Jelmagyarázat
-
:
A legjobbak. Év végén szoktam kiválasztani azt a 3-5 filmet, amelyek a
legjobban tetszettek. Az ikonra klikkelve az ezévi listához jutsz.
- :
Filmek, amelyeket igazán szerettem. Nem vagyok túl válogatós, elég
könnyen adom ezt a jelet.
- :
Filmek, amelyeket nagyon nem szerettem. Elég toleráns vagyok, úgyhogy ritkán
szerepel ez az értékelés.
-
Esküvő monszun idején
(október 23.)
- Ritka vendég az indiai film a magyar mozikban, meg kell becsülni. Ez egy
jól sikerült példány, az átlagos történetet jócskán feldobja a remek színészi
játék, a remek operatőri munka és a film szeretnivaló atmoszférája.
-
Boldog születésnapot!
(október 15.)
- Egy újabb kellemes darab a fiatal magyar rendezőgeneráció
közönségigényeket kiszolgáló terméséből (korábbi példák a
Moszkva tér és a
Valami Amerika).
-
A Karib-tenger kalózai
(szeptember 24.)
- Egy szabad helsinki este beugrottam a
Tennispalatsiba.
Három hónap mozielvonás után valószínűleg bármilyen filmet élveztem volna, így élveztem
ezt is, annak ellenére, hogy csak egy átlagos hollywood-i rágógumimoziról van szó, bár
éppenséggel nem a legrosszabbról: látványos kosztümös kalandfilm, átlagosan
kiszámítható történettel, a manapság kötelező cinikus felhangokkal, átlagosan
kiszámítható színészi játékkal, az átlagosnal bárgyúbb heppienddel. Mivel egy időre
elmúlt a heti rendszeres mozizás ideje, hosszabb távon igényesebben kellene
megválasztanom, mit nézek meg.
-
Matrix Reloaded
(június 21.)
- A dialógusok nevetségesek, a színészi játék gyenge, a sztori közepes,
a film mégis élvezhető, ha valaki szereti a látványos harci jeleneteket
és filmtrükköket.
-
A csendes amerikai
(június 18.)
- Jó alaptörténet (Greene jó író), jó színészek, megfelelő költségvetés,
ez elegendő garanciának tűnt egy jó filmhez. Nem is csalatkoztam, tényleg jó.
-
Beszélj a szerelemről
(április 26.)
- Sophie Marceau nem csak gyönyörű és tehetséges színész, de
ambíciózus is, így megpróbálkozott a filmrendezéssel is. A történet
önéletrajzi ihletésű, a saját válásának történetét dolgozta fel, bár
kitalált személyeket szerepeltetve. Talán egy kissé túl hosszúra nyúlt a
történet, de azért így is egy rokonszenves, "élvezhető" film kerekedett
ki, ami persze nem csak a rendezésnek, hanem a remek színészi játéknak is
köszönhető. Főleg azoknak ajánlott, akik szeretik a magánéleti,
érzelmi problémák filmes bemutatását.
-
Minden vagy semmi
(április 18.)
- Mike Leigh legújabb remeke! Csóró, lerobbant családok reménytelen
életekkel, akik csak akkor tudják elviselni az életet, ha van valaki,
akit szerethetnek és aki szereti őket.
-
A muskétás
(április 12.)
- Hiába látványos néhány harci jelenet, a film így is bűn rossz, amiről
leginkább az elkeserítően gyenge sztori tehet. Senkit ne vezessen félre a
szereplőlistán található néhány nagy név (Roth, Deneuve, Rea): erre a filmre
ők se lehetnek túl büszkék...
-
Bánk bán
(április 7.)
