Színház
[
Előadások |
Színházak
]
Jelmagyarázat
 :
Előadások, amelyeket igazán szerettem. Nem vagyok túl válogatós, elég
könnyen adom ezt a jelet.
 :
Előadások, amelyeket nagyon nem szerettem. Elég toleráns vagyok, úgyhogy ritkán
szerepel ez az értékelés.
Karinthy Frigyes - Bor Viktor - Lénárt László:
Micimackó
(Karinthy Színház, 2008. december 28.)
Eszter lányomat vittük színházba a "kis bolhásba". (A "Kis bolhás" elnevezés abból
az időből származik, amikor alig voltam pár évvel idősebb, mint ma Eszter és a mai
Karinthy Színház még Haladás mozi volt. Alsó tagozatosként havonta két-három filmet garantáltan
megnéztem ott - sokszor egyedül is, ami jól mutatja az akkori közbiztonsági állapotokat - és
bár igazából bolhát sosem találtam ott, az elnevezés akkoriban mégis közkeletű volt. A Haladás
külvárosi mozi volt, szemben a három megállónyira levő, sokkal előkelőbb - premiermozinak
számító - Bartókkal, ahova viszont sokkal ritkábban jutottam el.)
Amúgy azért nosztalgiázok ennyit, mert a bő egy órás darabról sokkal kevesebbet lehet mondani:
minimáldíszlettel, minimáljelmezekkel, ismeretlen színészekkel, közepes színvonalú
dalbetétekkel adja elő a Micimackó néhány ismertebb történetét, úgymint Füles farkát, Füles
születésnapját, az északi sark felfedezését és még néhány másikat. Nekem nagyon vérszegénynek
tűnt az egész, de talán annyira mégse lehetett rossz: a lányomnak tetszett. Ja, és visszafele
megmutattam neki, hova jártam óvodába.
Spiró György:
Koccanás
(Katona József Színház, 2008. október 6.)
Spiróról a Csirkefej óta tudjuk, hogy kegyetlenül őszinte tükröt képes elénk állítani.
Őszintét és vigasztalant. Mert ugyan a Koccanás sokkal több nevetést hoz, mint a Csirkefej,
de igazából kínunkban nevetünk, mert mi mást tehetnénk, amikor szembesülünk azzal,
milyenek vagyunk. Kisstílűek, érzéketlenek, agresszívek. Becsapjuk egymást, átgázolunk
egymáson és nem vesszük észre, hogy ezzel magunkat is becsapjuk és a saját magunk világát
(vagy inkább országát) tesszük tönkre. Pedig észrevehetnénk, hogy a másik ember nem az
ellenségünk, (pontosabban nem kellene azzá tennünk) és tulajdonképp működhetnének másképp
is a dolgok, mint a másik letaposása és becsapása által. Észrevehetnénk, de nem vesszük,
vagy ha egy pillanatra mégis, akkor se vagyunk képesek kilépni a rendszer csapdájából.
Kesrű és kilátástalan képet mutat rólunk a koccanás, ugyanúgy, ahogy keserű és kilátástalan
képet mutatott a Csirkefej is. A rendszer változott, a karakterek talán színesebbek lettek,
de a kilátástalanság és a keserűség ugyanaz.
Előadások 2008-ban
Előadások 2006-ban
Előadások 2005-ben
Előadások 2004-ben
Előadások 2003-ban
Előadások 2002-ben
Előadások 2001-ben
Előadások 2000-ben
|
|
|
]