Jelmagyarázat
-
:
A legjobbak. Év végén szoktam kiválasztani azt a 3-5 filmet, amelyek a
legjobban tetszettek. Az ikonra klikkelve az ezévi listához jutsz.
- :
Filmek, amelyeket igazán szerettem. Nem vagyok túl válogatós, elég
könnyen adom ezt a jelet.
- :
Filmek, amelyeket nagyon nem szerettem. Elég toleráns vagyok, úgyhogy ritkán
szerepel ez az értékelés.
-
Mások élete
(december 28.)
- Szürkeség, alaposság, morál, hatalom. Ezek a szavak forognak a fejemben
ezután a nagyon német film után. Amely egyébként nagy film, megrendítő film.
Először is, magávalragadó az atmoszférája: az NDK világ szürkesége és
korlátoltsága süt minden kockájából. A szürke épületek, a szürke Trabantok
és Wartburgok, a szürke ruhába öltözött emberek. A középszer világa.
Ugyanakkor alapos világ is: a Stasi alapos munkát végez, amikor bepoloskáz
egy lakást és alapos munkát végez, amikor minden állampolgárról gondosan
vezetett aktát raktároz, precíz rendben. (Később az egyesített német állam
hasonló precízitással tárolja majd a megnyitott aktákat, legfeljebb a
technológia lesz modernebb. Hiába, az alaposság veleszületett német
tulajdonság.) De a morál, az etikus
viselkedés utáni vágy is valahol egy nagyon német tulajdonság, és erről is
szól a film. A morális érzék okozza, hogy az egyébként megalkuvó,
konformista iró végül szembeszáll a kommunista rezsimmel és a morális
érzék okozza, hogy a megfigyelésével megbízott Stasi ügynök
végül követi a példáját. Az érdekesebb (és nyílván egyáltalán nem jellemző)
eset persze a Stasi ügynöké, aki hatalmas átalakuláson megy át. A szürke,
sivár személyes világú, de rendkívül pedáns és rendszerhű bürokrata a
népszerű író megfigyelése során szembesül azzal, hogyan tapossa el a
hatalom a tehetséget és képmutató módon hogyan tiporja sárba a saját
hivatalos eszméit. Bár hősünk szürke kisember, van benne erkölcsi érzék és a maga módján a film
végén ő is szembeszáll a hatalommal, sőt meg is fricskázza az orrát.
A film mellesleg számunkra, magyarok számára is tanulságos. Példa arra,
hogyan nézhet szembe egy nemzet a múltjával és hogyan tisztulhat meg a
szembenézés által. (Egyébként nem ez az első német példa: már a második
világháború után is lezajlott Németországban - pontosabban a nyugati felében
- egy szembenézési folyamat a náci bűnökkel, hasonló következetességgel.)
Ehhez azonban első
lépés, a következetesség: mindent nyilvánossá kell tenni. Nem kenjük el a
dolgokat, nem mismásolunk: mindent kiadunk. Nem úgy mint nálunk, ahol
eleinte a politikai leszámolás eszköze volt az ügynöklista, manapság pedig
számomra teljesen átláthatalan, milyen alapon derül ki egy-egy közszereplőről,
hogy aláírt. Az mindenesetre azonos, hogy akárkiről is derül ki, az igazi
katarzis elmarad. Az illető hallgat vagy mentegetőzik ("nem írtam soha
semmi terhelőt másokról, védtem őket, tiszta a lelkiismeretem", stb.),
elhangzik egy-két semmitmondó, közhelyes nyilatkozat a valamilyen módon
érintettek és más közszereplők részéről részéről ("a rendszer áldozata
volt", "személyes tragédia" mondják a saját szekértáborbeliek, "erkölcsi
nulla", "mindig is tudtam" mondják a másik oldalon), az átlagember csak
vállat von és nem érdekli az egész.
Ha már itt tartunk, még valami eszembe jut a filmről, pontosabban még valaki.
Szabó István,
akiről nagyjából két éve
derült ki,
hogy szintén ügynök volt
főiskolás korában, jelentett társairól, nem is keveset. Ami a személyes
szerepét illeti, tipikus példája a magyaros elkenésnek: amíg nem
derült ki, mélyen hallgatott (sunyított, mondaná anyukám), amikor kiderült
az eset, akkor előadott egy hihetetlen és elég hamar megcáfolt verziót arról,
milyen hősiesen is viselkedett ő tulajdonképp. A filmes és tágabb társadalom
pedig nagyjából kiállt mellette: nagy rendező, Oscar-díjasunk, hát csak nem
fogjuk meghurcolni, vagy akár csak kényelmetlen helyzetbe hozni. A következő
filmszemlén - ahol éppen a Rokonok
premierje volt, még a szokásosnál is erősebb vastapsot kapott, amely
a megbocsátást volt hivatva jelképezni. Pedig Szabónak biztosan okozott
lelkifurdalást múltja és hitelesen felvállalhatta volna a személyes
szembenézést is, ha korábban nem, hát 1989 után. Mert a "művész" amúgy
felvállalta azt: egész életművét átszövi a tehetséges de megalkuvó egyén
és az őt megrontó hatalom viszonyának taglalása. Már a
Brandauer-féle
trilógia élen a
Mephisto-val is
erről szólt, de a legegyértelműbben a
Szembesítés-ben
nézhetünk szembe ezzel a erkölcsi dilemmával, méghozzá igen magas
színvonalon. Ráadásul azt sem lehet mondani, hogy ezekben filmekben
Szabó egyértelműen felmentené hőseit, illetve önmagát. Sőt. Csak hát az a
sunyítás. Meg az a blabla, amit leadott, amikor lebukott.
