Csilla születése volt az év eseménye, emellett érthetően nem maradt sok időnk, se mozira, se utazásokra.

• I set up a new web-based photo album / Létrehoztam egy új webes fotóalbumot: picasaweb.google.hu/promontor65
• Indítottam egy blogot is: jozsefbiro.blog.hu/

My trips in 2007

Alsópáhok (október 14-18)

Spent here three chilly but sunny autumn days. We visited the small Afrika Museum at Balatonederics (Eszter loved the camels and the zebras), strolled in Keszthely (the lakeside promenade was sleepy and even run-down a bit, the town centre was a bit more lively), made a small trip to Kis-Balaton's Kányavári Island (unfurtunately the viewing tower was closed permanently) and then to the buffalo farm at Kápolnapuszta (there were also Hungarian Grey Cattle to be seen). In 2004 we stayed at Kolping Hotel already, and I was writing rather critically about them. They have improved since then. The truly deserve the "baby-friendly" label now: all routes are passable by baby carriage, there are several playing grounds (both indoor and outdoor) for bigger kids and they have even a small kindergarten. The prices are rather high, though, at least in Hungarian standards. You can find some photos at picasaweb.google.hu/promontor65.

München (10-11 October)

Very short official trip. I had a semi-official dinner with various colleagues at the Ratskeller (to be found in the monumental city hall, the Neues Rathaus). I also had an entirely unofficial (and very tasty) beer with two Finnish colleagues at Viktualienmarkt on the second afternoon, shortly before flying home. This picture was taken by one of them.

Stockholm (24-27 September)

I have been here quite a few times before. Official trip, taking part on a standardisation meeting. Thus, most of the time I was in a suburban office building, but I still had two free evenings, walking around in Gamla Stan and the city centre. I also visited the Armeemuseum, which was a dissapointment. I visited it 17 years ago during my very first trip to Stockholm: at that time this museum had a very rich and informative exhibition, especially on the XVII-XIX. century military history of the country. However, the renewed the exhibition in 2000 and the new one concentrated on the "everyday" effects of war, becoming a sort of pacifist exhibition. This is of course nice, but the kind of information I was looking for was unfortunately lost. I also had time for two cinema visits, the more memorable being a Daywatch. You can find some photos at picasaweb.google.hu/promontor65.

Balatonfüred (augusztus 10-17.)

The "big" summer vacation: only one week this time (I used a lot of vacation days after Csilla's birth). We also had two rainy days making this vacation even shorter. Still, we had some nice moments, bathing in the lake, strolling on the promenade tasting wine (there was a local wine festival in Füred) and once even had a short boat trip. Our apartment was a few hundred meters away from the lakeside, but the distance was still coverable by foot. Otherwise the hosts were nice and helpful, but the apartment was not really good. Windows and doors were hard to close, the whole place (especially the bathroom) was a bit run-down, and the rooms had only ceiling lamps with low-performance bulbs. No reading lamps at all. For some reason this is typical in private guest houses in Hungary: the hosts assume the guest do not want to read in the evenings. To finish with a positive note, we loved Bergmann cukrászda with its delicious confectionery. (No photos, I left my camera at home...)

Balatonalmádi (22-24 July)

A weekend (or so) at Balaton. Spending the day at the beach and walking on the promenade in the evenings. Hotel Nereus is a typical hotel of the area, built in the 70s. The key benefit is the beach belonging to the hotel, we really enjoyed that. The key drawback is the very hot room, well, not enjoyed that at all. I would not want air conditioning in the room (I hate it) but a dark curtain or a venetian blind would really be a must in those hotels. You can find some photos at picasaweb.google.hu/promontor65.

Tata (7 July)

A short morning trip with the two children, having a walk around the lakeside castle then eating some sweets in a cafe. Csilla was more or less crying all the time, so we left for home quite early. You can find some photos at picasaweb.google.hu/promontor65.

