Add missing film table

My trips in 2006

Komárom (14-15 October, 3-4 November)

Two quick trips to Komárom, a border city at the Slovakian-Hungarian border. The older part (called Komarno today) is on the Slovakian side of the Danube at the mouth of the river Vág, a strategically important point since ancient times. The Hungarian part on the southern side of the Danube was originally only a small separate settlement called Rév-Komárom (roughly "Ferry to Komárom") and later Újszőny. It was united with Komárom at the end of the XIX. century. Today the main attraction of both cities is the system of fortresses (see Monostori Erőd and Komáromi Erődrendszer) built in the XIX century. However, we somehow managed not to visit the fortresses at all. We simply walked around the old town and the newly built Europe court. Furthermore, we had meals at two restaurants, one at Klapka square (in the building of Zichy Palace) and another one in Tiszti Pavilon (regrettably, I forgot the names...). I We should definitely return to visit the fortresses, though.

Révfülöp / Balatonfüred (22-28 July)

A week at lake Balaton, doing basically nothing but playing with Eszter on the beach and in the water. Originally we were planning short trips in the neighbourhood (e.g. Káli medence, Badacsony, Tapolca) but as the temperature was about 35+ degrees (Celsius), we did not have energy for anything like that. We were spending most of the time together with a friendly family who had a son of the same age as Eszter: the two children really enjoyed playing together and we also enjoyed having occasional nice chats with them. One evening we even went together for a short "sunset" cruise on the lake. We stayed four days at Hotel Révfülöp, a fairly cheap hotel (it has nice own beach, which is the main reason - apart from the price - why we were basically content with the place despite the fact that the hotel room was extremely hot and we had to share the breakfast with some flies). We also liked the cheap daily menu of Tóth Vendéglő. For the last two days we moved to Balatonfüred, to Hotel Füred: it was bigger and more expensive, but the price included half board and we got a bigger appartement as well.

Köln / Cologne (7-9 July)

A short weekend trip to Köln using the low-cost airline Germanwings. Their home is the Köln-Bonn Airport, situated halfway between the two important cities, having excellent connection to Köln. It took us no more than 15 minutes to get into the centre by the suburban train. We were staying at the Hotel Am Augustinerplatz, at the edge of the inner city, in walking distance from all the main sights. Well, "the" main sight is indeed the magnificient gothic cathedral, the Kölner Dom. The rest of the old town is actually not that old, as most of Köln was bombed down in WWII and then rebuilt in the 50's and 60's. Still, some older buildings managed to survive (or were renovated), like the nice Groß St. Martin church. Another remarkable neighbourhood is the riverside promenade, packed with excellent Brauereis. The atmosphere ofthe city was dominated by the FIFA World Cup friendly but sometimes a bit loud football fans were strolling everywhere, temporry stalls were selling football souvenirs (apparently with huge reductions, because that was the last weeken of the event) and two old town squares were partly formed into Fan Fest areas where the crowd could follow the matches on huge screens.

By the way, Kölsch tasting dominated the weekend, so here is the list of Brauereis visited by us (Kölsch is a special type of beer brewed only in Köln):

Brauhaus "Zum St. Peter"

Here we had not only an excellent Gilden but also a delicious dinner on Friday evening.

Brauhaus Papa Joe`s "Klimperkasten"

Saturday we had lunch here. I vaguely remember that the soup was very good and I also liked the Wurst. They have Gaffel on tap.

Brauhaus Sünner im Walfisch

Saturday evening we had an excellent dinner here. Beerwise, first I tasted there Sünner Kölsch, which I liked. Then I tasted Sünner Malz, which I very much disliked: it tasted like a mixture of beer and coke. I think this was the first ever beer I tasted in Germany which was bad. Despite that bad beer the mood was indeed memorable and cheerful: the place was packed by local folks who were eagerly watching the Bronze medal match where the local heroes were fighting for a last win.

Brauhaus Sion

After that terrible Malz I needed to drink something good again, so I had a glass of Sion, which managed to save the reputation of German beers. Well, the rule seems to be: when being in Köln, drink Kölsch.

Cölner Hofbräu Früh

This is a very popular and touristic place (the nearby Der Heinzelmännchenbrunnen can be your landmark to find it) and it looks indeed good with its traditional rooms. Unfortunately my girlfriend had a take-away cup of coffee with her and the waiter rudely drove us away saying that it was not allowed to consume drinks from other places. While that was an acceptable argument, the tone used by the waiter was outrageous, so we did not return later and I would definitely advise you to avoid this place.

Filled with impressions, we were leaving Köln on Sunday, just after noon. On our way to the airport we stopped for the Panorama Platform of the Köln Triangle, where we had a last look at the city (and I was taking some obligatory photos).

Helsinki (14-18 May)

In average, I have one working trip to Helsinki per year. (Sometimes I have my meetings in Tampere, but even in that case I usually stay in Helsinki and take a train to Tampere.) These trips allow me have a brief look at the slowly changing Helsinki and meet my Helsinki-based friends (well, they are Espoo-based, but anyway...). I usually do not list these trips here, because I do not visit new places, but this time I spent a bit more time (I participated in a conference and then some other meetings) and we had two nice evening events that are worth recording:

• First, we visited Kathrina, a sailing ship, where our company had an excellent dinner and a short cruise around Helsinki's centre.
• Then, another evening we had another excellent dinner at the island Uunisaari, only a little bit off the coast at Helsinki's popular Kaivopuisto park.

