban tartott klónók kezerű sorsát mutatja be egy
anti-utópisztikus világban. Szerencsére akad egy hős, akinek
feltűnik, hogy valami itt nem kóser, először megszökik, magával véve a helyi
bombázót, majd egy még hősibb gesztussal visszatér, hogy lerombolja a
börtönvilágot. Mit tesz isten, sikerül is neki. Hoppá, most lelőttem a poént,
bocs. Az intellektuálisan nem túl megterhelő sztorit a korrekt akciók és
Scarlett Johansson csábos mosolya teszik elviselhetővé.
-
Sky Kapitány és a holnap világa
(augusztus 30.)
- Szándékoltan a negyvenes évek képregényeinek stílusát idéző film, amelyet
a modern számítógépes filmtrükkök turbóznak fel, kissé fura keveréket alkotva
így. Ez az érdekes keverék teszi élvezetessé a filmet, mert a sztori amúgy
elég kiszámítható.
-
Deus ex machina
(augusztus 20.)
- Dalok a második emeletről palesztín
változatban. Egy társadalom mindennapi őrületét mutatja be sokkolóan
szürreális jelenetekben. Nem terrorista merényletek, hanem mindennapi
agressziók jelennek meg a filmben, pl. ahogy valaki áthajítja a szemetét
a szomszéd kertjébe, vagy ahogy másvalaki akkora lyukat ás az út közepére,
hogy az arra járó autók garantáltan defektet kapjanak. Később a film
kicsit talán ellaposodik, de a Ramallah és Jeruzsálem közti ellenőrzőpont,
vagy a "palesztin nindzsa" és a zsidó milicisták szürreális jelenete
így is emlékezetes marad.
-
Még egy csók
(augusztus 2.)
- Bár alapvetően jó a film, mégis csalódott vagyok, mert Ken Loach korábbi filmjei (például a kedvencem, a
Raining Stones) sokkal erőteljesebbek. Ez a film "csak" egy a sok jó brit film közül, amelyek a mai
brit életet mutatják be, de semmi több.
-
Mint egy angyal
(július 27.)
- Agnes Jaoui előző filmjét
(Le gout des autres / Ízlés dolga) az év
legjobbhai közé választottam, így nyílvánvaló volt, hogy az új filmjét is meg
kell néznem. Nem csalódtam, az új mű ugyanolyan izgalmas és magával ragadó,
mint az elődje. A rendezőnő fő témája, úgy látszik, annak bemutatása, mennyire
hajlamosak az emberek vágyálmokat kergetni a magánéletükben,
és milyen nehezen jönnek rá, hogy könnyedén megtalálnák a boldogságukat, ha
a környezetükben lévő embereket nem megbántanák, hanem tisztelnék, szeretnék
és bíznának bennük.
-
Tangó és tulipán
(júlus 25.)
- Egy nagyon kedves, magával ragadó film: egyszerű történet egy ötvenes háziasszonyról,
aki egy társasutazáson lemarad a buszról és családjától elszakadva Velencében köt ki,
ahol kissé fura és hóbortos, de nagyon szeretnivaló emberek között megtalálja önmagát
és a boldogságot. Közhelyesen hangzik, de remek szereplők lehelnek életet a karakterekbe
és hihetővé teszik az otimista és naív történetet, vagy ha talán hihetővé nem is, vonzóvá
mindenképp.
-
Mennyei királyság
(júlus 24.)
- Látványos és véres tömegjelenetek, ahogy az egy Ridley Scott filmben dukál.
A történet sajna hihetetlenül bárgyú és idegesítően didaktikus.
-
Galaxis utikalauz stopposoknak
(június 18.)
- Egész jó kis film lett belőle. Trillian és Arthur románca kicsit
túl lapos, de a rengeteg poén és a remek képi világ jó hangulatba hozott,
és ezért meg is bocsátom ezt a gyengeséget.
-
Star Wars III. rész - A Sith-ek bosszúja
(június 9.)
- Közepes a történet és a színészi játék, de látványos és izgalmas
harci jelenetek. Ahogy vártam, úgyhogy nem is csalódtam.
-
Repülő tőrök klánja
(május 25.)
- Tigris és Sárkány gyengébb kiadásban. Rendkívűl látványos harci jelenetek
és míves történet jellemzik a filmet, bár néha európai szemnek túl keleties (azaz túlzottan
szimbólikus és cizellált) a történet. Ezzel együtt is élvezhető.
-
5x2
(május 16.)
- Egy válással végződő házasság története visszafelé az időben, öt
epizódban bemutatva. A hiábavalóság érzetét kelti a film, bár a
korrekt színészi játék ellenére is kissé üresnek éreztem.
-
Sorstalanság
(április 10.)