Utibeszámolók (2007)

Alsópáhok (október 14-18)

Három szép őszi (hűvös, de napos) napot töltöttünk itt. Ezalatt meglátogattuk a balatonedericsi Afrika Múzeumot (ahol Eszter imádta a tevéket és a zebrákat), sétáltunk Keszthelyen (a balatonpart elég álmos és kissé le is volt robbanva, a belvárosi sétálóutca már élénkebb és kedvesebb volt), kirándulásokat tettünk a kis-balatoni Kányavári Szigetre (ahol nagyon sajna a kilátótorony életveszély miatt le van zárva) és a kápolnapusztai bivalyrezervátumba (ahol a bivalyok mellett szürkemarhák is voltak). 2004-ben már voltunk a Kolping Hotelben, akkor elég kritikusan írtam róluk. Azóta sokat fejlődtek, magyar viszonylatban tényleg megérdemlik a négy csillagot. A gyerekbarát cimke is teljesen megérdemelt. A szobába minden be volt készítve a két gyereknek, a közlekedési utak babakocsival járhatóak lettek, a parkban több remek játszóteret építettek ki, az épületen mbelül volt ugrálóvár és óvoda. A gyerekprogramokat mi kevéssé használtuk ki, de abból is volt sok. Mindennek persze megkérik az árát, nem mondanám őket olcsónak. Képek a picasaweb.google.hu/promontor65 lapon találhatók.

München (október 10-11.)

Hivatalos úton voltam itt mindössze egy éjszakát eltöltve. Az említésre méltó élménye: az első este egy hivatalos vacsora a városháza pinceszintjén levő étteremben (Ratskeller), illetve a második nap délutánján, hazautazás előtt egy korsó sör, leöblítendő a fáradalmakat a Viktualienmarkton. A képet egy finn kollégám készítette.

Stockholm (szeptember 14-27.)

Hivatalos úton voltam itt, egy szabványosítási megbeszélésen vettem részt. Nagyrészt egy elővárosi irodaházban töltöttem az időt, de azért két szabad estém, meg egy délutánom volt egy kis városnézésre. Bár már sokszor jártam itt, az óváros megunhatatlan középkori ékszerdoboz. Emellett megnéztem még az Armeemuseum-ot, amiben sajnos csalódnom kellett. Első stockholmi látogatásom idején, 1990-ben voltam itt előszőr és egy gazdag, részletes kiállításra emlékeztem, amely nagyon alaposan mutatta be a svéd hadtörténetet, elsősorban is a legeseménydúsabb XVII-XIX. századi időszakot. Sajnos 2000-ben (többéves felújítás után) lecserálték a régi kiállítást és az új sajna sokkal gyengébb, erős pacifista beütéssel, nem az eseménytörténetre koncentrál, hanem a háború borzalmaira. Ez persze szép dolog, de engem sajna az eseménytörténet sokkal jobban érdekelt volna. Emellett még két esti mozira jutott időm, ebből a Nappali Őrség lesz maradandó emlék. Képek a picasaweb.google.hu/promontor65 lapon találhatók.

Balatonfüred (augusztus 10-17.)