Visegrád (21-23 April)

We intended to have a relaxing weekend a little bit away from Budapest. We had some nice moments: we enjoyed the short walks on the hills and forests of Visegrád, Eszter loved the nearby bob track and of course the view from the Nagy Villám kilátó was magnificient, including the Danube Bend and Visegrád castle.

However, we do have the following advice on accomodation:

Hotel Silvanus [DON'T GO THERE!]

The hotel was in a peaceful and scenic environment, in the middle of the forest, on top of a hill, overlooking the mighty the Danube Bend. We had high hopes for a peaceful stay. These were partly destroyed however, because of the followings:

• They were extending one of the wings and the number of parking places was extremely limited due to the construction works: cars had to be parked along the small road leading to the hotel, thus limiting the driving to one lane and turning parking into a ten minute exercise of looking for an empty spot.
• There was some kind of a medical conference (held by MGYAITT, as I found out later) in the hotel and it was extremely crowded and noisy: not only the meeting rooms were used by the conference, but also the entrance hall was transformed into some kind of exhibition hall or fair, with stalls advertising various medicins. Not exactly the peaceful environment you would expect from a hotel in a forest. A correct hotel management would have informed us about this event when we made our reservation, but they failed to do so.
• Our hopes for some rest at least during the night proved also false: part of the conference program was a big evening party that extended well into the night. It featured a concert and a disco party and it was not finished until about 2 AM. The well-known local DJ Cintula probably made the crowd very happy, but not the few other hotel guest who had to endure the noise, which was not much reduced by the two floors between our room and the hotel restaurant. Another source of nosie was the steady flow of people from the restaurant to the rooms: after midninght people started to return to their rooms but on their way they were happily and noisily chatting on the corridor before saying a final good night to each other. In a properly built hotel the noise would not have been so terrible but this building (probably built in the 60's) had no noise insulation at all.
• The 60's had their mark on the bathroom as well, which would have been OK for a youth hostel, but was very far from 4 star quality.
• In the end, the receptionist offered a 10% discount as a compensation. Although this amount was not to much to compensate for all the nuisance we had (the price we paid was still very high for the poor service we got), at least it seemed a nice gesture. However, later I found out that we got only the discount which was offered to everyone paying with "Üdülési csekk" (a special type of benefit paid by many Hungarian companies to their employees: a checque that can be used for paying hotel bills), so we were in fact cheated by them.

We will never go there again and suggest you not going there, either!

Utibeszámolók (2006)

Komárom (október 14-15, november 3-4.)

Két rövid kirándulás Komáromba, először haverokkal sörözni, aztán Zsuzsával sétálgatni. Mindkétszer az igazi régi Komárom volt a fő cél, amely a határ túloldalán található település. (A Vág torkolata gyakran volt stratégiai fontosságú hely a történelem során.) A déli oldalon eleinte csak egy Rév-Komárom nevű kis átkelő volt, kesőbb pedig Új-Szőny néven egy nagyobbacska település, amelyet csak a XIX. század végén csatoltak a túlparti városhoz. Ma mindkét város fő attrakciója a híres erődrendszer, amelynek a Duna mindkét partján találhatóak egységei (ld. pl. Monostori Erőd és Komáromi Erődrendszer). Ehhez képest mindkétszer kihagytuk az erődöket és inkább Komárom belvárosában sétálgattunk, illetve vacsoráztunk is, egyszer a Klapka téren a Zichy palotában, egyszer pedig a Tiszti Kaszinó épületében (sajnos az éttermek neveit elfelejtettem). Kellemes élmény volt, de az erődőket egyszer még meg kell majd néznünk.

Révfülöp / Balatonfüred (július 22-28)

Egy hét a Balatonnál. A kánikulára való tekintettel alig mozdultunk el a vízpartról, bár eredetileg terveztünk rövid kirándulásokat (Káli medence, Badacsony, Tapolca, stb.) de 35 fokban a tettvágy alábbhagy sajnos. Az első négy napot a vízparti Hotel Révfülöpben töltöttük, annak is a strandján leginkább, ahol Eszter nagyon élvezte a pancsolást. Ebédet általában a közeli Tóth Vendéglőből hoztunk. Együttt volt velünk egy ismerős sasadi házaspár, akiknek Eszterrel egyidős fiuk van, a két gyerek remekül megvolt és mi felnőttek is jókat beszélgettünk. Esténként elsétáltunk vacsorázni a kikötő felé, sőt egyszer még egy sétahajókázásra is befizettünk. A hotel egyébként elég olcsó volt, ennek megfelelő színvonallal: a szobánk nagyon meleg volt, a reggeli közepes (bár a legyek szerették) és a szálló kertje is eléggé el volt hanyagolva, nem is annyira a vízparti rész, hanem a teljesen lepusztult játszótér (rozsdás és hiányos mászókák, üres gyerekmedence, stb.), ahonnan gyakorlatilag a gyereket el is kellett tiltanunk. Az utolsó két napot Balatonfüreden töltöttük a szintén vízparti Hotel Füredben, ez egy nagyobb és színvonalasabb szálloda, persze ennek megfelelően drágább is volt, igaz itt sikerült apartmant foglalnunk és vacsorát is kaptunk.

Köln (július 7-9.)