- Az Orbán korszak másik sokat támadott "filmje", a 647 millióba kerülő
operafilm talán nem nyújt igazán katartikus élményt és nem vonul be a
filmtörténet klasszikusai közé, de azért szép és látványos film kerekedett
belőle, érdemes megnézni. A film készítői jól megérezték, hogy mit lehet
kihozni a Bánk bánból: a történetet és a zenét hűen követő, "alázatos",
híres énekeseinket kiemelő és a látványra koncentráló mozi született, amit
húsz év múlva is bátran müsorára tűzhetnek a tévék vagy kikölcsönözhetnek
az operarajongók.
-
Frida
(április 5.)
- Csodálatos életrajzi mozi
Frida Kahlo
mexikói szürrealista festőnőről, a szintén mexikói Salma Hayek emlékezetes
alakításában. Kahlo életének két döntő eseménye az őt nyomorékká tevő fiatalon
elszenvedett buszbaleset és a találkozása későbbi férjével,
Diego Riverával, a híres festővel
(Rivera leginkább a befejezetlen
falfestményéről
híres, amelyet a Rockefeller Center előcsarnokába tervezett, de Rockefeller
leromboltatta, mert Rivera nem akarta Lenint kisatirozni a képről; az esetet
többszöt filmre vitték lásd pl. az itthon is bemutatott
Cradle Will Rock című filmet!).
Ezek az események formálták szürrealista festményeit, amelyekből - szemben
Dali semleges, dekorativ képeivel - süt a szenvedély és a szenvedés. A mozi
remekül közvetíti Kahlo képi világát, amelyeket néha animációs betétekben
használ fel. Hiába, Julie Taymor már a
Titus rendezőjeként bizonyította
képzelőerejét.
-
The Hours
(március 30.)
- Az új Oscar díjas film tényleg jó, különösen a színészi játék, különösen
Kidman.
-
Kelj fel komám, ne aludjál
(február 25.)
- Jancsó negyedik "Kapa és Pepe" filmje, meglepő és talán kissé
szégyenletes, hogy az előző hármat nem láttam. Talán majd ezután.
A film stílusa nem ismeretlen, a tavalyi szenzációs
Legkisebb film a legnagyobb magyarról
ugyanezt a szemtelen, polgárpukkasztó, de talán a poénok kavalkádjában
kissé elvesző stílust képviseli. Még a témaválasztás is hasonló,
mindkét film a magyarságtudatról és a történelemfelfogásról szól, alaposan
odamondogatva a sajnos nem is olyan kevés magyarkodó nacionalistának. Jancsó
filmje sötétebb, a humor feketébb és a téma súlyosabb. Jancsó filmjének
javára szól, hogy a filmes eszközöket (képi világ, beállítások, stb.)
profibban használja, mint fiatalabb kollégái. Ugyanakkor a stílus a rövidebb
alkotásoknak kedvez, a másfél órás időtartamot érzésem szerint nem tudja
teljesen kitölteni Jancsó, sok az üresjárat, az önmagáért való ökörködés.
Így is mindenképp egy remek, elgondolkodtató egyéni alkotást látunk,
nem mellékesen remek zenei betétekkel (a
Bëlga magyar hip-hopja egyszerűen
frenetikus, és persze
Lovasiék sem
rosszak!). Jancsó szelleme még nyolcvan körül is figyelemre méltóan friss
és nyitott.
-
A gyűrűk ura - A két torony
(február 8.)
- Ezt ugyebár meg kellett nézni. Megérte, még akkor is, ha a film nem képes
Tolkien világának és a történetnek minden gazdagságát visszaadni, a három órás
hosszúság ellenére sem. Talán ezért is éreztem kicsit feszesnek a tempót.
Így is magával ragadó, látványos , nagy történetet láttunk. Valószínűleg
nem most láttam utoljára, mint ahogy az
első részt
is már megnéztem újra, a kezdeti fanyalgásom ellenére...
-
Szentiván napja
(február 3.)