A "nagy" nyári üdülés, ezúttal egy hét (sok szabit elhasználtam Csilla születésekor). Strandoltunk, hajókáztunk, sétáltunk a promenádon, ahogy azt a Balatonnál kell. Sajna az első két nap esett, így az eleve rövid üdülés méginkább lerövidült. Kicsit távolabb voltunk a parttól de azért még gyalog is elérhető volt. A Tagore sétányon gyakran megfordultunk, éppen borfesztivál volt, elég jó borokat kostólgattunk. A szállásnak közepes osztályzatot adnék, a házigazdák kedvesek és segítőkészek voltak, de az apartman csak a hetvenes évek színvonalát tükrözte, nehezen nyíló/csukódó nyilászárókkal, elhasznált fürdőszobával, gyorsan duguló lefolyóval. Mindkét szobában mindössze egyetlen menyezeti lámpa volt, ez sajnos olcsóbb szállásokon tipikus, valamiért azt gondolják a szállásadók, hogy a vendégek élvezik az esti félhomályt, olvasólámpa meg minek, mert úgysem olvas a magyar esténként. (Ezúton közlöm, én olvasnék, ha nem folyna ki a szemem.) A beosztás sem volt túl logikus, értékes négyzetméterek mentek veszendőbe egy kis folyosó miatt, ami a második szoba különbejáratúságát volt hivatva biztosítani, szerintem teljesen feleslegesen. Füreden említésre méltó még a Bergmann cukrászda, ahol igazán finom sütiket ettünk (van egy másik üzletük is a főúton). Sajnos képek nem készültek, mert a nagy rohanásban otthon maradt a fényképezőgépem.

Balatonalmádi (július 22-24.)

Kis nyári üdülés. Nappal strandoltunk, este sétáltunk a promenádon, ahogy azt a Balatonál kell. A Hotel Nereus fő előnye a vízparti fekvés és a saját strand, ezt nagyon élveztük. Sajna a kánikulában nagyon melegek a szobák, ez típushiba a régebbi balatoni szállodákban. Pedig néha csak egy vastag függöny, vagy egy roló már sokat segítene. Képek a picasaweb.google.hu/promontor65 lapon találhatók.

Tata (julius 7.)

Tatán egy rövidke délelőttöt töltöttünk, ebbe egy tóparti és várkörbejárós sétácska, meg egy cukrászda fért bele. Csilla nagyjából végig ordított, így elég hamar hazaindultunk. Képek a picasaweb.google.hu/promontor65 lapon találhatók.

The 10 movies I saw in 2007

Legend:

• : Best of the crop. I usually pick 5 movies at the end of the year to receive this mark. By clicking on the icon you get to the list of the selected movies for this year.
• : Films I really recommend. I am not so much choosy, so quite a few movies receive this mark.
• : Films that you should really avoid. I am rather tolerant, so not very many movies get awarded with it.

Das Leben der Anderen (28 December)

Mediocrity, thoroughness, morality, power. These words come into my mind after seeing this very German movie, which is otherwise also a great movie. It has agreat atmosphere, giving back the grey world of the DDR: grey buildings, grey Trabants and Wartburgs, grey people, a country ruled by mediocrity even in its colours. Nevertheless, a thorough world: the Stasi thoruoghly maintains the files about the many suspects, the agents thoroughly install the bugs in their flats and thorougly watch them. (Later in the unified Germany they thourougly maintain the very same files and make them open for everyone. A thorough nation, the Germans.) But the Germans also value morality and this is also evident in the movie. The moral awakening causes the otherwise conformist writer to challenge the Communist power and the very same moral attitude causes the much less typical and much less anticipated awakening of the Stasi agent watching the writer. The latter transformation is clearly more exciting, as the grey, mediocre, thorough and lonely Stasi agent, the loyal servant realizes the real nature of the Communist power during the observation of the writer and her wife. In the end he also challenges this power in his own humble way. The story should also be instructive for us Hungarians, as it shows an example of how a nation should handle its dark past. The Germans already did a fairly impressive "brainwash" after WWII to reach a catharsis on the sinful nazi past and they did a similarly impressive moral confrontation in the 90's with their Communist past and the Stasi. I envy them, because we Hungarians have failed in this. The Germans consistently opened all the Stasi files, and allowed everyone to go and see who had been watched and who had been the agents and the informers. In Hungary, this did not happen. What happened instead was that many of the informers became prominent politicians (other professions exposed to the public like artists, journalists, church officials were/are also heavily "infected") and the files were used to blackmail them, or to get rid of them in a few occasions. Not exactly the right way to purify the society. And the society is indeed far from being purified: they just do not really care if it turns out that some prominent person was an informer back in the Communist era. So, when such files come to the public, the former agent just says some weak excuses ("I was forced into this" and " I always tried to defend the people around me" and "I never wrote anything harmful", etc.) and then everything continues as before. This was what happened to Oscar-winner film director István Szabó whose story is particularly striking. An article was published in a weekly uncovering the fact that he was an informer back in the early 60's. His personal post-scandal behaviour is a typical example of trying to get away with feeble excuses. The reaction of the society was an example of accepting these cheap excuses without criticism, just because Szabó was an otherwise famous, talented and popular person, a "nice" guy. And this is a pity: Szabó is one of the few informers who could have stood up and confess his "sins" without losing his authenticity, because Szabó the artist has done the confession. His best films showed how the power can corrupt talented but weak persons, how one can lose one's integrity. He got his Oscar for exploring this very topic in Mephisto, (and he got Oscar nominations for two other similar movies with Brandauer). And then he did confront this issue even more explicitly in Taking sides, too. And he did it in the right way, exposing all the complexity and all the moral issues. So, it is indeed a pity he could not do it in the right way in his personal life. And it is indeed a pity that we Hungarians could not do it the right way.