Rövid hétvégi kiruccanás fapadossal. A Köln-Bonn repülőtér a Germanwings "anyareptere", nagyjából félúton a két város között remek közlekedéssel, így fapados szokásokkal ellentétben 15 perc alatt bent voltunk Köln centrumában, hála a gyors elővárosi vasútnak. A szállásunk (Hotel Am Augustinerplatz) a szűk értelemben vett belváros szélén volt így rövid sétával minden lényeges látnivalót el lehetett érni. Persza "a" látnivaló az a Kölni Dóm, a gótika csodája. A belváros maradéka speciel a nyomába sem ér, lévén nem sok eredeti maradt a 2. világháború után a tönkrebombázott városban. Így az 50-es és 60-as évek nem túl impozáns építészeti dominanciája mellett néhány régebbi hírmondó maradt csak, pl. nekünk tetszett a Nagy St. Martin templom. Szintén kellemes a Rajna part sétánya a hangulatos sörözökkel, bár itt sem kell csodára számítani, láttam már szebb folyóparti panorámát (pl. naponta az Erzsébet hídon átkelve...). A város hangulatát nagymértékben befolyásolta az éppen zajló foci vb. Meccs már nem volt Kölnben (erre vigyáztunk a szervezésnél), de óriáskivetítők (Fan Fest) voltak két helyen is és a néha kicsit hangos, de alapvetően vidám és békés drukkerek mindenfelé nagy tömegben bóklásztak. Sok szuvenírárus is volt, ráadásul igyekeztek a lassan aktualitásukat vesztő darabokat féláron vagy még olcsóbban kiárusítani.

A mi látogatásunkat a dóm és a sok séta mellett a helyi sör, a Kölsch gyakori kostólgatása jellemezte még, álljon itt hát egy lista a végiglátogatott sörözőkről és végigkóstolt sörökről:

Brauhaus "Zum St. Peter"

Péntek este a remek vacsora (emlékeim szerint egy matjes) mellé egy finom Gilden is lecsúszott.

Brauhaus Papa Joe`s "Klimperkasten"

Szombaton ebédeltünk itt. Úgy rémlik, a leves nagyon finom volt és a kolbász is ízlett. Egyébként Gaffelt csapolnak.

Brauhaus Sünner im Walfisch

Szombat este voltunk itt. Sörileg, először egy Sünner Kölscht kóstoltam, ízlett. Aztán kedvet kaptam egy Sünner Malzhoz, ami nagy hiba volt: ez az édeskés barna sör a kóla és a sör keverékére emlékeztetett, amelyben a kóla dominált inkább; szőrnyű volt. Nem hiszem, hogy valaha ittam volna ilyen rossz sört, pláne nem Németországban. Ezzel együtt a hely nagyon tetszett, ami a remek kaja mellett (kenőmájast ettem) annak tulajdonítható, hogy dugig megtelt hely focirajongókkal, akik a világbajnoki bornzmeccsen hajtó helyi hősöknek szurkoltak egy utolsó győzelemért. (A focirajngók alatt nem a mai Fradi B-közép szintje értendő, sokkal inkább egy kellemes polgári közeg, hölgyek, urak, vacsora, sör, jókedv, néha egy felhördülés...)

Brauhaus Sion

Kellemes bornzmeccs hangulat ide vagy oda, azt a szőrnyű Malzot valamivel le kellett öblíteni. Az itt elfogyasztott Sion némileg helyrebillentette a német sörök reputációját. Úgy tűnik, célszerű a "Ha Kölnben vagy, ígyál Kölscht" alapszabályt követni.

Cölner Hofbräu Früh

Népszerű és a turisták által is látogatott hely, a Heinzelmännchenbrunnen közelében. Tényleg impozáns, négy-öt termes patinás hely. Sajnos a barátnőmnek éppen egy frissen beszerzett gyorséttermi műanyag kávéscsésze volt a kezében a kezében, így a pincér elhajtott minket. Bár az érthető, hogy máshonnan hozott itallal nem lehet leülni, a pincér olyan bunkó módon beszélt velünk, hogy később sem tértünk vissza és másnak sem ajánljuk: attól, hogy egy hely patinás, még nem kell lenézni és kioktatni a vendéget.

Vasárnap kora délután indultunk haza. Útban a reptér felé megálltunk a Rajna túlpartján a Köln Triangle Kilátójánál, ahonnan még egy utolsó pillantást vetettünk a városra (és néhány kötelező fényképet is csináltunk).

Helsinki (május 14-18)

Úgy átlagban évente egyszer biztos járok Helsinkiben munkaügyben. (Néha Tamperében van megbeszélésem,de olyankor is általában Helsinkiben szállok meg és onnan vonatozom át Tamperébe.) Ilyenkor egy rövid belvárosi séta során felmérem a változásokat aztán találkozom helsinki ismerőseimmel (akik persze leginkább espooiak, de mindegy...) Ezeket az utakat általában nem veszem fel a honlapomra, mert nem igazán látok ilyenkor új helyeket, de most egy kicsit több időt töltöttem a városban (egy konferencián vettem részt) és két esti programuunkat is érdemes megemlíteni:

• Meglátogattuk a Kathrina nevű vitorlást, ahol nemcsak egy remek vacsorát kaptunk, hanem egy kisebb hajókázásban is volt részünk Helsinki központja körül.
• Egy másik remek vacsorát fogyasztottunk el az Uunisaari nevű szigeten, amely a parttól kb. 30 méter messzeségben fekszik (életem legrövidebb kompútja volt ez), nem messze Helsinki nevezetes Kaivopuisto parkjától.

Visegrád (április 21-23)

Egy szép hétvégére számítottunk és volt is néhány kellemes pillanatunk: főleg az erdei séták, a kilátás a Nagy Villámról, illetve Eszter számára emlékezetes volt a bobozás.

Mindezt azonban alaposan elrontották a hotelben:

Hotel Silvanus [NEM, NEM, SOHA!]

