Jelmagyarázat
-
:
A legjobbak. Év végén szoktam kiválasztani azt a 3-5 filmet, amelyek a
legjobban tetszettek. Az ikonra klikkelve az ezévi listához jutsz.
- :
Filmek, amelyeket igazán szerettem. Nem vagyok túl válogatós, elég
könnyen adom ezt a jelet.
- :
Filmek, amelyeket nagyon nem szerettem. Elég toleráns vagyok, úgyhogy ritkán
szerepel ez az értékelés.
-
Az ember gyermeke
(november 20.)
- Valami nem stimmel. Még nem tudjuk, mi fogja a vesztünket okozni, a
felmelegedés, vagy a harmadik világháború (vagy leginkább a kettő együtt),
de az biztos, valami nagy baj készülődik. Legalábbis ez sokak félelme, és
ez kifejeződik a rengeteg világvége filmben is, ami mostanában kijön
Hollywood műhelyeiből. Ez is egy ilyen film, a jobbik fajtából,
Alfonso Cuaron rendezésében. Itt az
alapsztori abból a kissé misztikus feltételezésből indul ki, hogy mi lenne,
ha egyszer csak nem születne több gyerek. Hát, ez valami olyasmi társadalmi
szinten, mint amikor valakivel közlik, hogy rákos és van hátra öt éve: még
élhetsz valamennyit, de a halál árnyéka rajtad van. Ti emberek, még
leélhetitek a saját életeteket, de gyerekeitek már nem lesznek. Nem egy
kellemes tudat, bele is roppan a társadalom, de ez már a film sztorija.
Nagy Britannia még tartja magát, a világ többi része összeomlott. Persze
a brit demokrácia már a múlté, egyfajta katonai diktatúra tart rendet,
illetve tart fenn egy folyamatos rendkívüli állapotot, hogy megbírkózzon a
menekültek áradatával, a terroristákkal és a gazdasági összeomlással.
Ez idáig elég sematikusan hangzik, de a film nem az. Valahogy sikerül egy
nagyon érdekes és aggasztó látomásban elegyíteni azt, ami ma van, azzal,
amivé mindez válhat. Apropó Cuaron: egyike a Hollywoodban nemrég
befutott mexikói kontingensnek. Én valamikor a 90-es években láttam tőle
a Sólo con tu pareja
című filmet (a magyar címe valami olyasmi volt, hogy "Rettegés az AIDS
idején", de ebben nem vagyok biztos. Abban sem, hogy rendes
moziforgalmazásban láttam-e, vagy valamilyen filmfesztivál/filmhét kapcsán,
valószínűleg az utóbbi), ami egy szellemes és frenetikus vígjáték volt, még
Mexikóban. Manapság már Hollywoodban filmez, a legismertebb filmje
valószínűleg a
Harry Potter és az azkabani fogoly,
nem mellesleg az eddigi legjobb Harry Potter, szvsz.
-
Hétköznapi menyország
(November 18.)
- Hétköznapi történet egy visszavonuló karmesterről, aki egy kis faluban
találja meg a nyugalmat és a boldogságot. Tipikus skandináv mozi, hétköznapi
és kevésbé hétköznapi emberek problémáiról, a boldogság és a harmónia
kereséséről.
-
Szabadság, Szerelem
(november 15.)
- '56 a'la Hollywood. Ami persze nem baj, kellenek ilyen "könnyű" filmek
is '56-ról. Végülis látványos, jól megcsinált film, neves szereplőkkel, akik
korrektül jtszanak. Ezt a filmet lehet majd két-három évente vetíteni a
tévében, iskolai osztályoknak bemutatni (az eseménytörténet is jól
követhető benne). Ráadásul van benne egy egészséges adag patetizmus is,
ami bizony ránk fér: ez a film azt üzeni, legyünk büszkék '56-ra, ami
egy kis nemzet bátorságának és szabadságvágyának a jelképe. Így látta a
világ '56-ot és elsősorban lássuk így mi is. A részleteket, a hibákat,
az árnyaltabb értékelést hagyjuk máskorra.
-
Az ördög Pradát visel
(november 11.)
- Élvezhető vígjáték a "hogyan csinál a megszeppent, fiatal csitri
karriert" fajtából. Meryl Streep nagyon kell a sikerhez, de azért a többiek
is elfogadhatóak.
-
Sírugrók
(november 1.)
- Szlovéniáról valahogy mindenkinek az jut eszébe, hogy egy problémamentes,
jómódú kis ország délnyugaton, amelyik könnyedén szabadult meg nemcsak a
délszláv káosz, hanem a kelet-európai gazdasági nyomorúság nyűgétől is.
És ez persze igaz is. De azért ez a film mégiscsak valahogy olyan
Underground-os emlékeket
ébreszt bennem: mintha a szlovének sem lennének teljesen mentesek az
elragadó, de egyben ön- és közveszélyes délszláv temperamentumtól.