Elizabeth: The Golden Age (6 December)

Well, Elizabeth has not been a Hollywood blockbuster, but for some reason they decided to make a second part. I kind of cautiously liked the first part and this one is OK, too. However, it tries to build some kind of heroic image about Elisabeth as a personality and im my view it fails in it, just like the first part.

Overnight (13 November)

The third film by Török Ferenc after Moszkva tér and Szezon. These actually form a trilogy, presenting the life of the contemporary young generations of Hungary. This time Török focuses on the life style of young and wealthy stock market brokers. Quite interesting to see how the slow paced story and the similarly slow paced camera motion manages to convey an otherwise very dynamic lifestyle but somewhat surprisingly this seems to work in the end. I would say that the story is a bit too simple but the photography is beautiful and it really conveys the uniform environment of the perhaps most globalized profession in the globalized world. I also like other details: small interactions and gestures tell you more about the typical relationship of the brokers with other people (although these reslationships are mostly restricted to taxi drivers, waiters and the security personnel of the office buildings...). There are unfortunately less well done details in the film, too: the taxi driver who does not know the city and does not even know how to read a map or the assumption that blowing up a big parabolic antenna would make all mobile phones in a continent useless. These unreal details and stupid mistakes spoil the movie. Despite these, it is still much better than most of the crap you can see in the cinemas nowadays.

Becoming Jane (27 September)

A nice piece, although I expected a bit more perhaps. This movie uses the same pattern as Shakespeare in love, using the writings of Austen to create a (semi?)-fictional biographical movie. Correct acting - as usual in British movies - but a bit too much calculable story.

Dnevnoy Dozor / Daywatch (26 September)

The second part of a sequel, caught it in Stockholm, hopefully it will come to Hungary later. I loved the first part (see Nightwatch) and I love this one. Original story, frenetic gags, spectacular effects and an "exotic" Russian touch make this a cult film.

Harry Potter and the Order of the Phoenix (25 August)

Spectacular, as always. Still, becoming bored all of this a bit...

Pirates of the Caribbean: At World's End (25 June)

Spectacular and funny, as always. Still, becoming bored all of this a bit...

Pan's Labyrinth (mid-May)

A dark fantasy from a dark period of Spanish history, just after Franco's victory: the main character is a young girl whose father (assumably a republican) died and her mother married an army officer from Franco's army. Her mother loves her but her dominating stepfather does not. Her life is characterized by fear, lack of love and despondency. No wonder she tries to escape into a fantasy world. But in a hopeless, dark world even her fantasy is hopeless and dark. And the times are such that no one can escape from the cruelty of the reality, not even a ten-year old girl.

Eragon (20 January)

Yet another fantasy based on a bestselling novel. However, this movie does not reach the high standards set by the Harry Potter or the Lord of the Ring adaptations. OK, but nothing more.