Gyönyörű a hotel fekvése: erdőben, dombtetőn, kilátással a Dunakanyarra, szóval minden adott lenne, csak hát korrekt személyzet kellene, amely időben, azaz még a foplaláskor elmondja hogy mire számíthatunk:

• Illett volna előre megemlítani, hogy éppen felújították és kibővítették az egyik szárnyat, emiatt pl. aztán alig lehetett parkolni. A parkolóban nem is volt szinte soha hely, mindig a bevezető keskeny út szélén kellett megállni, emiatt mindössze egy közlekedő sáv maradt a két irányra (lehetett kerülgetni a szembejövőket, néha tolatgatni egy kicsit, hogy elférjenek) és kb. tíz perc alatt lehetett egy szűk helyet találni, ahol aztán lehetett a parkolási rutint is gyakorolni. Pont ilyesmire vágytam...
• Azt az apróságot sem közölték előre, hogy éppen valamiféle orvosi rendezvényt tartottak a hotelben (a MGYAITT szervezésében, mint később utánakerestem), emiatt minden rendkívűl zsúfolt volt. Az előtérben például gyógyszergyári standokat rendeztek be, olyan volt, mint a BNV a fénykorában. Csak éppen két percbe telt, míg a lifttől a kijáratig eljutottunk. Kellemes hétvége, távol a zsúfolt várostól...
• A tartozkodásunk fénypontja péntek éjszaka volt. Eredetileg úgy képzeltük, aludni fogunk. Ez sajna csak korlátozottan sikerült. A konferencia megkoronázásaként DJ Cintula tartott egy fergeteges dizsipartit az étteremben, kb. éjjel kettőig. Az ütemet adó tamtamot az épület falai remekül felerősítették, így a második emeleti szobánkban is hifi minőségben élvezhettük a talpalávalót. Hasonlóan élvezetes volt a folyosóról behallatszó beszélgetéseket kihallgatni. Éjfél után folyamatosan áramlottak fel a szobáikba a konferencia résztvevői, akik remek hangulatban csevegtek társaikkal a folyosón, mielőtt végleg visszavonultak szobáikba. Sajnos a csevegés hangereje az elfogyasztott italok számával arányosan emelkedett, így az idő előrehaladtával egyre inkább üvöltéssé alakult. Manapság egy magát négy csilagra tartó hotelben persze rendesen meg kellene csinálni a falak és az ajtók hangszigetelését, hogy egy hasonló rendezvény ne zavarja azokat a vendégeket, akik nem részesei, de a Silvanust sajna a hatvanas-hetvenes években építették, a kor még a mainál is silányabb színvonalán. Emlékezetes, pihentető éjszakánk volt...
• A kor a fürdőszobán is meglátszott. Egy ifjúsági szállóban megfelelő lett volna, de nem egy négycsillagos hotelben.
• Fizetéskor a recepciós a kellemetlenségek kompenzálásaként 10% kedvezményt ajánlott fel. Bár a "kedvezmény" mértéke egyáltalán nem volt arányos az okozott kellemetlenségekkel, különösen, ha figyelembe veszem, hogy a szálloda a festői panorámára hivatkozva még a szokásos négycsillagos árszínvonalnál is jóval drágább, eleinte legalább a gesztust értékeltem. Egészen addig, ameddig már hazaérkezésünk után átfutottam a hotelből elhozott egyik brosúrát, amely szerint mindenki automatikusan kap 10% kedvezményt, aki üdülési csekkel fizet. Szóval ezt az amúgy is járó kedvezményt próbálták a saját "nagyvonalú" gesztusukként beállítani.

Úgyhogy a Silvanusba soha többé be nem tesszük a lábunkat és ezt másoknak sem ajánljuk.

The 21 movies I saw in 2006

Legend:

• : Best of the crop. I usually pick 5 movies at the end of the year to receive this mark. By clicking on the icon you get to the list of the selected movies for this year.
• : Films I really recommend. I am not so much choosy, so quite a few movies receive this mark.
• : Films that you should really avoid. I am rather tolerant, so not very many movies get awarded with it.

Children of men (20 November)

Something is wrong. Humankind is heading to a catastrophy. Whether it is WWIII or some climatic catastrophe due to global warming or both, that we do not know. But something is wrong, that's for sure. At least this is how many people feel and this movie is just another sign of that wide-spread feeling. In this dark antiutopian sci-fi humankind loses its fertility completely, the reason is not known: no children are born any more. Britain is falling into military dictatorship under the pressure of terrorist groups and the huge influx of refugees, while the rest of the world is already in chaos. This is the setting of this movie and it may sound boring. But the film is everything but boring. It shows a creative blend of what we have now and what we could have tomorrow. And it conveys the hopeless feeling that this is what we are heading to. A powerful and worrying vision. BTW, Alfonso Cuaron is a great director to watch to. I first saw his Sólo con tu pareja, a great and insightful comedy. Then he directed the best Harry Potter. And now this, the most remarkable of his movies, so far.

Sa som i himmelen / Hétköznapi menyország (18 November)

A touching Swedish story about a famous conductor retiring into a small village and finding his place there.

Children's of Glory / Szabadság, Szerelem (15 November)

Well, this is the Hollywood style movie about the Hungarian '56 revolution. Correct story and correct acting, but nothing revolutionary ;-). Still, I would say we occasionally need such popular, spectacular but easy films about major events of our history. They touch the people' heart (especially the younger generations) and convey an important message about our history and our nation: namely that there are events in our history we should be proud of. This is especially important in a country where lot of the people are indifferent or even cynical about our national identity amd heritage. (And to make things worse, lot of other people are overly proud of it, but that's another problem...)