- Végülis szerettem a filmet, már amennyire egy lágerfilmet szeret
az ember. Néhány hibás döntés eleve lehetetlenné tette, hogy elérhesse a
könyv szinvonalát. Ilyen volt pl. Morricone zenéje, ami túl "profi" és
túl érzelmes a Sorstalansághoz, szerintem ide valamilyen elidegenítő zene
illett volna. A fényképezés szintén túl szép és túl konvencionális volt
(látszik, hogy Koltai operatőr). A könyv eredetiségét nehéz visszaadni,
nem triviális a filmes átültetés, de az alkotók meg sem próbáltak valami
filmesen egyedit kitalálni, inkább konvencionális megoldásokat választottak.
Így viszont esélyük sem volt az igazi nagyságra, született egy korrekt,
átlagosan jó feldolgozás. Néhány fontos üzenet így is átjött: jól
érzékeltette a film a zsidók fatalizmusát, beletörődését; a különböző
(leginkább kudarcra itélt) túlélési technikákat a táborokban; a főhős
rendkívüli szerencséjét, akinek szintén kudarcot vallott a technikája, de
hihetetlen szerencsével mégis túlélte.
-
A bukás
(április 5.)
- Bruno Ganz tökéletes alakítása csak egy érv a film mellett, amely
történetileg is hiteles, megrázó módon mutatja be Hitler őrűlt
uralmának még őrűltebb utolsó napjait. Ekkor már Hitler is látta az
elkerülhetetlen összeomlást, de hagyta szenvedni népét, mert "a vesztes
nép pusztulást érdemel". Ennek megfelelően a film értelmetlen és sokkoló
halálok sorozatát mutatja be: tízéves újoncok esnek el Berlin utcáin orosz
golyózáporban, vagy éppen bújkáló dezertőröket lőnek le Gestapós
különítmények. Hitler hatalmát mutatja, hogy sokan még ekkor is istenítették,
belső meggyőződésből engedelmeskedtek neki és még az öngyilkosságba is
követték. A legmegdöbbentőbb Göbbelsné példája, aki hat gyerekét is
meggyilkolta, mondván, hogy nem érdemes élniük a jövendő, nemzetiszocializmus
nélküli, világban. A film erős figyelmeztetés: óvakodj a diktátoroktól!
-
Dallas Pashamende
(március 27.)
- Remek atmoszférájú film, remek színészekkel (mindkét főszereplő nagyot
alakít) és egy kissé kiszámítható, kissé galivúdiasan közhelyes, de
ennek ellenére magyar viszonylatban meglepően élvezhető és "folyékony"
történet. A film fő erénye a képek és a főleg amatőr szereplőgárda által
teremtett hangulat, illetve a sokkoló környezet. Biztos, hogy egy ilyen
film nem fogja megoldani a cigányság problémáját, de legalább együttérzést
kelthet a "ganz unten" élő, reménytelen és kiszolgáltatott emberek iránt.
-
Ray
(március 13.)
- Remek zene, remek színészek, remek történet. Irány a lemezbolt,
ide az első Ray Charles lemezt!
-
Meet the Fockers
(március 8.)
- Ezt a filmet Zsuzsa kedvéért néztük meg, egyfajta nőnapi ajándékként.
Meglepetésemre legalább annyira élveztem, mint ő. Könnyed vígjáték
remek alakításokkal és frenetikus gag-ekkel. Magamra ismertem azokban a
zavarba ejtő helyzetekben, amikor a szülők már az első bemutatkozó
látogatáson megosztják fiuk gyerekkori titkait a menyasszonnyal...
-
Lány gyöngy fülbevalóval
(március 6.)
- Míves munka egy nagy festő életéről, pontosabban annak egy
epizódjáról, még pontosabban arról, hogyan született meg a
Lány gyöngy fülbevalóval című kép. Remek szereplők,
érzékletes ábrázolása a korabeli Delft életének, a gazdag,
magát megmutatni akaró, de azért még spórolós polgár életének
és az ebből ugyan kilógó, kevéssé értett, de a gazdag mecénásnak
köszönhetően mégiscsak jól élő és némi művészi szabadságot élvező
festőnek. És persze a a tehetséges cselédnek, aki talán mindenkinél
jobban érti a festő munkáját, de a társadalmi korlátok nem teszik
lehetővé tehetségének kibontakoztatását.
-
Kávé és cigaretta
(február 13.)
- Sok epizódból álló Jarmusch stílusgyakorlat. A jelenetek színvonala
szerintem kissé egyenetlen, de a jobbak miatt az egész film megéri. Nálam
Cate Blanchett "önduója" és az Alfred Molina féle teaivós jelenet jött be
igazán, ezek tényleg tudtak valami lényegeset mondani az emberi
kapcsolatokról, míg a jelenetek többsége inkább csak lárpúrlár bohóckodás
volt.
-
Luther
(február 12.)
- Kedvenceim a történelmi filmek, így lehet, hogy az elfogultságom
miatt adom meg az ajánlott jelet, de engem ez a film magával ragadott.