Scoop (4 January)

Yet another Woody Allen comedy, again set in Britain and again starring Scarlet Johansson. Kind of a "routinely done" movie, but from Allen even these routines are enjoyable.

Number of films by country of origin:

Please note that the list is far from perfect because many films are produced in international cooperation and my list does not take that into account. I have assigned each film to a single country, to the one that looks "most appropriate" to me, but this is of course a highly subjective and debatable decision. For instance, I counted Harry Potter as British, because of the original story and the main actors, although they are produced from Hollywood money.

US	3
UK	3
Hungary	1
Germany	1
Russia	1
Spain	1

A 10 film, amit 2007-ban láttam

Jelmagyarázat

• : A legjobbak. Év végén szoktam kiválasztani azt a 3-5 filmet, amelyek a legjobban tetszettek. Az ikonra klikkelve az ezévi listához jutsz.
• : Filmek, amelyeket igazán szerettem. Nem vagyok túl válogatós, elég könnyen adom ezt a jelet.
• : Filmek, amelyeket nagyon nem szerettem. Elég toleráns vagyok, úgyhogy ritkán szerepel ez az értékelés.

Mások élete (december 28.)

Szürkeség, alaposság, morál, hatalom. Ezek a szavak forognak a fejemben ezután a nagyon német film után. Amely egyébként nagy film, megrendítő film. Először is, magávalragadó az atmoszférája: az NDK világ szürkesége és korlátoltsága süt minden kockájából. A szürke épületek, a szürke Trabantok és Wartburgok, a szürke ruhába öltözött emberek. A középszer világa. Ugyanakkor alapos világ is: a Stasi alapos munkát végez, amikor bepoloskáz egy lakást és alapos munkát végez, amikor minden állampolgárról gondosan vezetett aktát raktároz, precíz rendben. (Később az egyesített német állam hasonló precízitással tárolja majd a megnyitott aktákat, legfeljebb a technológia lesz modernebb. Hiába, az alaposság veleszületett német tulajdonság.) De a morál, az etikus viselkedés utáni vágy is valahol egy nagyon német tulajdonság, és erről is szól a film. A morális érzék okozza, hogy az egyébként megalkuvó, konformista iró végül szembeszáll a kommunista rezsimmel és a morális érzék okozza, hogy a megfigyelésével megbízott Stasi ügynök végül követi a példáját. Az érdekesebb (és nyílván egyáltalán nem jellemző) eset persze a Stasi ügynöké, aki hatalmas átalakuláson megy át. A szürke, sivár személyes világú, de rendkívül pedáns és rendszerhű bürokrata a népszerű író megfigyelése során szembesül azzal, hogyan tapossa el a hatalom a tehetséget és képmutató módon hogyan tiporja sárba a saját hivatalos eszméit. Bár hősünk szürke kisember, van benne erkölcsi érzék és a maga módján a film végén ő is szembeszáll a hatalommal, sőt meg is fricskázza az orrát. A film mellesleg számunkra, magyarok számára is tanulságos. Példa arra, hogyan nézhet szembe egy nemzet a múltjával és hogyan tisztulhat meg a szembenézés által. (Egyébként nem ez az első német példa: már a második világháború után is lezajlott Németországban - pontosabban a nyugati felében - egy szembenézési folyamat a náci bűnökkel, hasonló következetességgel.) Ehhez azonban első lépés, a következetesség: mindent nyilvánossá kell tenni. Nem kenjük el a dolgokat, nem mismásolunk: mindent kiadunk. Nem úgy mint nálunk, ahol eleinte a politikai leszámolás eszköze volt az ügynöklista, manapság pedig számomra teljesen átláthatalan, milyen alapon derül ki egy-egy közszereplőről, hogy aláírt. Az mindenesetre azonos, hogy akárkiről is derül ki, az igazi katarzis elmarad. Az illető hallgat vagy mentegetőzik ("nem írtam soha semmi terhelőt másokról, védtem őket, tiszta a lelkiismeretem", stb.), elhangzik egy-két semmitmondó, közhelyes nyilatkozat a valamilyen módon érintettek és más közszereplők részéről részéről ("a rendszer áldozata volt", "személyes tragédia" mondják a saját szekértáborbeliek, "erkölcsi nulla", "mindig is tudtam" mondják a másik oldalon), az átlagember csak vállat von és nem érdekli az egész. Ha már itt tartunk, még valami eszembe jut a filmről, pontosabban még valaki. Szabó István, akiről nagyjából két éve derült ki, hogy szintén ügynök volt főiskolás korában, jelentett társairól, nem is keveset. Ami a személyes szerepét illeti, tipikus példája a magyaros elkenésnek: amíg nem derült ki, mélyen hallgatott (sunyított, mondaná anyukám), amikor kiderült az eset, akkor előadott egy hihetetlen és elég hamar megcáfolt verziót arról, milyen hősiesen is viselkedett ő tulajdonképp. A filmes és tágabb társadalom pedig nagyjából kiállt mellette: nagy rendező, Oscar-díjasunk, hát csak nem fogjuk meghurcolni, vagy akár csak kényelmetlen helyzetbe hozni. A következő filmszemlén - ahol éppen a Rokonok premierje volt, még a szokásosnál is erősebb vastapsot kapott, amely a megbocsátást volt hivatva jelképezni. Pedig Szabónak biztosan okozott lelkifurdalást múltja és hitelesen felvállalhatta volna a személyes szembenézést is, ha korábban nem, hát 1989 után. Mert a "művész" amúgy felvállalta azt: egész életművét átszövi a tehetséges de megalkuvó egyén és az őt megrontó hatalom viszonyának taglalása. Már a Brandauer-féle trilógia élen a Mephisto-val is erről szólt, de a legegyértelműbben a Szembesítés-ben nézhetünk szembe ezzel a erkölcsi dilemmával, méghozzá igen magas színvonalon. Ráadásul azt sem lehet mondani, hogy ezekben filmekben Szabó egyértelműen felmentené hőseit, illetve önmagát. Sőt. Csak hát az a sunyítás. Meg az a blabla, amit leadott, amikor lebukott. Azt nem kellett volna. Sajnos saját maga nem bírta ki a "szembesítést". És persze mi magyarok sem bírtuk ki.