The Devil wears Prada (11 November)

Enjoyable comedy based on the "young girl makes a career and gets wise" pattern. Meryl Streep is good as always, the rest of the cast is also OK.

Odgrobadogroba / Sírugrók (1 November)

For those who do not know, Slovenia is that small country set between Italy, Croatia, Hungary and Austria. It used to be part of Yugoslavia and it is today a prospering little new EU cmember. It is by far the most wealthy country of the former Yugoslavian republics and in fact more wealthy than any of the new eastern EU member states. It was also the first new member to introduce euro last year. One would think that Slovenia is the odd-one-out Yugoslavian republic, free from the self-destroying madness of the West Balkan. And mostly this is true. But this film shows that a "mild version" still exist there, too. So, this is kind of "relaxed" and slow-paced Underground.

Da Vinci Code (18 September)

I have not read the book, so I cannot judge whether it is a good adaptation adaptation of Dan Brown's bestseller, but I have to say that it is not a big deal in itself: enjoyable and nice acting, as you expect from a Holywood blockbuster, but far from being any special.

Magyar szépség (24 August)

A Hungarian paraphrase of a recent Oscar winner, the American Beauty. Comparing the two movies will tell you a lot about the differences betwen the two societies and also about the differences between film-making. To start with film-making, Hungarian movies typically suffer from weak scripts and my impression is that this applies to this movie as well, despite the fact that the script actually borrows a lot from the American version. However, Magyar szépség still has a lot of values, especially in how it shows that in our country even the middle-class lifestyle is a far cry from the US counterpart.

Pirates of the Caribbean 2. / Dead man's chest (20 July)

Well, I originally wrote rather critically about the first part. However, the passed years turned it into a great classic (I very much enjoyed it on TV once or twice...), so I was eager to see the next sequel. Obviously, I could be rather critical again about the dullness of the story and so on, but I have to admit that otherwise this is again a very enjoyable piece with enjoyable acting, a lot of gags and remarkable visual effects. Probably this is going to be a classic, too. Something like the Star wars trilogy of the pirates.

Kebab Connection (16 July)

Germany's answer to My big fat greek wedding. In fact, I like this one even better. First, it gives you the "usual" multicultural gags. Then, one of the main characters is a young wannabie film director who is a kungfu film fan and thus the movie contains a lot of parodical scenes reminding to kungfu film classics. But not only kungfu is parodised: even the a famous scene from Bronenosets Potyomkin reappears here.

The Merchant of Venice (24 June)

Yet another Shakespeare adaptation. Correct acting, spectacular photography. However, something is missing, so this movie is not going to be a classic.

La Vérité si je mens (11 June)

Enjoyable French comedy with Jewish flavours.

Keeping Mum (9 June)

Enjoyable, although perhaps calculable black comedy.

Where the Truth Lies (18 May)

When this movie was presented in Hungary, I briefly reviewed the story and some of the critics and decided that it was not for me, despite being an Egoyan movie and despite receiveing good comments. Then, during a visit to Helsinki I had a three hours empty slot on my last day and decided to go to a cinema. This movie was practically the only available option and I decided to go for it. I did not regret it. This is a story about the fifties and the beginning of the era of mass media. Stars are already made by television but the society still maintains its old pre-60s conservativism, at least on the surface. The main characters are a duo of entertainers who are on top of their career. There is no limit for them and they behave accordingly: having girls in every town, sometimes beating up people they dislike, using drogs and so on. All of this without consequences: they are superstars and the media machinery ensures that their superstar status is not disturbed. However, once they make a mistake (incolving a dead girl found in their hotel room) and although their career is not broken immediately, the case still destroys their personal relationship and eventually leads to the break of the duo and a decline of their careers. While the story is still not somtehing very close to me (and thus my initia assessment of not wanting to see it was more or less right) I have to admit that it is very well directed and acted and its atmosphere will probably have a longer term effect on me. Also, what it tells you about the darker side of mass media and stardom is exciting, even though it shows the effect not on the ordinary people but on the starts themselves.

Matchpoint (13 May)

The latest Woody Allen movie is a modern blend of some career stories by Balzac and Dostoyevsky's Crime and Punishment (or rather, the lack of Punishment). Quite a good movie, perhaps better than most of the recent Woody Allen movies I have seen, probably because this time this was not a comedy. Another recent thread in his movies is criticism towards high society. (This was already evident in Small time crooks). High society still manages to separate from the rest of the crowd: even though the main character is allowed into the family, this is exceptional. It is considered as bringing in some "new blood" and the selection is based on strict criteria, a key one of those is the ability to submit and adapt.

Ice Age: The Meltdown (15 April)

We liked the previous one and we liked this one as well. Perhaps a bit weaker than the first, but still quite funny.

Garpastum (5 April)

Futball plays indeed an important role in this movie: it represents idealism, optimism and friendship for the youngsters in a cruel and disintegrating pre-world-war and pre-revolution period in Russia. Not only the world is cruel, so is the story as it shows some horribly brutal scenes. Russia is a cruel place in this movie and it reflects also Russia as it is today and as it was many times during its dark history.

Casanova (14 March)

Very good. The main story thread and the main characters are perhaps a bit weak. Or rather, they are OK, but the supporting cast including Jeremy Irons, Lena Olin and Oliver Platt are clearly better. The number of hilarious gags is also remarkable.