- Nézhető komédia a magyar média szép új világáról. Néhány frenetikus
alakítás (pl. Darvas Iván, Mácsai Pál) és remek jelenet (pl. reggeli interjú,
kakasviadal) miatt mindenképp érdemes megnézni, de a gyengébbre sikerült
forgatókönyv (a magyar filmek szokásos átka) sajna kissé lerontja a hatást.
-
Bazi nagy görög lagzi / My big fat Greek wedding
(január 19.)
- Könnyű kis komédia, remek szórakozás. Különösen ajanlott
közép-európai nacionalistáknak, talán egy kis öniróniát csöpögtetne beléjük...
-
Női logika / Zhenskaja logika
(január 13.)
- Szinte soha nem fordul elő, hogy kimegyek a moziból, most megtörtént!
Tavaly az orosz filmhét egy remek, Gogolt és Bulgakovot idéző
szatírával
lepett meg, ez a mostani film viszont bűn rossz! A rendező
Urazbajev
a filmhét "díszvendége" volt és korábbi filmjeit a "legendás", "frenetikus"
jelzőkkel illették a beharangozó cikkek, ennek alapján választottam az egyik
legújabb filmjét. A Női logika egy orosz Miss Marple nyomozásának története:
a jó alapötletből remek krimit és remek szatírát lehetett volna rittyenteni.
Ehelyett a Kisváros és a brazil szappanoperák amúgy siralmas szinvonalát
is jócskán alulmúló TV-játékot láttunk, fantáziátlan sztorit fantáziátlan
alakításokkal, sematikus jelenetekkel: könyörgök, valaki égesse el a kópiát!
A szervezőkre is alaposan megorroltam (nem mintha ez bármit jelentene), mert
azért ilyen ócskaságot nem szabadna bemutatni: mi sem vinnénk ki mondjuk
a Barátok közt-öt egy külföldi magyar filmhétre, reprezentálni a honi
kultúrát, legalábbis remélem...
-
A múlt nélküli ember / Mies vailla menneisyyttä
(január 11.)
- Csodálatos film, igazi csemege! Finnország alulnézetből.
Ballada egy férfiról, akit huligánok
fejbevernek, elveszti az emlékezetét és a semmiből kell újrakezdenie életét.
A film két mondanivalót is tartogat nézője számára, mindkettő jellegzetesen
finn. Az egyik az, hogy akármilyen alul is van valaki, kemény munkával és kis
szerencsével felküzdheti magát. Ahogy a női főszereplő (az Üdvhadseregnél
dolgozó levesosztó lány) mondja, itt a Földön nem számíthatunk Isten
közreműködésére, így magunknak kell sorsunkat a kezünkbe venni. Ez persze
lehetne egy halivúdi rágógumimozi témája is, de Kaurismaki hitelesen tudja
előadni a sztorit. A másik mondanivaló pedig a többségi, gazdag társadalom
kritikája és szimpátia az elesettek iránt, ami meg akár egy kommunista
propaganda film is lehetne, de megint hitelessé teszi a filmen átsütő
együttérzés és az előadásmód. Apropó, előadásmód: a szokásos balladai
tömörségű párbeszédek, és a fanyar fapofa humor, amely már a korábbi
Kaurismäki filmek jellemzője volt, itt is megtalálható.
-
Ízig-vérig Annie Mary / Very Annie Mary
(január 7.)
- Tipikus angol kisvárosi film (lásd pl.
Blow Dry,
Billy Elliot,
Little Voice),
ezúttal egy kicsit lökött főszereplővel. Nézhető.
-
Rabold a nőt! / The Abduction Club
(2003. január 6.)
- Klasszikus kosztümös kalandfilm ármánnyal, szerelemmel, lovaglással,
vívással, gyönyörű ír tájakkal és csinos, cserfes leányzókkal.
A szerelem természetesen győz, a gonoszok meglakolnak. Bár a
történet túlságosan is kiszámítható, azért ez a film így is kellemes
kikapcsolódás!
A legjobb filmek 2003-ban!
|