Annak idején sokat tanultunk a reformációt kiváltó okokról, közülük is
leginkább az egyház romlottságát megtestesítő búcsúcédulákról. A film
mai szemmel is látható érzékletességgel mutatja be, hogyan csináltak
üzletet a kegytárgyak és búcsúcédulák árusításából: aki járt már Rómában
és látta a mai emléktárgyárusokat, az a különös deja vu hatása alatt hamar
rádöbben, mennyire "modern" jelenség volt ez. Luther sikerének politikai okaira
talán kevéssé derít fényt a film, bár az erkölcsi dilemmák mellett
a politikai eseményeket is részletesen mutatja be: nem igazán derül ki, miért
álltak Luther mellé nagy és hatalmas német fejedelmek, olyanok, akik korábban
a katolikus egyház és Róma hű követői voltak. A film szerint Luther tanainak
erkölcsi ereje győzte meg őket. Lehet, hogy részben így volt, de túl cinikus
vagyok ahhoz, hogy ezt teljes egészében elhiggyem. Sokkal inkább az a vágy
motiválhatta Luther hatalmas pártfogóit, hogy Róma politikai hatalmától, az ezzel
járó gazdasági terhektől megszabaduljanak, és a Rómával szövetséges német császár
(a Habsburg V. Károly) hatalmát gyengítsék. Akárhogy is volt, a film attól még
remek darab, remek szereplőkkel.
-
Bálnalovas
(január 15.)
- Két makacs ember harcát mutatja be a film egy olyan közösségben
amely hagyományainak, kultúrájának a megörzését próbálja elérni,
mindezt egy modern környezetben, ahol a tömegkultúra és a modern
élet mindent maga alá gyűr. Az alaphelyzet tragikuma az, hogy
éppen az a két ember küzd egymással, akik igazán szívükön viselik
a közösség megörzésének ügyét: a nagyapa, aki a kis tengerparti falu
maori törzsének vezetője és fiú utódját keresi, és lányunokája, aki
szeretné bizonyítani, hogy lányként is méltó a szerepre. A film pozitív
végkicsengése azt sugallja, hogy olyan modern fogalmak, mint a
nemek egyenjogúsága összeférhet egy ősi maori törzs kivülálló
számára mókásnak tűnő és funkcióját vesztett hagyományaival.
Reméljük, tényleg így van. Reméljük, mert ugyanakkor az is látszik,
hogy, ha ezek a mókás hagyományok eltűnnek, akkor a közösség
összetartó ereje megroppan és kallódó, talajtvesztett, tartás
nélküli emberek laza halmazává válik.
-
Hallhatatlanok
(január 12.)
- Érdekes képi világ, a sztori is elmegy, de azért nem fog
a sci-fi klasszikusai közé bevonulni. Talán a sztori nem eléggé átgondolt
és eredeti, néha kifejezetten érdektelennek éreztem.
-
Nyócker
(január 2.)
- Szellemes, invenciózus képi világ, közepes szöveg (gyakran nehezen
érthető, amiről nem tudom, hogy a film hangmérnöke vagy a mozi
rossz akusztikai rendszere okozta-e) és közepes történet. Ezzel együtt
kellemes szórakozás és értékes próbálkozás.
A legjobb filmek 2005-ban!
A filmek megoszlása ország szerint:
Az alábbi besorolás természtesen nem tökéletes:
- Sok filmet nemzetközi együttműködésben gyártanak, ezt egyáltalán nem
tükrözi a táblázat, mivel minden filmet egy országnak "adok", általában
valamilyen ad-hoc logika alapján. Pl.
Harry Pottert és a
Hitchhiker's Guide-ot britnek számítom, egyrészt az irodalmi alapanyag,
másrészt a főbb szereplőket alakító színészek miatt, pedig mindkét filmet
hollywoodi stúdiók, azaz amerikaiak finanszíroztak. Hasonlóan, a
Lélektől lélekig és a Lány gyöngy fülbevalóval európai
koprodukciós alkotások, de a színészek és a filmek nyelve miatt szintén
bitnek számoltam ezeket. Így aztán 5 brit filmet mutat a táblázat, pedig
mindössze a Még egy csók tekinthető tisztán brit alkotásnak.
- Tavaly volt egy Hollywood kategóriám, amelybe az amerikai és brit
filmeket soroltam. Ez persze hibás besorolás volt, mert nem minden amerikai és
brit fil készül hollywoodi pénzből, ugyanakkor más országok alkotásaiban is van
időnként amerikai pénz. Egy ideig arra gondoltam, hogy a Hollywood
kategóriát a szórakoztató filmekre fogom aggatni, míg az országmegjelölést
csak a művészfilmekre fogom alkalmazni, de aztán rájöttem, hogy sok film
(gyakran a legjobbak) egyszerre szórakoztatóak és bírnak művészi értékkel,
úgyhogy ez egy elitista és képmutató besorolás lenne, amely ráadásul
igazságtalanul arra is utalna, hogy Hollywood nem készít értékes filmeket.
Így aztán maradt a tisztán országonkénti besorolás.
US |
10 |
brit |
5 |
magyar |
5 |
francia |
3 |
német |
2 |
hongkongi |
2 |
orosz |
1 |
palesztin |
1 |
olasz |
1 |
új-zélandi |
1 |
|