Rokonok (24 February)

Correct movie from a great novel by a famous director, who has not worked in Hungary for more than a decade. His return is a remarkable effort and he uses a famous Hungarian novel about the corrupt elite of a small town in the 20s of the last century to tell us a timeless story about corrupt elites of all ages. This is probably not his best ever movie (e.g. Taking sides is much better), but good enough for the mark. An extra spice for this movie is the recently emerged fact that Szabó was blackmailed into becoming a government agent in the late fifties writing reports to the Communist secret service on his own colleagues. Although he was released after a few years, this personal weakness obviously triggered some of his great movies that discuss the relations between (dictatorial) political power and talented individuals and the ways how these individuals yield to the various temptations by the power.

Zhatura (13 February)

Or rather Jumanji 2. Kind of OK.

Le Tango des Rashevski (14 January)

An enjoyable bitter-sweet movie about a Jewish family in Belgium. The (not very original) theme is the presentation of how the different family members follow different strategies to find or preserve their identity. The (not very original) conclusion is that they all manage somehow: despite the diversity they are all Jews. Still, despite the calculable and mediocre story, the characters are loveable and they manage to sell the movie.

The Bridge of San Luis Rey (7 January)

An impressive cast and a famous novel would be an ideal combination for a great hit. In this respect, the movie is disappointing. Some of the actors produce memorable moments, e.g Kathy Bates or Harvey Keitel, but somehow the film fails as a whole. Of course even in its failure this movie is much better than the usual Hollywood crap. And, of course I should read the book some day.

Number of films by country of origin:

Please note that the list is far from perfect because many films are produced in international cooperation and my list does not take that into account. I have assigned each film to a single country, to the one that looks "most appropriate" to me, but this is of course a highly subjective and debatable decision.

US	11
Hungary	3
France	2
UK	1
Sweden	1
Germany	1
Russia	1
Slovenia	1

A 21 film, amit 2006-ban láttam

Jelmagyarázat

• : A legjobbak. Év végén szoktam kiválasztani azt a 3-5 filmet, amelyek a legjobban tetszettek. Az ikonra klikkelve az ezévi listához jutsz.
• : Filmek, amelyeket igazán szerettem. Nem vagyok túl válogatós, elég könnyen adom ezt a jelet.
• : Filmek, amelyeket nagyon nem szerettem. Elég toleráns vagyok, úgyhogy ritkán szerepel ez az értékelés.

Az ember gyermeke (november 20.)

Valami nem stimmel. Még nem tudjuk, mi fogja a vesztünket okozni, a felmelegedés, vagy a harmadik világháború (vagy leginkább a kettő együtt), de az biztos, valami nagy baj készülődik. Legalábbis ez sokak félelme, és ez kifejeződik a rengeteg világvége filmben is, ami mostanában kijön Hollywood műhelyeiből. Ez is egy ilyen film, a jobbik fajtából, Alfonso Cuaron rendezésében. Itt az alapsztori abból a kissé misztikus feltételezésből indul ki, hogy mi lenne, ha egyszer csak nem születne több gyerek. Hát, ez valami olyasmi társadalmi szinten, mint amikor valakivel közlik, hogy rákos és van hátra öt éve: még élhetsz valamennyit, de a halál árnyéka rajtad van. Ti emberek, még leélhetitek a saját életeteket, de gyerekeitek már nem lesznek. Nem egy kellemes tudat, bele is roppan a társadalom, de ez már a film sztorija. Nagy Britannia még tartja magát, a világ többi része összeomlott. Persze a brit demokrácia már a múlté, egyfajta katonai diktatúra tart rendet, illetve tart fenn egy folyamatos rendkívüli állapotot, hogy megbírkózzon a menekültek áradatával, a terroristákkal és a gazdasági összeomlással. Ez idáig elég sematikusan hangzik, de a film nem az. Valahogy sikerül egy nagyon érdekes és aggasztó látomásban elegyíteni azt, ami ma van, azzal, amivé mindez válhat. Apropó Cuaron: egyike a Hollywoodban nemrég befutott mexikói kontingensnek. Én valamikor a 90-es években láttam tőle a Sólo con tu pareja című filmet (a magyar címe valami olyasmi volt, hogy "Rettegés az AIDS idején", de ebben nem vagyok biztos. Abban sem, hogy rendes moziforgalmazásban láttam-e, vagy valamilyen filmfesztivál/filmhét kapcsán, valószínűleg az utóbbi), ami egy szellemes és frenetikus vígjáték volt, még Mexikóban. Manapság már Hollywoodban filmez, a legismertebb filmje valószínűleg a Harry Potter és az azkabani fogoly, nem mellesleg az eddigi legjobb Harry Potter, szvsz.

Hétköznapi menyország (November 18.)

Hétköznapi történet egy visszavonuló karmesterről, aki egy kis faluban találja meg a nyugalmat és a boldogságot. Tipikus skandináv mozi, hétköznapi és kevésbé hétköznapi emberek problémáiról, a boldogság és a harmónia kereséséről.

Szabadság, Szerelem (november 15.)

'56 a'la Hollywood. Ami persze nem baj, kellenek ilyen "könnyű" filmek is '56-ról. Végülis látványos, jól megcsinált film, neves szereplőkkel, akik korrektül jtszanak. Ezt a filmet lehet majd két-három évente vetíteni a tévében, iskolai osztályoknak bemutatni (az eseménytörténet is jól követhető benne). Ráadásul van benne egy egészséges adag patetizmus is, ami bizony ránk fér: ez a film azt üzeni, legyünk büszkék '56-ra, ami egy kis nemzet bátorságának és szabadságvágyának a jelképe. Így látta a világ '56-ot és elsősorban lássuk így mi is. A részleteket, a hibákat, az árnyaltabb értékelést hagyjuk máskorra.