Azt nem kellett volna. Sajnos saját maga nem bírta ki a "szembesítést".
És persze mi magyarok sem bírtuk ki.
-
Elizabeth: Az aranykor
(december 6.)
- Az Elizabeth-et láttam pár
éve és egy átlagos történelmi filmnek tartottam. Nem is volt nagy siker
világszerte sem, tudtommal. Valahogy mégis csináltak neki egy folytatást,
ami hasonlóan sikerült, mint az előző: amolyan OK-OK, de nem egy nagy
durranás. Az az baj vele, hogy pont abban nem igazán jó, amire koncentrál:
szeretne egy karakteres és egyedi Erzsébet személyiség-képet felmutatni,
de ez sajna nem nagyon sikerül neki, legalábbis nekem nem jött át.
-
Overnight
(november 13.)
- Török Ferenc (a
Moszkva tér és a
Szezon
rendezője) új filmje, amely mellesleg tematikailag is illeszkedik az
előző kettőhöz, amennyiben újfent egy társadalmi réteg életét
mutatja be, ezúttal a brókerekét. Érdekes, hogy egy látszólag
rendkívűl pörgő életformát Török képes a Szezonhoz hasonló lassú
történettel és elmélázó kamerával bemutatni, de ha kissé meglepő is
a lassúság, végülis sikeres. A történet ugyan szerintem kicsit túl sovány,
de Török remek felvételekkel mutatja be a globalizált világ talán
legglobalizáltabb szakmájának globalizált egyenkörnyezetét. Ugyancsak
apró, de sokatmondó jelenetek mutatják be az anyagilag igencsak
jól menő brókerek viszonyát a társadalom alsóbb rétegeihez, már amelyikkel
egyáltalán találkoznak, merthogy leginkább csak az irodaházak rendészeivel,
a taxisokkal és a trendi éttermek pincéreivel kommunikálnak.
A viszonylag sovány történet mellett még rossz néven vettem
néhány apró hülyeséget, pl. a város nem ismerő taxist, aki a legismertebb
utcákat sem tudja megtalálni és a térképet is az utassal olvastatja,
meg azt az elképzelést, hogy egy parabolaantenna esetleges felrobbantása
az összes mobiltelefont elnémítaná (valami szakértőt igazán megkérdezhetett
volna, aki felvilágosítja pl. a bázisállomások szerepéről). Mindezek
ellenére is nagyon jó kis filmet kerekített Török, amit ajánlok
mindenkinek.
-
Becoming Jane
(szeptember 27.)
- Kellemes, korrekt angol kosztömös film, bár én egy kicsit talán
jobbat vártam. A sztori túlságosan is kiszámítható: a
Szerelmes Shakespeare mintáját követve
Jane Austen saját írásait használja fel az életrajz hézagainak pótlására.
Nézhető, de semmi több.
-
Dnevnoy Dozor /
Daywatch
(szeptember 26.)
- A második rész, ezt
Stockholmban
csíptem el, de remélem hozzánk is eljut. Imádtam az első részt (ld.
Éjszakai őrség), imádtam ezt is.
Eredeti történet, frenetikus gagek, minőségi és eredeti látványvilág
és egy kis egzotikus "orosz" beütés teszik igazi kultuszfilmmé.
-
Harry Potter and the Order of the Phoenix
(augusztus 25.)
- Hát, látványos, szokás szerint, de már kicsit unom.
-
Pirates of the Caribbean: At World's End
(június 25.)
- Hát, látványos, szokás szerint, de már kicsit unom. Szerencsére vége.
-
A Faun labirintusa
(május közepe)
- Sötét látomás egy sötét korból. A Franco győzelme után játszódó történet
hőse egy kb. tíz éves félárva kislány, akinek anyja égy rideg, szigorú
francoista katonatiszthez ment feleségűl. A lány valósága félelemmel
szeretethiánnyal, bizonytalansággal és kilátástalansággal van tele, nem
csoda hát, hogy fantáziavilágba próbál menekülni előle. Azonban a
fantáziavilág ugyanolyan nyomasztó, mint a valóság. Nincs menekvés, a
valóság utánanyúl. Ahogy azt mi Közép Európában is tudjuk, a történelem
rátelepszik az egyén életére. Még egy gyerek sem menekülhet.
-
Eragon
(január 20.)
- Egy újabb fantasy sikerregény moziadaptációja. Persze nyomába sem ér
mondjuk Harry Potternek vagy a Gyűrűk Urának. Nézhető.
-
Scoop
(január 4.)
- Újabb Woody Allen vígjáték Angliából, újra Scarlett Johanssonnal a
főszerepben. Kicsit már rutinból filmez az öreg. de azért így is jó
filmeket csinál.
A legjobb filmek 2007-ban!
A filmek megoszlása ország szerint:
Az alábbi besorolás természtesen nem tökéletes, mivel sok filmet nemzetközi
együttműködésben gyártanak, ezt egyáltalán nem tükrözi a táblázat:
minden filmet egy országnak "adok", általában valamilyen ad-hoc logika alapján.
Pl. Harry Pottert britnek számítom, egyrészt az irodalmi alapanyag,
másrészt a főbb szereplőket alakító színészek miatt, pedig a filmet
hollywoodi stúdiók, azaz amerikaiak finanszírozták.
US |
3 |
brit |
3 |
magyar |
1 |
német |
1 |
orosz |
1 |
spanyol |
1 |
|