-
Da Vinci Kód
(szeptember 18.)
- Nem olvastam a könyvet, úgyhogy nem tudom megitélni, hogy jól sikerült-e
az adaptáció. Önmagában viszont nem egy nagy durranás. Persze Tom Hanks meg
Audrey Tautou hozza a kötelezőt, de attól ez még csak egy átlagos holywoodi
kalandfilm.
-
Magyar szépség
(24 augusztus 24)
- Az amerikai szépség magyar
parafrázisa, ami persze elég sokat elmond mind a filmkészítés, mind a
társadalmak különbségeiről. Kezdve a filmkészítéssel, a magyar filmek
típushibája a gyenge, döcögős, következetlen forgatókönyv, ami sajna erre a
filmre is igaz, még annak ellenére is, hogy persze sok mindent az amerikai
eredetiből vettek át. A gyenge forgatókönyvön a jeles szereplőgárda és a
helyenként sziporkázó rendezés sem segít. Ezzel együtt azért nem egy
teljesen reménytelen film ez, sokat megmutat a magyar "középosztálybeli"
valóságból. Már az is egy remek ötlet, ahogy a kezdeti képsorokban az új
lakópark a nagy lakótelep tövében épül, jelképezvén, hogy a kitörés a
dzsumbujból bizony igencsak viszonylagos. Aztán a film erősen gunyoros,
kicsit groteszk stílusa is nagyon találó, valahol azt jelezvén, hogy itthoni
állapotaink az amerikai ideál karikatúrái csak: minden igyekezet, törekvés
ellenére valahol minden felemás, lerobbant változata csak a nyugati mintának.
-
A karib tenger kalózai 2. - A Holtak Kincse
(július 20.)
- Bár eredetileg kicsit fanyalogva írtam az
első részről, utólag
meg kell állapítsam, hogy nagyon jó kis darab volt, igazi
kosztümös-kardozós-stb. csemege. Legalább kétszer végigélveztem tévében is,
ami nálam nagy szó. Most fanyaloghatnék a második részről is, mert a sztori
továbbra is eléggé zavaros, de valószínűleg ugyanúgy járnék, mint az
első résszel: a remek gegek, a látványos csatázós, vívós, stb. jelenetek
ezt a filmet is hosszú távon menthetetlenül - és talán nem is érdemtelenül -
klasszikussá avatják majd. A kalózos filmek Csillagok háborújává, vagy
valami hasonlóvá.
-
Kebab Connection
(július 16.)
- Német válasz a Bazi nagy görög lagzira.
Talán még jobb is, mint az eredeti. A "szokásos" multikulti poénok mellett
rengeteg filmparódia található benne, főleg kungfu filmekről, de még a
Patyomkin páncélos
híres lépcsőjelenete is új értelmezést nyer.
-
A velencei kalmár
(június 24.)
- Újabb látványos Sekszpír adaptáció. Elég felejthető.
-
Tutira kamuzunk
(június 11.)
- Kellemes komédia francia zsidókról és persze nem csak zsidókról.
A tehetség és a szerelem mindent legyőz, ugye.
-
Az eltakarítónő
(június 9.)
- Kellemes fekete komédia, bár kicsit kiszámítható.
-
Az igazság fogságában
(május 18.)
- Amikor itthon bemutatták, akkor a tartalmi ismertetők illetve a kritikák
alapján úgy döntöttem, hogy kihagyom, mert - bár dicsérték a filmet és
Atom Egoyan színvonalas rendező - nem igazán fogott meg a téma. Aztán
Helsinkiben volt egy szabad délelőttöm, beestem a legközelebbi moziba és
éppen ezt vetítették, így megnéztem. Nem bántam meg. Az ötvenes évek Amerikája
a tömegmédia korának kezdete, ugyanakkor a társadalom a mainál - vagy
legalábbis a hatvanas évekhez képest - még sokkal konzervatívabb (a felszínen
mindenképp). A film két korabeli szupersztár története, egy humorista duó két
tagjáé, akik karrierjük csúcsán állnak és "jó dolgukban" nem tudják már, mit
csináljanak: dorbézolnak, csajoznak, kábítószereznek, titokban összeverik a
nekik nem tetsző nézőket, elcsábítanak feleségeket, bármi belefér,
következmények nélkül. A médiának szüksége van rájuk és az üzlet érdekében
minden elsimítanak. Aztán egyszer egy lányt holtan találnak a szállodai
szobájukban és bár ezt is eltussolják, ezúttal átlépnek egy határt és a saját
lelkiismeretük már nem hagyja őket nyugodni: a duó röviddel ezután felbomlik
és bár egyénileg is sikeresek maradnak, karrierjük lassan leszálló ágba
kerül. Bár az eredeti megérzésemet is korrektnek tartom, azért valamennyire
mégis megfogott a film. Jók a szereplők, jó a rendezés, markáns a hangulat
és végülis mond is valami izgalmasat és időtlent a média hatásáról, a
sztárokról, még akkor is, ha - számomra kevésbé izgalmasan - a sztárokra
koncentrál.