Az ördög Pradát visel (november 11.)

Élvezhető vígjáték a "hogyan csinál a megszeppent, fiatal csitri karriert" fajtából. Meryl Streep nagyon kell a sikerhez, de azért a többiek is elfogadhatóak.

Sírugrók (november 1.)

Szlovéniáról valahogy mindenkinek az jut eszébe, hogy egy problémamentes, jómódú kis ország délnyugaton, amelyik könnyedén szabadult meg nemcsak a délszláv káosz, hanem a kelet-európai gazdasági nyomorúság nyűgétől is. És ez persze igaz is. De azért ez a film mégiscsak valahogy olyan Underground-os emlékeket ébreszt bennem: mintha a szlovének sem lennének teljesen mentesek az elragadó, de egyben ön- és közveszélyes délszláv temperamentumtól.

Da Vinci Kód (szeptember 18.)

Nem olvastam a könyvet, úgyhogy nem tudom megitélni, hogy jól sikerült-e az adaptáció. Önmagában viszont nem egy nagy durranás. Persze Tom Hanks meg Audrey Tautou hozza a kötelezőt, de attól ez még csak egy átlagos holywoodi kalandfilm.

Magyar szépség (24 augusztus 24)

Az amerikai szépség magyar parafrázisa, ami persze elég sokat elmond mind a filmkészítés, mind a társadalmak különbségeiről. Kezdve a filmkészítéssel, a magyar filmek típushibája a gyenge, döcögős, következetlen forgatókönyv, ami sajna erre a filmre is igaz, még annak ellenére is, hogy persze sok mindent az amerikai eredetiből vettek át. A gyenge forgatókönyvön a jeles szereplőgárda és a helyenként sziporkázó rendezés sem segít. Ezzel együtt azért nem egy teljesen reménytelen film ez, sokat megmutat a magyar "középosztálybeli" valóságból. Már az is egy remek ötlet, ahogy a kezdeti képsorokban az új lakópark a nagy lakótelep tövében épül, jelképezvén, hogy a kitörés a dzsumbujból bizony igencsak viszonylagos. Aztán a film erősen gunyoros, kicsit groteszk stílusa is nagyon találó, valahol azt jelezvén, hogy itthoni állapotaink az amerikai ideál karikatúrái csak: minden igyekezet, törekvés ellenére valahol minden felemás, lerobbant változata csak a nyugati mintának.

A karib tenger kalózai 2. - A Holtak Kincse (július 20.)

Bár eredetileg kicsit fanyalogva írtam az első részről, utólag meg kell állapítsam, hogy nagyon jó kis darab volt, igazi kosztümös-kardozós-stb. csemege. Legalább kétszer végigélveztem tévében is, ami nálam nagy szó. Most fanyaloghatnék a második részről is, mert a sztori továbbra is eléggé zavaros, de valószínűleg ugyanúgy járnék, mint az első résszel: a remek gegek, a látványos csatázós, vívós, stb. jelenetek ezt a filmet is hosszú távon menthetetlenül - és talán nem is érdemtelenül - klasszikussá avatják majd. A kalózos filmek Csillagok háborújává, vagy valami hasonlóvá.

Kebab Connection (július 16.)

Német válasz a Bazi nagy görög lagzira. Talán még jobb is, mint az eredeti. A "szokásos" multikulti poénok mellett rengeteg filmparódia található benne, főleg kungfu filmekről, de még a Patyomkin páncélos híres lépcsőjelenete is új értelmezést nyer.

A velencei kalmár (június 24.)

Újabb látványos Sekszpír adaptáció. Elég felejthető.

Tutira kamuzunk (június 11.)

Kellemes komédia francia zsidókról és persze nem csak zsidókról. A tehetség és a szerelem mindent legyőz, ugye.

Az eltakarítónő (június 9.)

Kellemes fekete komédia, bár kicsit kiszámítható.

Az igazság fogságában (május 18.)

Amikor itthon bemutatták, akkor a tartalmi ismertetők illetve a kritikák alapján úgy döntöttem, hogy kihagyom, mert - bár dicsérték a filmet és Atom Egoyan színvonalas rendező - nem igazán fogott meg a téma. Aztán Helsinkiben volt egy szabad délelőttöm, beestem a legközelebbi moziba és éppen ezt vetítették, így megnéztem. Nem bántam meg. Az ötvenes évek Amerikája a tömegmédia korának kezdete, ugyanakkor a társadalom a mainál - vagy legalábbis a hatvanas évekhez képest - még sokkal konzervatívabb (a felszínen mindenképp). A film két korabeli szupersztár története, egy humorista duó két tagjáé, akik karrierjük csúcsán állnak és "jó dolgukban" nem tudják már, mit csináljanak: dorbézolnak, csajoznak, kábítószereznek, titokban összeverik a nekik nem tetsző nézőket, elcsábítanak feleségeket, bármi belefér, következmények nélkül. A médiának szüksége van rájuk és az üzlet érdekében minden elsimítanak. Aztán egyszer egy lányt holtan találnak a szállodai szobájukban és bár ezt is eltussolják, ezúttal átlépnek egy határt és a saját lelkiismeretük már nem hagyja őket nyugodni: a duó röviddel ezután felbomlik és bár egyénileg is sikeresek maradnak, karrierjük lassan leszálló ágba kerül. Bár az eredeti megérzésemet is korrektnek tartom, azért valamennyire mégis megfogott a film. Jók a szereplők, jó a rendezés, markáns a hangulat és végülis mond is valami izgalmasat és időtlent a média hatásáról, a sztárokról, még akkor is, ha - számomra kevésbé izgalmasan - a sztárokra koncentrál.