Elizabeth: Az aranykor (december 6.)

Az Elizabeth-et láttam pár éve és egy átlagos történelmi filmnek tartottam. Nem is volt nagy siker világszerte sem, tudtommal. Valahogy mégis csináltak neki egy folytatást, ami hasonlóan sikerült, mint az előző: amolyan OK-OK, de nem egy nagy durranás. Az az baj vele, hogy pont abban nem igazán jó, amire koncentrál: szeretne egy karakteres és egyedi Erzsébet személyiség-képet felmutatni, de ez sajna nem nagyon sikerül neki, legalábbis nekem nem jött át.

Overnight (november 13.)

Török Ferenc (a Moszkva tér és a Szezon rendezője) új filmje, amely mellesleg tematikailag is illeszkedik az előző kettőhöz, amennyiben újfent egy társadalmi réteg életét mutatja be, ezúttal a brókerekét. Érdekes, hogy egy látszólag rendkívűl pörgő életformát Török képes a Szezonhoz hasonló lassú történettel és elmélázó kamerával bemutatni, de ha kissé meglepő is a lassúság, végülis sikeres. A történet ugyan szerintem kicsit túl sovány, de Török remek felvételekkel mutatja be a globalizált világ talán legglobalizáltabb szakmájának globalizált egyenkörnyezetét. Ugyancsak apró, de sokatmondó jelenetek mutatják be az anyagilag igencsak jól menő brókerek viszonyát a társadalom alsóbb rétegeihez, már amelyikkel egyáltalán találkoznak, merthogy leginkább csak az irodaházak rendészeivel, a taxisokkal és a trendi éttermek pincéreivel kommunikálnak. A viszonylag sovány történet mellett még rossz néven vettem néhány apró hülyeséget, pl. a város nem ismerő taxist, aki a legismertebb utcákat sem tudja megtalálni és a térképet is az utassal olvastatja, meg azt az elképzelést, hogy egy parabolaantenna esetleges felrobbantása az összes mobiltelefont elnémítaná (valami szakértőt igazán megkérdezhetett volna, aki felvilágosítja pl. a bázisállomások szerepéről). Mindezek ellenére is nagyon jó kis filmet kerekített Török, amit ajánlok mindenkinek.