-
Matchpoint
(május 13.)
- Ezúttal nem a szokásos Woody Allen-es bohóckodás zajlik, hanem egy
Balzac-os karriertörténet és Dosztojevszkíj Bűn és bűnhődésének modern,
némi cinizmussal átitatott (pl. a bűnhődés elmarad) keverékét láthatjuk.
Egyébként a film remek, és nekem mint erősen plebejus beállítottságú
nézőnek különösen tetszik a felső tízezret bíráló vonulata a filmnek,
amely egyébként már előfordult Woody Allennél (ld.
Small time crooks): bár a modern
tömegdemokráciában már az elkülönülés már nem annyira teljes, azért
azt még mindig megnézik, kit engednek be a köreikbe. Az időnkénti
vérfrissítés persze elengedhetetlen, de a befogadásnak számos feltétele
van, többek között az azonosulás és engedelmesség képessége.
-
Jégkorszak 2.
(április 15.)
- Az első részt imádtuk. Ez most egy icipicit gyengébb, de azért így is
jót szórakoztunk.
-
Nagypályások
(április 5.)
- "Régi idők focija" orosz változatban. Nem hiszem, hogy a rendező
ismerte Sándor Pál klasszikusát, bár a történet alapja nagyon hasonlít.
Minden más viszont különbözik: a Nagypályások egy sötét és kegyetlen mozi egy
sötét és kegyetlen világról. A foci itt a barátságot és egy jobb világba való
hitet szimbolizálja (vagy talán a menekülést a valódiból) egy vad és széteső
Oroszországban, közvetlenül a világháború és a forradalom előestéjén. Nemcsak
a világ, a mozi is kegyetlen, némely jelenete vér nélkül is kifejezetten
brutális.
-
Casanova
(március 14.)
- Kellemes szórakozás. Az alapsztori és a főszereplők is elég jók, de
igazából a mellékszereplők és a remek poénok viszik a hátukon a filmet.
-
Rokonok
(február 24.)
- Korrekt megfilmesítése egy nagy műnek. Szabó évtizednyi szünet után
először forgat magyar filmet. A film méltó az eseményhez: egy időtlen
alkotás a korrupt elitekről. Biztos nem Szabó legjobb filmje ez (pl. a
Szembesítés sokkal jobb) de jól
beleilleszkedik Szabó
nagy témájába, az egyén és a hatalom viszonyának, az egyén korrumpálásának,
megalkuvásainak bemutatásába. Külön fűszerezi a hatást Szabó saját
életrajzának nemrég napvilágra került sötét foltja: Szabó az ötvenes évek
végén kényszerből, illetve emberi gyengeségből besúgó lett. Életművének több
darabjának valószínűleg ihletője lett ez, s bár Szabó, mint ember talán
kisebb lett ezáltal a szememben, az mindenképp érdekes, hogyan válik egy
emberi gyengeség a rendezői nagyság forrásává.
-
Zhatura
(február 13.)
- Pontosabban Jumanji 2. Sablonos, kiszámítható, de látványos. Végülis
nézhető.
-
Rashevsky tangó
(Január 14.)
- Élvezhető filmecske egy belgiumi zsidó családról. A nem túl eredeti
történet a zsidó identitáskeresés (vagy megörzés) különböző útjait mutatja
be a családtagokon keresztül. A nem túl eredeti végkövetkeztetés valami
olyasmi, hogy a különbözöségeik ellenére ők azért mégiscsak egyek, mégiscsak
zsidók. A nem túl eredeti és meglehetősen kiszámítható történetet a kedves,
gyarlóságaikkal együtt is szerethető karakterek teszik elviselhetővé.
-
Szent Lajos király hídja
(Január 7.)
- Impozáns szereplőgárda és híres regény, mi kell még egy nagy filmhez?
Talán egy jó rendező, de az sajnos hiányzott, így aztán a film viszonylagos
csalódást kelt. Néhány nagy pillanat (pl. Kathy Bates vagy Harvey Keitel
némelyik jelenete) emlékezetes marad, de az egész valahogy nem állt össze.
Persze még így is jobb a film a hollywood-i átlagnál. És persze el kellene
olvasni a könyvet is.
A legjobb filmek 2006-ban!
A filmek megoszlása ország szerint:
Az alábbi besorolás természtesen nem tökéletes, mivel sok filmet nemzetközi
együttműködésben gyártanak, ezt egyáltalán nem tükrözi a táblázat:
minden filmet egy országnak "adok", általában valamilyen ad-hoc logika alapján.
US |
11 |
magyar |
3 |
francia |
2 |
brit |
1 |
svéd |
1 |
német |
1 |
orosz |
1 |
szlovén |
1 |
|