Matchpoint (május 13.)

Ezúttal nem a szokásos Woody Allen-es bohóckodás zajlik, hanem egy Balzac-os karriertörténet és Dosztojevszkíj Bűn és bűnhődésének modern, némi cinizmussal átitatott (pl. a bűnhődés elmarad) keverékét láthatjuk. Egyébként a film remek, és nekem mint erősen plebejus beállítottságú nézőnek különösen tetszik a felső tízezret bíráló vonulata a filmnek, amely egyébként már előfordult Woody Allennél (ld. Small time crooks): bár a modern tömegdemokráciában már az elkülönülés már nem annyira teljes, azért azt még mindig megnézik, kit engednek be a köreikbe. Az időnkénti vérfrissítés persze elengedhetetlen, de a befogadásnak számos feltétele van, többek között az azonosulás és engedelmesség képessége.

Jégkorszak 2. (április 15.)

Az első részt imádtuk. Ez most egy icipicit gyengébb, de azért így is jót szórakoztunk.

Nagypályások (április 5.)

"Régi idők focija" orosz változatban. Nem hiszem, hogy a rendező ismerte Sándor Pál klasszikusát, bár a történet alapja nagyon hasonlít. Minden más viszont különbözik: a Nagypályások egy sötét és kegyetlen mozi egy sötét és kegyetlen világról. A foci itt a barátságot és egy jobb világba való hitet szimbolizálja (vagy talán a menekülést a valódiból) egy vad és széteső Oroszországban, közvetlenül a világháború és a forradalom előestéjén. Nemcsak a világ, a mozi is kegyetlen, némely jelenete vér nélkül is kifejezetten brutális.

Casanova (március 14.)

Kellemes szórakozás. Az alapsztori és a főszereplők is elég jók, de igazából a mellékszereplők és a remek poénok viszik a hátukon a filmet.

Rokonok (február 24.)

Korrekt megfilmesítése egy nagy műnek. Szabó évtizednyi szünet után először forgat magyar filmet. A film méltó az eseményhez: egy időtlen alkotás a korrupt elitekről. Biztos nem Szabó legjobb filmje ez (pl. a Szembesítés sokkal jobb) de jól beleilleszkedik Szabó nagy témájába, az egyén és a hatalom viszonyának, az egyén korrumpálásának, megalkuvásainak bemutatásába. Külön fűszerezi a hatást Szabó saját életrajzának nemrég napvilágra került sötét foltja: Szabó az ötvenes évek végén kényszerből, illetve emberi gyengeségből besúgó lett. Életművének több darabjának valószínűleg ihletője lett ez, s bár Szabó, mint ember talán kisebb lett ezáltal a szememben, az mindenképp érdekes, hogyan válik egy emberi gyengeség a rendezői nagyság forrásává.

Zhatura (február 13.)

Pontosabban Jumanji 2. Sablonos, kiszámítható, de látványos. Végülis nézhető.

Rashevsky tangó (Január 14.)

Élvezhető filmecske egy belgiumi zsidó családról. A nem túl eredeti történet a zsidó identitáskeresés (vagy megörzés) különböző útjait mutatja be a családtagokon keresztül. A nem túl eredeti végkövetkeztetés valami olyasmi, hogy a különbözöségeik ellenére ők azért mégiscsak egyek, mégiscsak zsidók. A nem túl eredeti és meglehetősen kiszámítható történetet a kedves, gyarlóságaikkal együtt is szerethető karakterek teszik elviselhetővé.

Szent Lajos király hídja (Január 7.)

Impozáns szereplőgárda és híres regény, mi kell még egy nagy filmhez? Talán egy jó rendező, de az sajnos hiányzott, így aztán a film viszonylagos csalódást kelt. Néhány nagy pillanat (pl. Kathy Bates vagy Harvey Keitel némelyik jelenete) emlékezetes marad, de az egész valahogy nem állt össze. Persze még így is jobb a film a hollywood-i átlagnál. És persze el kellene olvasni a könyvet is.

A filmek megoszlása ország szerint:

Az alábbi besorolás természtesen nem tökéletes, mivel sok filmet nemzetközi együttműködésben gyártanak, ezt egyáltalán nem tükrözi a táblázat: minden filmet egy országnak "adok", általában valamilyen ad-hoc logika alapján.

US	11
magyar	3
francia	2
brit	1
svéd	1
német	1
orosz	1
szlovén	1

A 2 színházi előadás, amit 2006-ben láttam

Jelmagyarázat

• : Előadások, amelyeket igazán szerettem. Nem vagyok túl válogatós, elég könnyen adom ezt a jelet.
• : Előadások, amelyeket nagyon nem szerettem. Elég toleráns vagyok, úgyhogy ritkán szerepel ez az értékelés.

Carlo Goldoni: Karneválvégi éjszaka (Radnóti Színház, 2006. május 27.)

Remek Goldoni vígjáték, a hetvenes évekbe helyezve. Hangulatában talán hasonló az emlékezetes Anconai Szerelmesekhez. Maga a darab is remek, ráadásul több remek alakítás teszi emlékezetessé: Szervét Tibor katzenjammeres magánszáma a legfrenetikusabb a masodik felvonás elején, de a többiek is felnőnek hozzá.

Osztrovszkij: Négy lába van a lónak, mégis megbotlik (Pesti Színház, 2006. február 18.)

Remek szatíra a XIX. századi Oroszországból. Szex, korrupció, áthallások. Frenetikus rendezés, remek alakítások.