Becoming Jane (szeptember 27.)

Kellemes, korrekt angol kosztömös film, bár én egy kicsit talán jobbat vártam. A sztori túlságosan is kiszámítható: a Szerelmes Shakespeare mintáját követve Jane Austen saját írásait használja fel az életrajz hézagainak pótlására. Nézhető, de semmi több.

Dnevnoy Dozor / Daywatch (szeptember 26.)

A második rész, ezt Stockholmban csíptem el, de remélem hozzánk is eljut. Imádtam az első részt (ld. Éjszakai őrség), imádtam ezt is. Eredeti történet, frenetikus gagek, minőségi és eredeti látványvilág és egy kis egzotikus "orosz" beütés teszik igazi kultuszfilmmé.

Harry Potter and the Order of the Phoenix (augusztus 25.)

Hát, látványos, szokás szerint, de már kicsit unom.

Pirates of the Caribbean: At World's End (június 25.)

Hát, látványos, szokás szerint, de már kicsit unom. Szerencsére vége.

A Faun labirintusa (május közepe)

Sötét látomás egy sötét korból. A Franco győzelme után játszódó történet hőse egy kb. tíz éves félárva kislány, akinek anyja égy rideg, szigorú francoista katonatiszthez ment feleségűl. A lány valósága félelemmel szeretethiánnyal, bizonytalansággal és kilátástalansággal van tele, nem csoda hát, hogy fantáziavilágba próbál menekülni előle. Azonban a fantáziavilág ugyanolyan nyomasztó, mint a valóság. Nincs menekvés, a valóság utánanyúl. Ahogy azt mi Közép Európában is tudjuk, a történelem rátelepszik az egyén életére. Még egy gyerek sem menekülhet.

Eragon (január 20.)

Egy újabb fantasy sikerregény moziadaptációja. Persze nyomába sem ér mondjuk Harry Potternek vagy a Gyűrűk Urának. Nézhető.

Scoop (január 4.)

Újabb Woody Allen vígjáték Angliából, újra Scarlett Johanssonnal a főszerepben. Kicsit már rutinból filmez az öreg. de azért így is jó filmeket csinál.

A filmek megoszlása ország szerint:

Az alábbi besorolás természtesen nem tökéletes, mivel sok filmet nemzetközi együttműködésben gyártanak, ezt egyáltalán nem tükrözi a táblázat: minden filmet egy országnak "adok", általában valamilyen ad-hoc logika alapján. Pl. Harry Pottert britnek számítom, egyrészt az irodalmi alapanyag, másrészt a főbb szereplőket alakító színészek miatt, pedig a filmet hollywoodi stúdiók, azaz amerikaiak finanszírozták.

US	3
brit	3
magyar	1
német	1
orosz	1
spanyol	1

Sajnos 2007-ben nem voltam színházban.

Jelmagyarázat

• : Előadások, amelyeket igazán szerettem. Nem vagyok túl válogatós, elég könnyen adom ezt a jelet.
• : Előadások, amelyeket nagyon nem szerettem. Elég toleráns vagyok, úgyhogy ritkán szerepel ez az értékelés.